Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)

1886-10-03 / 40. szám

1141 képen tűnnek elő. Az literek falzata sárgás­barna, a harántcsíkok­ és a sima izomrostok fényes barnák, magvaik szép zöldek. A stratum corneum sötét mahagóni vörös, az eleidin világos­barna, a rete Malpighii fakó­barna, a magvakban zöld és vörös részlete­ket lehet megkülönböztetni, a legalsóbb hengersejtű réteg proto­­plasmája szürke, a magvak sötét-zöldek. A hámban a vándorsejtek magva élénk­zöld és ezen erős színezés által jól lehet constatálni, hogy például a rák­fészkeknek mily lényeges alkatrészét képezik a vándorsejtek. Legmeglepőbb azonban a lép és a vese képe ; itt a különböző csatornák, azokban a magvak, a protoplasma, az elfaju­lások mindannyi színárnyalat által élesen különböztethetők meg. A lép gerendezete és tokja pirosra festhető, benne protoplasmával és sötétzöld maggal ellátott sejtek tartalmaztatnak; a gyurmában megkülönböztethető a szürkés-vörös reczézet zöld magvakkal; hézagjaiban nagy szürke sejtek vannak halavány-zöld maggal, vagy narancsszínű vörös vértestecsek. Szépen constatálható azonkívül a vitás szerkezetű lacunaris edények szerkezete, ezek harántmetszetén látni a falzat belfelületén barnás kiemelkedéseket, melyeken az orsó­ alakú gyurmasejtek nyúlványainak harántmetszetei. Hossz­­metszeten látni, hogy ezen sejtek és nyúlványai közt rések vannak. Ezen sejtréteg a szomszéd reticularis szövettől nem valamely foly­tatólagos hártya által, hanem egyöntetű, sárgásra festhető reczézet által van elválasztva, úgy­hogy feltehető, hogy a falzat ezen fölötte laza szerkezete képesíti a vértestecseket folytonos átlépésre. A vesét illetőleg említhetem, hogy a vese hámsejtjeinek protoplas­­májában ezen színezés által különböző színű szemcsék vagy csep­pek tűnnek elő, melyek közül a legállandóbbak, a legkisebb egyenes csatornákban előfordulók zöldre festhetők, melyek kétség­telenül ugyanazok, melyek fuchsinnal vörösre festhetők és bac­­teriumokkal téveszthetők össze. A májban a viszonyok egyszerűek, a májsejtek sötét oóker­­barnák, a kötőszövet vörös, az edényfajzat terra stenna színű, s az epeutak magvai zöldek, protoplasmája szürkés. Nem akarok itt ezen viszonyok jelentőségeibe behatolni, csak megjegyzem, miszerint a lépben és vesében oly előbb nem constatált viszonyokat lehet megkülönböztetni, melyek e festési módszernek jövőt biztosítanak. Csak egy kiterjedt és jól ismert elfajulás előtüntetését akarom itt kiemelni, mely elfajulásról állandó demonstratív készít­ményeket eddig alig sikerült előállítani, értem az amyloid-elfaju­­lást. Ha az amyloid szerveket 10 óráig a festékben hagyjuk, azokat vízzel, alkohollal és bergamotta-olajjal kezeljük, ezen elfajulást szép neutral violaszínben tünteti elő. Ily módon, midőn egyszersmind a legkülönfélébb sejtek és szövetek feltűnő és jellegzetes módon előtűnnek, könnyen sikerül ezen elfajulás viszonyait a szövetek különböző elemeiben felismerni. A készítmények egyszersmind, a­mennyiben képes vagyok azt eddigelé megítélni, állandók is. E módszer segítségével a vesében magában négy különféle színezetű hyalinhengert lehet kimutatni, melyek színezése eredetükre is enged következtetni. E módszer segítségével a glomerulusok tartalmának, nevezetesen a belépő ütérnek egy sajátságos hyalin elfajulását constatálhatni; a nyákos elfajulás is e módszer által szép halavány­­barnás violaszíne által a sejtekben magukban előtűnik. Szóval e festési módszert mindezen állapotok előtüntetésére melegen ajánlhatom. Szándékom nevezetesen ezen utóbbi festést még alaposan kipróbálni és az általa elért színkülönbségek okát kideríteni. Ezen vázlatot csak oly közleménynek tekintem, mely új és kielégítő vizsgálatokra serkentsen és megmutassa, hogy szükséges és hálás vállalat a régibb elégtelen módszerek mellett az új módszereket a kóros szövetek megismerésére felhasználni. 1142 Közlemények a kolozsvári m. k. tudomány-egye­tem általános kórtani és gyógyszertani intézetéből. Idült mérgezés a­nylnitrittel. Török Gábor orvosnövendék vizsgálatai nyomán közli Bókai Árpád tanár. (Vége.) I. Kísérlet. 1884. october hó 2-dikán a kísérlet kezdete. Kísérleti állat: szürke házinyúl; test­súlya 1710 gm. Naponta 0,3 liter zab táplálékot és 300 kcm. vizet kap. Oct. hó 2-dikától oct. hó 27-dikéig naponta 2 csepp amyl­­nitritet légez be, úgy hogy a szer itató papírra cseppentetik, s a papír az állat orra elé tartotik. Ez idő alatt az állat rendes étel­mennyiségét, vizét mindenkor elfogyasztja, testsúlyában változást nem szenved, a­mennyiben az utóbbi napon 1700 gm-ot nyom. Belégzés alkalmával a kezdetben csekélyebb mértékben szűkülő füledények erősen kitágulnak, s a belégzés után is 2—3 perc­ig tágak maradnak, a pupillák kissé tágulnak; az állat a belégzés kez­detén néha-néha sivalkodik, nyugtalankodik, menekülni igyekszik, végtagizmai a belégzés végén kissé elernyednek, a reflex­ingerlékenység fokozódik, a szívverés szapora lesz. A belégzés után 1/4— 1/2 órán át az állat igen félénk. A test hőmérséke a végbél­ben mérve a belégzés után 0’2—0'8° C-al leszálláit. Oct. hó 14-dikétől kezdve az állat harapóssá lesz, nem támadja ugyan meg a kísérletezőt, de a­mit szája ügyébe kap, harap; ezen viselkedést előbb nem tanúsította. Oct. 28-dikán. Az amylnitrit adagját felemeljük 6 cseppre, s ily adagot légeztetünk az állattal november 10-dikéig naponta. Ezen időköz alatt az állat súlya 1620 gmra esik le, tehát az ere­deti súlyhoz képest 90 gmnyi a fogyás; az ételt, italt az állat rendesen elfogyasztja. A füledények tágulata a belégzés után most tetemesebb ideig eltart, a test hőmérséke erősebben lesülyed, mint előbb (ro—1-30 C-al.) A belégzés alatt igen erős, majdnem féktelen nyugtalanság jelentkezik, úgy hogy az állatot erővel kell tartani; a belégzés végén az izomzat csekélyebb mértékben eler­­nyed, láták kissé kitágulnak, gyakran sivít az állat. A belégzés végén az állat szédülve járkál; reflex-tevékenység fokozott a belégzés után néhány perczen át. November hó 10-dikétől november 29-dikéig naponta 8 csepp amylnitritet légeztettünk be az állattal. Ez idő alatt az állat mit­­sem fogyott, sőt testsúlyban növekedett, elérte eredeti testsúlyát; étvágya, szomja rendes. November 13-dikáig az előbbi tünetek. November 13-dikán a belégzés alatt erősen sivít, belégzés után szédülve járkál, majd ide s­tova ugrándozik, mit azelőtt nem tett, jobb szemét foly­tonosan hunyorgatja, a mennyiben szemhéját folyton csukja s nyitja; a bal szemen ezt nem észleljük. November 14-dikétől november 16-dikáig ez utóbbi tüne­teket nem észleljük, csupán a rendes tüneteket, s igen erős siví­­tást, valamint nagyfokú nyugtalanságot a belégzés alatt. November 16. és 17-dikén kisebb fokú bélhurut, lágy, nem göbös székletét. Étvágy, szomj rendes. November 18-dikától 21-dikéig. A rendes tünetek. November 22-dikén. Az állat a belégzés után ide­s­tova tántorog, időnkint erőltetett kilégzési mozgásokat tesz, fejét görcsö­sen hátraszegzi (tarkógörcs), arca és orrizmai folytonos cronicus görcsöket mutatnak, az állat egyet-egyet ugrik az asztalon, azután négy végtagját szétterpeszti, mereven maga elé néz, pupillái tágak, reflex-tevékenység fokozott, majd felkel az állat, ide s tova jár, meg-megáll, fejét folyton hátrafeszítve. November 23-dikán. Már a belégzés alatt észlelhetők az arczizmok gyorsan egymásután következő rángásai. Belégzés után az állat nyugtalan, ide­s tova futkos, a bal szemhéjizmok, s a bal fül izmai cronicus rángásokat mutatnak ; az állat fejét görcsö­sen hátraszegzi, mellső lábait erőtlenül szétterpeszti. Ezután kevés idő múlva nagyot ugrik, vaktában mindennek nekimegy, ha előtte az asztalt kopogtatják, a kopogás irányában a hang felé ugrik, és úgy a fény után is szalad. Mindezen tünetek mintegy 10 perczen át tartanak. November 24-dikén. Semmi különös tünet.

Next