Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)
1886-10-03 / 40. szám
1141 képen tűnnek elő. Az literek falzata sárgásbarna, a harántcsíkok és a sima izomrostok fényes barnák, magvaik szép zöldek. A stratum corneum sötét mahagóni vörös, az eleidin világosbarna, a rete Malpighii fakóbarna, a magvakban zöld és vörös részleteket lehet megkülönböztetni, a legalsóbb hengersejtű réteg protoplasmája szürke, a magvak sötét-zöldek. A hámban a vándorsejtek magva élénkzöld és ezen erős színezés által jól lehet constatálni, hogy például a rákfészkeknek mily lényeges alkatrészét képezik a vándorsejtek. Legmeglepőbb azonban a lép és a vese képe ; itt a különböző csatornák, azokban a magvak, a protoplasma, az elfajulások mindannyi színárnyalat által élesen különböztethetők meg. A lép gerendezete és tokja pirosra festhető, benne protoplasmával és sötétzöld maggal ellátott sejtek tartalmaztatnak; a gyurmában megkülönböztethető a szürkés-vörös reczézet zöld magvakkal; hézagjaiban nagy szürke sejtek vannak halavány-zöld maggal, vagy narancsszínű vörös vértestecsek. Szépen constatálható azonkívül a vitás szerkezetű lacunaris edények szerkezete, ezek harántmetszetén látni a falzat belfelületén barnás kiemelkedéseket, melyeken az orsó alakú gyurmasejtek nyúlványainak harántmetszetei. Hosszmetszeten látni, hogy ezen sejtek és nyúlványai közt rések vannak. Ezen sejtréteg a szomszéd reticularis szövettől nem valamely folytatólagos hártya által, hanem egyöntetű, sárgásra festhető reczézet által van elválasztva, úgyhogy feltehető, hogy a falzat ezen fölötte laza szerkezete képesíti a vértestecseket folytonos átlépésre. A vesét illetőleg említhetem, hogy a vese hámsejtjeinek protoplasmájában ezen színezés által különböző színű szemcsék vagy cseppek tűnnek elő, melyek közül a legállandóbbak, a legkisebb egyenes csatornákban előfordulók zöldre festhetők, melyek kétségtelenül ugyanazok, melyek fuchsinnal vörösre festhetők és bacteriumokkal téveszthetők össze. A májban a viszonyok egyszerűek, a májsejtek sötét oókerbarnák, a kötőszövet vörös, az edényfajzat terra stenna színű, s az epeutak magvai zöldek, protoplasmája szürkés. Nem akarok itt ezen viszonyok jelentőségeibe behatolni, csak megjegyzem, miszerint a lépben és vesében oly előbb nem constatált viszonyokat lehet megkülönböztetni, melyek e festési módszernek jövőt biztosítanak. Csak egy kiterjedt és jól ismert elfajulás előtüntetését akarom itt kiemelni, mely elfajulásról állandó demonstratív készítményeket eddig alig sikerült előállítani, értem az amyloid-elfajulást. Ha az amyloid szerveket 10 óráig a festékben hagyjuk, azokat vízzel, alkohollal és bergamotta-olajjal kezeljük, ezen elfajulást szép neutral violaszínben tünteti elő. Ily módon, midőn egyszersmind a legkülönfélébb sejtek és szövetek feltűnő és jellegzetes módon előtűnnek, könnyen sikerül ezen elfajulás viszonyait a szövetek különböző elemeiben felismerni. A készítmények egyszersmind, amennyiben képes vagyok azt eddigelé megítélni, állandók is. E módszer segítségével a vesében magában négy különféle színezetű hyalinhengert lehet kimutatni, melyek színezése eredetükre is enged következtetni. E módszer segítségével a glomerulusok tartalmának, nevezetesen a belépő ütérnek egy sajátságos hyalin elfajulását constatálhatni; a nyákos elfajulás is e módszer által szép halaványbarnás violaszíne által a sejtekben magukban előtűnik. Szóval e festési módszert mindezen állapotok előtüntetésére melegen ajánlhatom. Szándékom nevezetesen ezen utóbbi festést még alaposan kipróbálni és az általa elért színkülönbségek okát kideríteni. Ezen vázlatot csak oly közleménynek tekintem, mely új és kielégítő vizsgálatokra serkentsen és megmutassa, hogy szükséges és hálás vállalat a régibb elégtelen módszerek mellett az új módszereket a kóros szövetek megismerésére felhasználni. 1142 Közlemények a kolozsvári m. k. tudomány-egyetem általános kórtani és gyógyszertani intézetéből. Idült mérgezés anylnitrittel. Török Gábor orvosnövendék vizsgálatai nyomán közli Bókai Árpád tanár. (Vége.) I. Kísérlet. 1884. october hó 2-dikán a kísérlet kezdete. Kísérleti állat: szürke házinyúl; testsúlya 1710 gm. Naponta 0,3 liter zab táplálékot és 300 kcm. vizet kap. Oct. hó 2-dikától oct. hó 27-dikéig naponta 2 csepp amylnitritet légez be, úgy hogy a szer itató papírra cseppentetik, s a papír az állat orra elé tartotik. Ez idő alatt az állat rendes ételmennyiségét, vizét mindenkor elfogyasztja, testsúlyában változást nem szenved, amennyiben az utóbbi napon 1700 gm-ot nyom. Belégzés alkalmával a kezdetben csekélyebb mértékben szűkülő füledények erősen kitágulnak, s a belégzés után is 2—3 percig tágak maradnak, a pupillák kissé tágulnak; az állat a belégzés kezdetén néha-néha sivalkodik, nyugtalankodik, menekülni igyekszik, végtagizmai a belégzés végén kissé elernyednek, a reflexingerlékenység fokozódik, a szívverés szapora lesz. A belégzés után 1/4— 1/2 órán át az állat igen félénk. A test hőmérséke a végbélben mérve a belégzés után 0’2—0'8° C-al leszálláit. Oct. hó 14-dikétől kezdve az állat harapóssá lesz, nem támadja ugyan meg a kísérletezőt, de amit szája ügyébe kap, harap; ezen viselkedést előbb nem tanúsította. Oct. 28-dikán. Az amylnitrit adagját felemeljük 6 cseppre, s ily adagot légeztetünk az állattal november 10-dikéig naponta. Ezen időköz alatt az állat súlya 1620 gmra esik le, tehát az eredeti súlyhoz képest 90 gmnyi a fogyás; az ételt, italt az állat rendesen elfogyasztja. A füledények tágulata a belégzés után most tetemesebb ideig eltart, a test hőmérséke erősebben lesülyed, mint előbb (ro—1-30 C-al.) A belégzés alatt igen erős, majdnem féktelen nyugtalanság jelentkezik, úgy hogy az állatot erővel kell tartani; a belégzés végén az izomzat csekélyebb mértékben elernyed, láták kissé kitágulnak, gyakran sivít az állat. A belégzés végén az állat szédülve járkál; reflex-tevékenység fokozott a belégzés után néhány perczen át. November hó 10-dikétől november 29-dikéig naponta 8 csepp amylnitritet légeztettünk be az állattal. Ez idő alatt az állat mitsem fogyott, sőt testsúlyban növekedett, elérte eredeti testsúlyát; étvágya, szomja rendes. November 13-dikáig az előbbi tünetek. November 13-dikán a belégzés alatt erősen sivít, belégzés után szédülve járkál, majd ide stova ugrándozik, mit azelőtt nem tett, jobb szemét folytonosan hunyorgatja, a mennyiben szemhéját folyton csukja s nyitja; a bal szemen ezt nem észleljük. November 14-dikétől november 16-dikáig ez utóbbi tüneteket nem észleljük, csupán a rendes tüneteket, s igen erős sivítást, valamint nagyfokú nyugtalanságot a belégzés alatt. November 16. és 17-dikén kisebb fokú bélhurut, lágy, nem göbös székletét. Étvágy, szomj rendes. November 18-dikától 21-dikéig. A rendes tünetek. November 22-dikén. Az állat a belégzés után idestova tántorog, időnkint erőltetett kilégzési mozgásokat tesz, fejét görcsösen hátraszegzi (tarkógörcs), arca és orrizmai folytonos cronicus görcsöket mutatnak, az állat egyet-egyet ugrik az asztalon, azután négy végtagját szétterpeszti, mereven maga elé néz, pupillái tágak, reflex-tevékenység fokozott, majd felkel az állat, ide s tova jár, meg-megáll, fejét folyton hátrafeszítve. November 23-dikán. Már a belégzés alatt észlelhetők az arczizmok gyorsan egymásután következő rángásai. Belégzés után az állat nyugtalan, ides tova futkos, a bal szemhéjizmok, s a bal fül izmai cronicus rángásokat mutatnak ; az állat fejét görcsösen hátraszegzi, mellső lábait erőtlenül szétterpeszti. Ezután kevés idő múlva nagyot ugrik, vaktában mindennek nekimegy, ha előtte az asztalt kopogtatják, a kopogás irányában a hang felé ugrik, és úgy a fény után is szalad. Mindezen tünetek mintegy 10 perczen át tartanak. November 24-dikén. Semmi különös tünet.