Orvosi Hetilap, 1886. november (30. évfolyam, 45-48. szám)
1886-11-07 / 45. szám
1gi Az opium a legtöbb esetben kisebb adagokban és rövidebb időközökben alkalmaztatik s alakját illetőleg leginkább kedveli a tinctura opii crocata. Részemről az ópiumot nagyobb adagokban s két úton alkalmazom. A gyomron át 0'02—0^03 gm-nyi adagokban 2 óránkint, s a poralaknak előnyt adok a folyadék felett. Számos esetben láttam, hogy a tinctura bevétel után sokkal gyorsabban és több esetben csaknem állandóan hányás áll be, míg a poralakban használt opium közvetlen a bevétele után ritkábban hányatik ki. Ennek okát másban nem kereshetem, mint abban, hogy a tinctura a különben is izgékony gyomorfalakra erősebben hat ingerlőleg, mint a por, melynek előbb fel kell oldatnia. Az ópiumot rendesen bismuthum subnitricummal (6-5 prodosi), oly összehúzó szerrel kötöm össze, mely az érzékeny gyomor által a legjobban türetik, s amely a bélcsatornán át kiürülve, ennek falaira is gyakorolhatja hatását. Az ópiumot azonban nem csak a gyomron, hanem egyszersmind a végbélen át is alkalmazom klysma alakjában. A közönséges csőrék hatása azonban mindig kérdéses marad; kérdéses marad nevezetesen az, hogy a bélben jelenlevő nagy mennyiségű folyadék mellett eljuthat-e a szükséges töménségben a magasabban fekvő bélrészletekbe. Részemről azért e czélra a legújabb időben Cantani által »enteroklysma« név alatt ajánlott tömeges bélbeöntést használom. Cantani ezen eljárása Kehrer és mások azon észleletein alapul, hogy a végbélbe beöntött folyadék felhatolhat a Bauhinféle billentyűn át a vékony belekbe, sőt némelykor a gyomorba is. Gyakran tapasztalta Cantani, mit magam is néhány esetben láttam, hogy a beöntött folyadék egy része kihányatott. Ilyen tömeges bélbeöntésekre ajánlja Cantani a sublimat, carbolsav, salicylsav, bórsav, thymol, resorcin, kalium hypermanganicum, alumen, tannin és sósav vizes oldatát. Ezen szerek közül eddig a tannint, sósavat és a sublimat oldatát kíséreltem meg s azon meggyőződésre jutottam, hogy az acidum tannicum összekötve ópiummal, a betegek által nemcsak legjobban tűretik, de a legszembeötlőbb hatást is fejti ki. Láttam cholera-hasmenéseket, melyek néhány ilyen bélbeöntésre 1—2 nap alatt tetemesen gyérültek, sőt sokszor megszűntek. A tannin-opiumos bélbeöntéseket Cantani után úgy alkalmazom, hogy miután az acidum tannicum 2 ° C-os oldatát, melyhez 2—3 gramm tinctura opii crocata-t és 30 gramm gummi arabicumot véve 40 C. fokra felmelegítettem, irrigator segélyével, 11/2—2 liternyi mennyiségben, jobboldali fekvés mellett, a végbélen át a bélcsatornába vezetem be. Ilyen beöntések a szükség szerint naponta 1 — 2—3-szor ismételtetnek. Szükséges a betegeket az első alkalmazásnál arra figyelmeztetni, hogy szabadon vegyenek lélegzetet, s lehetőleg hosszú ideig tartsák vissza a beöntött folyadékot. Ezen figyelmeztetés mellett a legtöbb esetben sikerül a beöntött folyadék legnagyobb részét 1/2 —1—2 órán át a bélcsatornában megtartani. Ezen tömeges bélbeöntés hatása abban áll, hogy az alos hatású béltartalmat gyengén javítja s ezáltal fertőtleníti. Nagy mennyiségénél és magasabb hőfokánál fogva pedig sokszor elhárítja az algid és asphykticus stádium fellépését, sőt ezen stádiumban elég korán alkalmazva többször a test felmelegedését, az érvelés nagyobbá tételét eszközli. Ehhez járul még azon hatása is, hogy a bélhuzam nyakhártyájára, mint adstringens is hat. És ha valónak bizonyul azon feltevés, hogy a comma bacillusok vegyi mérget termelnek, Cantani szerint valószínűséggel felvehető, hogy ezen felszívódásra nagyon alkalmas ptomain a tanninnal vegyi összeköttetésbe lépve, nehezebben felszívódó zamattá változik át. Ily jelentékeny mennyiségű meleg folyadék beöntése végül megakadályozza a vér- és szövetek nagy fokú kiszáradását, elhárítja sokszor a jelenlevő anuriát. A cholera-hasmenés ellen már a korábbi epidémiákban is ajánltatott a calomel mint hashajtó. Az újabb időben azonban nem annyira ezen hatása miatt, mint inkább azon reményben ajánltatik, hogy a gyomorba jutva átváltozik sublimáttá s mint ilyen erélyes antisepticus hatást fejt ki. A cholera-hasmenést illetőleg e szerre nézve tapasztalatom nincs, minthogy a tanninopiumos tömeges bélbeöntések teljesen megfeleltek a várakozásnak. Ugyanezt mondhatom a legújabb időben ajánlott naphtalinum purissinum resublimatumról is. Ami a choleránál előforduló hányást és csuklást illeti, ez ellenében sokféle szer kíséreltetett meg, így alkalmaztatott a morph, hydrochloricum, aqua amygd. amararum magában vagy többnyire morphiummal egybekötve, aether, kreosot, tinct, strychni, liquor ammonii anisatus, fekete kávé, jégbe hűtött pezsgőbor, meleg és hideg borogatások, mustár a gyomor tájra, jéglabdacsok nyelése. Ezen szerek közül én is többet megkíséreltem a hányás csillapítására, nevezetesen a morphiumot, aethert, liquor ammonii anisatust, s azt tapasztaltam, hogy a hányást leginkább csökkenti jéglapdacsoknak minden 2—3 perczben nyelése. A gyomortáji fájdalmak, valamint a csuklás ellenében pedig jó hatását láttam a mustárpépnek és a meleg mustárfürdőknek, mely utóbbiakra még visszatérek. A tüneti kezelésnek egy további fő feladata az, hogy a szöveteknek kiszáradása és a vérnek besűrűsödése lehetőleg gyorsan elháríttassék, vagy legalább megakadályoztassék, hogy azok túlságos fokot érjenek el. E tekintetben ajánltatott, hogy mihelyest a bélcsatorna a resorptióra alkalmas, a betegek sok hideg vagy meleg vizet igyanak. E tekintetben a járvány kezdetén magam is tettem kísérleteket részben jégbe hűtött tiszta vízzel, részint florum tiliae behütött, majd meleg infusumával, amelybe fertőztelenítési czélból sublimatot tettem (COI : 5000) s naponta 1 —ig/ liter mennyiséget fogyasztottam el. Ezen eljárásnál azt tapasztaltam, hogy a betegek akár hidegen, akár melegen itták ezen folyadékokat, rövid idő múlva az egész mennyiséget kihányják, anélkül, hogy abból valami felszívódnék, sőt a hányásingereket fokozva gyakorabbi hányást idéznek elő. Ezen tapasztalat alapján a szervezet vízveszteségének ily utánpótlásával később fel is hagytam. Sokkal észszerűbb és biztosabb hatást érhetünk el, ha a szervezet vízszükségletét a bőr alá, a hasürbe, a visszerekbe történő befecskendezések által iparkodunk pótolni. Ezen eljárások közül a visszerekbe történő befecskendezések, mint általában halálhoz vezetők, ma már teljesen elhagyattak. Ami a hasürbe fecskendést illeti, kétséget nem szenved, hogy a hashártyában igen nagy felülettel rendelkezünk a gyors felszívódásra. Részemről azonban a legelővigyázóbb antisepticus eljárás mellett is, nem tarthatom ezen operatiót minden veszély nélkülinek. Mert ha az erőművi behatás alatt peritonellis nem is fejlődik, ki állhat arról jót, hogy a bélfalak nem sértetnek s esetleg nem futatnak át. Sokkal helyesebb útnak tartom a szervezet vízszükségletének pótlását a bőralatti kötszövetbe történő befecskendési eljárás által, mint amelynél, ha itt-ott fejlődik is lobos folyamat, mely esetleg tályog képződésre vezet, de olyan folyamatok nem jönnek létre, melyek az életet veszélyeztetik. A bőr alatti befecskendezésekre 1883-ban Samuel és Michael ajánlottak 61 5 % -os konyhasó oldatot. Ezen konyhasó oldatnak methodikus alkalmazása azonban csak Cantani által vezettetett be »hypodermoclysis« név alatt a cholera tüneti gyógytanába. Cantani eljárása abban áll, hogy miután a bőr alá vezetendő destillált vizet főzés által sterilizálta és 1000 ccm. vízben 40 gm. konyhasót és 3'0 gm. natrium carbonicum-ot feloldott, az alkalicus sósvizet 36—40 C. fok mellett egy általa e czélra szerkesztett eszköz segélyével, az ileocoecalis tájon a has bőre alá vezeti. Ezen testrészt azért ajánlja főképen, mert e tájon a bőr a legengedékenyebb s a felszívódás a leggyorsabb. A Sámuel által ajánlott helyet, a nyak oldaltáját, Cantani nem tanácsolja e czélra, mert néhány esetben oedema glottidis által halál következett be. Cantani egyszeri hypodermaticus beöntés által 1000—1500 ccm. sóoldatot vezet a bőr alá a stadium asphyliticum-ban, míg a typhosus stádiumban 500—600 ccm.-ot. Az utóbbi nápolyi járvány alkalmával Cantani ezen eljárása igen becsesnek bizonyult, általa a halálozások számát 4O°,0-ra csökkentette. Ezen tapasztalat alapján nem haboztam, hogy ezen eljárást osztályomon én is alkalmazásba vegyem. Készülék hiányában azonban ennek methodicus alkalmazását csak az utóbbi két hétben gyakorolhattam. Mindazonáltal annyi esettel ma is rendelkezem, mennyi ezen eljárásnak, ha absolut becsét nem is, de 1292