Orvosi Hetilap, 1886. november (30. évfolyam, 45-48. szám)

1886-11-07 / 45. szám

1­gi Az opium a legtöbb esetben kisebb adagokban és rövidebb időközökben alkalmaztatik s alakját illetőleg leginkább kedveli a tinctura opii crocata. Részemről az ópiumot nagyobb adagokban s két úton alkal­mazom. A gyomron át 0'02—0^03 gm-nyi adagokban 2 óránkint, s a poralaknak előnyt adok a folyadék felett. Számos esetben láttam, hogy a tinctura bevétel után sokkal gyorsabban és több esetben csaknem állandóan hányás áll be, míg a poralakban használt opium közvetlen a bevétele után ritkábban hányatik ki. Ennek okát másban nem kereshetem, mint abban, hogy a tinc­tura a különben is izgékony gyomorfalakra erősebben hat inger­­lőleg, mint a por, melynek előbb fel kell oldatnia. Az ópiumot rendesen bismuthum subnitricummal (6-5 pro­dosi), oly össze­húzó szerrel kötöm össze, mely az érzékeny gyomor által a leg­jobban türetik, s a­mely a bélcsatornán át kiürülve, ennek falaira is gyakorolhatja hatását. Az ópiumot azonban nem csak a gyomron, hanem egyszers­mind a végbélen át is alkalmazom klysma alakjában. A közönséges csőrék hatása azonban mindig kérdéses marad; kérdéses marad nevezetesen az, hogy a bélben jelenlevő nagy mennyiségű folyadék mellett eljuthat-e a szükséges töménségben a magasabban fekvő bélrészletekbe. Részemről azért e czélra a legújabb időben Can­tani által »enteroklysma« név alatt ajánlott tömeges bélbeöntést használom. Cantani ezen eljárása Kehrer és mások azon észleletein alapul, hogy a végbélbe beöntött folyadék felhatolhat a Bauhin­­féle billentyűn át a vékony belekbe, sőt némelykor a gyomorba is. Gyakran tapasztalta Cantani, mit magam is néhány esetben láttam, hogy a beöntött folyadék egy része kihányatott. Ilyen tömeges bélbeöntésekre ajánlja Cantani a sublimat, carbolsav, salicylsav, bórsav, thymol, resorcin, kalium hyper­­manganicum, alumen, tannin és sósav vizes oldatát. Ezen szerek közül eddig a tannint, sósavat és a sublimat­ oldatát kíséreltem meg s azon meggyőződésre jutottam, hogy az acidum tannicum összekötve ópiummal, a betegek által nemcsak legjobban tűretik, de a legszembeötlőbb hatást is fejti ki. Láttam cholera-hasmenéseket, melyek néhány ilyen bélbeöntésre 1—2 nap alatt tetemesen gyérültek, sőt sokszor megszűntek. A tannin-opiumos bélbeöntéseket Cantani után úgy alkal­mazom, hogy miután az acidum tannicum 2 °­ C-os oldatát, melyhez 2—3 gramm tinctura opii crocata-t és 30 gramm gummi arabicumot véve 40 C. fokra felmelegítettem, irrigator segélyével, 11/2—2 liternyi mennyiségben, jobboldali fekvés mellett, a végbélen át a bélcsatornába vezetem be. Ilyen beöntések a szükség szerint naponta 1 — 2—3-szor ismételtetnek. Szükséges a betegeket az első alkalmazásnál arra figyelmeztetni, hogy szabadon vegyenek lélegzetet, s lehetőleg hosszú ideig tartsák vissza a beöntött folyadékot. Ezen figyelmeztetés mellett a legtöbb esetben sikerül a beöntött folyadék legnagyobb részét 1/2 —1—2 órán át a bél­csatornában megtartani. Ezen tömeges bélbeöntés hatása abban áll, hogy az alos hatású béltartalmat gyengén javítja s ez­által fertőtleníti. Nagy mennyiségénél és magasabb hőfokánál fogva pedig sokszor elhárítja az algid és asphykticus stádium fellépését, sőt ezen stádiumban elég korán alkalmazva többször a test felmelegedését, az érvelés nagyobbá tételét eszközli. Ehhez járul még azon hatása is, hogy a bélhuzam nyakhártyájára, mint adstringens is hat. És ha valónak bizonyul azon feltevés, hogy a comma­ bacillusok vegyi mérget termelnek, Cantani szerint valószínűséggel felvehető, hogy ezen felszívódásra nagyon alkalmas ptomain a tanninnal vegyi össze­köttetésbe lépve, nehezebben felszívódó zam­attá változik át. Ily jelentékeny mennyiségű meleg folyadék beöntése végül meg­akadályozza a vér- és szövetek nagy fokú kiszáradását, elhárítja sokszor a jelenlevő anuriát. A cholera-hasmenés ellen már a korábbi epidémiákban is ajánltatott a calomel mint hashajtó. Az újabb időben azonban nem annyira ezen hatása miatt, mint inkább azon reményben ajánltatik, hogy a gyomorba jutva átváltozik sublimáttá s mint ilyen erélyes antisepticus hatást fejt ki. A cholera-hasmenést illetőleg e szerre nézve tapasztalatom nincs, minthogy a tannin­­opiumos tömeges bélbeöntések teljesen megfeleltek a várakozásnak. Ugyanezt mondhatom a legújabb időben ajánlott naphtalinum purissinum resublimatumról is. A­mi a choleránál előforduló hányást és csuklást illeti, ez ellenében sokféle szer kíséreltetett meg, így alkalmaztatott a morph, hydrochloricum, aqua amygd. amararum magában vagy többnyire morphiummal egybekötve, aether, kreosot, tinct, strychni, liquor ammonii anisatus, fekete kávé, jégbe hűtött pezsgőbor, meleg és hideg borogatások, mustár a gyomor tájra, jéglabdacsok nyelése. Ezen szerek közül én is többet megkíséreltem a hányás csillapítására, nevezetesen a morphiumot, aethert, liquor ammonii anisatust, s azt tapasztaltam, hogy a hányást leginkább csökkenti jéglapda­­csoknak minden 2—3 perczben nyelése. A gyomortáji fájdalmak, valamint a csuklás ellenében pedig jó hatását láttam a mustár­pépnek és a meleg mustár­fürdőknek, mely utóbbiakra még vissza­térek. A tüneti kezelésnek egy további fő feladata az, hogy a szö­veteknek kiszáradása és a vérnek besűrűsödése lehetőleg gyorsan elháríttassék, vagy legalább megakadályoztassék, hogy azok túlságos fokot érjenek el. E tekintetben ajánltatott, hogy mihelyest a bélcsatorna a resorptióra alkalmas, a betegek sok hideg vagy meleg vizet igyanak. E tekintetben a járvány kezdetén magam is tettem kísérleteket részben jégbe hűtött tiszta vízzel, részint florum tiliae behütött, majd meleg infusumával, a­melybe fertőztelenítési czélból sublimatot tettem (C­OI : 500­0) s naponta 1 —­ig/­ liter mennyiséget fogyasztottam el. Ezen eljárásnál azt tapasztaltam, hogy a betegek akár hidegen, akár melegen itták ezen folyadé­kokat, rövid idő múlva az egész mennyiséget kihányják, a­nélkül, hogy abból valami felszívódnék, sőt a hányásingereket fokozva gyakorabbi hányást idéznek elő. Ezen tapasztalat alapján a szer­vezet vízveszteségének ily után­pótlásával később fel is hagytam. Sokkal észszerűbb és biztosabb hatást érhetünk el, ha a szervezet vízszükségletét a bőr alá, a hasürbe, a visszerekbe tör­ténő befecskendezések által iparkodunk pótolni. Ezen eljárások közül a visszerekbe történő befecskendezések, mint általában halál­hoz vezetők, ma már teljesen elhagyattak. A­mi a hasürbe fecskendést illeti, kétséget nem szenved, hogy a hashártyában igen nagy felülettel rendelkezünk a gyors felszívódásra. Részemről azonban a legelővigyázóbb antisepticus eljárás mellett is, nem tarthatom ezen operatiót minden veszély nélkülinek. Mert ha az erőművi behatás alatt peritonellis nem is fejlődik, ki állhat arról jót, hogy a bélfalak nem sértetnek s esetleg nem futatnak át. Sokkal helyesebb útnak tartom a szervezet vízszükségletének pótlását a bőralatti kötszövetbe történő befecskendési eljárás által, mint a­melynél, ha itt-ott fejlődik is lobos folyamat, mely esetleg tályog képződésre vezet, de olyan folyamatok nem jönnek létre, melyek az életet veszélyeztetik. A bőr alatti befecskendezésekre 1883-ban Samuel és Michael ajánlottak 61 5 % -os konyhasó oldatot. Ezen konyhasó oldatnak methodikus alkalmazása azonban csak Cantani által vezettetett be »hypodermoclysis« név alatt a cholera tüneti gyógytanába. Cantani eljárása abban áll, hogy miután a bőr alá vezetendő destillált vizet főzés által sterilizálta és 1000 ccm. vízben 4­0 gm. konyhasót és 3'0 gm. natrium carbonicum-ot feloldott, az alkali­­cus sósvizet 36—40 C. fok mellett egy általa e czélra szerkesz­tett eszköz segélyével, az ileocoecalis tájon a has bőre alá vezeti. Ezen testrészt azért ajánlja főképen, mert e tájon a bőr a leg­engedékenyebb s a felszívódás a leggyorsabb. A Sámuel által ajánlott helyet, a nyak oldaltáját, Cantani nem tanácsolja e czélra, mert néhány esetben oedema glottidis által halál következett be. Cantani egyszeri hypodermaticus beöntés által 1000—1500 ccm. sóoldatot vezet a bőr alá a stadium asphyliticum-ban, míg a typhosus stádiumban 500—600 ccm.-ot. Az utóbbi nápolyi járvány alkalmával Cantani ezen eljárása igen becsesnek bizonyult, általa a halálozások számát 4O°,0-ra csökkentette. Ezen tapasztalat alapján nem haboztam, hogy ezen eljárást osztályomon én is alkalmazásba vegyem. Készülék hiányá­ban azonban ennek methodicus alkalmazását csak az utóbbi két hétben gyakorolhattam. Mindazonáltal annyi esettel ma is rendel­kezem, mennyi ezen eljárásnak, ha absolut becsét nem is, de 1292

Next