Orvosi Hetilap, 1887. február (31. évfolyam, 6-9. szám)

1887-02-06 / 6. szám

159 a betegek valamennyien a szert szívesen szedték, hogy azonban, mint az említett szerzők állítják, az étvágyat fokozná, arról meg­győződni alkalmunk nem volt. Fülzúgást, fejfájást, szédülést stb. nem észleltünk. A szer első ajánlói közleményükben szükségesnek tartották külön nyomatékkal felemlíteni a szernek egy — látszólag legalább — kedvezőtlen mellékhatását, a nem ritkán fellépő cyanosist. Ered­ményeink e tekintetben is teljesen eltérők, anélkül azonban, hogy ennek okát adni tudnák. Mert ha saját eseteink közül egyikben, másikban túlhajtott hatás mellett, a rendesnél alacsonyabb hőfok mellett, kivételesen kisebb fokú összeesést észleltünk is és ezt is csak rövid ideig, úgy még kis fokú cyanosist sem észleltünk ez esetekben, sem azokban, a­hol minden tekintet nélkül a beállott főhatásra, csakis magának az adagnak nagyságától lehetett volna függővé tenni az esetleges cyanosist, vagyis cyanosist sem lázas állapotban nagy adag adagolása után, sem rendesnél alacsonyabb hőfoknál collapsus kíséretében nem volt alkalmunk észlelni. Izza­­dás majdnem minden kellő hatásnak hű kísérője, természetesen váltakozó fokban és tartamban, mely ha nem is jelentkezett állan­dóan minden egyes kísérlet után, de nem volt beteg, a­kinél legalább egyszer-másszor be nem állott volna. Lázellenes szer elbírálásánál nem tartom feleslegesnek külön felemlíteni azon téves felfogást, a­mely az izzadást illetőleg nem ritkán nyilvánul. Mert elvégre is magának a verejtéknek elválasztása a szervezet háztartására veszteségnek nem tekinthető, és így hátrányos hatás­nak sem mondható, míg ellenben szemmel tartva mindazon oko­­zatos összefüggést, mely a vérnyomás, a szívizom működése és kimerülése között fennáll, kétséget nem szenved, hogy magasabb lázzal járó olyan bántalmaknál, a­hol maga a bántalom kisebb­­nagyobb keringési zavarokat támaszt, és így a szívizom részéről fokozott működést követel, hogy mind ilyen esetekben a vér vizének és a vérnyomásnak az izzadás után beálló csökkenése által közvetve, a szívizom működésének könnyebbítése által köz­vetlenül, a lázellenes szer alkalmazása után beálló izzadás nemcsak hogy a szer hátrányakép nem fogható fel, hanem inkább oly tünet, mely az illető szert kedvezőbb színben tüntesse fel. Minthogy — a­mint már említettem — az antifebrin sem a gyomor sem a belek nyálkahártyáját nem izgatja, a betegek kivétel nélkül mindannyian jól tűrték, más alkalmazási módoknak —­ csőre, bőr alá fecskendős — szüksége nem forgott fenn. Az adagolás módjára vonatkozólag kísérleteimet teljesen kimerítőknek még nem tartom, s folytatásuk gyógygyakorlati szempontból igen tanulságosnak ígérkezik. A saccharin alkalmazása diabetes mellhúsnál. P01.T.ACSEK Arnold Jr.-tól, Zalamegye tiszt, főorvosa és fürdőorvos Karls­badban. A múlt év márczius havában Leyden Berlinben az ottani »Verein für innere Medizin«-nel közölte, hogy Fahlberg Jr. által New-Yorkban ajánlott készítmény lehetővé teszi diabetes mellhúsban szenvedő betegek úgy szilárd, mint folyékony tápszereit megédesí­teni és ízletessé tenni a nélkül, hogy a szervezetbe szénhydrát (czukor) vitetnék. Miután ezen közleményt Gerhardt m­r. is meg­erősítette és később Leyden m­r. a Charité-kórházban betegeken és egészségeseken tett kísérletei alapján azon eredményre jutott, hogy ezen készítmény élvezete az egészségre semmiféle káros be­hatást nem gyakorol, ennek következtében eme, »Saccharin«-nak nevezett, élvezeti szernek diaeteticus alkalmazása előtt czukor­­kúgyárban szenvedőknél rendkívül kedvező perspectíva nyílt. Az első tudományos értekezés a saccharin felett az »Ame­rican Chemical Journal «-ban foglaltatik, melyben Fahlberg Jr. az általa felfedezett készítményt leírta és annak a keményítő-czukoriparra nagy jelentőségét kimutatni igyekezett. Úgy találta, hogy saccharin a kellő arányban keményítőczukorral keverve, egy a nyers czukor­­hoz hasonló készítményt szolgáltat. Európában az 1885. évi antwerpeni világkiállításon lett leg­először bemutatva a saccharin s a bonni vegytani kísérleti állomás vezetője Stutzer Jr., vegytani és élettani tulajdonságait beható vizsgálat alá vévén, észleleteit a »Deutsch-amerikanische Apotheker­zeitung« 1885. évi 14. számában és a »Centralblatt der medici­­nischen Wissenschaft« 1886. évi 4. számában tette közzé. Stutzer Jr. constatálta, hogy a saccharin nem szénhydrát, hanem a benzoesav képződménye (anhydro-ortho-sulfamid-benzoesav). Szerinte a fehér jegeczes por hideg vízben nehezen, forró vízben könnyeb­ben oldható . 150 C. hőmérsékű 500 rész vízben oldódik egy rész saccharin. A forró telített oldatból nyerik kihűlés után a saccharint jól jegeczedett állapotban. Absolut alkoholban meglehetős könnyen oldható. Még nagyon hígított oldatban is. (1 : ioooo) intensív édes és gyenge mandula, — nem kellemetlen — utóízű. Stutzer feladatául tűzte ki a saccharin magatartását más anyagok emésztésénél kipuhatolni, hogy váljon ugyanazon mennyi­ségekben, melyekben a táplálékhoz édesítő anyagul kevertetik, nem hat-e károsan a protein-anyagok emésztésére a gyomorban, avagy a diastaticus fermentumok hatására a keményítőnek oldható és könnyen assimilálható szénhydrátokká átalakításánál. Kideríteni igyekezett továbbá, minő befolyást gyakorol a saccharin az élő állati szervezet általános állapotára, ha váljon nem állnak-e be a saccharin élvezete után zavarok az emésztésben. Végre arra is kiterjedt figyelme, váljon bír-e a saccharin rothadás­ellenes sajátságokkal is. Stutzer azt találta, hogy a saccharin semmi esetre sem zavarja a gyomornedv hatását a proteinanyagokra az emésztésnél. Hosszabb digestiónál a protein emészthetősége úgy saccharinnal, mint a nélkül egyaránt 95­ 5—96%-ra emelkedett. Kedvezőbb emészt­hetőséget a gyomornedv által semmi körülmények közt még saccharin nélkül sem lehet elérni. A saccharin továbbá (6­ 04—6­ 16 rész 1 gm. folyadékban) oldva és czukor egyidejű jelenlétében feltűnően gyorsította a maláta-oldat diastaticus hatását. Végre azon mennyiségben, melyben a táplálékhoz kevertetni szokott, — körülbelül minden étkezésnél O'Oi—o 10 gm. — a saccharin semmiféle káros befolyást nem gyakorolhat az általános egészségi állapotra. Hasonló eredményekhez jutottak Aducco Victor és Mossa Hugo, kik Mossa A. turini tanár vezetése alatt a Fahlberg-féle saccharin élettani magatartását vizsgálták. *) Ők a saccharint hozzá­vetőleg 280-szor édesebbnek tartják, mint a közönséges czukrot és vizsgálódásaik eredményét a következőkben foglalják össze : Kutyákon eszközölt kísérletek azt igazolták, hogy a saccharin állati szervezetbe vezetve a vizeletbe megy át a­nélkül, hogy valamely változást szenvedne. A saccharin napokon át egymás után és nagyobb adagokban bevéve, semmi befolyást sem gyakorol az anyagcserére. Azon ingadozások, melyeket a vizelet össze­tétele rendes állapotban mutat, saccharin hozzájárulásánál is észlelhetők. A saccharin kizárólag a vizeletbe megy át, sem a tejbe, sem a nyakba. A gyomorba és a bőr alá vive, gyorsan felszivatik és már egy fél óránál kevesebb idő múlva a vizeletben megjelenik. A saccharin úgy emberekre, mint állatokra teljesen ártalmatlan. A szerzők önmagukon is tettek kísérletet és napokon át egész 5 gm.-ig vettek saccharint minden alkalmatlanság nélkül. Therapeuticus alkalmazásának vizsgálata végett ezen szerzők egész sorát ejtették meg a kísérleteknek, melyeknél következő kérdéseket tettek fel:* 2) Miként hat a saccharin amorph vagy oldható és miként szerves vagy alakult erranyagokra ? Mily mennyi­ségben kell saccharinnak jelen lenni, hogy még hatást gyakorol­hasson ? Nagyobb vagy kisebb-e a saccharin hatása az erjedésnél, mint más rokonanyagoké ? Mindenekelőtt a saccharin hatását az alcoholicus erjedésre igyekeztek megállapítani s azt találták, hogy a saccharin 6­x 6­­ 100 adagban a sör élesztő hatását jelentékenyen leszállítja. Ezen anti­­fermenticus hatása a saccharinnak úgy 30° C, mint 160 C. hő­­mérséknél mutatkozik és hosszú ideig tart. Ha egyenlő rész vizelet­mennyiségeket 6­ 3­2 °l„ saccharin-oldattal, ugyanannyi salicylsav­­oldattal és ugyannyi párolt vízzel keverünk, az ammoniakalis erjedés a saccharinnal kevert vizeletnél 16—170 C. hőmérsék mellett 7 nap múlva még meg sem kezdődik, míg a salicylsav tartalmú oldatnál már bekövetkezett, a párolt víztartalomnál pedig már nagyon előre haladott. 1) Archivo per le scienze mediche Turin. 1886. Nr. 22. 2) Gazetta della Cliniche di Torino 1886. Nr. 14. u. 15. i6o

Next