Orvosi Hetilap, 1887. február (31. évfolyam, 6-9. szám)
1887-02-06 / 6. szám
159 a betegek valamennyien a szert szívesen szedték, hogy azonban, mint az említett szerzők állítják, az étvágyat fokozná, arról meggyőződni alkalmunk nem volt. Fülzúgást, fejfájást, szédülést stb. nem észleltünk. A szer első ajánlói közleményükben szükségesnek tartották külön nyomatékkal felemlíteni a szernek egy — látszólag legalább — kedvezőtlen mellékhatását, a nem ritkán fellépő cyanosist. Eredményeink e tekintetben is teljesen eltérők, anélkül azonban, hogy ennek okát adni tudnák. Mert ha saját eseteink közül egyikben, másikban túlhajtott hatás mellett, a rendesnél alacsonyabb hőfok mellett, kivételesen kisebb fokú összeesést észleltünk is és ezt is csak rövid ideig, úgy még kis fokú cyanosist sem észleltünk ez esetekben, sem azokban, ahol minden tekintet nélkül a beállott főhatásra, csakis magának az adagnak nagyságától lehetett volna függővé tenni az esetleges cyanosist, vagyis cyanosist sem lázas állapotban nagy adag adagolása után, sem rendesnél alacsonyabb hőfoknál collapsus kíséretében nem volt alkalmunk észlelni. Izzadás majdnem minden kellő hatásnak hű kísérője, természetesen váltakozó fokban és tartamban, mely ha nem is jelentkezett állandóan minden egyes kísérlet után, de nem volt beteg, akinél legalább egyszer-másszor be nem állott volna. Lázellenes szer elbírálásánál nem tartom feleslegesnek külön felemlíteni azon téves felfogást, amely az izzadást illetőleg nem ritkán nyilvánul. Mert elvégre is magának a verejtéknek elválasztása a szervezet háztartására veszteségnek nem tekinthető, és így hátrányos hatásnak sem mondható, míg ellenben szemmel tartva mindazon okozatos összefüggést, mely a vérnyomás, a szívizom működése és kimerülése között fennáll, kétséget nem szenved, hogy magasabb lázzal járó olyan bántalmaknál, ahol maga a bántalom kisebbnagyobb keringési zavarokat támaszt, és így a szívizom részéről fokozott működést követel, hogy mind ilyen esetekben a vér vizének és a vérnyomásnak az izzadás után beálló csökkenése által közvetve, a szívizom működésének könnyebbítése által közvetlenül, a lázellenes szer alkalmazása után beálló izzadás nemcsak hogy a szer hátrányakép nem fogható fel, hanem inkább oly tünet, mely az illető szert kedvezőbb színben tüntesse fel. Minthogy — amint már említettem — az antifebrin sem a gyomor sem a belek nyálkahártyáját nem izgatja, a betegek kivétel nélkül mindannyian jól tűrték, más alkalmazási módoknak — csőre, bőr alá fecskendős — szüksége nem forgott fenn. Az adagolás módjára vonatkozólag kísérleteimet teljesen kimerítőknek még nem tartom, s folytatásuk gyógygyakorlati szempontból igen tanulságosnak ígérkezik. A saccharin alkalmazása diabetes mellhúsnál. P01.T.ACSEK Arnold Jr.-tól, Zalamegye tiszt, főorvosa és fürdőorvos Karlsbadban. A múlt év márczius havában Leyden Berlinben az ottani »Verein für innere Medizin«-nel közölte, hogy Fahlberg Jr. által New-Yorkban ajánlott készítmény lehetővé teszi diabetes mellhúsban szenvedő betegek úgy szilárd, mint folyékony tápszereit megédesíteni és ízletessé tenni a nélkül, hogy a szervezetbe szénhydrát (czukor) vitetnék. Miután ezen közleményt Gerhardt mr. is megerősítette és később Leyden mr. a Charité-kórházban betegeken és egészségeseken tett kísérletei alapján azon eredményre jutott, hogy ezen készítmény élvezete az egészségre semmiféle káros behatást nem gyakorol, ennek következtében eme, »Saccharin«-nak nevezett, élvezeti szernek diaeteticus alkalmazása előtt czukorkúgyárban szenvedőknél rendkívül kedvező perspectíva nyílt. Az első tudományos értekezés a saccharin felett az »American Chemical Journal «-ban foglaltatik, melyben Fahlberg Jr. az általa felfedezett készítményt leírta és annak a keményítő-czukoriparra nagy jelentőségét kimutatni igyekezett. Úgy találta, hogy saccharin a kellő arányban keményítőczukorral keverve, egy a nyers czukorhoz hasonló készítményt szolgáltat. Európában az 1885. évi antwerpeni világkiállításon lett legelőször bemutatva a saccharin s a bonni vegytani kísérleti állomás vezetője Stutzer Jr., vegytani és élettani tulajdonságait beható vizsgálat alá vévén, észleleteit a »Deutsch-amerikanische Apothekerzeitung« 1885. évi 14. számában és a »Centralblatt der medicinischen Wissenschaft« 1886. évi 4. számában tette közzé. Stutzer Jr. constatálta, hogy a saccharin nem szénhydrát, hanem a benzoesav képződménye (anhydro-ortho-sulfamid-benzoesav). Szerinte a fehér jegeczes por hideg vízben nehezen, forró vízben könnyebben oldható . 150 C. hőmérsékű 500 rész vízben oldódik egy rész saccharin. A forró telített oldatból nyerik kihűlés után a saccharint jól jegeczedett állapotban. Absolut alkoholban meglehetős könnyen oldható. Még nagyon hígított oldatban is. (1 : ioooo) intensív édes és gyenge mandula, — nem kellemetlen — utóízű. Stutzer feladatául tűzte ki a saccharin magatartását más anyagok emésztésénél kipuhatolni, hogy váljon ugyanazon mennyiségekben, melyekben a táplálékhoz édesítő anyagul kevertetik, nem hat-e károsan a protein-anyagok emésztésére a gyomorban, avagy a diastaticus fermentumok hatására a keményítőnek oldható és könnyen assimilálható szénhydrátokká átalakításánál. Kideríteni igyekezett továbbá, minő befolyást gyakorol a saccharin az élő állati szervezet általános állapotára, ha váljon nem állnak-e be a saccharin élvezete után zavarok az emésztésben. Végre arra is kiterjedt figyelme, váljon bír-e a saccharin rothadásellenes sajátságokkal is. Stutzer azt találta, hogy a saccharin semmi esetre sem zavarja a gyomornedv hatását a proteinanyagokra az emésztésnél. Hosszabb digestiónál a protein emészthetősége úgy saccharinnal, mint a nélkül egyaránt 95 5—96%-ra emelkedett. Kedvezőbb emészthetőséget a gyomornedv által semmi körülmények közt még saccharin nélkül sem lehet elérni. A saccharin továbbá (6 04—6 16 rész 1 gm. folyadékban) oldva és czukor egyidejű jelenlétében feltűnően gyorsította a maláta-oldat diastaticus hatását. Végre azon mennyiségben, melyben a táplálékhoz kevertetni szokott, — körülbelül minden étkezésnél O'Oi—o 10 gm. — a saccharin semmiféle káros befolyást nem gyakorolhat az általános egészségi állapotra. Hasonló eredményekhez jutottak Aducco Victor és Mossa Hugo, kik Mossa A. turini tanár vezetése alatt a Fahlberg-féle saccharin élettani magatartását vizsgálták. *) Ők a saccharint hozzávetőleg 280-szor édesebbnek tartják, mint a közönséges czukrot és vizsgálódásaik eredményét a következőkben foglalják össze : Kutyákon eszközölt kísérletek azt igazolták, hogy a saccharin állati szervezetbe vezetve a vizeletbe megy át anélkül, hogy valamely változást szenvedne. A saccharin napokon át egymás után és nagyobb adagokban bevéve, semmi befolyást sem gyakorol az anyagcserére. Azon ingadozások, melyeket a vizelet összetétele rendes állapotban mutat, saccharin hozzájárulásánál is észlelhetők. A saccharin kizárólag a vizeletbe megy át, sem a tejbe, sem a nyakba. A gyomorba és a bőr alá vive, gyorsan felszivatik és már egy fél óránál kevesebb idő múlva a vizeletben megjelenik. A saccharin úgy emberekre, mint állatokra teljesen ártalmatlan. A szerzők önmagukon is tettek kísérletet és napokon át egész 5 gm.-ig vettek saccharint minden alkalmatlanság nélkül. Therapeuticus alkalmazásának vizsgálata végett ezen szerzők egész sorát ejtették meg a kísérleteknek, melyeknél következő kérdéseket tettek fel:* 2) Miként hat a saccharin amorph vagy oldható és miként szerves vagy alakult erranyagokra ? Mily mennyiségben kell saccharinnak jelen lenni, hogy még hatást gyakorolhasson ? Nagyobb vagy kisebb-e a saccharin hatása az erjedésnél, mint más rokonanyagoké ? Mindenekelőtt a saccharin hatását az alcoholicus erjedésre igyekeztek megállapítani s azt találták, hogy a saccharin 6x 6 100 adagban a sör élesztő hatását jelentékenyen leszállítja. Ezen antifermenticus hatása a saccharinnak úgy 30° C, mint 160 C. hőmérséknél mutatkozik és hosszú ideig tart. Ha egyenlő rész vizeletmennyiségeket 6 32 °l„ saccharin-oldattal, ugyanannyi salicylsavoldattal és ugyannyi párolt vízzel keverünk, az ammoniakalis erjedés a saccharinnal kevert vizeletnél 16—170 C. hőmérsék mellett 7 nap múlva még meg sem kezdődik, míg a salicylsav tartalmú oldatnál már bekövetkezett, a párolt víztartalomnál pedig már nagyon előre haladott. 1) Archivo per le scienze mediche Turin. 1886. Nr. 22. 2) Gazetta della Cliniche di Torino 1886. Nr. 14. u. 15. i6o