Orvosi Hetilap, 1887. április (31. évfolyam, 14-17. szám)

1887-04-03 / 14. szám

Budapest, 1887. 14. sz. ^pril 3. ELŐFIZETÉSI ÁR : h e 1 y b e n és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél tendok. nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyv­HIKDETÉSEKÉRT soronkint 15 0. é. kr. kereskedésében. ORVOSI HETILAP. jToNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMIN CZEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Navratil Imre tnr. Agytályogokról különös tekintettel azok kezelésére. — Lite József tr. A házinyúl hőraérséki és súlyviszonyairól veszettségoltás után. Közlemény a kir. m. tud. egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. (Folytatás.) — Bartha Gábor tr. Tanul­mány az izületi csonkolásokról. (Folytatás.) — A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1887. évi márczius 30-dikán. — A buda­pesti kir. orvosegyesület f. évi márcziushó 28-án tartott rendes ülése. — Könyvismertetés. Vorlesungen über die Krankheiten des Kehl­kopfes, der Luftröhre, der Nase und des Rachens von Prof. Dr. L. Schrötter in Wien. — Lapszemle. Az alhasi hagymáz kezelése thalli- num sulphuricummal. — A galvánáram hallérzéki hallucinatiókra. — Vesekövek gyógykezelése tejjel. — Adatok a tüdőüszők kóroktanához. — Epilepsia gyógyulása trepanatio után. — Salicylsav coryza diphtheritica ellen. — Lágyéksérv radicalis műtété után hólyagsipoly. Tárcza : Elnöki beszéd a magyar orvosi könyvkiadó társulat f. évi márcziushó 30-diki közgyűlésén. — Heti szemle. Rókus-kórházi igazgatóság. — Cholera-veszély. — Poliklinikai egyesület a fővárosban. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az »Orvosi Hetilap« 1887. april-decemberi folyamára. — Pályázatok. Melléklet: A »Szemészet« 2. száma. Agytályogokról különös tekintettel azok keze­lésére.1 *) Navratil Imre tr., egyetemi ny. rk. tanár s Rókus-kórházi főorvostól. Az agybántalmak kór- és gyógytana újabb időben egyrészt a kórbuvárlat segélyével, másrészt a sebészet lényeges átalakulásá­val jelentékeny haladást tett. Kórbuvárok és elmegyógyászok, mint Boyer3), Bramwell3 *), Charcot*), Kxner6 7), Jackson6), Landoury'1'), Lépine8), Nothnagel9 * *), Pitres1 °), Ringrose-Atkins1 ‘), Séguin12), Virchow18) és mások az agy működésének localisatiójáról szóló tant az utóbbi két évtized­ben úgy vivisectiok, mint kórágynál tett szabatos megfigyelések és hullákon talált változások egybevetése által oda fejlesztették, hogy sok esetben lehetővé vált a sebészeti beavatkozás ott, a hol nem­rég még homály és tapogatódzás honolt. így, hogy csak egyről, az agytályogról emlékezzem meg, annak jelzése — akár önszenvi, akár erőszaki lett légyen, — a hiányos vizsgálati módszer miatt merő sejtelemnél nem volt egyéb, sőt a legtöbb esetben még nem is sejtetett. Mi sem volt tehát termé­szetesebb mint az, hogy a kezelés, értem a sebészeti beavatkozást, a diagnostika bizonytalan járszalagán vezettetve csak sötétben botorkált. *) Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület 1887. januárhó 8-án tartott rendes ülésében. 3) Boyer. Études cliniques sur les lésions corticales. Paris. 1879. 3) Bramwell. Localisation of the cerebr. diseases. London 1877. *) Charcot. Localisation des maladies du cerveau. Paris 1876. rj Exner. Untersuchungen über die Localisation der Functionen in der Grosshirnrinde des Menschen. Wien. 1881. ®) Jackson. Med. Times and Gazette, Med. Mirror, The Lancet 1869—1877. 7) Landoury. Contribution l’étude des convulsions et paralys. Paris 1879. Arch. gen. de médic. 1877. 8) Lépine. De la localisation dans les maladies cérébr. Paris 1875. a) Nothnagel. Top. Diagnostik der Gehirnkrankheiten. Berlin 1879. lu) Pitres. Lésions du centre ovale Paris 1877. Bull de la soc. anatomique de Paris. Soc. de Biologie, Revue mensuelle 1875—1877. n) Ringrose-Atkins. Path. Illustration of the localisation of the mot. functions of the brain. Cork. 1877. 12) Séguin. Transact, of the Americ. Neurolog. Association vol. II. 1877. ls) Virchow. Perlgeschwülste. Virchow Archiv 1855. VIII. A koponyaürnek műleges megnyitása, melyet Dieffenbach idejéig igen sűrűén végeztek alapos javalat nélkül, nem csak meddő, de sok esetben káros következményű volt, s azért méltán szült visszatetszést. Általános helyeslésre talált tehát Stromeyer ismert sarcasticus mondása »Die erste Indication zur Trepanation ist, dass der Trepanirende auf den Kopf gefallen sei«. De a mily jogosan sújtotta maró, de találó gúnyával Stromeyer a könnyelmű beavatkozást, ép oly ellentétes áramlatra szolgáltatott okot más­részt, mely tartózkodásában a végletekig ment. A helyett, hogy a craniotomia javalatait kellően birálgatva, iparkodtak volna azt helyesebb alapokra fektetni, — mint ilyenkor szokás — egyik szélsőségből a másikba estek, teljesen mellőzvén azt még a leg­sürgősebb esetekben is. Nemcsak idült horpadásoknál tartózkodtak a lékeléstől, hanem heveny esetekben koponyatörésekkel kapcsolatos agy- és hártya­sértéseknél, agynyomásnál stb. érintetlenül hagyták a beékelt csonto­kat, s azoknak egyszerű kiemelése és eltávolítása helyett, mintegy fatalisticus megadással nézték, miként fejlődik agy-, agyhártya-, agykötszöveti lob és agytályog vagy eskór, melyek egyikének vagy másikának biztos áldozatul esett a sérült. A jelenlegi physicalis vizsgálati módszer mellett ezen nega­tiv álláspontnak nincsen többé létjoga. Az agytályognak in specie, főleg az erőszaki ú. n. másodlagos tályognak jelzése sok esetben kellő szabatossággal megejthető s ezért a lékelés, a conservativ sebészet kényelmes leple alatt nem odázható el többé ma, midőn tökélyesbített eszközeinkkel és a fertőztelenítés védve alatt a craniotomia csak oly veszélytelen műtét, mint a laparotomia. Élénk mozgalom indult meg ez irányban újabban még Stromeyer hazájá­ban is Bergmann, König, Thiersch és Volkmann kezdeményezései folytán, mint erről tanúságot tesz a múlt évi berlini sebészeti congressus. Legyen szabad e helyt rámutatni azon súlyos, nagy felelős­séggel járó következményekre, melyekkel az ily mulasztás jár. A heveny sérüléseknek relative igen nagy számát képezik nálunk a fejsértések. így pl. osztályomon a lefolyt 1886. évben 634 heveny sértés közül volt zúzott seb 69, lőtt seb 6, metszett seb 13, szúrt seb 4, vágott seb 3, nyílt koponyatörés 5, koponya alapi repe­14

Next

/
Thumbnails
Contents