Orvosi Hetilap, 1887. május (31. évfolyam, 18-22. szám)

1887-05-01 / 18. szám

555 556 után V-dik naptól kezdve, arra számítva, hátha a criticus idő­szakban hőemelkedés fog mutatkozni. Azonban a védő­oltások hatása iránt táplált remény annyira hiúnak bizonyult, hogy még a betegség lefolyásában sem idézett elő semmi érezhető módosulást és így a mutatkozott tünemények megítélésénél ezek az esetek bátran egy kalap alá vonhatók az ellenőrző kísérletre használt állatokkal, annyival is inkább, mivel — természetesen — vala­mennyien ugyanazon egy anyaggal fertőztettek volt. E 13 állat közül csupán 5-nél mutatkozott a fix vírussal tett oltások után jellemzőnek tapasztalt lázas hőemelkedés. Négy esetben, ámbátor hatá­rozott, de aránylag csekély volt a lappangó szakbeli hőmérséklől eltérés; csupán egy esetben emelkedett fel egyszer 41'3°C­-ra a láz, de úgy ebben, mint a más 4 esetben is rövidebb tartamú volt, mint a fix vírussal oltott állatoknál szokott lenni. Máskülön­ben a betegség lefolyása és a tünetek mineműsége ez esetekben szakasztott olyan volt, mint a control-állatoknál láttuk. IX. Veszettség-vírussal oltott kutya hőmérséke lefolyásáról. Függelékül még a kutya veszettségoltás utáni hőmérséki viszonyairól akarok röviden szólani. Hasonló irányú vizsgálatokat tudtommal csak Himen­ tett Pasteur intézetében. Azt tapasztalta, hogy a veszettséggel oltott kutya hőmérséke hasonló járású, mint a nyúlé. Eleinte semmi eltérés sem mutatkozik a rendes hőmérséktől. Egyszer azután kitör a láz, gyorsan felemelkedik 40'5—41'i° C.-ra, mely magaslaton 1 — 2 napig megmarad. Ekkor a lázat rohamos hőcsökkenés váltja fel s körülbelül 29'2° C.-nál bekövetkezik a halál. Én magam a hőmérsék lefolyását és a veszettség egyéb tüneteit három 39 napos kutyakölykön figyeltem meg, melyek tarkója bőre alá 10/21 napos virulentiájú, sós vízzel feleresztett nyúltagyból egy-egy fél kcm.-t fecskendeztem. Az oltóanyag tulajdonkép fix virus volt, mert az a nyúl, melynek nyúltagyából a kutyakölykök bőre alá fecskendeztem, 8 */­ napos vírussal olta­­tott volt be, csakhogy ebben az esetben ismeretlen ok miatt későn következett be a hatás. A rendszeres hőmérést a beoltás után II-dik napon kezdettem meg, s minden kényszer alkalmazása nélkül az állat természetes álló helyzetében dugtam be a hőmérőt 6­5 cm.-re a végbélbe. A hő- és súlymérés eredményeit a követ­kező táblában összeállítva találjuk. Budapesti fix vírussal oltott kutyakölykök hőmérséki és súlyviszonyai. *) Az idézett helyen. A hőmérsékre vonatkozó számadatok átvizsgálása után kitet­szik, hogy a beoltás utáni X-dik nap második feléig az I. sz. kutya hőmérséke 37-2—38 '7° C., a II. sz.-é 37 -5—38'9° C., a III-diké pedig 37'6—39'10 C. között, tehát aránylag tág határok (1'4 —1'6° C.) közt ingadozott; talán mivel nagyon fiatalok voltak az állatok. Ez idő alatt magok viseletében semmi feltűnőt sem lehetett észrevenni: fürgén mozogtak, jó étvágygyal tépdelték a nekik vetett húst és mohón szoptak. A X-dik nap második felében a reggeli megfigyeléskor mind a három állat gyengültnek látszott, étvágyuk csökkent volt, hőmérsékük az addi­gihoz képest a‘s—o-7° C.-al emelkedettnek találtatott. Délutánra az I. és, II. sz. kutyán a kórkép határozottabb alakot öltött. Az I-es izgatott lett, a feléje nyújtott tárgyhoz kapkodott, egyszersmind azonban meggyengült, járás közben meg-megtántorodott. Hőmér­­séke ekkor 39'20 C. volt. Másnap reggel 8 órakor megdöglött ; egy órával később­ a végbél hőmérséke­t 1' 5­0 C.-nak találtatott. A II. sz. állaton a betegség már előbbre haladott szakban volt. Lábai pareticusok voltak, időnkint görcsös rángatódzásba estek, fejét hol jobbra, hol balra kapdosta s olykor-olykor a mellkas izmaiban is erős rángatódzások jelentkeztek. A hőmérő higanya 40'10 C.-on állott meg. Másnap reggel az állat dögölve és mered­ten találtatott. A III. sz. állaton kis fokú bágyadtságon túl nem fokozódott a gyengeség. Másnap délig kelleténél még magasabb volt a hő­­mérséke, de azután rendesre szállott: kisfokú lázzal meglábolta a veszettséget s máig is jó egészségben van mindamellett, hogy az­óta még egyszer (1887. január 18.) Pasteur-féle fix virussal is beoltatott. Azután, hogy az első oltás veszélyét kiáltotta, egy ízben még vagy 4 napig magasan járt a hőmérsék, a 40'60 C.-ot is elérte, de akkor egyéb baja volt, melyet szintén szerencsésen kihevert. A betegség gyors lefolyása miatt az utolsó szakra vonat­kozó hőmérséki adatok hiányosak maradtak ugyan, hanem az egészből annyi világosan kitetszik, hogy a lappangó szak alatt a hőmérsék járásában semmi feltűnőbb jelenség nem mutatkozik.. A veszettség kitörésekor az ideges tünetek lázas hőemelkedés kísére­tében jelennek meg, melyet azonban a halál bekövetkezte előtt hőcsökkenés vált fel. Ez utóbbi állításra a rendelkezés alatt álló adatokból csak következtethetünk azon tény alapján, hogy az I. sz. kutya hőmérséke halál után egy órával 2 1­­ 5­0 C.-nak találtatott. Ily rövid idő alatt u. i. a hőmérsék lázas magaslatról a környezet fokára nem szállhatott volna le. Egyébiránt máskorról közvetlen tapasztalásból is tudom, hogy a veszett kutya hőmérséke az utolsó időben subnormálissá lesz. A harmadik kutya példája azt bizonyítja, hogy a bőr alá fecs­kendezett fix vírus hatását túlélheti még ilyen fiatal állat is, s hogy a criticus időszakban esetleg mutatkozó rosszullét lázas hőemelkedéssel járhat. Hogy az I. és II. sz. kutyakölyök csakugyan veszettségben pusztult el, arra tanú az I. sz. állat nyúltagyából beoltott nyúl, mely 9 nap alatt a nyúlveszettség jellemző tünetei közt ért halá­los véget. A veszettség tehát kutyánál is lázas betegség, s a láz — leg­alább ezen esetekben — az ideges tünetekkel egyszerre tör ki, minél­fogva a nyúlveszettség kórképétől különbözik s az emberi veszettség­hez közeledik, de a melytől abban szintén eltér,­­ hogy a halál előtt a lázat rohamos hőcsökkenés váltja fel. A súlyviszonyokra vonatkozó adatokból arra nézve, a minő szempontból a veszettséggel oltott nyulak súlyviszonyait vizsgáltuk, semmiféle jogos következtetést sem vonhatunk, mert a betegség igen gyorsan ért halálos véget. A halál utáni testsúly a megelőző délutánihoz képest ugyan számottevő (60—80 gm.) csökkenést mutat, egészben véve azonban a beoltáskori testsúlyhoz viszonyítva 30, illetve 90 gm. gyarapodást tapasztalunk, mi egyébiránt — a kísérleti állatok fiatal korát tekintve — egészen természetes. Nem tehetem le a tollat a­nélkül, hogy végezetül köszöne­­temet ne nyilvánítsam Szigethy K, Székely A. és Tangi F. inté­zeti gyakornok uraknak, kik nekem e sok fáradtsággal járt vizsgá­latban nem csak ügyesen, de szívesen is segítettek. A kutya száma* II. m­. Oltóanyag 21 napos vkr. nyúltagy (nyúl a tarkó bőre alá fecskendve Napok H. S.h. s. H. S. II fd' u-38-1 ■ 65° 38-5 960 38-5 740 -ld. e. 387 660 38-5 980 38-3 730 III. Id- u 37'9 650 375 1000 37 8 72O ld. e. 37'7 640 38-0 990 37'7 740 IV. íd' u’ 38-j 660 386 1000 38'5 750 • ld. e. 37'2 660 37'9 1010 37'ú 750 v. /d- u-37’9 JIO 38-1 1010 382 780 ld. e. 37'6 650 380 990 38-4 750 vi /d- u-38-2 650 38-1 1050 38-5 790 ld. e. 38' I 690 38-3 1020 38'8 770 VII ld- u' 38-3 730 389 1100 39'i 830 ld. e. 38'4 7IQ 385 1070 38-3 820 vili. |d- u-38'7 760 391 1160 38-8 860 ld. e. 37'9 72O 381 1070 38-4 820 ix |d- u-382 770 38-2 1170 38'4 850 ld. e. 38'0 7OO 38-5 1080 38 4 800 x |d- u-38-i 800 38 2 1200 38'6 9OO ld. e. 39'2 7IO 39'6 1100 39'6 780 xi. |d- u-39'2 750 40' i IIIO 39'2 840 ld. e.t21'5 680 t24'2 1050 39'3 830 xii id- u-— — — — 38-7 850 ld. e.— •' ---— — 38'6 840 XIII. |d- u-— — — — 386 870 ld. e.— — — — 38-6 840 xiv—mi. 1— — — — ■ 37'7 840l •—.---. . -— • — ■ 40 0 1000 XXXII /d' u'— — — — 38'i 960 ' Id. e.— — — — 37'8 860 Súlybeli käläabseg grammokban4- 30 + 90+120

Next