Orvosi Hetilap, 1887. július (31. évfolyam, 27-31. szám)

1887-07-03 / 27. szám

a testre kiterjed; a bőr érzékenysége fokozódik. Szemtekék kissé előredűlvek. 9. nap. A jobb kézteszület merev hyperflexióban van ; a remegés itten legfeltűnőbb. A jobb ülredő szomszédságában kezdődő decubitus. Az érvelés, mely a remegés miatt nem tapint­ható tisztán, igen gyenge. 11. nap. Kifejezett arythmia az érvelés­ben. 12. nap. A strabismus convergens fokozódik; a baloldali ptosis nem vehető észre. 13. nap. Légzésben arythmia nem talál­ható ugyan, de néha a mell- és hasizmok, melyek úgy mint a végtagok, folytonos finom, utóbbi napok óta fokozódó remegést mutatnak, tonicus, néhány másodperczig tartó görcsös összehúzó­dásba jutnak, a­mikor is körvonalaik, főképen az egyenes has­izmokon, jól kivehetők; a légvétel, mely különben is felületes, ilyenkor szünetel. Gyakori ered­iék; székét maga alá ereszti. 14. nap. Tegnap reggel óta észlelhető, hogy a fiú az ágyban saját­ságos helyzetet foglal el, a­melyben annyiszor ismét visszahelyez­kedik, a­hányszor az egyenes háti fekvésbe hozzuk : míg tudniillik az alsó végtagok egyenesen fekszenek, addig már a medenc­e csekély hajlást mutat bal felé, annyira, hogy a jobb mellső felső csiptövis 2 cm­-rel magasabban áll, mint az ellenoldali; a törzs szintén ívszerűen balfelé (concavitásával) görbült; a bal bordaív a csípő tarajtól csak jó harántujjnyi távolságban van, míg a jobb oldalon e távolság háromszor akkora. A fej végre erősen balfelé hajtva tartotik, s a gyermek arc­ával is állandóan bal felé tekint. Kifejezett Trousseau-tünet. 15. nap. A baloldali arczhüdés ismét jobban kifejezett. A jobb láb a legnagyobb fokú lólábállást mutatja. 17. nap. Az általános remegés néha akkora, hogy az ágy is lengésbe jön. 20. nap. A jobb kéz mutatóujján kezdődő bőrláb; a jobb láb contracturája fokozódik ; a térd hajlított helyzetet vesz fel; a czomb adducált és befelé forgatott. Beszéd igen vontatott; »szag­gatott«. 21. nap. A jobb kézháton lábos, erősen vizenyős duzza­nat. A Trousseau-tünet igen kifejezett; az erősen kinyújtott bal alsó végtagon is kezdődő lólábállás. 22. nap. A jobb kéz ujjain is bőrláb fejlődött, mely genynyel telt hólyagok képzéséhez veze­tett; szemtükrészeti vizsgálat mindkét szemen mérsékelt fokú »tor­lódási papillát« constatált. 25. nap. A bőrláb javul; has feltűnően behúzódott, keményes tapintatú. 26. nap. Reggel a gyermeknek egy óráig tartó, az egész testre terjedő, erős ecclampticus rohama volt. 30. nap. Néhány nap óta rohamos lesoványodás; a kéz bőr­lábja gyógyul; remegés kevésbé kifejezett. 32. nap. Remegés szűnt; baloldali arczhüdés ismét igen szembetűnő. 39. nap. A contrac­­turák a bal végtagon is mindinkább fokozódnak. 43. nap. Óriási lesoványodás; több helyen decubitus. 45. nap. Remegés ismét fokozódik. 47. nap. Contracturák a két alsó végtagon akkorák, hogy mindkét czomb erősen a hashoz közelítve tartozik; penis folyton elngalt. Nagyfokú apathia, igen kis, szapora érvelés. Az óriási módon lesoványodott, s mély sáporban fekvő gyermek felvétele után 5­­-ik napon meghalt. Bonczlelet: Tuberculum magnitudinis ovi gallinacei in re­gione subsculi cornu Ammonis sin. et insulae subsequente emollitione vicinitatis. Tuberculum aequali magnitudine partis postesio­is cerebelli dextri cum compressione vicinitatis et introitus ad ventriculum quar­tum subsequente Hydrocephalo interno chronico. Tuberculosis submilia­­ris in regione Chiasmae et fossae Sylvii dextrae. Tuberculosis pul­monis dextri, hepatis remumque. Contractura praecipue extremitatis superioris et inferioris dextrae. — — — —----------- A koponya­boltozat vékony, vérdús, a varratok mellett 1­ 5 cm.-nyi terjede­lemben különösen vékonyodott; a varratok lazák, erősen belövel­­tek; a kemény agykér erősen feszült, vékonyodott; a lágy agy­burkok igen vékonyak, vérszegények; az agytekervények különösen a domborulaton egészen lelapultak; a sulcusok alig észrevehetők. Az agy igen vérszegény, lágy, különösen a gyomrocsok szomszéd­ságában erősen vizenyősen átivódott. Az oldalgyomrocsok erősen tágultak, 150 gramm fehéres zavaros savóval teltek; az ependyma fellazult. Megfelelőleg a bal subiculum cornu Ammonisnak neveze­tesen a gyrus uncinatusnak, az alsó halántéki tekervénynek, és az egész szigetnek, egy 5 cm. átmérőjű, dudorzatosan határolt, kerü­letén sárgás-szürkés, kocsonyásan áttetsző, porczszerű, különben durván reczézett, kénsárga, elsajtosodott tömeg foglal helyet, mely a mélybe terjedőleg az Ammonszarvat hátratolva, a corpus striatum feléig, és a lencsemagnak felső harmadáig ér. E sajtos tömeg 2 cm­-nyi szélességben kocsonyásan ellágyult, kissé belövelt agyállománytól van körülvéve, és felette a fennemlített corticalis állománynak keménypapír vastagságú rétege vonul el, mely a vasta­golt lágyagyburkokkal szorosan össze van tapadva. A lágy agy­burkok edényeinek mentében e helyen, laza kötszöveti, részben felületesen genyesen szétmálló anyagba beágyazva, egész gombostű­­fejnyi, fehéren áttetsző, gömbölyded, durva görcsök foglalnak helyet. A lágy agyburkok ezen elváltozása a chiasma- és jobb Sylvius-féle árokra is folytatódik. A jobb agyacsnak külső és hátsó felében egy a fennebb leírthoz hasonló gömbölyded, 4 cm. át­mérőjű daganat foglal helyet, mely egyrészt az agy alapjának hátsó felében mély benyomást okozott, másrészt a IV-ik agygyomrácshoz vezető bemenetnek eltolódását és szűkületét eredményezte. E daga­natnak külső dudorzatos felülete helyenkint a kéregállománynak vékony rétege, vagy pedig az erősen belövelt agyburkok által van fedve. Közepe mogyorónyi terjedelemben genyesen szétesett. E daganatnak megfelelőleg az occiput belső lécze kissé balra eltolt, a csont mélyebbre kivájt és érdes. Nem hihető, hogy ez esetben a trauma, mit a gyermek az esés következtében szenvedett, az agynak megbetegedésével aki összefüggésbe volna hozható. Azon körülmény, hogy a gyermek a trauma előtt mindig egészséges volt, — s ez állításban kételkedni okunk nincs is — az agygümöknek már fennebb említett­­latense képességéből könnyen magyarázható. Tagadhatatlan azonban, hogy a trauma a már bizonyosan régebb idő óta fennálló agyi meg­betegedés tüneteinek megjelenését siettethette, illetőleg azokat ki­töréshez juttathatta; de hogy miképen és miféle kórboncztani változások által, erre nézve semmi támpontunk nincsen, s a bon­­czolat sem szolgáltatott ez iránt tájékoztató adatot. A­mi ez eset lefolyását, illetőleg az élőn észlelt sokféle s változatos tünetek magyarázatát illeti, csak néhány rövid megjegy­zésre akarok szorítkozni. Véleményem szerint a bonczolatnál talált több rendbeli megbetegedése az agynak ez esetben az élőn észlelt tünetek előidézésében közrejátszott. De ebben főszerep nem is annyira a daganatoknak, mint inkább a másodlagos elváltozások­nak jutott; azok régebben fennállhattak már minden tünet nélkül, — hiszen épen a tuberculumokról tudjuk, hogy igen lassan növe­kednek — s végzetesekké váltak nem is annyira székhelyüknél, mint inkább nagyságuknál fogva. Ez esetben a corticalis állomány mindkét, de főképen baloldalt atrophisák­nak találtatott; az atro­­phiát az ez esetben szintén nagyfokú hydrocephalus chronicus internus okozta; bal oldalon ezenkívül még a dag okozta nyomás is hozzájárult az atrophia előidézéséhez, mert a bonczolatnál a corticalis állomány felette csak keménypapír vékonyságúnak talál­tatott. Ezen boncztani leletnek megfelelne azon tünet, hogy a spasticus hüdés a jobb felső és alsó végtagon sokkal erősebben kifejezett volt, mint az ellenoldalon. A hydrocephalus chronicus internus jelen esetben az által okoztatott, hogy az agyacs nagy kiterjedésű daganatja a IV-ik agygyomrács bemenetét szűkítette, illetőleg félretolta. Azon másodlagos elváltozások közül, mik a tünetek létrehozásában még közreműködhettek, kiemelendők az agy állományának 2 cm. szélességű roncsolása, lágyulása, a subi­culum cornu Ammonis dagjának határán, az agyacs dagjának erős benyomata az agy alapján, s az agy állományának főképen az oldalgyomrácsok szomszédságában savós átivódása. Ezen boncztani lelet magyarázza azon tényt, hogy esetünkben is a diffus agyi tünetek a locálisok felett túl­súlyban voltak. Diffus tünetek voltak : a fejfájás, melyet azért lehet esetünkben felvennünk, mert a gyermek bal kezével feltűnő gyakran a nyakszirt és bal fül mögötti táj felé kapkodott a szédülés, remegés, bőrhyperaesthesia, két oldali torlódási papilla, légzés és pulsus-arythmia, erectiók, apathicus, később soporosus állapot stb. Helybeli tüneteknek vehe­tők a következők: Ptosis — oculomotorius hüdes — strabismus convergens — abducens hü­dés — a facialis hüdés, contracturak, és a fejnek folytonos forgatása jobb felé. De ezen helyi tünetek a megbetegedés localisatiójára vonatkozólag nem voltak értékesít­hetők. Tagadhatlan, hogy ez esetben szükséges lett volna a beha­tóbb és finomabb vizsgálat, így nevezetesen az izomérzés, táp-, szag- és ízérzék esetleges elváltozásainak megállapítása, mert némely szerzők az ez esetben megbetegedett subiculum cornu Amomonisba helyezik ezen sensoricus központokat. De ezen vizsgálatok úgy a gyermek általános, rendkívül súlyos megbetegedése, valamint fejlet­len koránál fogva kivihetők nem voltak. 3. A következő esetben a bal thalamus opticusban kis alma 8­ 71 — — 872 —

Next