Orvosi Hetilap, 1887. július (31. évfolyam, 27-31. szám)
1887-07-03 / 27. szám
a testre kiterjed; a bőr érzékenysége fokozódik. Szemtekék kissé előredűlvek. 9. nap. A jobb kézteszület merev hyperflexióban van ; a remegés itten legfeltűnőbb. A jobb ülredő szomszédságában kezdődő decubitus. Az érvelés, mely a remegés miatt nem tapintható tisztán, igen gyenge. 11. nap. Kifejezett arythmia az érvelésben. 12. nap. A strabismus convergens fokozódik; a baloldali ptosis nem vehető észre. 13. nap. Légzésben arythmia nem található ugyan, de néha a mell- és hasizmok, melyek úgy mint a végtagok, folytonos finom, utóbbi napok óta fokozódó remegést mutatnak, tonicus, néhány másodperczig tartó görcsös összehúzódásba jutnak, amikor is körvonalaik, főképen az egyenes hasizmokon, jól kivehetők; a légvétel, mely különben is felületes, ilyenkor szünetel. Gyakori erediék; székét maga alá ereszti. 14. nap. Tegnap reggel óta észlelhető, hogy a fiú az ágyban sajátságos helyzetet foglal el, amelyben annyiszor ismét visszahelyezkedik, ahányszor az egyenes háti fekvésbe hozzuk : míg tudniillik az alsó végtagok egyenesen fekszenek, addig már a medence csekély hajlást mutat bal felé, annyira, hogy a jobb mellső felső csiptövis 2 cm-rel magasabban áll, mint az ellenoldali; a törzs szintén ívszerűen balfelé (concavitásával) görbült; a bal bordaív a csípő tarajtól csak jó harántujjnyi távolságban van, míg a jobb oldalon e távolság háromszor akkora. A fej végre erősen balfelé hajtva tartotik, s a gyermek arcával is állandóan bal felé tekint. Kifejezett Trousseau-tünet. 15. nap. A baloldali arczhüdés ismét jobban kifejezett. A jobb láb a legnagyobb fokú lólábállást mutatja. 17. nap. Az általános remegés néha akkora, hogy az ágy is lengésbe jön. 20. nap. A jobb kéz mutatóujján kezdődő bőrláb; a jobb láb contracturája fokozódik ; a térd hajlított helyzetet vesz fel; a czomb adducált és befelé forgatott. Beszéd igen vontatott; »szaggatott«. 21. nap. A jobb kézháton lábos, erősen vizenyős duzzanat. A Trousseau-tünet igen kifejezett; az erősen kinyújtott bal alsó végtagon is kezdődő lólábállás. 22. nap. A jobb kéz ujjain is bőrláb fejlődött, mely genynyel telt hólyagok képzéséhez vezetett; szemtükrészeti vizsgálat mindkét szemen mérsékelt fokú »torlódási papillát« constatált. 25. nap. A bőrláb javul; has feltűnően behúzódott, keményes tapintatú. 26. nap. Reggel a gyermeknek egy óráig tartó, az egész testre terjedő, erős ecclampticus rohama volt. 30. nap. Néhány nap óta rohamos lesoványodás; a kéz bőrlábja gyógyul; remegés kevésbé kifejezett. 32. nap. Remegés szűnt; baloldali arczhüdés ismét igen szembetűnő. 39. nap. A contracturák a bal végtagon is mindinkább fokozódnak. 43. nap. Óriási lesoványodás; több helyen decubitus. 45. nap. Remegés ismét fokozódik. 47. nap. Contracturák a két alsó végtagon akkorák, hogy mindkét czomb erősen a hashoz közelítve tartozik; penis folyton elngalt. Nagyfokú apathia, igen kis, szapora érvelés. Az óriási módon lesoványodott, s mély sáporban fekvő gyermek felvétele után 5-ik napon meghalt. Bonczlelet: Tuberculum magnitudinis ovi gallinacei in regione subsculi cornu Ammonis sin. et insulae subsequente emollitione vicinitatis. Tuberculum aequali magnitudine partis postesiois cerebelli dextri cum compressione vicinitatis et introitus ad ventriculum quartum subsequente Hydrocephalo interno chronico. Tuberculosis submiliaris in regione Chiasmae et fossae Sylvii dextrae. Tuberculosis pulmonis dextri, hepatis remumque. Contractura praecipue extremitatis superioris et inferioris dextrae. — — — —----------- A koponyaboltozat vékony, vérdús, a varratok mellett 1 5 cm.-nyi terjedelemben különösen vékonyodott; a varratok lazák, erősen belöveltek; a kemény agykér erősen feszült, vékonyodott; a lágy agyburkok igen vékonyak, vérszegények; az agytekervények különösen a domborulaton egészen lelapultak; a sulcusok alig észrevehetők. Az agy igen vérszegény, lágy, különösen a gyomrocsok szomszédságában erősen vizenyősen átivódott. Az oldalgyomrocsok erősen tágultak, 150 gramm fehéres zavaros savóval teltek; az ependyma fellazult. Megfelelőleg a bal subiculum cornu Ammonisnak nevezetesen a gyrus uncinatusnak, az alsó halántéki tekervénynek, és az egész szigetnek, egy 5 cm. átmérőjű, dudorzatosan határolt, kerületén sárgás-szürkés, kocsonyásan áttetsző, porczszerű, különben durván reczézett, kénsárga, elsajtosodott tömeg foglal helyet, mely a mélybe terjedőleg az Ammonszarvat hátratolva, a corpus striatum feléig, és a lencsemagnak felső harmadáig ér. E sajtos tömeg 2 cm-nyi szélességben kocsonyásan ellágyult, kissé belövelt agyállománytól van körülvéve, és felette a fennemlített corticalis állománynak keménypapír vastagságú rétege vonul el, mely a vastagolt lágyagyburkokkal szorosan össze van tapadva. A lágy agyburkok edényeinek mentében e helyen, laza kötszöveti, részben felületesen genyesen szétmálló anyagba beágyazva, egész gombostűfejnyi, fehéren áttetsző, gömbölyded, durva görcsök foglalnak helyet. A lágy agyburkok ezen elváltozása a chiasma- és jobb Sylvius-féle árokra is folytatódik. A jobb agyacsnak külső és hátsó felében egy a fennebb leírthoz hasonló gömbölyded, 4 cm. átmérőjű daganat foglal helyet, mely egyrészt az agy alapjának hátsó felében mély benyomást okozott, másrészt a IV-ik agygyomrácshoz vezető bemenetnek eltolódását és szűkületét eredményezte. E daganatnak külső dudorzatos felülete helyenkint a kéregállománynak vékony rétege, vagy pedig az erősen belövelt agyburkok által van fedve. Közepe mogyorónyi terjedelemben genyesen szétesett. E daganatnak megfelelőleg az occiput belső lécze kissé balra eltolt, a csont mélyebbre kivájt és érdes. Nem hihető, hogy ez esetben a trauma, mit a gyermek az esés következtében szenvedett, az agynak megbetegedésével aki összefüggésbe volna hozható. Azon körülmény, hogy a gyermek a trauma előtt mindig egészséges volt, — s ez állításban kételkedni okunk nincs is — az agygümöknek már fennebb említettlatense képességéből könnyen magyarázható. Tagadhatatlan azonban, hogy a trauma a már bizonyosan régebb idő óta fennálló agyi megbetegedés tüneteinek megjelenését siettethette, illetőleg azokat kitöréshez juttathatta; de hogy miképen és miféle kórboncztani változások által, erre nézve semmi támpontunk nincsen, s a bonczolat sem szolgáltatott ez iránt tájékoztató adatot. Ami ez eset lefolyását, illetőleg az élőn észlelt sokféle s változatos tünetek magyarázatát illeti, csak néhány rövid megjegyzésre akarok szorítkozni. Véleményem szerint a bonczolatnál talált több rendbeli megbetegedése az agynak ez esetben az élőn észlelt tünetek előidézésében közrejátszott. De ebben főszerep nem is annyira a daganatoknak, mint inkább a másodlagos elváltozásoknak jutott; azok régebben fennállhattak már minden tünet nélkül, — hiszen épen a tuberculumokról tudjuk, hogy igen lassan növekednek — s végzetesekké váltak nem is annyira székhelyüknél, mint inkább nagyságuknál fogva. Ez esetben a corticalis állomány mindkét, de főképen baloldalt atrophisáknak találtatott; az atrophiát az ez esetben szintén nagyfokú hydrocephalus chronicus internus okozta; bal oldalon ezenkívül még a dag okozta nyomás is hozzájárult az atrophia előidézéséhez, mert a bonczolatnál a corticalis állomány felette csak keménypapír vékonyságúnak találtatott. Ezen boncztani leletnek megfelelne azon tünet, hogy a spasticus hüdés a jobb felső és alsó végtagon sokkal erősebben kifejezett volt, mint az ellenoldalon. A hydrocephalus chronicus internus jelen esetben az által okoztatott, hogy az agyacs nagy kiterjedésű daganatja a IV-ik agygyomrács bemenetét szűkítette, illetőleg félretolta. Azon másodlagos elváltozások közül, mik a tünetek létrehozásában még közreműködhettek, kiemelendők az agy állományának 2 cm. szélességű roncsolása, lágyulása, a subiculum cornu Ammonis dagjának határán, az agyacs dagjának erős benyomata az agy alapján, s az agy állományának főképen az oldalgyomrácsok szomszédságában savós átivódása. Ezen boncztani lelet magyarázza azon tényt, hogy esetünkben is a diffus agyi tünetek a locálisok felett túlsúlyban voltak. Diffus tünetek voltak : a fejfájás, melyet azért lehet esetünkben felvennünk, mert a gyermek bal kezével feltűnő gyakran a nyakszirt és bal fül mögötti táj felé kapkodott a szédülés, remegés, bőrhyperaesthesia, két oldali torlódási papilla, légzés és pulsus-arythmia, erectiók, apathicus, később soporosus állapot stb. Helybeli tüneteknek vehetők a következők: Ptosis — oculomotorius hüdes — strabismus convergens — abducens hüdés — a facialis hüdés, contracturak, és a fejnek folytonos forgatása jobb felé. De ezen helyi tünetek a megbetegedés localisatiójára vonatkozólag nem voltak értékesíthetők. Tagadhatlan, hogy ez esetben szükséges lett volna a behatóbb és finomabb vizsgálat, így nevezetesen az izomérzés, táp-, szag- és ízérzék esetleges elváltozásainak megállapítása, mert némely szerzők az ez esetben megbetegedett subiculum cornu Amomonisba helyezik ezen sensoricus központokat. De ezen vizsgálatok úgy a gyermek általános, rendkívül súlyos megbetegedése, valamint fejletlen koránál fogva kivihetők nem voltak. 3. A következő esetben a bal thalamus opticusban kis alma 8 71 — — 872 —