Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)

1887-09-11 / 37. szám

”95 nagy hólyagos himlőt állott ki, melynek nyomai később egészen eltűntek. 1865-ben fejorbáncza volt, mely időtől fogva több ízben fejfájásai voltak és orbánczos lobja az arczon. 1872-ben költöztek be vidékről Debreczenbe. Itt folytonosan gazdálkodott tanyai földjén s jó egészségnek örvendett. Jelen baja, melyet száraz ótvar-féle kiütések előztek meg az arczon, 1882. septemberben kezdődött azzal, hogy ezen ótvar-féle kiütés állandóan megmaradt s a hom­lokra, szemöldökre is elterjedt E mellett étvágya megromlott, szája rosz szagú lett, s addig nem tapasztalt gyengeség szállotta meg, úgy hogy november hóban már csak kelt, feküdt, s tagjaiban fájdalmakról panaszkodott, melyek csúfos fájdalmaknak gondozat­ván, ellene salicylt használt, de minden eredmény nélkül. Ugyanez időtájra esik arczának dagadása, a bőrkiütések kivörösödésével s fokonként növekedő gyengüléssel s olykor fellépő lázrohamokkal. E gyengülés mindamellett nem akadályozta őt abban, hogy egy deczember hó végén tartott tánczmulatságban részt vegyen, noha ekkor már oly gyenge volt, hogy csak segítséggel vitetett fel a bál­terembe. A középtermetű nőbeteg előbbi teszteltségéhez képest elhízott, különösen arcza és végtagjai. Hajzata gyér, a fejtető kopasz, haja hull. A szemöldökök felett ujjnyi szélességben, az orrszárnyak tövén, az arca állkapcsi részén, az áll alá is elterjedve két, három ujjnyi szalagban a bőr vörös színű, érdesebb tapintatú, pikkelyek­ben lehámló­s viszket (száraz ótvar, eczema siccum). Hasonló kiné­zésű és természetű kiütés van a bal felkar közepén a feszítő olda­lon. Az arca egészben véve, de kivált a szemhéjak, az orrgyök dagadtak, az alsó szemhéjak rózsaszínűek, áttűnők s zacskósan kiállók, mégis oly feszesek, tömöttek és ruganyosak, hogy az ujj­­benyomatot meg nem tartják, hanem mint egy gummilabda azon­nal kirúgódnak. A szemrés megszűkült s a szemek kényeznek; a nyak és végtagok dagadtak. A nyak két oldalán a pajzsmirigy lebenyei kitapinthatók. Bőrszín a test egyéb részén halvány, a feszülő helyeken sajátságos mázos fényű, felületesen tapintva puha, a dagadt részeken, legjobban a kézen kissé tésztás, de rajta az ujj benyomás hamar kiegyenlítődik. A végtagok, különösen a felsők, éktelenül dagadtak, nehezek. A karok kerülete különböző helye­ken összehasonlítva egy jól táplált idomos női karral, öt-tíz cm­­növekedést is mutat. Ezért kinézésük idomtalan elefántlábhoz hasonló. Ezen daganatnak azon sajátsága van, hogy felülről lefelé nő s az ízületek körében éri el tetőpontját, így a karnál a könyök felett és alatt, továbbá a kézen. Az ujjak is megvastagodvak. A kardaganat egyes helyein, főleg a hajlító oldalon mogyoró egész dió nagyságú puhás, lapos, érzékeny göcsök tapinthatók. (Nyilván dagadt nyirkmirigyek.) Az alvégtagok hidegek. Ajkak pirosak, szájnyak hártya halavány, de rajta itt-ott egyes élénkvörös folt látható. Nyelv bevont, szélei kisujjnyi szalagban körül élénkpiro­sak, érzékenyek. Hasonlóan piros a lágy szájpadívek nyákhártyája. Nyelés megnehezült. Folytonos nyáladzás. Az elválasztott nyál igen savós és erős, felcsípi a nyelvet és ajkakat. Szája száradt. Étvágya kevés, evés után néha hány. Szellemi és külérzéki működések rendesek. Értelem, ítélő és emlékező tehetség épek. Kedélyhangu­lat nyomott, egyhangú, kissé apathicus, a­mely apathia az arczon is ki van fejezve. A közérzetet nagy gyengeség zavarja. Beteg nem bir járni, még magától felülni sem, folyvást fekszik. Ha lábaira állítják s lépni próbál, mindjárt az első lépésnél talpába szúródik s térdei összerogynak. Hasonló erőtlenség van karjaiban, főleg a bal karban. Ezeket alig bírja könyökben valamit emelni, de már enni velük nem képes, oly súlyosak és gyengék azok. Ép ily nagy gyengeség van a tarkóizmokban, úgy hogy fejét fenntartani nem bírja s az azonnal előre bukik, de még így is tartani, támasztani kell. A 7. nyakcsigolya nyomásra állandóan érzékeny. A mellkasi szervek és hasi nagy mirigyek jó rendben. Az ivarszervi működé­sekben semmi zavar; havi baja rendes. Székrekedés gyakrabban fordul elő. Vizelet hatása savi, színe sötétvörös, mennyisége alig fél liter huszonnégy órában. Fajsúlya 1025, fehérnyét, czukrot, vagy idegen alakelemeket nem tartalmaz. A vér górcsős vizsgálata semmi rendellenest nem mutat. A készítményekben sok pénztekercs alakban sorakozott vörös vérsejt, igen kevés fehér vérsejt lát­ható. Többször lázrohamai vannak, a­melyek bizonytalan időben, hol nappal, hol éjjel rohanják meg s a beteget nagyon megviselik, reá majd mindig egyik-másik végtagja, vagy az arcza megdagad. Sokszor fázás előzi meg a rohamot, melyet azután fokozódott hőérzés, hőemelkedések (3­7'8, 38’ 20 C.) és szomjúság követ; izzadás csak kivételesen. Érvelés gyorsult, 90—104. Az ideg- és izomrendszer körében semmi fontosabb eltérés nincs. Néha dagadt tagjaiban, főleg a kézujjakban zsibbadásról panaszkodik. Inreflexek és izomingerlékenység szabályos. Schwimmer úgy találta, hogy a bőrérzékenység a jobban dagadt bal karon csökkent s az érzési körök nagyobbodtak. Néha szívdobogása és gyomorfájása van. A kórlefolyásból felemlítem a következőket: April 4. Nyugtalan éj, lázroham, mely hajnal felé azzal kezdődött, hogy a 7-ik nyakcsigolyájában erős nyilalása volt. Reg­gel feje kábult, kedélyhangulata nyomott, s ő maga szótalan lett, s elkezdett gyengülni, végtagjai fájtak, főleg a bal kéz és a lábak. Nagy nyálfolyás. April 6. Valamivel jobb éjszakája volt; a felső végtagok keveset lappadtak ; nyáladzik, de a nyál nem oly csípős ; nyak­­csigolyája nem érzékeny, de a hátcsigolyák igen. April 7—17. A betegség következő új tüneteket mutat; nyelve megdagadt, minek következtében beszéde nehézkes s kevésbé érthető; nyelése megnehezült, hasonlóan megdagadt a nyak mellső része a gége tájékán, és a toka feszesen beszűrődött. A nyelv­­szélein és tövén apró érzékeny élénkvörös pettyek. Olykor nehéz­légzés és erőtelen köhögés lepi meg, leginkább éjjel; kevés genyes, nyálkás kiköpés, mely néha annyira megreked, hogy köptetővel (specacuanha-forrázat) kellett elősegíteni. Lázrohamai voltak több­kevesebb teljességgel és tartammal, többnyire éjjel s ezek nyugal­mát nagyon megzavarták. Hem. 37—37'6° C. Érverés 96—104. Légzés 16—30. April 17—30. Beteg panasza főleg a nyelésre és szájszervek rész állapotára vonatkozott. Olykor éktelen nyálfolyás gyötörte, mely felette ajkát, nyelve széleit s csípte torkát. Ajkai feszesen megdagadtak, e miatt a száj nyitás, evés és nyelés fájdalmas lett, beszéde megnehezült. A száj nyákhártyáján, az ajkakon, a dagadt nyelv szélein fájdalmas kirágódások keletkeztek. Ezek lapissal érin­tésre megjavultak, mire a száj nyákhártyájának duzzanata, érzékeny­sége alábbhagyott, úgy annyira, hogy a beteg jobban ehetett, beszélhetett és nyelése szabadabb lett. A vizenyők több-kevesebb változással nemcsak fennmaradtak, sőt még a törzsre s a kereszt­tájra is elterjedtek. A nagy gyengeség megvan. Beteg többnyire fekszik, csak segítséggel bír felülni, akkor is rövid időre; fejét, karjait nem bírja. Evésnél, ivásnál, szájtörlésnél kezet emelni, fejét tartani kell, különben mellére esik. Kedélyhangulata többnyire nyomott, csak ritkán mutatkozik érdeklődés és múlékony vidámság. Feje néha hirtelen elkábul, ilyenkor nagyon rosszul érzi magát s minden erő kivész tagjaiból. Étvágya kevés, olykor gyomra fáj. Kevés vörös színű vizelete van. Hőmérsék 37 ‘2—38° C. Érverés 90—­104. Május 1. Nagyon dagadt, főleg a jobb testrész. A toka is keményen beszűrődött. Bőre vörös, érzékeny, nemkülönben a szemhéjak is dagadtak ; a szem zugaiban s az orrszárny környéke szintén dagadt. Legnagyobb fokú a daganat az alkaron és kézen ; itt a bőr szinte áttetsző, viaszfényű, annyira feszült, kóbor fájdal­mak a végtagokban. Nyelv és ajkak tapadtabbak, könnyebben mozognak, beszéde is érthetőbb, a nyáladzás is kevesebb. Május 2—4. Állandóan bágyadt, gyenge, az ágyban moz­­dulni sem bír. Nyelv, toka ismét kezd dagadni. Nagy nyálfolyás. Érverés 90. Május 5. Múlt éjjel lázrohama volt, a­mely nem hagyta őt aludni. A láz este 10 órakor kezdődött rázó hideggel, azután forrósága lett, mire nagyon megizzadt, úgy hogy még reggel is izzadt volt. Nyálfolyás. Hőmérsék 37'6° Érverés 90. Jobb felső végtagja nagyon megdagadt, míg a bal kéz sokat lohadt. Különösen ez a kéz izzadt nagyon. Május 7. Egész éjjel tagfájdalmak, nyelési nehézség gyötör­ték. A pajzsmirigy lebenyei igen érzékenyek. A szív felett gyenge systolicus zörejek hallhatók. Érverés 102. Május 8 —10. A toka hideg borogatásra egészen lelohadt, de a nyelés mégis nehéz, nyála egyre folyik, ajkai ismét feldagad­tak, de inkább a felső ajk, melynek átmeneti szélén piros szegély látható. Nyelv­szélei kirágódva, szemölcsei dagadtak, érzékenyek. Gerinczcsigolyák már régóta nem érzékenyek. A kiütések meglehe­tős halványak. Sokat köhög és szívós nyálkát vet ki. Légzés tiszta, sejtes. Érverés 108. — N­96 —

Next