Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)

1887-09-04 / 36. szám

1167 — — tompa leválasztásánál az 2 , 5 cm.-nyire berepedt, egyesítés catgut­­tal, a baloldali kocsány alákötése selyemmel 4 részletben. A gyógy­­lefolyásban mérsékelt láz, a 9. naptól kezdve csikarások között geny­­és vérrel kevert székletétek ürülnek, szövetrészlet vagy selyem­fonál eltávolodása nincs megjegyezve; valószínűleg a hasüregben képződött tályog a bélbe áttört, mert deczember 15-én az el­bocsátásnál a kicsiny méh bal oldalán hozzá simuló, alig érzékeny, vele együtt könnyen mozgatható, férfiökölnyi daganat tapintható, míg a jobb parametrium szabad. 5. sz. 1883. év 29. sz. D. B. a sarcomaműtét már emlí­tett esete. Műtét után folyton növekedő hőmérsék, az 5. napon a hassebet megtekintve, annak mentén 4 ujjnyi széles beszűrődési csík, a szúrcsatornákból nyomásra geny ürül, a felszínes varratok eltávolítása. Naponkint kötést változtatva, a 8. napon a hátra­maradt varratok eltávolítása, sok geny a szúrcsatornákból, az alhas bal oldalán érzékenység és ellenállás. Folyton tartó láz és be­ge­­nyedés, a 15. napon az alsó sebzúghoz közel, jobboldalt egy szűr­­csatornából feltűnő sok bűzös geny ürül, a kutasz 1­7 cm.-re hatol kanyargó menettel a méh bal szélén székelő tályogűrbe, melyet cárból­, majd sublimat-oldattal kifecskendeztünk. A kivezető csatorna többszörös elzáródásával, a váladék pangása folytán, időnkint lázas mozgalom, a beteget hosszadalmas gyógyulás után november 27-én bocsátották el. 20. sz. 1885. év 17. sz. Sch. B. sz. Sz. M., 35 éves, férjezett, nem szült. Műtét 1885. junius 10-én igen nehéz feltételek között: a jobboldali daganat úgy a hasfalakhoz mint a medenczéhez erő­sen odatapadt s nehezen választható le a medencze hátsó faláról, a daganat legmélyebben fekvő karélyának kiszabadításánál, a tömlő vastag fala bereped s genyes tartalma a hasüregbe ömlik. A tömlő bal oldalához körülbelül 6 cm. bélkocs odanőtt, ennek nehéz le­választása, a vérző bélfelület egyesítése catgut-szűcsvarrattal. A kocsány selyemmel több részletben, szorosan a méh mellett köt­tetett alá. Baloldalt egy almanagyságú s egy kisebb tömlő, melye­ket nem sikerül kiválasztani; a kiálló részek lemetszése után, műtő a nagyobb tömlő burkát kifejtő. Csekélyebb hőemelkedések, majd június 20-án a varratok eltávolítása, a hassebvonalban egyesült, az alhason baloldalt a crista magasságáig terjedő beszüremkedés; a hasra Priessnitz-borogatás; a beteg lázas június végéig. Július 1-én a hasseb alsó zugában tollszárnyi nyílás képződött, melyből geny ürül; a hasseb fokonkint szétvált és július 4-én már 4,5 cm. hosszú tátongó rést mutatott. A tályogűr megnyitása után a beteg teljesen láztalan volt, az üregnek drainezése, kiöblítése, gaze és pólyakötés változtatása naponkint; ily alkalommal július 7-én több és július 12-én egy selyemfonál távozott a hasüregből. A hasseb záródása után augusztus 6-án elbocsátás, a méntől balra ökölnyi, a medenc­e falát el nem érő, nem érzékeny, ruganyos daganat, a hasseb alsó harmada rögzített. Ezen tályogképződéseket hajlandó vagyok a selyemnek tulaj­donítani, még­pedig annak, hogy nem sikerült a selymet a has­üregben teljesen asepticusan elhelyezni. Hegar, a J a­ki szintén sely­met használt alákötéseinél, a csonk alákötése és elsülyesztésével kezelt 9 eset közül 4-ben észlelt hastályogot, szövetrészletek és alákötő fonalak eltávolodásával, a tályog kiürülési csatornáján át; egy ötödik esetben (4. sz.) az omentum alákötési helyének felelt meg a hastályog, mint az 1. sz. esetünkben az alákötött össze­növésnek. Olshausen­­ minden elsülyesztendő alákötésnél catgutot használ jobb eredménynyel; mi magunk is 21—-37. sz. eseteink­ben a catgut alákötések után egy esetben sem láttunk a hasüregben tályogot képződni. Ha meggyőződtünk arról, hogy a csonk egyáltalában nem vérzik, úgy visszahelyezzük a hasüregbe. A tíz évvel ezelőtt Spencer Wells, Hegar, Olshausen és mások által hangsúlyozott sürgős toilette-je a hasüregnek, mai napon már egyáltalában nem látszik oly fontos­nak, a­mint ezt különösen Schroeder kiemeli. A tömlőknek nor­mális (nem bomlott) bennéke, a vér és savó, mely különben a hasüreg zárása után is képződik, ha a kívülről jövő fertőzést az * 2 asepticus eljárás által távol tartottuk, a hashártya felszívó képes­ségénél fogva minden káros következmény nélkül visszamaradhat a hasüregben. Műtéteinknél a tömlőfal megrepedése folytán a has­üregbe jutott benneket, a leválasztott összenövésekből és a has­sebből származó vért csak nagyjából távolítjuk el; ott hol a has­hártya szennyezése elő sem fordult, ott a toilette egyáltalában felesleges. Toilette nélkül zártuk a hasüreget 21., 28., 35., 36. sz. eseteinkben; a hashártya reactiója gyanánt az 1. vagy 2. napon legfelebb 38­30 emelkedő hőmérséket láttunk ugyan, de ez nem magasabb, sőt alacsonyabb, mint a­milyen fellép szorgos, de azért mégis tökéletlen toilette után. Másrészt nem tagadható, hogy a már említett 18. sz. esetünkben a szorgos fertőztelenítés sublimat­­oldattal (1 : 1000), daczára a tömlőbennek tökéletlen eltávolításá­nak, teljesen láztalan lefolyást biztosított. A hasseb egyesítése idejére lapos szivacsot téve a hasüregbe, a hashártyát és a hasfalak egész vastagságát átölelő varratokat alkalmazunk, igen sűrűn egymás mellett; azután a szivacs eltávo­lítása után a hasvarratok csomózása következik. A fonalaknál fogva felemelt hasfalakat, a műtő mellett balkézről álló segéd lapos kézzel két oldalról összeszorítja úgy, hogy a két sebszél tarajszerűen ki­emelkedik ; a hasseb felületeinek kitörlését közvetlenül a fonál csomózása előtt a műtevővel szemközt álló segéd végezi, ugyanez ügyel a sebszélek egymás mellé helyezkedésére is s igazítja szükség esetén a csípőkkel megfogott sebszéleket egymás mellé. A mély varratok csomózása után itt-ott tátongó bőrrészletek egymáshoz illesztésére, a­hol szükséges, felszínes varratokat is alkalmazunk. A hasseb egyesítésére varróanyagul 1—5. sz. eseteinkben selymet használtunk, minden esetben azonban a hasseb beszüremkedése kísé­retében, a szúrt csatornákból genyes váladék ürült; sőt az 5. sz. esetünkben a hasüreg tályoga, mely genyedő szúrcsatornával közlekedett, ezen keresztül ürítette ki tartalmát, nem lehetetlen épen a genyes szúrcsatorna általi fertőzésnek következménye, mert a képződött izzadmány ezen fertőzés nélkül talán el sem genyedt volna. Valóságos tályogképződést a hasfalakban az 1. és 4. sz. eseteinkben észleltünk. A 6. sz. esettől kezdve mai napig a has­seb egyesítésére csak silkwormgut (fit de Florence) varratokat alkal­mazunk ; rendkívül előnye az anyagnak, hogy változatlan, felszívni nem képes (nem capillaris szívócső mint a selyem, catgut), s épen oly tiszta az eltávolításnál, mint a bevitelnél volt; épen az anyag változatlan s asepticus volta miatt a hasfalakban semmi reactiót sem okoz, miért is eltávolításával a 10. napig szoktunk várni, míg a selyem varra­tok legalább egy részét már az 5. napon kezdtük eltávolítani. A silkwormgut alkalmazása óta két esetben láttunk egy-egy szárcsatornából genyedést (7. sz., 25. sz.). A silkwormgut előnye, de hátránya is merev üveges volta, a merevségét némileg ellensúlyozzuk azáltal, hogy műtét alatt a használatig meleg víz­ben áll, a silkwormgut merevségénél fogva a tűvel leirt szabályos körsegmentumot képezi s ez alakot megtartva, a szúrt csatorna egyes helyeit csomózásnál nem nyomja egyenlőtlenül, mint a szög­let alatt megtörő selyem. A silkwormgut merevségénél fogva nehe­zen csomózható s nehéz eltalálni az összehúzás mértékét; laza csomózásnál a hasseb felületei között vér gyűl meg, mely tályog­képzésre vezethet. 6. sz. esetünkben a hasseb alsó részlete 3 cm. terjedelem­ben szétvált a műtét utáni 29. napon, sekély tályogüreget nyitva meg, mely rövid idő alatt sarjadzásokkal megtelt. /11. sz. már említett esetünkben, a műtét után 11 nappal a hassebet vonalban egyesülten találtuk, csak itt-ott vált szét a bőr felszíne, a hasseb mentén azonban érzékeny beszűrődés, majd a 17. napon daganat­képződés és bőrpír, a 18. napon a hassebben képződött kis tályog megnyitása , drainezés mellett lassú gyógyulás. 22. sz. szintén már említett esetünkben, a varratok eltávolí­tásánál a 15. napon itt-ott felszínes szétválás észlelhető; a 18. napon az alsó sebzúgban képződött nagy mogyorónyi tályog fel­fakadt, hosszas sarjadzás. Ezenkívül 24. sz. esetünkben, a hasseb mentén beszűrem­­kedést észleltünk, mely eloszlott s nem jutott genyedéshez. A 25. sz. esetünkben, a melyben az egyik szúrcsatornából geny ürült, tulajdonképen szintén tályog képződött a hasfalban, még pedig az alsó sebzúgban vérző edény alákötése catgutfonállal volt szükséges. *) Hegar. Zur Ovariotomie. Samml. kiin. Vorträge. 1O9. sz. 2) Olshausen. Berliner klin. Wochensch. 1876. év 10. sz. ; Samml. kiin. Vortr. Ili. sz. 1168

Next