Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)
1887-09-04 / 36. szám
1167 — — tompa leválasztásánál az 2 , 5 cm.-nyire berepedt, egyesítés catguttal, a baloldali kocsány alákötése selyemmel 4 részletben. A gyógylefolyásban mérsékelt láz, a 9. naptól kezdve csikarások között genyés vérrel kevert székletétek ürülnek, szövetrészlet vagy selyemfonál eltávolodása nincs megjegyezve; valószínűleg a hasüregben képződött tályog a bélbe áttört, mert deczember 15-én az elbocsátásnál a kicsiny méh bal oldalán hozzá simuló, alig érzékeny, vele együtt könnyen mozgatható, férfiökölnyi daganat tapintható, míg a jobb parametrium szabad. 5. sz. 1883. év 29. sz. D. B. a sarcomaműtét már említett esete. Műtét után folyton növekedő hőmérsék, az 5. napon a hassebet megtekintve, annak mentén 4 ujjnyi széles beszűrődési csík, a szúrcsatornákból nyomásra geny ürül, a felszínes varratok eltávolítása. Naponkint kötést változtatva, a 8. napon a hátramaradt varratok eltávolítása, sok geny a szúrcsatornákból, az alhas bal oldalán érzékenység és ellenállás. Folyton tartó láz és begenyedés, a 15. napon az alsó sebzúghoz közel, jobboldalt egy szűrcsatornából feltűnő sok bűzös geny ürül, a kutasz 17 cm.-re hatol kanyargó menettel a méh bal szélén székelő tályogűrbe, melyet cárból, majd sublimat-oldattal kifecskendeztünk. A kivezető csatorna többszörös elzáródásával, a váladék pangása folytán, időnkint lázas mozgalom, a beteget hosszadalmas gyógyulás után november 27-én bocsátották el. 20. sz. 1885. év 17. sz. Sch. B. sz. Sz. M., 35 éves, férjezett, nem szült. Műtét 1885. junius 10-én igen nehéz feltételek között: a jobboldali daganat úgy a hasfalakhoz mint a medenczéhez erősen odatapadt s nehezen választható le a medencze hátsó faláról, a daganat legmélyebben fekvő karélyának kiszabadításánál, a tömlő vastag fala bereped s genyes tartalma a hasüregbe ömlik. A tömlő bal oldalához körülbelül 6 cm. bélkocs odanőtt, ennek nehéz leválasztása, a vérző bélfelület egyesítése catgut-szűcsvarrattal. A kocsány selyemmel több részletben, szorosan a méh mellett köttetett alá. Baloldalt egy almanagyságú s egy kisebb tömlő, melyeket nem sikerül kiválasztani; a kiálló részek lemetszése után, műtő a nagyobb tömlő burkát kifejtő. Csekélyebb hőemelkedések, majd június 20-án a varratok eltávolítása, a hassebvonalban egyesült, az alhason baloldalt a crista magasságáig terjedő beszüremkedés; a hasra Priessnitz-borogatás; a beteg lázas június végéig. Július 1-én a hasseb alsó zugában tollszárnyi nyílás képződött, melyből geny ürül; a hasseb fokonkint szétvált és július 4-én már 4,5 cm. hosszú tátongó rést mutatott. A tályogűr megnyitása után a beteg teljesen láztalan volt, az üregnek drainezése, kiöblítése, gaze és pólyakötés változtatása naponkint; ily alkalommal július 7-én több és július 12-én egy selyemfonál távozott a hasüregből. A hasseb záródása után augusztus 6-án elbocsátás, a méntől balra ökölnyi, a medence falát el nem érő, nem érzékeny, ruganyos daganat, a hasseb alsó harmada rögzített. Ezen tályogképződéseket hajlandó vagyok a selyemnek tulajdonítani, mégpedig annak, hogy nem sikerült a selymet a hasüregben teljesen asepticusan elhelyezni. Hegar, a J aki szintén selymet használt alákötéseinél, a csonk alákötése és elsülyesztésével kezelt 9 eset közül 4-ben észlelt hastályogot, szövetrészletek és alákötő fonalak eltávolodásával, a tályog kiürülési csatornáján át; egy ötödik esetben (4. sz.) az omentum alákötési helyének felelt meg a hastályog, mint az 1. sz. esetünkben az alákötött összenövésnek. Olshausen minden elsülyesztendő alákötésnél catgutot használ jobb eredménynyel; mi magunk is 21—-37. sz. eseteinkben a catgut alákötések után egy esetben sem láttunk a hasüregben tályogot képződni. Ha meggyőződtünk arról, hogy a csonk egyáltalában nem vérzik, úgy visszahelyezzük a hasüregbe. A tíz évvel ezelőtt Spencer Wells, Hegar, Olshausen és mások által hangsúlyozott sürgős toilette-je a hasüregnek, mai napon már egyáltalában nem látszik oly fontosnak, amint ezt különösen Schroeder kiemeli. A tömlőknek normális (nem bomlott) bennéke, a vér és savó, mely különben a hasüreg zárása után is képződik, ha a kívülről jövő fertőzést az * 2 asepticus eljárás által távol tartottuk, a hashártya felszívó képességénél fogva minden káros következmény nélkül visszamaradhat a hasüregben. Műtéteinknél a tömlőfal megrepedése folytán a hasüregbe jutott benneket, a leválasztott összenövésekből és a hassebből származó vért csak nagyjából távolítjuk el; ott hol a hashártya szennyezése elő sem fordult, ott a toilette egyáltalában felesleges. Toilette nélkül zártuk a hasüreget 21., 28., 35., 36. sz. eseteinkben; a hashártya reactiója gyanánt az 1. vagy 2. napon legfelebb 3830 emelkedő hőmérséket láttunk ugyan, de ez nem magasabb, sőt alacsonyabb, mint amilyen fellép szorgos, de azért mégis tökéletlen toilette után. Másrészt nem tagadható, hogy a már említett 18. sz. esetünkben a szorgos fertőztelenítés sublimatoldattal (1 : 1000), daczára a tömlőbennek tökéletlen eltávolításának, teljesen láztalan lefolyást biztosított. A hasseb egyesítése idejére lapos szivacsot téve a hasüregbe, a hashártyát és a hasfalak egész vastagságát átölelő varratokat alkalmazunk, igen sűrűn egymás mellett; azután a szivacs eltávolítása után a hasvarratok csomózása következik. A fonalaknál fogva felemelt hasfalakat, a műtő mellett balkézről álló segéd lapos kézzel két oldalról összeszorítja úgy, hogy a két sebszél tarajszerűen kiemelkedik ; a hasseb felületeinek kitörlését közvetlenül a fonál csomózása előtt a műtevővel szemközt álló segéd végezi, ugyanez ügyel a sebszélek egymás mellé helyezkedésére is s igazítja szükség esetén a csípőkkel megfogott sebszéleket egymás mellé. A mély varratok csomózása után itt-ott tátongó bőrrészletek egymáshoz illesztésére, ahol szükséges, felszínes varratokat is alkalmazunk. A hasseb egyesítésére varróanyagul 1—5. sz. eseteinkben selymet használtunk, minden esetben azonban a hasseb beszüremkedése kíséretében, a szúrt csatornákból genyes váladék ürült; sőt az 5. sz. esetünkben a hasüreg tályoga, mely genyedő szúrcsatornával közlekedett, ezen keresztül ürítette ki tartalmát, nem lehetetlen épen a genyes szúrcsatorna általi fertőzésnek következménye, mert a képződött izzadmány ezen fertőzés nélkül talán el sem genyedt volna. Valóságos tályogképződést a hasfalakban az 1. és 4. sz. eseteinkben észleltünk. A 6. sz. esettől kezdve mai napig a hasseb egyesítésére csak silkwormgut (fit de Florence) varratokat alkalmazunk ; rendkívül előnye az anyagnak, hogy változatlan, felszívni nem képes (nem capillaris szívócső mint a selyem, catgut), s épen oly tiszta az eltávolításnál, mint a bevitelnél volt; épen az anyag változatlan s asepticus volta miatt a hasfalakban semmi reactiót sem okoz, miért is eltávolításával a 10. napig szoktunk várni, míg a selyem varratok legalább egy részét már az 5. napon kezdtük eltávolítani. A silkwormgut alkalmazása óta két esetben láttunk egy-egy szárcsatornából genyedést (7. sz., 25. sz.). A silkwormgut előnye, de hátránya is merev üveges volta, a merevségét némileg ellensúlyozzuk azáltal, hogy műtét alatt a használatig meleg vízben áll, a silkwormgut merevségénél fogva a tűvel leirt szabályos körsegmentumot képezi s ez alakot megtartva, a szúrt csatorna egyes helyeit csomózásnál nem nyomja egyenlőtlenül, mint a szöglet alatt megtörő selyem. A silkwormgut merevségénél fogva nehezen csomózható s nehéz eltalálni az összehúzás mértékét; laza csomózásnál a hasseb felületei között vér gyűl meg, mely tályogképzésre vezethet. 6. sz. esetünkben a hasseb alsó részlete 3 cm. terjedelemben szétvált a műtét utáni 29. napon, sekély tályogüreget nyitva meg, mely rövid idő alatt sarjadzásokkal megtelt. /11. sz. már említett esetünkben, a műtét után 11 nappal a hassebet vonalban egyesülten találtuk, csak itt-ott vált szét a bőr felszíne, a hasseb mentén azonban érzékeny beszűrődés, majd a 17. napon daganatképződés és bőrpír, a 18. napon a hassebben képződött kis tályog megnyitása , drainezés mellett lassú gyógyulás. 22. sz. szintén már említett esetünkben, a varratok eltávolításánál a 15. napon itt-ott felszínes szétválás észlelhető; a 18. napon az alsó sebzúgban képződött nagy mogyorónyi tályog felfakadt, hosszas sarjadzás. Ezenkívül 24. sz. esetünkben, a hasseb mentén beszűremkedést észleltünk, mely eloszlott s nem jutott genyedéshez. A 25. sz. esetünkben, a melyben az egyik szúrcsatornából geny ürült, tulajdonképen szintén tályog képződött a hasfalban, még pedig az alsó sebzúgban vérző edény alákötése catgutfonállal volt szükséges. *) Hegar. Zur Ovariotomie. Samml. kiin. Vorträge. 1O9. sz. 2) Olshausen. Berliner klin. Wochensch. 1876. év 10. sz. ; Samml. kiin. Vortr. Ili. sz. 1168