Orvosi Hetilap, 1888. május (32. évfolyam, 19-22. szám)

1888-05-06 / 19. szám

6oi 602 mert a mirigy acinosus maradványaival együtt legtöbbször a daga­­natgóczok körzetén lazább kötszövetbe ágyazva feküsznek, sokkal ritkábban az álképlet saját szövetében, hol rajtuk közönségesen sorvadás, ritkábban mérsékelt tömlős tágulás észlelhető. A festett metszeteken sokszor nagyobb kiterjedésű helyek áttűnő gyengén festett voltuk által hívják fel a figyelmet. A jelen­ség oka ilynemű góczok kiterjedt nyákos elfajulása (3. ábra). Az orsósejtek — mint ezt e góczok határán jól kivehetni — duzzad­nak, protoplasmájuk szemcsézettségét veszti, homogénebbé válik, az orsóalak fokonkint gömb alakúvá hólyagszerűvé lesz, magva a víztiszta bennektől a körzetre szorítva sorvad, mind rosszabban fes­tődik s végre a sejttel együtt elpusztul. Lépést tart ezzel a közti állomány tulajdonképeni, azaz enyvadó rostjainak pusztulása s álta­lában mucinreactiót adó anyaggal mind erősebb beivódása, mely az előhaladó rarefactio és sejtszegényedés útján az edénykacsokat is mind jobban isolalja. Néhány nyákosan elfajult góczban vagy annak partjain edény­repedések voltak directe kimutathatók. Közel fekszik a felvevés, hogy ennek oka szomszédos támasztó szövet hiányában, a nyákos állományban mintegy suspendált edényeknek védtelen voltában, a vérnyomással szemben lefokozott ellenállási képességében keres­tessék (3. ábra )) s támogatja azt a vérzések helyrajzi eloszlása, melyek majdnem kivétel nélkül a nyákosan elfajult góczokban vagy azok közvetlen szomszédságában ülnek, a­honnan nem mindig terjednek be a még el nem fajult szomszédságba. Különben a vérzés kora szerint a szövet majd még haemoglobint tartalmazó, majd már kilúgozott vörös vérsejtekkel van egyenletesen áthatva (infarci­t), mely utóbbi esetben némely góc­ban az erősen fénytörő Recklinghausen-féle hyalinfibrin briliáns rectézete is mutatkozik, míg a beivódott rész szövetelemei rész megfestésben nyilvánuló necrobiosisba esnek. Még régibb kelta vérzésre vallanak a vörös vérsejttartalmú vagy alaktalan sárga egész sötétbarna festenyszem­­csékkel (átalakult, de még vastartalmú haematin) megrakott nagy sejtek, melyeknek száma a rozsdabarna góczok árnyalatának foká­val látszik arányban állani. Az álképletdaraboknak a macroscopicus leírásnál említett második felesége, a tömöttebb lemezes kiterjedésű részletek alap­szövete górcsőileg párhuzamosan elrendezett hyalin, erősen fény­törő, hegszerű, sejtszegény kötszövetkötegekből áll, melyek, mert az egyik felszín felé már zsírszövettől határolják, a legkülsőbb réte­get képezik. A tömött hyalinkötegek között fekvő hosszúkás leg­többször lapos lágyabb szövetszigetek gömb-, de túlnyomólag ismét orsósejtekből állanak, sokszor nyákosan elfajultak, erősen haemorrhagicusok vagy festenyzettek, máskor összenyomva a be­záró merev kötegek által zsírosan elfajultak s itt zsírtűkkel telt sejtek halmazával is találkozunk. A vázolt leírásból eléggé kitűnik, hogy esetünkben orsósejt­­gazdag sarcoma volt jelen, melyet nagyfokú edénygazdagság, ki­terjedt nyákos elfajulások s e két tényezőnek már kiemelt közre­hatása útján kiterjedt és jelentékeny vérzések (a régiek: fungus haematodes­e) jellemeznek, a mik együtt véve az új képlet macro­scopicus magatartását jól megfejtik. (Vége következik.) Gyermekkórházi casuistica. Szerkeszti Bókai János tr., igazgató-főorvos.­) VIII. Vérzések az agyburkok közé. Közli Weiszbarth Gyula tr., kórházi segédorvos. Az agyba, a gerinczagyba s ezek hártyái közé történő vér­zések — miután a véredényeknek a vérzést praedisponáló el­változásai a későbbi kor sajátságait képezik — gyermekkorban nem oly gyakoriak. Előfordulnak nehéz szülések után újszülöttek­nél, főkép fogóműtétek mellett, azután traumák következtében, majd fertőző betegségeknél, mint variola, scarlatina s diphtheritis szövődményekép­p végre haemophiliás gyermekeknél. Két tárgyalandó esetünkben az egyiknél az agy, a másiknál a gerinczagy burkai közé történt a vérömlés, melyeket, miután az intermeningealis vérzések a gyermekgyógyászati irodalomban ritkáb­ban említtetnek, érdemeseknek találtunk a casuisticába felvenni. Adott esetben az intramedullaris, vagy intermeningealis vérzés biztos elválasztása és az utóbbinak, mint jelenlevőnek diagnoszisá­­lása, az előbbinek kizárása mellett csak ritka esetekben sikerül. Ennek oka az, hogy a kórodai kép csak elvétve szedődik oly teljes tünetcsoportba össze, mely az egyiket a másiktól határozottan el­választani engedné. A tünetek kezdetben a vérzés okozta nyomás, izgatás tüneteiként jelentkeznek mindkettőnél s csak a betegség lefolyásában kezd a két alak egymástól annyira eltérni, hogy az egyik esetben a gyurmabeli vérömlenyt, a másikban a burkok közé történő vérzést engedik sejtetni. Mindkettő hirtelen külöli magát, de a meningealis vérzés mégis lassabban éri el ama fokot, mely szüksé­ges a kórjelző tüdészünetek kifejlődhetésére. Az agyi vérzések legtöbbször féloldaliak lévén, hemiplegiát, a burokbeliek sokszor paraplegiát, habár a két oldalon nem is egyenlő mérték­ben okoznak, mint ezt Bouchut egyik diagnosticus jelképen han­goztatja. Az előbbiek teljes hüdést, az utóbbiak olykor csak pare­­sist eredményeznek. Míg a gyurmába történt vérzéseknél a lefolyás hosszas, s a vérömlenyes gócz sorsa sokféle lévén, a hüdött részek állapota is vele együtt kiszámíthatlan elváltozásoknak lehet alá­vetve, melyeknél a javulás csak igen lassú s a restitutio ad inte­grum talán sohasem teljes, addig az agyhártyák vérzéseinél enyhe 19* 2. ábra. Nagyítás II oc : 7 obj. Hartnack ; t­e­tejcsatorna ; m . mirigy­szövetmaradékok. 3. ábra. Nagyítás II. oc. : 7 obj.­­ Hartnack: e­l­ektaticus véredény; n — nyákosan elfajult nekrobioticus szövetsziget.

Next