Orvosi Hetilap, 1888. augusztus (32. évfolyam, 32-35. szám)
1888-08-05 / 32. szám
i°53 látjuk, hogy ez a göbcse folyton halad, növekszik, vérdúsabb lesz, alapján livid-udvar támad és első pikkelyének leválása után újra vedlik. Láthatjuk továbbá azt is, hogy alig kölesnyi nagyságban megállapodván, miképen lép fel alapján egy vagy 2 új csillogó alig homokszemnyi göbcse és hogy annak hasonló metarmophosisa után mikép történik az egybeolvadás kendermagnyivá. Látjuk továbbá, hogy a kendermagnyi pikkelyes göbcsék miképen fejlődnek vissza, hogy közepükön és pedig nem mindig az elsődleges tűszúrásnyi behúzódásnak megfelelőleg a kúpos vagy félgömb alakú tető roskad és a központban végbemenő felszívódást hogy követi a bemélyedés. Nem látjuk azt, hogy az ilyen kölesnyi vörös görcsök máshol, mint épen azon helyeken, ahol a lichen planus fellépni szokott, tehát a végtagok kaloldalain már pikkelylyel ellátva mintegy varázsütésre jelennének meg a láttéren és ha az átalakulás néha oly gyors is, hogy az figyelemmel nem követhető, a lassúbb átalakulás észleletének példáján okulva nem szabad ezeket másoknak mint másodlagos görcsöknek tekintenünk. Vannak azután olyan esetek is, amidőn a bántalom az egész köztakarót ellepi és a folyamat oly régi, hogy már a másodlagos görcsöket is csak igen gyér számban leljük meg. így láttam és 1884-ben bemutattam akkor még csak lichen ruber név alatt egy 45 éves férfibeteget Hochhalt Jr. főorvos osztályáról, kinél a baj évek óta tarthatott, mert az eligazodás már igen megnehezült. Az arczot, kezeket és lábakat kivéve csaknem az egész köztakaró vörös infiltralt fehéres vékony pikkelyekkel fedett volt. Ezen majdnem egyöntetű infiltrat, az egymás mellé szorult kölesnyi egész kendermagnyi tömör görcsék ezrei által képeztetett. Ott, hol a göbcsetermészet már szemmel kivehető nem volt, a végighúzott tenyér durván szemcsézett göröngyös felületet tapintott. Ami leginkább szembeötlött, az az egyöntetű vörös, erősen hámló beszűrődés volt, úgy hogy nagyjában egy általános dermatitis exfoliativa képét nyújtotta. A halak megritkultak, a körmök megvastagodtak, megfakultak, töredeztek. Hasonlított a kép Hebra első eseteihez. A nyakon, a kéztőn, a lábakon azonban egyes elszórtan álló jellegző görcsöket láthattunk. Ezek barna-vörös egész kékes-vörös kölesnyi egész kendermagnyi nem csillogó és legtöbbször pikkelyes görcsék voltak. Voltak ezenkívül elszórtan mintegy lencsényi laposan kiemelkedő, közepükön bemélyedt infiltratiók is. Ilyen esetek manapság igen ritkák a bántalom gyógyíthatósága mellett, mert csak elvétve hanyagolja el a beteg ennyire a baját. A legtöbb lichen planusban szenvedő beteg olyan állapotban jön hozzánk, hogy azt könnyen fel lehet ismerni, hogy csak a törzs egy része és a végtagok hajlító felületei, vagy csak a törzs vagy csak a végtagok, sőt csak az alsó végtagok vannak elborítva kivirágzásoktól. Ha ezen kezdeti eseteket tovább fejlődésükben figyelemmel kísérjük, tapasztalni fogjuk, hogy sokszor a törzsön, ritkábban a végtagokon a csillogó lapos pikkelytelen vagy pikkelyző vörös leginkább kölesnyi görcsök mellett gyönyörű köralakban elrendezett görcsecsoportok láthatók, melyek borsónyi vagy félkrajczárnyi piszkos barna-vörös sima bemélyedt, néha kissé hámló beszűrődött foltokat zárnak be. Ha 2 ilyen alak érintkezik ép úgy, mint a psoriasisnál vagy a syphilisnél az érintkező hatások beleolvadnak a feszenyzett foltterületbe és létrejö a vese vagy 8-as alak. Ezek a Hebra-féle broche-alakok (Perlenumrahmte Gemme) és úgy származnak, hogy kölesnyi és nagyobb görcsök egybeolvadásából lencsényi és nagyobb plaque-ok támadnak, melyek bizonyos fennállás után visszafejlődtek, míg a szélükön köröskörül új görcsök támadtak. A lichen planus további lefolyásában foltszerű beszűrődéseket is láthatunk. Ezek kimutathatólag egyes tájak külső inger okozta hajlamosságának termékei, ugyanis e helyeken a külső ingerek, ruhadörzsölés, mozgás a görcsök rohamos fellépését és egybeolvadását váltják ki. A kiváló helyek a foltos beszűrődésekre: a hónalredők, nyak háti felülete, a kereszttáj és lágyékhajlat. A bőr ezen helyeken egy vagy több tenyérnyi terjedelemben kékes vagy barna-vörös, mérsékelten beszűrődött, csillogó vagy bágyadt fényű, szemcsézett mint a diagrinbőr, innen a szerzők elnevezése: diagrinszerű infiltratum. Igen gyorsan és igen sűrűn kifejlődött göbcsék által képeztetik ezen foltterület, mely bizonyos idő múlva ép úgy fényét veszti, mint a másodlagos görcse és ép úgy hámlik, vedlik mint az. Ilyen, de kisebb foltos beszűrődések keletkeznek újabb attaque alkalmával a régibb még festenyzett helyeken. Mert a lichen planus kivirágzások mindenütt sötétbarna ú. n. sepiabarna festenyfoltokat hagynak hátra, melyek hónapokig, sőt évekig is eltarthatnak. A bőr ezen a helyeken selyemfényű, síkos lesz a hosszas hámlás folytán. Az elsődleges plaque-okról már volt szó. A plaque-ok egy résztünetét képezik a lichen planusnak és maguk is mint ilyenek még folytonos metarmophosison mennek keresztül. Már említettük, hogy 2—3 göbcse összefolyásából támad egy lencsényi beszűrődés. Ennek eleinte megvan a barna-vörös színe, sima marad jó ideig, vagy gyorsan hámlik, félgömb marad vagy besüpped közepén. Utóbbihoz hozzá társulván a környi göbcsék, származik a broche-alak. Az előbbi inkább vastagszik, színét változtatja. Lencsényi és nagyobb csomókat látunk ilyenkor a primaer göbcsék, a területes infiltrátumok és a pigmentfoltok mellett. Ezen göbök palaszürkék, fakó színűek, finoman korpáznak vagy egészen simák. Színűket mindig a folyamat határozza meg, mely belsejükben épen előtérben van. Ha sima tetejűek, nem hámlók, a mélyebb rétegek kóros elváltozásait visszatükröztetik, úgy részben barnavörös szigeteket mutatnak a teljesen áttetsző helyeken — tehát a papillaris dermában felhalmozódott izzadmányt — vagy szürkésfehéres pontokat, csíkokat, hálózatokat; ha a felhám mélyebb rétegei már nagyobb fokú elváltozást szenvedtek a papillaris réteg izzadmányának befolyása alatt, mert ilyen beszűrődésekben nem mindenütt egyformán halad előre vagy vissza a folyamat. Ilyen elsőrendű plaque-ok általános hevenyebb lefolyású lichennél is előfordulnak nagy számban, mint már fennebb említem, de leggyakrabbak a lassan terjedő, sokáig körülírt helyekre szorítkozó lichennél; mindkét esetben csak elvétve lehet őket máshol, mint a végtagok periphericus részein találni. Ezen elsőrendű plaque-ok további formatiók kútforrásai. Egyik esetben több ilyen göb összefolyásából újra nagyobb területes infiltrátumok támadnak, melyek a fennebb már leírt foltos beszűrődésektől különböznek színűk, vaskosságuk által, mert hiszen amott igen apró kezdeti göbcsék, itt meg már lencsényi egész borsónyi göbök összeolvadásából származott infiltratummal állunk szemben. Egy esetet mutattam be 1886. végén, amelynél a nagy göbök hasonló broche-formát is képeztek, mint azt fennebb a kis göbcséknél láttuk. 5 — 6 borsónyi, egy csoportban álló göb sorakozott egymás mellé ; a közép felé néző részletük felszívódott és előttünk állott egy tallérnyi tányéralak karélyos szélekkel, sötétebbre festenyzett középpel. Ugyanott láttunk kígyózó alakot, hasonló nagy göbök lánczolatából. A szerzők leírnak hasonló geographicus rajzolatokat mutató alakokat is, melyek mind ilyen vaskos képletek egyesüléséből eredtek. Vannak azután olyan esetek is, melyeknél majdnem egyedül feltűnő és a figyelmet lekötő jelenség épen a másodlagos plaque-ok nagy száma. Ilyen esetek különösen azok, a hol a lichen a végtagokra localisak. Ilyenek az általam a Schwimmer tanár poliklinikájáról közölt IV-ik, kórházi osztályáról közölt XIV-ik eset; ilyen a saját ambulatoriumomból közölt XII-ik eset (Monatshefte f. pract. Dermatologie 1887. 19—21). Ezeknél rendszerint a láb háti felületén, az alszárakon, a combokon, ritkábban az alkarokon és a kezek háti felületein borsónyi, krajczárnyi, sőt ezek összefolyásából származó nagyobb plaque-ok ötlenek szemünkbe. Az alsó végtagokon feltűnik a nagyfokú visszértágulat, mely úgy látszik kedvencz helye a plaque-képződésnek. A fennebb leírt plaqueszerű képletek itt ismét az átváltozás egy más fokát mutatják, a lichen corné-t. Ezen plaque-ok 15—2 mm. kiemelkedők, felületük igen finom szarucsapok nagy száma által képeztetve, a marhanyelv utánzatát adják, igen érdes tapintatúak. Sok közülök sötétbarna, sőt egynémelyik a hosszan tartó lábfolyamat következtében felhalmozódott festény által fekete földszínű. Mindezen plaque-formák átmenetei az elsődleges plaque-oknak 1054