Orvosi Hetilap, 1888. szeptember (32. évfolyam, 36-40. szám)

1888-09-02 / 36. szám

1171 — — 1172 — és adventitla, mindkettő sarjsejtekkel telt. Az literek űrtere szű­kült, sőt itt-ott thrombosis következtében teljesen el is záródott. Az idegsejtek száma csökkent s helyüket üres pericellularis űrök, kötszöveti gerendezetek foglalják el. A sejtek nyúlványai vagy teljesen vagy részben hiányzanak ; alakjuk lényegesen meg­változott, a Meynert által leírt difformitások minden stádiumát mutatók, melyekből néhányat az ide mellékelt Ai—At és Ci—Cl3 ábrákon érzékítettem meg. A sejtek megpuffadása, eléktelenedése, a­midőn szabálytalan sokszögűvé, csipkézett szélűvé, orsó alakúvá válik, szemcsés szétesése, zsugorodása, elhalványulása az egész protoplasma és sejtmag tömegének, a magosztódás, partialis és totális sorvadása, felszívódása egész választékban feltalálható. A sejtmagvak megnyúltak, szabálytalan alakot vettek fel, sokszor teljesen excentricusan feküdtek. A pericellularis űrök igen tágul­tak, melyekben sokszor excentricusan a sejtnek s magjának maradványai láthatók. A pigment­ atrophia még oly helyeken is nagymérvű, hol normális körülmények között még az aggkorban sem fordul elő, így pl. a kis agy Purkinje-sejtjeiben. Megjegy­zendő, hogy az elváltozások a baloldali agyféltekét jobban illetik. (Az At, 2, 3, 4, B3, 4, Cita, 10-13 ábrákban az idegsejtek vagy ezek maradványai sejtűrökben vannak rajzolva.) Nagy agykéreg. (A ábra a baloldali gyrus centralis anterior­­ból.) Az agykéreg egész területén, főleg azonban a motorius zóna, a sziget tekervényei s az occipitalis lebeny hátsó felén mutatkoz­nak többé-kevésbé kifejezett elváltozások. A kemény agyburokkal összetapadt lágyagyburok helyenként összenőtt az agykéreggel, melynek neuroglia rétegéből rostgerendezetek kapaszkodnak össze amazzal, nagy fokú vascularisatiót s gömbölyded sejt-infiltratiót mutatván. A kéreg véredényei megszaporodtak s nagy mennyiségű lymphoid-sejt tölti be perivascularis üreiket. Úgyszintén a kéreg egyéb részlete is el van lepve általuk. Úgy a kis, mint nagy pyramis­sejtek száma megkevesbedett, rétege megvékonyodott, pericelluláris űreik igen tágultak, részben teljesen elpusztultak, részben pedig a már említett elváltozásokat mutatják. (Az ábrán a sötétebbre rajzolt folt a sejt periphericus részén felhalmozódott festenyszemcse.) A radialis idegrostok elvékonyodtak, kicsiny nyalábokat képeznek. A velőállomány számos véredény által van átszőve s lymphoid-sejtekkel erősen infiltrálva. Itt-ott alaktalan tömeget képező, sárgás, fénylő, carminnal nem festődő izzadmány ékelődött közbe. Az Ammon-szarv (C) s környéke, a subiculum cornu Ammonis mindkét oldalon nagyobb fokú szöveti roncsolást mutat. Mint a kéreg egyéb helyein, itt is nagy fokú vascularisatio, lymphoid-sejt infiltratio, az edények falzatának characteristicus megvastagodása, űrterük szűkülése, avagy teljes eltömülése látható. A nagy pyramis alakú sejtek nagyrészt tönkrementek, alig található teljesen ép köztük, sok helyütt csak törmelékük látható a sejtközti űrökben, hiányosan festődnek. A sejtelváltozás különféle alakjai épen itt észlelhetők legszebben. (Ci · duzzadt, C8 = behúzódásokat képező, Ci — szemcsésen szétesett s elhalványult, C5, 6)­­, s = nagy mértékben sorvadt sejt a tágult sejtűrben; C9 = üres sejt­űr.) Néhol a sejtközti űrben s magában a sejt állományába be­furakodott lymphoid-testek láthatók (Br,, Ci0, Ci1, Ci2, Ci3). A stratum radiatum a pyramis-sejtek nyújtványainak elpusztulása folytán hiányzik. A stratum granulosum még a legépebb. A kis pyramis-sejtek rétege szintén a pusztulás különféle stádiumait mutatja. Érdekes képet tár fel a kisagy kéregállománya is (B ábra). Az egész erősen infiltrálva van a lymphoid-sejtek tömege által. A Purkinje-féle sejtek ágazatos nyúlványai részben hiányzanak, rész­ben pedig töredezettek (Z?5), itt-ott néhány roncsuk látható szemcsés szétesésben. A sejt maga is elgömbölyödött, részben sorvadt, alaktalan, nagy sejtkörüli űrben foglal helyet, hiányosan festődik. Itt-ott az egész sejttest ketté vált (Z?2), erősebb kimaró­dásokat, behúzódásokat mutat, csillagalakú, sok helyütt teljesen elpusztult s a pericellularis üreg üresen tátong. A festenyes sorva­dás a Purkinje-sejtekben mutatkozik legpraegnansabban. A Hadlich által leírt varicosus hypertrophi is feltalálható helyenkint eme sejtekben. A magcsa-réteg nem szenvedett lényegesebb elváltozást. Az agykéreg diffus bántalmazottsága megmagyarázza a beteg­nél észlelt tünetek sokszerűségét, a lobos folyamat különféle stádiuma pedig azok intensitásbeli fokozatait, s lassan kinti állandó­sulását. A vérbőség által okozott feszülés úgy a burkokban mint a kéregben s velőállományban az egyes agyterületeken való inga­dozása szerint majd ezen, majd ama körben vált ki izgalmakat. A fejfájások, álmatlanság, szédülés, a láza nagyságát illető ingado­zások, múló reszketés, sensoriális zavarok ezen izgatottsági stádium­nak felelnek meg. S a­mint azután az idegelemeknek anyagbeli elváltozásai kezdenek túlsúlyra vergődni, a tünetek is határozottabb jelleget öltenek s a hysteriás jelenségek — mint a functionális zavar képviselői — lassankint háttérbe szorulnak s az alapbánta­­lom kezd kidomborodni. A részleges hüdési tünetek állandósulnak, a kéregsejtek sorvadása folytán az associatio hézagossá válik, az értelem gátló működésének háttérbe szorulása mellett külső inger behatása nélkül is az agykérgi sejtek lobos izgalma folytán fel­merülnek egyes emlékezeti képek, s hallucinatiók alakjában jelen­nek meg az öntudatban s végre a szöveti elváltozások maradandó jeleként elmegyengeség kezd kifejlődni. A bal homlok s pofán észlelt érzési zavarok keletkezésénél jelentékeny szerepet kell tulajdonítanunk a bonczjegyzőkönyvben leírt trigeminus elváltozásának. Ki kell emelnünk még azon leletet is, mely az Ammon­­szarvnak nagyfokú sorvadásában áll s ez Meynert, Sommer, Laufenauer vizsgálatainak értelmében összefüggésbe hozható a motoriás zóna elváltozása mellett a betegnél jelentkezett epilepsia­­szerű rohamokkal. Ez eset szintén igazolja azt, a­mit Rumpf is hangsúlyoz fennebb említett munkájában, hogy a bujakóros agybántalom diagnoszizálása pusztán tüneti alapon felette nehéz, sokszor lehe­tetlen. Nem ismerünk oly kórodai képet, mely egyenesen rávallana eme betegségre, bár a tünetek egynémelyike, minő a heves fej­fájás, szédülés, váratlanul beálló epilepsiás rohamok, melyek a corticalis epilepsia bélyegét hordják magukon, egyéb súlyos motori­cus vagy sensitiv jelenségek hirtelen megjelenése, alábbhagyása némi gyanút ébresztenek. A biztos diagnosis kulcsát azonban egy­részt az előzményi adatok, másrészt a syphilisnek a szervezetben constatálható nyomai s végre a therapeuticus (antisyphiliticus) behatásra beálló javulás adja meg. ■mmf.... - -p - -- ■—■'-•■ - • • — Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem (Ángyán Béla tr. helyettes tanár) I. belkórodájából. Mogyorónagyságú solitaer gümő a jobboldali gyrus prae­­centralisban.1) Benczúr Dénes tr. első tanársegéd. Marcsek M., 58 éves, napszámosnő beteg lett 1887. május 28-án, felvétetett 1887. September 5-én. Meghalt 1888. május 10-én. Bonczolat május 11-én. l) Bemutatva a budapesti kir. orvosegyesü­let 1888. évi május 26-iki ülésén.

Next