Orvosi Hetilap, 1888. november (32. évfolyam, 45-48. szám)
1888-11-04 / 45. szám
— 1433 - véredény látható; az elpusztult szürke állomány helyén dúczsejtet nem láttam; a roncsolt mellső kötegek helyén megvastagodott és széteső tengelyfonalak, velőhüvelyek és velőgömbök fekszenek. Hasonló roncsolás észlelhető a mellső szarvaktól kifelé az oldalsó kötegekben is széteső idegrostok közti véres beszűrődés alakjában. Valamivel felebb a jobboldali mellső kötegek hátsó része hiányzik, úgy, hogy itt a jobb mellső szarv, (melynek legmellsőbb része hiányzik) a középvonal felé süppedve a mellső hosszbarázdában (sulcus long, anterior) a lágy agyburkokkal érintkezik. Ugyanezen magasságban az oldalsó kötegeknek a jobb mellső szarvtól kifelé eső részei, a jobb hátsó szarv feji részlete és a szomszédos oldalkötegek, valamint a hátsó kötegek középrésze szétestek, s azonkívül mindenütt elszórt vérömlenyek láthatók. A roncsolódás felfelé mindinkább nagyobb terjedelművé lesz és a bal oldalra is átterjed; ott, ahal legnagyobb fokú, ott a bal mellső szarv legmellsőbb részének és a bal hátsó szarvnak kivételével az összes szürke állomány és a hátsó kötegeknek mellső harmada szétesett. A felső részben (y) a roncsolások elenyésznek; a mellső kötegek ismét megjelennek a jobb mellső szarv bal oldalán, miáltal maga ezen szarv rendes helyét nyeri. A középháti gerinczagy edényeinek falában, nagyfokú sejtbeszűrődés látható. Az alsó háti gerinczagy metszetein a mellső szarvak külső és hátsó része szintén világos és áttetszőbb, a dúczsejteken azonban jelentékenyebb elváltozást észlelni nem lehetett; a mellső szarvak legmellsőbb részében azonban zsugorodott, határozatlan körvonalú és festénynyel telt dúczsejtek teljesen nem hiányzottak, ugyanitt néhány dúczsejt magva festenyrögcsék halmazából áll és szabálytalan, tüskés contourt mutat. Az oldalsó laborkötegekben sok duzzadt tengelyfonál látható. A felső ágyéki gerinczagy a középháti résznek roncsolódásaitól eltekintve, a legkifejezettebb elváltozásokat mutatta; metszetein a mellső szarvak középső és külső része világosabb volta által már szabad szemmel feltűnő; ezen világos részben górcső alatt az edények körül finoman szemcsés hálózatból álló széles udvar látható idegelemek nélkül, helyenkint kevés fehér- és vörös vérsejttel ; a dúczsejtek részben kicsiny kerekded, durva festenyszemcsékkel telt göröngyökké lettek, melyekben magvat és magcsát megkülönböztetni már nem lehet és melyek bő hézagoktól körülvettek. Sok dúczsejtnek ezen zsugorodása annál feltűnőbb, mivel gyakran szomszédságukban ép, nagy dúczsejtek is észlelhetők; a zsugorodott sejtek némelyikében a mag erősen fénylő, egynemű, vacuolához hasonló volt. Váljon a mellső szarvak említett részében a gliasejtek megszaporodtak-e, azt biztossággal nem mondhatnám, kétségtelen azonban, hogy egy- és kétmagvú gliasejtek nyújtványaikkal oly tisztán és oly számban tűnnek fel, amint azt ép gerinczagy szürke állományában vagy ezen gerinczagy más helyein látni nem lehet; továbbá e helyen az idegrostok fonadéka nem oly sűrű, a rostok maguk gyengén festődtek, gyakran duzzadtak és kanyargósak. A mellső szarvak mellső része behatóbb elváltozásokat nem mutat, mindamellett itt is találkoznak zsugorodott, kerekded, nyújtványnélküli, bő hézagoktól környezett dúczsejtek. A mellső szarvak leghátsóbb részében, nemkülönben a hátsó szarvak alapjában ezen részletből készült számos metszet mindegyike apró vérömlenyeket mutatott. A Clarke-féle oszlop dúczsejtjei nagyobbrészt épek, némelyek azonban határozottan magnélküli, durván szemcsés festenynyel telt, nem festődő rögökké zsugorodottak. Mint egyáltalában nem kóros, de érdekes lelet megemlítendő gömbölyded dúczsejtek egy kis csoportja a hátsó kötegekben, a Clarke-féle oszloptól a középvonal felé, mely nyilvánvalóan fejlődés közben a Clarke-féle oszloptól külön vált sejtcsoport, függélyes irányban való kiterjedése nem nagy, mivel csak néhány metszeten láttam. A fehér állományban a hátsó kötegek hátsó részének kivételével kis hézagok tűnnek fel, megvastagodott velőhüvelyeknek megfelelve, melyekben többnyire excentrice, duzzadt tengelyfonál fekszik ; határozottan megvastagodott tengelyfonalak nagyobb számban csak az oldalsó laborkötegekben láthatók. Az ágyéki duzzanat a felső ágyéki részben épen leírtakhoz hasonló elváltozásokat mutatott; a mellső szarvak itt is tartalmaznak vérzéseket, de kisebb számban. Az izmokban észlelt elváltozások egészben véve megfelelnek a pseudohypertrophiánál a szerzők által leírtaknak. A gerinczagy és mellső gyökeinek elváltozásai degeneratív természetűek; az elsőben a gliasejtek határozottabb előtűnése talán szaporodása, az utóbbiakban beszűrődési sejtek fellépése; a dúczsejtek illetőleg az idegrostok sorvadásának következménye ; a számos vérömleny a gerinczagyban véleményem szerint főképen szintén az idegelemek sorvadásának és így a véredényekre kívülről gyakorolt nyomás csökkenarántmetszet a felső ágyéki gerinczagyból; a mellső szarv középrésze; a ép dúczsejt; b b sorvadt dúczsejtek homályos nyujtványnyal bal felé; c p sorvadt, festeny tartalmú dúczsejtek mag és nyujtványok nélkül, nagy hézagoktól körülvéve. nésének következménye és ebből értelmezem a legtöbb vérzés előfordulását a sorvadt szürke állomány körül, valamint a nagyfokú edénytágulásokat és vérzéseket a középháti gerinczagy azon helyein, ahol az idegelemek teljesen tönkrementek. Az izombeli idegekben a folyamat teljesen hasonlított az idült szövetközti ideglábhoz. Ezek után kérdés, hogy kell ezen esetet felfogni. Ezen egy eset alapján a pseudohypertrophia myopathicus természetét kétségbe vonni nem akarom, ennélfogva a régi vitát sem szándékozom megújítani, de másrészt az idegrendszerbeli beható kóros elváltozásokat sem vagyok hajlandó mellékesek és másodlagosak gyanánt felfogni, én ellenkezőleg az idegrendszerben talált elváltozásokat lényegeseknek és így az izomsorvadásnak ezen leírt esetét gerinczagyi eredetűnek tartom; ezen felvételnek megfelel az izom- és idegrendszerben talált elváltozások egymásnak megfelelő kiterjedése és nagyrészt foka is. Amint az izmok az egész törzsön és az összes végtagokon kisebb-nagyobb fokú elváltozásokat tüntettek fel, épen úgy mutatott a gerinczagy egész hosszában valamennyi mellső gyök és idegtörzs is kóros elváltozásokat. A medencze izomzatának s az alsó végtagok legtöbb izmának nagyfokú elfajulásához képest jelen esetben az abnormitások az ágyéki gerinczagyban és mellső gyökeiben legjobban kifejezettek; egyedül a nyaki és felső háti gerinczagyban lehetett volna, az illető izmok szerint ítélve, nagyobb fokú elváltozásokat várni. Elfajulási reactio hiánya kifejezett nézetem ellen, azaz a spinalis eredet ellen nem érvényesíthető, minthogy a kórodai megfigyelés a megbetegedésnek már 7-ik évébe esett; a pseudohypertrophiának megfelelő izomlélet és oly kevéssé szólhat gerinczagyi eredet ellen, és úgy látszik Friedreich nézete helyes (t. i. csak az izmokat illetőleg); szerinte ugyanis a pseudohypertrophia fokozott betegségi hajlam és a gyermekkor bizonyos sajátságai által módosított alakja a progressiv izomatrophiának; utóbbinak t. i. az atrophia progressiva musculorum (sensu strictiore) gerinczagyi eredete be lévén bizonyítva, jelen esetemre vonatkozólag Friedreich nézetét kell osztanom és felvennem, hogy van oly spinalis izomatrophia, melynél az izmok a gyermekkor által adott fokozott táplálkozás következtében a pseudohypertrophiához hasonló elváltozásokat szenvednek. a. // aira. 1 — 1454 —