Orvosi Hetilap, 1888. december (32. évfolyam, 49-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

1567 — — 1568 többnyire a rendesnél magasabb hőmérsék van jelen, gyakran 38'25° C.-ig terjed a nélkül, hogy más mint az idült agybántalom constatálható volna. Az elmebetegek napi hőmérsékéről alig lehet mást mondani, mint hogy az legtöbb esetben atypicus. Majd reggel találhatni a legmagasabb hőmérséket —­ különösen passiv melan­­choliánál — többnyire azonban rövid időre délután, majd ismét — s pedig különösen mániánál s dementia paralyticanál, az esti órákban legmagasabb a hőmérsék. Sphygmographicus vizsgálatai alapján W. állítja, hogy a gyógyíthatlan elmebetegeknek pulsus tardusa van, illetőleg hogy oly elmebetegek, kiknek pulsus tardusa van, sohasem gyógyulnak. Ily elmebetegek hőmérséke majdnem kivétel nélkül anomáliákat mutat fel, melyek pathognomicus jelen­tőségüket a nem ritkán fellépő hőemelkedések által nyerik. Ezen hőemelkedések nem folytonosak vagy typicusok, hanem rendetlen majd reggeli, majd esti hőemelkedések, melyek többnyire 3­7'5—• 37'9° C. közt ingadoznak, mindennemű subjectiv vagy objectiv kóros tünet nélkül lépnek fel, némelykor azonban 38—38'i2°C.-t elérnek. Burckhardt*) szerint paralysisnél a thermicus központokat iz­gató ágens azon kóros folyamatban keresendő, mely kizárólag a mellső agy kérgét tönkre teszi. Ziegler* 2) elmezavarnak egy esetét közli intermittáló tünetek­kel. Megfigyelései azt mutatták, hogy úgy a reggeli, mint esti közép­hőméretek a mozgatag napokon magasabbak mint a nyugodt napokon. Saját személyén tett ellenőrző kísérletek ugyancsak azt mutatták, hogy mozgási napokon a hőmérsék mindig magasabb. Megfigyeléseiből azt következteti, hogy a betegénél tapasztalt hőemelkedés a motork­­us nyugtalanság alkalmával a mozgás nyilvánulása által mint olyan által okoztatott. Kroemer3) szerint a paralyticusok mániás csoportjánál a hő­mérsék a folytonos agilitás által okozott nagyobb hőtermelés következtében mindig kissé magasabb. Ellenben a bobóros formá­nál mélyen a rendesen alulinak mutatkozik. A paralysis apathicus (dementiás) alakjánál absolut magas vagy absolut alacsony hő­méretek nem figyelhetők meg. A hőmérsék inkább az általános hanyatlásnak megfelelőleg mindinkább alábbszáll s a halál a hő­mérsék igen alacsony állásánál következik be. A hőmérsék általá­ban véve a paralyticusoknál alacsonyabb mint az egészségeseknél vagy más betegségben szenvedőknél. Reinhard 4­­1­5 paralyticusnál négy héten át naponkint három­szor végzett hőméréseket. A hőmérsék minden esetben a rendes­től eltérő volt. A hőemelkedések általában véve meglehetősen rögtön lépnek fel; betegek pl. kiknek hőmérséke désben még rendes volt, este már 38° C, s azonfelüli hőemelkedést mutattak; rögtöni hőemelkedést 38­5-ön felül azonban ritkán észlelt. A consta­­tált hőemelkedések tartamát illetőleg különbségek mutatkoztak; míg egyrészt csak egyszeri (egy napon) hőemelkedés volt constatál­ható, máskor két vagy több egymást követő méret mutat emel­kedést ; ritkán mutatkoztak nagyobb összefüggő hőemelkedési com­­plexusok, melyek több napra elterjedtek. Csak egy körülmény mutatott némi rendszerűséget a hőmérsék menetében, t. i. a déli s esti hőméretek egészben véve magasabbak, mint a reggeliek; a kivételek aránylag ritkák. Megfigyeléseinek egy további eredménye : a jelentékeny napi ingadozások gyakori előfordulta. Feltűnő a hő­emelkedés s izgatottság gyakori összeesése. A hőemelkedés nagyobb­részt már i­o- 12 órával az izgatottság előtt volt jelen, ritkábban egyidejűleg léptek fel; az izgatottság a hőemelkedés fennállását mindig valamivel felülmúlta. De egyszer sem észlelte R. subnormális hőmérséknek s izgatottságnak egyidejűségét. Felléphetnek hónapo­kon át tartó időszakok is, melyek alatt — ha complicatiók nem lépnek fel — csak kivételesen vagy épenséggel nem lépnek fel hőemelkedések. De oly paralyticusoknál, kiknél a szellemi s motori­cus gyengeség már jelentékeny volt, ezen relatív kedvezőbb idő­szakban is hébe-hóba egy esti hőemelkedés előfordulhat. Észle­letei alapján R. nem kételkedik, hogy a paralyticusok kóros hő­mérséki viszonyai, hacsak nem határozottan complicáló viszonyok említtetnek, mindig a központi bántalomtól erednek. Azon nézet­nek kívánna hódolni, hogy valamennyi kóros hőemelkedések mint lázasak a szó szoros értelmében tekintendők. A paralysis hőemel­kedésével járó izgatottságot s a delirium növekedését lázas tüne­teknek tekinti; arról, hogy a hőemelkedés függne a nagyobb agitatio­­tól, már csak azért sem lehet szó, mert amaz ezt megelőzi. Tabeticus paralyticusoknál aránylag csak kevés s mérsékelt hőemelkedések mutatkoznak; locális hőemelkedéseket a fejen egy­általában nem figyelt meg­­. Ezen esetekben az agytünetek kevésbé hevesek s a bántalom egészben véve lassabban s szelidebben foly le. R. szerint, ha egy elmebetegnél a testhőnek megfelelő menetét találtuk, meglehetős bizonyossággal a paralysis kórisméjét megálla­píthatjuk még azon esetben is, ha jelentékenyebb hüdési tünetek még nincsenek jelen. Fősúlyt fektet a fej hőmérsékének praevalálá­­sára a hónalé felett, nagy napi ingadozások jelenlétére s könnyű lázas hőmérsék időnkénti előfordulására minden kimutatható ok nélkül. A hőmérészet az általános paralysis kezdőszakának consta­­tálására úgyszólván nélkülözhetien. A testhő gyakori s jelentékeny rendellenességei a bántalom gyorsabb lefolyását helyezik kilátásba ; a bántalom remissioi mindig a hőmérsék csökkenésével, illetőleg a hőmérsék rendellenességeinek megszűntével járnak. Haaser­ periodi­cus elmebajok 17 esetét közli, melyek megfigyelése folytán azon eredményre jut, hogy a mániás betegek izgalmi állapotai mindig hőemelkedéssel járnak, hogy az annál magasabb lesz, minél nagyobb fokban mutatkozik az izgatottság, s hogy az izgatottság szünetel­vén, ily betegek hőmérséke majdnem mindig subnormális, bubóros betegeinél azt tapasztalta, — legalább részben — hogy az izga­tottság alatt a hőmérsék meglehetős magasságot elérhet, a depressio fokoztával ismét leszáll, azonban sohasem ér el jelentékeny sub­normális hőmérséket. Gauster2­ felemlíti miszerint régóta ismeretes, hogy a progr. paralysisnél meglehetősen korán állandó hőmérséki ingadozások is 4, sőt 6 tized C. °-ig (reggel s este közt) előfordulnak, s pedig szorgos kizárásával minden más a hőemelkedés vagy a hő le­szállására befolyást gyakorló mozzanatoknak; ezen ingadozások többnyire állandóknak mutatkoznak s a bekövetkező remissiókban csökkennek. Számos méretek bizonyították ezen megfigyelés helyes­ségét, úgy hogy kétes diagnosisnál G. ezen mozzanatra is figyelem­mel volt, annál is inkább, mivel ezen hőmérséki különbözetek oly rendszerűséggel mint a paralysisnél más psychosisoknál csak ki­vételesen figyelhetők meg. Maccabrum­3­ circularis paralysisnek egy esetét közli, melynél 234-szer applicálta a hőmérőt. A circularis stadium kezdetén egy epileptiform roham lépett fel bevezetve egy 38'9°-nyi hőemelke­déssel. Ezután rendszeres méréseket végezvén azt találta, hogy az expansiv s depressiv stadium közt jelentékeny hőmérséki külön­bözet nincs, a­mennyiben az exaltatio stádiumában az átlagos hő­mérsék 36-6°-ot, a depressiv alatt átlag 36'9°-ot tett ki. Külön­ben csatlakozik Kroemer, Mendel s mások tapasztalataihoz, a­mennyiben a paralysisnek láztalan lefolyást gyakran még sub­normális hőmérsékket is vindh­ál. Szerinte paralyticusnál mutatkozó láz mindig valamely somaticus bántalomra vezethető vissza s bizo­nyos körülmények közt látszólag normalis hőmérsék paralyticusok­nál már kisebb fokú lázas hőmérséknek tekintendő, a­mennyiben a paralysisnek valódi normalis hőmérséke talán 35 v. 36° közt fekszik. Tambronii) 4000 hőmérést végzett elmebetegek különböző kóralakjainál; vizsgálatai azt bizonyítják, hogy az elmebetegek középhőmérséke 37'!2°; továbbá, hogy — normális hőmérséknek 37°-ot véve — az elmebetegek hőmérséke általában véve maga­sabb, kivéve a melancholia cum stupore, a folie pellagreuse s a butaság eseteit. Ugyanazon kóralaknál a nők hőmérséke alacsonyabb mint a férfiaké. A hőmérsék csak keveset lesz modificálva a kör­nyező lég hőmérsékétől; esténként a hőmérsék kissé magasabb. 4) Beobachtungen über die Temperaturen Geisteskranker. Arch. f. Psych. Bd. VIII. 2) Zeitschrift für Psychiatrie. Bd. 21. S. 184. 3) Temperatur-Beobachtungen bei paralytischen Geisteskranken. Zeit­schrift für Psych. Bd. 36. 4) Die Eigenwärme in der alig. progr. Paralyse der Irren. Arch. f. Psychiatrie Bd. X. *) Einige Beobachtungen über die Temperatur bei periodischen Geistes­kranken. Zeitschrift für Psych. Bd. 39. 2) Die Heilung der progr. Paralyse. Jahrbücher f. Psych. 1879. Heft I. S. 24. 3) Arch, italien par le mal. nerv. Referálva : Neurologisches Central­blatt 1884. Nr. 2. S. 39—40. 4) L’encephale tome V. p. 117.

Next