Orvosi Hetilap, 1888. december (32. évfolyam, 49-53. szám)
1888-12-02 / 49. szám
1567 — — 1568 többnyire a rendesnél magasabb hőmérsék van jelen, gyakran 38'25° C.-ig terjed a nélkül, hogy más mint az idült agybántalom constatálható volna. Az elmebetegek napi hőmérsékéről alig lehet mást mondani, mint hogy az legtöbb esetben atypicus. Majd reggel találhatni a legmagasabb hőmérséket — különösen passiv melancholiánál — többnyire azonban rövid időre délután, majd ismét — s pedig különösen mániánál s dementia paralyticanál, az esti órákban legmagasabb a hőmérsék. Sphygmographicus vizsgálatai alapján W. állítja, hogy a gyógyíthatlan elmebetegeknek pulsus tardusa van, illetőleg hogy oly elmebetegek, kiknek pulsus tardusa van, sohasem gyógyulnak. Ily elmebetegek hőmérséke majdnem kivétel nélkül anomáliákat mutat fel, melyek pathognomicus jelentőségüket a nem ritkán fellépő hőemelkedések által nyerik. Ezen hőemelkedések nem folytonosak vagy typicusok, hanem rendetlen majd reggeli, majd esti hőemelkedések, melyek többnyire 37'5—• 37'9° C. közt ingadoznak, mindennemű subjectiv vagy objectiv kóros tünet nélkül lépnek fel, némelykor azonban 38—38'i2°C.-t elérnek. Burckhardt*) szerint paralysisnél a thermicus központokat izgató ágens azon kóros folyamatban keresendő, mely kizárólag a mellső agy kérgét tönkre teszi. Ziegler* 2) elmezavarnak egy esetét közli intermittáló tünetekkel. Megfigyelései azt mutatták, hogy úgy a reggeli, mint esti középhőméretek a mozgatag napokon magasabbak mint a nyugodt napokon. Saját személyén tett ellenőrző kísérletek ugyancsak azt mutatták, hogy mozgási napokon a hőmérsék mindig magasabb. Megfigyeléseiből azt következteti, hogy a betegénél tapasztalt hőemelkedés a motorkus nyugtalanság alkalmával a mozgás nyilvánulása által mint olyan által okoztatott. Kroemer3) szerint a paralyticusok mániás csoportjánál a hőmérsék a folytonos agilitás által okozott nagyobb hőtermelés következtében mindig kissé magasabb. Ellenben a bobóros formánál mélyen a rendesen alulinak mutatkozik. A paralysis apathicus (dementiás) alakjánál absolut magas vagy absolut alacsony hőméretek nem figyelhetők meg. A hőmérsék inkább az általános hanyatlásnak megfelelőleg mindinkább alábbszáll s a halál a hőmérsék igen alacsony állásánál következik be. A hőmérsék általában véve a paralyticusoknál alacsonyabb mint az egészségeseknél vagy más betegségben szenvedőknél. Reinhard 415 paralyticusnál négy héten át naponkint háromszor végzett hőméréseket. A hőmérsék minden esetben a rendestől eltérő volt. A hőemelkedések általában véve meglehetősen rögtön lépnek fel; betegek pl. kiknek hőmérséke désben még rendes volt, este már 38° C, s azonfelüli hőemelkedést mutattak; rögtöni hőemelkedést 385-ön felül azonban ritkán észlelt. A constatált hőemelkedések tartamát illetőleg különbségek mutatkoztak; míg egyrészt csak egyszeri (egy napon) hőemelkedés volt constatálható, máskor két vagy több egymást követő méret mutat emelkedést ; ritkán mutatkoztak nagyobb összefüggő hőemelkedési complexusok, melyek több napra elterjedtek. Csak egy körülmény mutatott némi rendszerűséget a hőmérsék menetében, t. i. a déli s esti hőméretek egészben véve magasabbak, mint a reggeliek; a kivételek aránylag ritkák. Megfigyeléseinek egy további eredménye : a jelentékeny napi ingadozások gyakori előfordulta. Feltűnő a hőemelkedés s izgatottság gyakori összeesése. A hőemelkedés nagyobbrészt már io- 12 órával az izgatottság előtt volt jelen, ritkábban egyidejűleg léptek fel; az izgatottság a hőemelkedés fennállását mindig valamivel felülmúlta. De egyszer sem észlelte R. subnormális hőmérséknek s izgatottságnak egyidejűségét. Felléphetnek hónapokon át tartó időszakok is, melyek alatt — ha complicatiók nem lépnek fel — csak kivételesen vagy épenséggel nem lépnek fel hőemelkedések. De oly paralyticusoknál, kiknél a szellemi s motoricus gyengeség már jelentékeny volt, ezen relatív kedvezőbb időszakban is hébe-hóba egy esti hőemelkedés előfordulhat. Észleletei alapján R. nem kételkedik, hogy a paralyticusok kóros hőmérséki viszonyai, hacsak nem határozottan complicáló viszonyok említtetnek, mindig a központi bántalomtól erednek. Azon nézetnek kívánna hódolni, hogy valamennyi kóros hőemelkedések mint lázasak a szó szoros értelmében tekintendők. A paralysis hőemelkedésével járó izgatottságot s a delirium növekedését lázas tüneteknek tekinti; arról, hogy a hőemelkedés függne a nagyobb agitatiotól, már csak azért sem lehet szó, mert amaz ezt megelőzi. Tabeticus paralyticusoknál aránylag csak kevés s mérsékelt hőemelkedések mutatkoznak; locális hőemelkedéseket a fejen egyáltalában nem figyelt meg. Ezen esetekben az agytünetek kevésbé hevesek s a bántalom egészben véve lassabban s szelidebben foly le. R. szerint, ha egy elmebetegnél a testhőnek megfelelő menetét találtuk, meglehetős bizonyossággal a paralysis kórisméjét megállapíthatjuk még azon esetben is, ha jelentékenyebb hüdési tünetek még nincsenek jelen. Fősúlyt fektet a fej hőmérsékének praevalálására a hónalé felett, nagy napi ingadozások jelenlétére s könnyű lázas hőmérsék időnkénti előfordulására minden kimutatható ok nélkül. A hőmérészet az általános paralysis kezdőszakának constatálására úgyszólván nélkülözhetien. A testhő gyakori s jelentékeny rendellenességei a bántalom gyorsabb lefolyását helyezik kilátásba ; a bántalom remissioi mindig a hőmérsék csökkenésével, illetőleg a hőmérsék rendellenességeinek megszűntével járnak. Haaser periodicus elmebajok 17 esetét közli, melyek megfigyelése folytán azon eredményre jut, hogy a mániás betegek izgalmi állapotai mindig hőemelkedéssel járnak, hogy az annál magasabb lesz, minél nagyobb fokban mutatkozik az izgatottság, s hogy az izgatottság szünetelvén, ily betegek hőmérséke majdnem mindig subnormális, bubóros betegeinél azt tapasztalta, — legalább részben — hogy az izgatottság alatt a hőmérsék meglehetős magasságot elérhet, a depressio fokoztával ismét leszáll, azonban sohasem ér el jelentékeny subnormális hőmérséket. Gauster2 felemlíti miszerint régóta ismeretes, hogy a progr. paralysisnél meglehetősen korán állandó hőmérséki ingadozások is 4, sőt 6 tized C. °-ig (reggel s este közt) előfordulnak, s pedig szorgos kizárásával minden más a hőemelkedés vagy a hő leszállására befolyást gyakorló mozzanatoknak; ezen ingadozások többnyire állandóknak mutatkoznak s a bekövetkező remissiókban csökkennek. Számos méretek bizonyították ezen megfigyelés helyességét, úgy hogy kétes diagnosisnál G. ezen mozzanatra is figyelemmel volt, annál is inkább, mivel ezen hőmérséki különbözetek oly rendszerűséggel mint a paralysisnél más psychosisoknál csak kivételesen figyelhetők meg. Maccabrum3 circularis paralysisnek egy esetét közli, melynél 234-szer applicálta a hőmérőt. A circularis stadium kezdetén egy epileptiform roham lépett fel bevezetve egy 38'9°-nyi hőemelkedéssel. Ezután rendszeres méréseket végezvén azt találta, hogy az expansiv s depressiv stadium közt jelentékeny hőmérséki különbözet nincs, amennyiben az exaltatio stádiumában az átlagos hőmérsék 36-6°-ot, a depressiv alatt átlag 36'9°-ot tett ki. Különben csatlakozik Kroemer, Mendel s mások tapasztalataihoz, amennyiben a paralysisnek láztalan lefolyást gyakran még subnormális hőmérsékket is vindhál. Szerinte paralyticusnál mutatkozó láz mindig valamely somaticus bántalomra vezethető vissza s bizonyos körülmények közt látszólag normalis hőmérsék paralyticusoknál már kisebb fokú lázas hőmérséknek tekintendő, amennyiben a paralysisnek valódi normalis hőmérséke talán 35 v. 36° közt fekszik. Tambronii) 4000 hőmérést végzett elmebetegek különböző kóralakjainál; vizsgálatai azt bizonyítják, hogy az elmebetegek középhőmérséke 37'!2°; továbbá, hogy — normális hőmérséknek 37°-ot véve — az elmebetegek hőmérséke általában véve magasabb, kivéve a melancholia cum stupore, a folie pellagreuse s a butaság eseteit. Ugyanazon kóralaknál a nők hőmérséke alacsonyabb mint a férfiaké. A hőmérsék csak keveset lesz modificálva a környező lég hőmérsékétől; esténként a hőmérsék kissé magasabb. 4) Beobachtungen über die Temperaturen Geisteskranker. Arch. f. Psych. Bd. VIII. 2) Zeitschrift für Psychiatrie. Bd. 21. S. 184. 3) Temperatur-Beobachtungen bei paralytischen Geisteskranken. Zeitschrift für Psych. Bd. 36. 4) Die Eigenwärme in der alig. progr. Paralyse der Irren. Arch. f. Psychiatrie Bd. X. *) Einige Beobachtungen über die Temperatur bei periodischen Geisteskranken. Zeitschrift für Psych. Bd. 39. 2) Die Heilung der progr. Paralyse. Jahrbücher f. Psych. 1879. Heft I. S. 24. 3) Arch, italien par le mal. nerv. Referálva : Neurologisches Centralblatt 1884. Nr. 2. S. 39—40. 4) L’encephale tome V. p. 117.