Orvosi Hetilap, 1889. március (33. évfolyam, 9-13. szám)

1889-03-03 / 9. szám

1889. 9. sz. ORVOSI HETILAP 117 ságosan vékonyan nem szabtuk, hogy a gát legfelsőbb varra­tának csomózása után alig lehet e felső lebenyt még meg­ismerni. Elhalása csak abban az esetben következhetnék be, ha, a­mint említem, oly vékonyra szabtuk, hogy sem a zsugo­rodásra elegendő rugalmas rostot, sem a táplálására elegendő véredényt nem hagytunk meg benne. Svét ujjunk a felsebzés egész ideje és a varrat alkal­mazása alatt is a végbélben marad, ott ellenőrizve az olló járását és gátolva a septum átlyukasztását a végbél vagy hü­vely felé az olló hegyével, valamint tapintva és irányítva a tű menetét is a varratok fektetésénél. A varratok a gát irányára derékszögben, azaz vízszintesen futnak jobbról-balra. A tűt az egyik oldalon, közvetlenül a seb széle mellett a bőrbe szúrjuk és a seb felszíne alatt toljuk a túlsó oldalra, hogy ott, épen olyan messze a seb szélétől, a bőrben kiszúrjuk. Most belefűzzük az ezüst-drótot , és vissza­húzzuk a tűt, a mely maga után húzza a fonalat, így helyez­zük el egymás alatt ’/*—1 cm. távolban az összes 4—6 varra­tot, s csak azután fogunk hozzá a csomózáshoz vagy sodrás­hoz, mi mellett a sebszélek pontos egymáshoz illesztése a fő­dolog. Néha 1—2 felületes bőrvarrat válik még szükségessé. Ezután jodoform-port fúrunk a sebre és a hüvelybe is, azonkívü­l fedjük jodoformos gaze-val és vattával a gátat, a­mit egy T alakú pólyával kell oda szorítani. Az első­­ napon csapolni kell a beteget, széke lehet bármikor, azt mestersége­sen visszatartani nem szükséges. A beteg 2 hét múlva fel­kelhet. A varratokat 14 nap múlva, vagy későbben lehet ki­szedni. Az ezüst-sodrony nem izgat, s nem ront a prima inten­­zión soha, ha különben nem ejtettünk hibát. Ha az egész gát hiányzik, a műtéti eljárás csak kevés­ben különbözik a most leírttól. Csak a felsebzési vonal figurája más. Nem U alakú, hanem H alakú. A H két függélyes vonala az egymáshoz illesztendő gátszéleket repraesentá­lja. A vízszintes összekötő vonal a septum recto vaginale éles széle, a­mely tel­jes gátrepedésnél határolja a hüvelyt és végbélnyílást. Emen­nek a széle irányában kell behasítani a septumot és mintegy két lemezét, a felső hüvelyit, s alsó végbélit egymástól szét­fejteni. A két függélyes metszés, a­melyet most is mindig a végbélben tartott két ujj ellenőrzése mellett végezünk, lehetővé teszi a két lemez szétválasztását, a­miben skalpellel is segít-­­­hetünk magunknak, bár egy jó olló teljesen elég. Az így nyert két lebeny zsugorodik, s visszahúzódik már magától is és az egyesítés mikéntje oly tisztán áll előttünk, hogy a varratok elhelyezése iránt nem lehetünk kétségben. A varrat mind a gáton fekszik; a hüvely- és végbéllebenyt külön varrni nem szükséges. Az utólagos elbánás épen olyan, a­mint előbb leírtam. Ismételjük, hogy az eljárás igen egyszerű és könnyű. A­ki a viszonyokkal egyszer tisztában van, vagy csak egyszer is látta a műtéteit, vagy próbálta hullan, az bízvást végezheti élén és csökkentheti a repedt és hiányos gátak számát, meg­előzhet sok következményes bántalmat és segíthet sok asszony­nak csak innen eredő panaszain. Az eljárás egyszerűsége és könnyű kivihetősége valóban megengedi e műtétes javalatának azt az általánosítását, hogy minden, a legkisebb régi gátrepe­dés is, megérdemli, hogy ezen az úton restauráltassék. Ennyiben kívántam a tisztelt orvosegyesületnek ez alka­lommal a gynaekológiának sebészeti és konservatív irányáról számot adni. Látható, hogy a­mi a sebészi gynaekológiát illeti, annak haladása fejlődöttségének jelenlegi állása mellett inkább attól függ, hogy kritikusan megválogassuk a már ismert műtéti eljárásokat, hogy reámutassunk azoknak hasznára vagy kárára, sem mint attól, hogy új meg új műtételeket gondoljunk ki és 100 meg 1000 számra menő műtételek sorozatát tegyük közzé, a­melyek halmazában és csoportosításában a közönséges halandó úgy sem ismeri ki magát. Leginkább függ pedig a haladás attól, hogy mértékkel állítsuk fel és praecisáljuk a javalatokat. A­mi a konservatív irányt illeti, ennek értéke kétségen felül áll és jogosultsága nagyon is helyén és idején való. A­­­ki lenézéssel, elítéli azt, mielőtt kipróbálta volna, az közvetve vagy közvetlenül kárt tesz a gynaekeológiában magában és e tan tekintélyében, mert elfeledi, hogy a tudományos orvos egyedüli méltó feladata az, hogy betege baján a legegy­szerűbben és legbiztosabban segítsen. Nem tagadom, hogy úgy az elektromosság mint a massage meglepő gyógyulási eredményeit még felül kell vizsgálni és az indicatiókat és contraindicatiókat szorosan körülírni, a módszereket tovább­fejleszteni és nálunk is sokszorosan ismertetni és tanítani, mielőtt az orvosok therapeutikus tárházának közkincsévé vál­hatnának. Irodalom: Tait: British rued. Journal 1887. dec. 10, 1888. marc. 10, 1888. nov. 17. — Volkmann: Sebész-congressus 1881. — Carusso: Die neuesten Ergebnisse des conserv. Kaiserschnittes. Archiv f. Gynaecologie B. XXX11I. p. 211. —- Transactions of the intern, med. Congress. IX. Zession. Volume II. — R. Lewandoicszky: Elektrodiagnostik und Elektro­therapie. — British gynaecological Journal. Part XIII. Part XII. Part XIV. Part XV. 1888/— Archives de Tocologie 1888. 12., 1889. 1. — Zeitschrift f. Geb. u. Gyn. XV. 1. — Frommei, Jahresbericht über Geburtshülfe u. Gynaecologie p. 282. — Lindblom: Lieber Thure Brandt MUncli. med. Wochensch. 1888. 40. — Nebel: Bewegungskuren, Wiesbaden. 1889. — Resch: Brandt’s heilgymnastische Behandlung, Wien 1888. Braumiiller. —■ Profanier: Die Massage in der Gynaecologie. — Prof unter: Manuelle Behandlung des Prolapsus. — Seiffart: Massage in der Gynae­cologie, Stuttgart. 1888. — Schauta: Prager med. Wochensch. 1887. 43. — Dr. Roth: Brandt’s treatment of uterine desease etc. London, 1882. — Kästner: Methoden der Perineoplastik.— Sänger: LeberPerineorrhaphie. Sammlung klin. Vorträge von Volkmann Nr. 301. — Watcher: Senkung u. Vorfall, Tübingen 1887. — Marcu: The restoration of the perineum etc. Journal of the American M. A. 1883. — Centralblatt f. Gynae­cologie 1888. 13, 30, 52. 1889. 1, 4. Közlemény a budapesti k. m. tud. egyetem kórboncttani intézetéből. Septikus embolus által okozott ü­tő­értágulat egy esetérő­l. Buday Kálmán Jr. I. tanársegédtől. (Vége.) Bármily bonyolódottaknak tűnnek is fel első tekintetre az ütértágulat falzatát képező rétegek szöveti viszonyai, annyit mindjárt megállapíthatunk, hogy a szöveti változások nem régiek, s így a tágulat sem állhatott fenn hosszú idő óta, hanem hevenyen keletkezett. Heveny szöveti változásnak tekintendő az adventitia genyes beszűrődése, tályogja, ugyanannak foszlá­nyokra szakadása a tályog környékén, a coccus-tömegekkel teli kitágított vasa vasorum, s az adventitia legbelső lemezének állapota, a­mint az felemelve roncsokban az űrtérbe benyúlva végződik. A media megszakadásának helyén is friss változáso­kat találunk, megint coccusokkal teli edényeket, kissejtű sűrű infiltratiót, a­mi mellett azonban még az eredeti szövetelemek jelenléte felismerhető; továbbá azon körülmény is ezen felfogás mellett szól, hogy a megszakadás táján a media coagulated necrosist mutat, a­nélkül, hogy durvább szöveti szerkezete nagyon változnék. Az Utérfal legbelső rétegeinek roncsolása a szövettani képek szerint vagy felületes necrosis, vagy adven­­titialis tályog áttörése által jö létre; ehhez járul még, hogy a falhoz tapadó alvadék is coccus-tömegeket tartalmaz, s így ha innen okoztatott a láb, akkor is heveny befolyásra kellett számítani. Ezen destructív szöveti elváltozások egymásutánja legtermé­­szetszerűbben úgy képzelhető, hogy genyes periarteriitis és genyes mesarteriitis által az adventitiában, illetőleg a médiában kis genygóczok jöttek létre, melyek növekedve áttörték a belső rétegeket. Tehát a media genygócza átszakította az elastica intermit, s átrepesztette a megelőzőleg felemelt intimát. Egy ilyen médiabeli genygócz áttörésének kell tekintenünk azon képet, melyet a kalifággal feltüntetett coccus-halmazok mellett találunk, a­hol t. i. kis darabon intima és a belső media hiányzik, s azután később újra fellép, mi által kis fekély jö létre, melynek alapját a media intiltrált külső lemeze képezi. Hogy azonban a szövetváltozásoknál a főszerep az adven­­titia kis változásokra esik, úgy hogy az adventitia genyes lobjából kell származtatnunk a pusztulások java részét, az

Next