Orvosi Hetilap, 1889. március (33. évfolyam, 9-13. szám)
1889-03-03 / 9. szám
1889. 9. sz. ORVOSI HETILAP 117 ságosan vékonyan nem szabtuk, hogy a gát legfelsőbb varratának csomózása után alig lehet e felső lebenyt még megismerni. Elhalása csak abban az esetben következhetnék be, ha, amint említem, oly vékonyra szabtuk, hogy sem a zsugorodásra elegendő rugalmas rostot, sem a táplálására elegendő véredényt nem hagytunk meg benne. Svét ujjunk a felsebzés egész ideje és a varrat alkalmazása alatt is a végbélben marad, ott ellenőrizve az olló járását és gátolva a septum átlyukasztását a végbél vagy hüvely felé az olló hegyével, valamint tapintva és irányítva a tű menetét is a varratok fektetésénél. A varratok a gát irányára derékszögben, azaz vízszintesen futnak jobbról-balra. A tűt az egyik oldalon, közvetlenül a seb széle mellett a bőrbe szúrjuk és a seb felszíne alatt toljuk a túlsó oldalra, hogy ott, épen olyan messze a seb szélétől, a bőrben kiszúrjuk. Most belefűzzük az ezüst-drótot , és visszahúzzuk a tűt, a mely maga után húzza a fonalat, így helyezzük el egymás alatt ’/*—1 cm. távolban az összes 4—6 varratot, s csak azután fogunk hozzá a csomózáshoz vagy sodráshoz, mi mellett a sebszélek pontos egymáshoz illesztése a fődolog. Néha 1—2 felületes bőrvarrat válik még szükségessé. Ezután jodoform-port fúrunk a sebre és a hüvelybe is, azonkívül fedjük jodoformos gaze-val és vattával a gátat, amit egy T alakú pólyával kell oda szorítani. Az első napon csapolni kell a beteget, széke lehet bármikor, azt mesterségesen visszatartani nem szükséges. A beteg 2 hét múlva felkelhet. A varratokat 14 nap múlva, vagy későbben lehet kiszedni. Az ezüst-sodrony nem izgat, s nem ront a prima intenzión soha, ha különben nem ejtettünk hibát. Ha az egész gát hiányzik, a műtéti eljárás csak kevésben különbözik a most leírttól. Csak a felsebzési vonal figurája más. Nem U alakú, hanem H alakú. A H két függélyes vonala az egymáshoz illesztendő gátszéleket repraesentálja. A vízszintes összekötő vonal a septum recto vaginale éles széle, amely teljes gátrepedésnél határolja a hüvelyt és végbélnyílást. Emennek a széle irányában kell behasítani a septumot és mintegy két lemezét, a felső hüvelyit, s alsó végbélit egymástól szétfejteni. A két függélyes metszés, amelyet most is mindig a végbélben tartott két ujj ellenőrzése mellett végezünk, lehetővé teszi a két lemez szétválasztását, amiben skalpellel is segít-hetünk magunknak, bár egy jó olló teljesen elég. Az így nyert két lebeny zsugorodik, s visszahúzódik már magától is és az egyesítés mikéntje oly tisztán áll előttünk, hogy a varratok elhelyezése iránt nem lehetünk kétségben. A varrat mind a gáton fekszik; a hüvely- és végbéllebenyt külön varrni nem szükséges. Az utólagos elbánás épen olyan, amint előbb leírtam. Ismételjük, hogy az eljárás igen egyszerű és könnyű. Aki a viszonyokkal egyszer tisztában van, vagy csak egyszer is látta a műtéteit, vagy próbálta hullan, az bízvást végezheti élén és csökkentheti a repedt és hiányos gátak számát, megelőzhet sok következményes bántalmat és segíthet sok asszonynak csak innen eredő panaszain. Az eljárás egyszerűsége és könnyű kivihetősége valóban megengedi e műtétes javalatának azt az általánosítását, hogy minden, a legkisebb régi gátrepedés is, megérdemli, hogy ezen az úton restauráltassék. Ennyiben kívántam a tisztelt orvosegyesületnek ez alkalommal a gynaekológiának sebészeti és konservatív irányáról számot adni. Látható, hogy ami a sebészi gynaekológiát illeti, annak haladása fejlődöttségének jelenlegi állása mellett inkább attól függ, hogy kritikusan megválogassuk a már ismert műtéti eljárásokat, hogy reámutassunk azoknak hasznára vagy kárára, sem mint attól, hogy új meg új műtételeket gondoljunk ki és 100 meg 1000 számra menő műtételek sorozatát tegyük közzé, amelyek halmazában és csoportosításában a közönséges halandó úgy sem ismeri ki magát. Leginkább függ pedig a haladás attól, hogy mértékkel állítsuk fel és praecisáljuk a javalatokat. Ami a konservatív irányt illeti, ennek értéke kétségen felül áll és jogosultsága nagyon is helyén és idején való. Aki lenézéssel, elítéli azt, mielőtt kipróbálta volna, az közvetve vagy közvetlenül kárt tesz a gynaekeológiában magában és e tan tekintélyében, mert elfeledi, hogy a tudományos orvos egyedüli méltó feladata az, hogy betege baján a legegyszerűbben és legbiztosabban segítsen. Nem tagadom, hogy úgy az elektromosság mint a massage meglepő gyógyulási eredményeit még felül kell vizsgálni és az indicatiókat és contraindicatiókat szorosan körülírni, a módszereket továbbfejleszteni és nálunk is sokszorosan ismertetni és tanítani, mielőtt az orvosok therapeutikus tárházának közkincsévé válhatnának. Irodalom: Tait: British rued. Journal 1887. dec. 10, 1888. marc. 10, 1888. nov. 17. — Volkmann: Sebész-congressus 1881. — Carusso: Die neuesten Ergebnisse des conserv. Kaiserschnittes. Archiv f. Gynaecologie B. XXX11I. p. 211. —- Transactions of the intern, med. Congress. IX. Zession. Volume II. — R. Lewandoicszky: Elektrodiagnostik und Elektrotherapie. — British gynaecological Journal. Part XIII. Part XII. Part XIV. Part XV. 1888/— Archives de Tocologie 1888. 12., 1889. 1. — Zeitschrift f. Geb. u. Gyn. XV. 1. — Frommei, Jahresbericht über Geburtshülfe u. Gynaecologie p. 282. — Lindblom: Lieber Thure Brandt MUncli. med. Wochensch. 1888. 40. — Nebel: Bewegungskuren, Wiesbaden. 1889. — Resch: Brandt’s heilgymnastische Behandlung, Wien 1888. Braumiiller. —■ Profanier: Die Massage in der Gynaecologie. — Prof unter: Manuelle Behandlung des Prolapsus. — Seiffart: Massage in der Gynaecologie, Stuttgart. 1888. — Schauta: Prager med. Wochensch. 1887. 43. — Dr. Roth: Brandt’s treatment of uterine desease etc. London, 1882. — Kästner: Methoden der Perineoplastik.— Sänger: LeberPerineorrhaphie. Sammlung klin. Vorträge von Volkmann Nr. 301. — Watcher: Senkung u. Vorfall, Tübingen 1887. — Marcu: The restoration of the perineum etc. Journal of the American M. A. 1883. — Centralblatt f. Gynaecologie 1888. 13, 30, 52. 1889. 1, 4. Közlemény a budapesti k. m. tud. egyetem kórboncttani intézetéből. Septikus embolus által okozott ütőértágulat egy esetéről. Buday Kálmán Jr. I. tanársegédtől. (Vége.) Bármily bonyolódottaknak tűnnek is fel első tekintetre az ütértágulat falzatát képező rétegek szöveti viszonyai, annyit mindjárt megállapíthatunk, hogy a szöveti változások nem régiek, s így a tágulat sem állhatott fenn hosszú idő óta, hanem hevenyen keletkezett. Heveny szöveti változásnak tekintendő az adventitia genyes beszűrődése, tályogja, ugyanannak foszlányokra szakadása a tályog környékén, a coccus-tömegekkel teli kitágított vasa vasorum, s az adventitia legbelső lemezének állapota, amint az felemelve roncsokban az űrtérbe benyúlva végződik. A media megszakadásának helyén is friss változásokat találunk, megint coccusokkal teli edényeket, kissejtű sűrű infiltratiót, ami mellett azonban még az eredeti szövetelemek jelenléte felismerhető; továbbá azon körülmény is ezen felfogás mellett szól, hogy a megszakadás táján a media coagulated necrosist mutat, anélkül, hogy durvább szöveti szerkezete nagyon változnék. Az Utérfal legbelső rétegeinek roncsolása a szövettani képek szerint vagy felületes necrosis, vagy adventitialis tályog áttörése által jö létre; ehhez járul még, hogy a falhoz tapadó alvadék is coccus-tömegeket tartalmaz, s így ha innen okoztatott a láb, akkor is heveny befolyásra kellett számítani. Ezen destructív szöveti elváltozások egymásutánja legtermészetszerűbben úgy képzelhető, hogy genyes periarteriitis és genyes mesarteriitis által az adventitiában, illetőleg a médiában kis genygóczok jöttek létre, melyek növekedve áttörték a belső rétegeket. Tehát a media genygócza átszakította az elastica intermit, s átrepesztette a megelőzőleg felemelt intimát. Egy ilyen médiabeli genygócz áttörésének kell tekintenünk azon képet, melyet a kalifággal feltüntetett coccus-halmazok mellett találunk, ahol t. i. kis darabon intima és a belső media hiányzik, s azután később újra fellép, mi által kis fekély jö létre, melynek alapját a media intiltrált külső lemeze képezi. Hogy azonban a szövetváltozásoknál a főszerep az adventitia kis változásokra esik, úgy hogy az adventitia genyes lobjából kell származtatnunk a pusztulások java részét, az