Orvosi Hetilap, 1889. június (33. évfolyam, 22-26. szám)

1889-06-30 / 26. szám

342 ORVOSI HETILAP 1889. 26. sz. 1. A diaminok benzoylvegyületeinek a cystinvizeletből való elválasztása. A 24 óra alatt bocsátott vizelet egész mennyiségét — mely átlagban mintegy 1500 cm3-nek felelt meg — 200 cm3100­0-os natronlúggal és 20—25 cm3 benzoylchloriddal erősen összeráz­tuk, mindaddig, míg az utóbbi vegyszernek szaga teljesen el­tűnt. Rendesen tekintélyes tömegű, sárgás-fehér színű csapadé­kot nyertünk ez úton; a csapadékba az ép vizelet szénhydrát­­jainak benzoylvegyületein és oldhatatlan phosphatjain miind a diaminok benzoylvegyületeinek nagy része volt befoglalva. Ez utóbb említett vegyü­letek másik része a csapadékról leszűrt, kissé zavaros folyadékban oldva maradt. Ezen részt a benzogl­­eustinnel együtt választottuk le és pedig a következő módon: A leszűrt folyadékot kénsavval erősen megsavanyítottuk­­— minek folytán nagy tömegű, legnagyobb részében benzoesavból álló csapadék képződött — és azután hasonló mennyiségű aether­­rel ismételten kiráztuk. Az aether segélyével a benzoesavon kivid, a benzogleystint és a diaminok benzoylvegyületeinek oldva maradt részét­ vontuk ki a vizes folyadékból. Az aetheres kivonatot lepárolván, maradékát — még mielőtt megmerevedett volna —­ körülbelül annyi 12°l0-os nátronlúgba öntöttük, a­mennyi a közömbösítéshez szükséges volt. Az így nyert, barnás­színű, s többé-kevésbé zavaros folyadékhoz még mintegy 3—4 térfogat hason töménységű nátronlúgot kevertünk s az egészet azután hideg helyen állni hagytuk. A keverékből gyakran már igen rövid idő múlva oly tömegesen váltak ki hosszú tű alakú jegeczek és jegeczes lemezkék, hogy az egész folyadék pépes tömeggé alakult át. A jegeczeket 12—24 óra múlva, víz­­szivattyú segélyével szűrőre gyűjtöttük, s azután hideg natron­lúggal átmostuk. A jegeczes tömeg a diaminok benzoylvegyü­­leteiből és a benzoglcystinnek, vízben könnyen oldható, natron­­lúgban ellenben majdnem teljesen oldhatatlan natronvegyü­leté­­ből állott. Hideg vízzel való mosás útján tehát könnyen sike­rült a benzoglcystin natronvegyületétől a diaminok benzoyl­­vegyületeit különválasztanunk, melyek vízben oldhatatlanok lévén, a szűrőn visszamaradtak. További tisztításuk végett meleg borszeszben oldottuk fel ezeket, s a meleg borszeszes oldatot azután sokszoros tömegű hideg vízbe öntöttük. A kez­detben kissé zavaros folyadékból, a diaminok benzoylvegyü­letei rövid idő múltán szép, színtelen jegecskék alakjában váltak ki. A vázolt műveletek segélyével tiszta állapotban előállított benzoyldiaminoknak csak kisebb hányada marad a vizeletnek benzoylchloriddal és natronlúggal való rázásánál oldatban, a nagyobb rész — mint már említve volt — a szénhydrátok benzoylvegyületeivel és a phosphátokkal együtt kicsapódik. Ezen tömegből a következő módon állítottuk elő a diaminok benzoylvegyü­letei­t: A csapadékot borszeszszel digeráltuk, a leszűrt barnás színű oldatot erősen besűrítettük s azután mint­egy 50-szoros tömegű hideg vízbe öntöttük. A tejszerűen zavaros folyadékból a diaminok benzoylvegyü­letei csakhamar jegecze­­sen váltak ki; néhány nap elteltével a folyadékot megszűrtük. A filtratum tejszerűen zavaros, opalescáló volt; e zavarodást a vizelet szénhydrátjainak­ benzoylvegyü­letei okozzák, melyek a borszeszes oldatból víz hozzáadására kicsapódnak ugyan, de nem jegeczesednek meg s a szűrőpapír pórusain áthatolnak. A szűrőn visszamaradt jegeczes tömeget addig mosták hideg víz­zel, míg a mosóvíz tisztává vált. A szénhydrátok benzoyl­vegyületeinek teljes eltávolítása czéljából a szűrőre gyűjtött jegeczes tömeget — megszárítás után — ismét feloldottuk borszeszben, s a borszeszes oldatból vízzel kicsapván, még egyszer átmostuk. Az így nyert benzoyldiaminok kis, hófehér tűalakú jege­czeket képeznek, melyek teljesen azonosak a vizelet aethézel . A diaminok benzoylvegyü­letei vízben ugyan jóformán teljesen oldhatatlanok, de sok sót tartalmazó folyadékokban némileg oldhatók. Tiszta aetherben szintén majdnem teljesen oldhatatlanok, de ha más, aetherben könnyen oldékony testekkel, pl. benzoesavval vannak együtt, vizes oldatokból aether segélyével teljesen kivonhatók. 2 Cystinuriás betegünk vizeletében a szénhydratok nem voltak az éptani határokon felül megszaporodva, mint azt a friss vizeletnek a furfurolkémléssel(l. Udránszky: Math. és term. értés. VI. köt. 234. l.Zeitschr. f. psychiol. Chemie. XII. köt. 377. l.) való ismételt vizsgálata kimutatta, kivonatából az előbb vázolt módon előállított jegeczekkel. A jegeczek 120° C.-nál szikkadni kezdettek, teljesen azonban csak 140° C. felett olvadtak meg. Ezen körülményből, valamint abból, hogy az előleges elemzéseinknél nyert százalékszámok semmiféle egyszerű képletnek sem feleltek meg, arra kellett következtetnünk, hogy a jegeczes tömeg többféle test keveréké­ből állott. Ezen következtetésünk teljes bizonyítást nyert foly­tatólagos kísérleteink által, melyek egyszersmind a keveréknek majdnem teljesen quantitatív szétválasztásához vezettek. A keverék szétbontása a következő módon sikerült legjobban: a jegeczeket annyi meleg borszeszben oldottuk fel, a­mennyi az oldáshoz épen szükséges volt, s azután mintegy 20 térfogat aetherrel kevertük össze, mire azonnal vagy már igen rövid idő múlva jegeczesedés volt észlelhető, melyet hűtés és kavarás segélyével igen tetemesen elő lehetett mozdítani. A leszűrt és megszárított jegeczek 170—173° C.-nál olvadtak meg. Bor­szeszből ismételten eszközölt átjegeczítés után az olvadáspont 175—17­63 C.-nál állandósult. Ezen, magas hőmérséknél olvadó jegeczek, mint az alább leírandó vizsgálatainkból következik, a tetramethylendiamin benzoylvegyületeinek bizonyultak. Az ezen jegeczekről leszűrt alkoholos-aetheres folyadék elpárolása után színtelen, rostos jegecztömeg maradt vissza, melyet bor­szeszből eszközölt ismételt átjegeczítés útján tisztítottunk meg teljesen. Az így nyert selyemfényű tü­cskék és hosszúkás lemezkék olvadáspontja, ismételt átjegeczítés után, 129—130° C.-nál állan­­dósult. Ezen alacsonyabb hőmérséknél olvadó jegeczek, melyek a keverék nagyobb tömegét képezték, további vizsgálataink szerint a pentamethylendiamin benzoylvegyületeinek bizonyultak. 2. Penthamethylendiamin (cadaverin), C5H14N2. A vizeletből, az előbbi fejezetben leírt műveletek segélyé­vel leválasztott diaminok benzoylvegyületeinek keveréke — mint már fentebb említve volt­­— nagyobb részében az alacso­nyabb hőmérséknél, 129—130° C.-nál olvadó jegeczekből állott. Ezek a keveréknek átlag két­harmadát képezték. Ezen jegeczes test százalékos összetételének megismerése végett nyolcz elemzést végeztünk, melyek közül az első négy­nél egy, 126—1270 C.-nál olvadó készítmény jött alkalmazásba, a többi négy elemzést pedig ismételt átiegeszítés útján teljesen megtisztított, pontosan 12905° C.-nál olvadó készítménynyel végeztük. Az elemzéseknél a következő értékeket nyertük: I. 0'1923 gm. vegyület 0'5215 gm. szénsavat és 01230 gm. vizet nyújtott. II. 0'1385 gm. vegyület 0'3750 gm. szénsavat és 0'0908 gm. vizet nyújtott. III. 0'2266 gm. vegyület 18'4 cm. nitrogéngázt fejlesz­tett 741 mm. légnyomásnál és 15° C. hőmérséknél. IV. 0'1879 gm. vegyilet 15'2 cm3 nitrogéngázt fejlesz­tett 739 mm. légnyomásnál és 16'5° C. hőmérséknél. V. 0'2113 gm. vegyület 0'5665 gm.szénsavat és 0'1367 gm. vizet nyújtott. VI. 0'2138 gm. vegyület 0'5743 gm. szénsavat és 0'1375 gm. vizet nyújtott. VII. 0'1008 gm. vegyület 7'9 cm3 nitrogéngázt fejlesztett 735 mm. légnyomásnál és 22° C. hőmérséknél. Vili. 0'1869 gm. vegyidet 161 cm3 nitrogéngázt fejlesz­tett 737 mm. légnyomásnál és 29'5° C. hőmérséknél. Ezen értékeknek a következő százalékszámok felelnek meg: 126—127° C. o. p. készítmény 129‘5° C. o. p. készítmény I. II. 111. IV. V. VI. VII. Vili. C....­....... 73-96 73 89 — — 73'12 73 26 — — °/ H..­...... 7­1 7-28 — — 718 714 — — °/„ N.~........... — — 927 9-14 -- --8-58 9-08% Középértékben : C._____. 73'57%1 H_____ 7 17% N_____ 9-04% 1 A dibenzoylpentamethylendiamin, képlete [C5H1(l(NHC0CuH5)2] szerint elméletileg a következő százalékos összetétellel bír: Ci. ...... H„„ ................... 228 = _________ 22 = 73-55% 7 09% 9 03% IvL——.................. 28 = o,___.................. 32 = 10-32% 310 99 99

Next