Orvosi Hetilap, 1889. szeptember (33. évfolyam, 35-39. szám)
1889-09-01 / 35. szám
452 ORVOSI HETI LAI’ L H8*•. 35. sz. méltónak tartjuk Strausnak esetében követett eljárását annak bebizonyítására, hogy a hasűri folyadékba csakugyan tápnyirk jutott. Azon megfontolásból kiindulva, hogy ha valóban tápnyirk az, mely a hasűrbe jut, akkor a hasűri folyadék zsírtartalmának arányban kell állani a nyújtott tápanyagok zsírtartalmával. Ezen arány kipuhatolása czéljából a csapolás által nyert folyadék zsírtartalmát mennyilegesen meghatározván, a beteget kizárólagos tejétrendre szorította. Ha már most — úgy vélekedett — a kiömlés valóban chylus ömlenytől származik, a zsír mennyisége, melyet a nevezett étrend alkalmazása után néhány nappal végzett csapoláskor nyert folyadék vegyi vizsgálata kiderítene, tetemesebb lesz mint előbb. A vizsgálat feltevését teljesen igazolta, amennyiben a 4 nappal a tejétrend alkalmazása után csapolt folyadékban 3-szor annyi zsír találtatott, mint az előző csapolás alkalmával. Ami a hasvízkórnak esetünkben a vegyi vizsgálat által is bizonyított chylosus minőségének összefüggését illeti a hashártya endothel rákjával, annak felderítését tetemesen nehezíti azon körülmény, hogy a bonczolat alkalmával a legszorgosabb keresés daczára sem lehetett a tápnyirkedényeken sem nagyobb fokú tágulást, még kevésbé szabad szemmel felismerhető folytonossághiányt, megszakadást találni. Azon körülményből, hogy az ismételt csapolások alkalmával a folyadék mindenkor sejtszegénynek találtatott. Korányi túr úr felvette a beteg klinikai előadásában való tárgyalása alkalmával, hogy a chylus bejutásának a hashártyaűrbe nem a ductus thoracikus magasságában, hanem az alatt kellett történni, ahol a chylus még sejtekben szegény. A mesenterialis nyirkedények folytonosságának megszakadását nem találhatván fel, a chylus bejutását a hashártyaűrbe úgy képzelhetnék el, hogy az a tápnyirkedények falán át való átszivárgás útján jöhetett létre, mely felvétel más szerzők hasonló eseteivel való egybevetésben is támogatást talál, így Recklinghausen, Straus is lehetségesnek tartják, hogy chylosus hasvízkór pusztán a chylus transsudatiója folytán keletkezhessék. Azon akadály, mely esetünkben a tápnyirk tovahaladása elé gördült, a górcsövi vizsgálat szerint a mesenteriumnak a bélkacsokhoz való tapadása helyén az által volt megadva, hogy a nyirkedények nagy része a daganat sejtjei által el volt dugaszolva. Közlemény Anna tr. börhár ódájából Hambugban . A lichen ruber kérdése. Török Lajos tr. segédorvostól. (Folytatás.) E kortörténet, melyet in extenso közlök, egy 15 éves kereskedő-segédre vonatkozik, a ki 1869. június 27-dikétől 1870. április 21-dikéig tartózkodott a bőrbeteg-osztályon: „A beteg hat éves kora óta szenved e betegségben, sovány, rosszul táplált, korához képest kevéssé fejlődött. Mindkét tenyér vastag epidermis kéreg által fedezik, mely a tenyér szélénél éles határral végződik. Az ujjperczek háti oldalán, valamint a kezek és alkarokon, a könyök-, térd- és lágyékhajlatban, a háton és a test sok más helyén barna-vörös, gombostüfejnyi konikus, tetejükön pikkelylyel ellátott, durva és száraz tapintatú gödöcske látható. Helyenként szétszórvák, másutt csoportokat és köröket képeznek és az utóbbi esetben, különösen az ujjperezeken, a hajtüszöknek megfelelőleg rendeződtek, úgy hogy a bőrfelület tetemes részeit diffuse piros s a leírt görcsök által elfoglalt, de különösen általuk körülvett, helyenként lehámló foltok alakjában lepik el. Kedvező helyek vagy a papulán túl menő esdorescentiák sehol sem láthatók. A hajtüszők az egész testen, mint a normális bőr színével bíró görcsök emelkednek ki, mint a cutis anserinánál. Testsúly 52 font. A betegnek pilulae asiaticae emelkedő adagban a nálunk dívó ismeretes módszer szerint rendeltettek. Július 29-dikéig már jól észlelhető változások léptek fel. A szarulemezek és pikkelyek az említett összefolyó plaqueok jókora részeiről leváltak. A megfelelő helyek bőre kevésbé vérbő, kevésbé szemölcsös. Testsúly 52 '/s font. Eddig összesen 178 pilula vétetett. A következő időben a folytonos kezelés daczára a betegség újólagos kitörései léptek fel. Szeptember 13-dikától naponta 12 pilula, azaz T2 szemet- acidum arsenicosum adatik. Eddig összesen 592 pilulát vett be a beteg.“ A kezelés további folyama alatt soda-fürdők is alkalmaztattak és 1870. április 21-dikén a beteg azon utasítással bocsáttatott el a klinikáról, hogy a pilulákat, melyekből eddig 2200-at fogyasztott el, még egy ideig szedje tovább. Elbocsátáskor a plaqueok egyes maradványai, de egyéb semmi nem volt látható. Daczára annak, hogy egyes tünetek, mint például a pityriasis capitis, mely Bernier eseteiben majdnem mindig jelen volt, itt hiányoznak, mégis azt hiszem, hogy ez esetet a pityriasis rubra pilarishoz számíthatom. A többi az említett helyen liehen ruber neve alatt csak igen röviden és mondhatnám kivonatosan közölt esetek egy része a liehen plarushoz tartozik; más része, az említett közleményekben dívó rövidség következtében, csak hozzávetőleges biztonsággal számítható a liehen ruber acuminatushoz; teljesen biztos véleményt semmikép nem alkothatunk magunknak mind az ott közölt esetek felől. Egy 1868-ban (221. oldal) közölt eset, daczára a pityriasis pilarishoz némely pontban való hasonlatosságának, úgy vélem a lichen acuminatus csoportjába számítandó, amennyiben a jellegzetes görcsök mellett, melyek helyenként mély, nedvező repedésekkel ellátott plaque-okká folynak össze, az arezon lapos, tömött, pikkely nélküli, sima papulák is íratnak le. Egy 1867-ből származó eset ugyancsak a görcsök leírása folytán lichen acuminatusnak látszik. Egy 1874-ben a 204 oldalon leírt eset szerfelett hasonlít a pityriasis rubra pilarishoz, de biztossággal mégsem számítható az utóbbihoz, mivel piros, sima, fénylő papulákról is létezik említés és a szarukúpocska alatti göböcskék meglehetősen kiemelkedőknek állíttatnak. Egy 1877-ben a 263. oldalon és egy 1884-ben a 187. oldalon leírt eset annyiból nevezetes, hogy itt a lichen planus a pityriasis pilaris egyes tüneteivel lépett fel, s hogy ez által világosan ki van mutatva, hogy egyes tünetek azonosságából vagy hasonlóságából nem szabad az illető körfolyamatok azonosságára következtetést vonnunk. Az első eset a kéztenyér bőrének vérbőségével és megvastagodásával kezdődött, a másik az arca, különösen a szemhéj és orr tájékának pirosságával és pikkelyezésével, továbbá pityriasis capitis-sal volt egybekötve. A betegek közérzete, kikre a kortörténetek vonatkoznak, nem szenvedett nagy fokban egy 1871-ben leírt (valószínűleg lichen planus) eset kivételével, melynek leírásában e szó „marasmus“ előfordul. Ezen igazán égető kérdésben való végleges megegyezés érdekében kívánatos, hogy most, miután Besnier a pityriasis rubra pilaris számos példáját vezette szemeink elé, a bécsi iskola is in extenso közölje azon eseteket, melyek a slobra és Kaposi leírása szerint az előbbitől különböző lichen ruber acuminatus osztályának felállításához vezettek és hogy a további ide vonatkozó észleleteket is részletesen bocsássa rendelkezésünkre. E követeléssel annyival kevésbé akarom a legkisebb kételyt is a bécsiek ide vonatkozó kiválóbb észleleteinek helyessége ellenében kifejezni, minthogy tisztelt főnököm a bécsi iskola e kérdésben nyilvánított nézete mellett többszörösen nyilatkozott. * * * A liben acuminatus és planus között létező viszonyra nézve különböző nézetekhez jutottak a különféle vizsgálók. Robinson és Taylor histologikus vizsgálatok alapján elválasztották a lichen acuminatust a lichen planustól. Az előbbi szerintük főleg a hámréteg megbetegedéséből áll, az utóbbit pedig az irha felsőbb rétegeinek lábos folyamata okozná. Brocqnak e tárgyra vonatkozó felvilágosításai után e leletek, amennyiben a lichen acuminatusra vonatkoztak, természetesen a pityriasis rubra pilarisnak fognak tulajdoníttatni. A bécsi iskola erre vonatkozó vizsgálatai (Neumann, Bierradecky, Kaposi, Obtulowitz) minden esetre a corvininak sokkal erősebb elváltozásait derítették ki a lichen acuminatusnál, semmint az ameri-