Orvosi Hetilap, 1889. október (33. évfolyam, 40-43. szám)
1889-10-06 / 40. szám
1889. 40. sz. ORVOSI HETILAP egy festenyrák-májból nyert és általa „ melanin “-nak nevezett testanyaggal majdnem azonosnak bizonyult. Mörnert egy beteg vizeletéből, ki bőralatti melanosarcomában szenvedett, metastasisokkal a májban és vesében igen részletes és az eredetiben utána olvasandó vegyi vizsgálatok által vasban és kénben bő testanyagot „ phymatorhusin “-t nyert, mely vegyileg a Herdes és Nenetti által melanosarcom daganatokból előállított hasonnevű testanyaggal egyezett. Mörner azon felvételt, hogy a festeny a daganatokból a véráramba átmehet és később a vizelettel kiüríthető, nem tartja valószínűtlennek, mivel az általa vizsgált testanyag alkalkarbonátokban és dialkaliphosphatokban könnyen oldható volt, úgy hogy ez a vérben ily oldatban előfordulhat. Mörner szerint a vizeletbe való átmenetele is képzelhető, miután az oldat phosphatban sósavval savanyúvá tétethetett, anélkül, hogy a testanyag kicsapódott volna. A vizeletből általam előállított testanyag bő vas- és kéntartalmú volt, ép úgy mint az említett búvárok phymatorhysinja. Miután állati kísérletei is bizonyítják a festénydaganatok melaninja és a vizelet melanogenje közti összefüggést. Egy lónak melanotikus tumorából nyert melanint házi nyulak hasüregébe fecskendezte. Erre a kísérleti állatok vizelete levegőn való állásnál és élenyülési anyagok hozzáadására sötétebb színeződést mutatott. Ami már most a melanuria semiotikus jelentőségét illeti, úgy abból magából a szervezetben levő melanotikus daganat jelenlétére teljes biztossággal nem következtethetünk. Melanuria marantikus egyéneknél, és Litten és Senator 3 által peritonitisnél is észleltetett, anélkül, hogy feszenyes tumor jelen lett volna. Mindenesetre ezek csak szerfelett ritkán előforduló kivételek. Ezek részletesebben nem közöltettek. ítészemről azt hiszem, hogy pontos vegyi vizsgálatok bizonyára biztos különbséget mutattak volna ezen vizelet, és a melanosisnál előforduló vizelet közt. Mindazonáltal a melanuria megállapítása nagy diagnostikus becscsel bír. Már nyilvánuló újképleteknél majdnem biztossággal tanúsítja annak melanotikus természetét. Azon esetekben, hol a többi tünetek nem engednek biztos kórképet felismerni, a melanuria mindenesetre, mint már Stiller D. c.) is kiemelte, a szervezetben lappangó melanosarcomára vagy melanocarcinomára kelt gyanút. Azon, különösen a prognosisra fontos kérdésre, vájjon a bőr vagy bulbus melanosisa magában véve is képes-e melanuriát előidézni, vagy vájjon ehhez belső szervek metastatikus góczai szükségesek-e, biztossággal nem lehet feleletet adni. Litten (1. c.) felveszi, hogy melanuria csak akkor lép fel, ha már a belső szervekben is, különösen a májban metastasisok vannak. A melanotikus daganatoknak, kisérő melanuriával, minden eddig bonczolás alá került eseteiben, a belső szervekben másodlagos góczok ugyan kimutathatók voltak, de másrészt ismeretesek oly esetek is, melyeknél azon időben, midőn legalább a physikális vizsgálati módszerekkel nem lehetett a szervezet belsejében metastasisokat felismerni, mégis a melanuria minden jellegzetes tünetei jelen voltak. Kérdéses, vájjon az időben már nem voltak-e jelen apró, a physikalis jelek által meg nem nyilvánuló metastasisok. Nem lehet tehát a melanuria jelenlétéből határozottsággal következtetni, hogy a látszólag csak a bőrt vagy a szemtekét megtámadó rosszindulatú daganat nem idézett-e már elő belső szervekben is metastasisokat. Ha azonban a bőr melanotikus daganatainak vagy a szemteke kiirtása után melanuria lép fel, még mielőtt a physicális vizsgálat belső szervek nagyobbodását mutatná, úgy ezen vizeletfeketedés alapján majdnem biztossággal következtethetjük, hogy a szervezet belsejében már metastatikus góczok léteznek. Végül kötelességemnek tartom, hogy úgy Stiller B. és Plósz P. tanár uraknak, valamint Geyer I. Jr. tanársegéd úrnak, kik szívesek voltak engem vizsgálataimnál támogatni, leghálásabb köszönetemet nyilvánítsam. 1 2 3 TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Megemlékezés a párisi első nemzetközi bőrgyógyászati congressusról. (Folytatás.) A dermatitis herpetiformis nevű bántalom, mint harmadik általános kérdés, csak annyiban vont nagyobb érdeklődést magára, amennyiben Vidal osztályából két olyan kereset lett bemutatva, melyre ezen névnek tulajdonképeni megteremtője Hahring (Philadelphia) maga csinálta a kórismét. Előttünk állottak tehát olyan authentikus példányok, melyekhez a kórismét illetőleg kétely nem férhetett. Tudva van, hogy ezen amerikai bőrgyógyász évek óta azon nézete mellett kardoskodik, hogy mindazon hólyagcsákban és hólyagokban fellépő bántalmakat a fenn nevezett névvel kellene jelölni. Ez azonban előttünk nem igen látszott sikerültnek, midőn az említett két esetet megszemléltük és a bécsi iskolának követői mindnyájan azon határozott nézetünknek adtunk kifejezést, hogy épen a mintaként bemutatott esetek nem tekinthetők egyébnek, mint olyan alakoknak, melyeket már régen pemphigus universalis névvel szoktunk megjelölni. Broeg azonban a maga érveléseivel támogatni akarta Duhring álláspontját és ezen törekvésében főkép Anna iparkodott neki segédkezet nyújtani. Ezek ellenében Kaposi világosan kifejtette nézetét, miszerint ezen új név teljesen felesleges, miután ezen bőrbántalmakat már más és különféle megnevezések alatt ismerjük. Magam azonban sem a Dubling-Brocq-féle nagyon tág fogalmat, sem Kaposi nézetét nem fogadhattam el, mert tényleg olyan kóresetek szoktak észleltetm, melyek mint tiszta hólyag csás kitörések lépnek fel; bániaknak, melyeket sem mint pemphigus, sem mint erythema vesiculosum és bullosum alakokat nem lehet tekinteni. Figyelmeztettem a tagokat, főkép Kaposit, a Wunderlich-Gerhard-féle észlelésekre, melyeket épen Kaposi ismert el sajátlagos felpíres és hólyagcsás kitöréseknek, valamint azon körülményre is, hogy noha nagy rokonság szokott létezni az egyes felpíres hólyagcsás és hólyagos bántalmak közt, mégsem tévesztendő szem elől, hogy vannak egyes típusok, melyek a szokásos keretbe nem illeszthetők. Az egész discussio azonban egyetértéshez nem vezetett és további tanulmányok még bőven szolgálhatnak e kérdés tisztázására. Az utolsó kérdés a gombás bőrbántalmakkal (maladies trichophytoses) foglalkozott. Nem annyira azok lényegéről és a gombák által okozott tüneményekről volt szó, mint inkább ezen bántalmak gyógykezeléséről. Örvendetes jelnek tekintettük, hogy a francziák nem foglalkoztak bővebben a már tengeri kígyóvá vált unalmas kérdéssel, váljon az alopecia maga gombás vagy ideges bőrbántalomnak tekintendő-e , miután e kérdést a német szakemberek az utóbbi években már untató szélességgel pertradtálták anélkül, hogy megegyező eredményre jutottak volna. Úgy látszik Francziaországban, de különösen Párisban a gombás bőrbántalmak gyakoribbak, mint Némethonban és az osztrák-magyar monarchiában, így Quinquaud előadja, hogy osztályán fél év alatt 101 favusesetet kezelt. Besnier felemlíti, hogy ő is évente több mint 100 favusesetet gyógyít és Vidal hasonló számú észlelésről tesz említést. Ezen tény magyarázza, hogy Párisban ezen alakok különféle kezelési módjával behatóan szoktak foglalkozni. Butte és Quinquaud osztályaikon higany-készítményeket alkalmaznak és amint látszik igen erős alakban. Az utóbbinak formulája: 300 gm. borszeszes vízre 1 gm. corrosivot és 20 gm. jód-higanyt (hydrargyrum bijodatum) tartalmaz, ez oldattal a kóros helyeket erősen bedörzsölted. A haj levágása és a koszpajzsok leválása után a kóros bőrtelepet még finom kanállal felvakarja azon czélból, hogy a gyógyszerek jobban hassanak a kóros hajgyökerekre. Vidal még egy szép előadásban az ő különféle gyógyeljárásait ismertette meg, melyből azt vettük ki, hogy terpentin-olaj bedörzsöléssel, váltakozva jód-festeny alkalmazásával, kitűnő eredményeket ért el, melyek jobbaknak bizonyultak, mint az előbbiek, s mely eljárásnál nem Mörner. Zur Kenntnis» der melanot. Geschwülste. Zeitschrift für phys. Chemie. 11. p. 66. 1887. 2 Miura. Beitrag zur Kenntniss des Melanins. Virchow’s Arehiv, 107. p. 250. 1887. 3 Mündliche Mittheilung an Litten. 513