Orvosi Hetilap, 1889. október (33. évfolyam, 40-43. szám)

1889-10-06 / 40. szám

1889. 40. sz. ORVOSI HETILAP­ ­ egy festenyrák-májból nyert és általa „ melanin “-nak nevezett testanyaggal majdnem azonosnak bizonyult. Mörnert egy beteg vizeletéből, ki bőralatti melanosarcomában szenvedett, metastasisokkal a májban és vesében igen részletes és az eredetiben utána olvasandó vegyi vizsgálatok által vasban és kénben bő testanyagot „ phymatorhusin “-t nyert, mely vegyi­leg a Herdes és Nenetti által melanosarcom daganatokból elő­állított hasonnevű testanyaggal egyezett. Mörner azon felvételt, hogy a festeny a daganatokból a véráramba átmehet és később a vizelettel kiüríthető, nem tartja valószínűtlennek, mivel az általa vizsgált testanyag alkalk­arbonátokban és dialkaliphospha­­tokban könnyen oldható volt, úgy hogy ez a vérben ily oldat­ban előfordulhat. Mörner szerint a vizeletbe való átmenetele is képzelhető, miután az oldat phosphatban sósavval savanyúvá tétethetett, a­nélkül, hogy a testanyag kicsapódott volna. A vizeletből általam előállított testanyag bő vas- és kéntartalmú volt, ép úgy mint az említett búvárok phymatorhysinja. Miután állati kísérletei is bizonyítják a festénydaga­­natok melaninja és a vizelet melanogenje közti összefüggést. Egy lónak melanotikus tumorából nyert melanint házi nyulak hasüregébe fecskendezte. Erre a kísérleti állatok vizelete levegőn való állásnál és élenyülési anyagok hozzáadására sötétebb színeződést mutatott. A­mi már most a melanuria semiotikus jelentőségét illeti, úgy abból magából a szervezetben levő melanotikus daganat jelenlétére teljes biztossággal nem következtethetünk. Melanuria marantikus egyéneknél, és Litten és Senator 3 által peritonitis­­nél is észleltetett, a­nélkül, hogy feszenyes tumor jelen lett volna. Mindenesetre ezek csak szerfelett ritkán előforduló ki­vételek. Ezek részletesebben nem közöltettek. ítészemről azt hiszem, hogy pontos vegyi vizsgálatok bizonyára biztos különb­séget mutattak volna ezen vizelet, és a melanosisnál előforduló vizelet közt. Mindazonáltal a melanuria megállapítása nagy diagnostikus becscsel bír. Már nyilvánuló újképleteknél majd­nem biztossággal tanúsítja annak melanotikus természetét. Azon esetekben, hol a többi tünetek nem engednek biztos kór­képet felismerni, a melanuria mindenesetre, mint már Stiller D. c.) is kiemelte, a szervezetben lappangó melanosarcomára vagy melanocarcinomára kelt gyanút. Azon, különösen a prognosisra fontos kérdésre, vájjon a bőr vagy bulbus mela­­nosisa magában véve is képes-e melanuriát előidézni, vagy vájjon ehhez belső szervek metastatikus góczai szükségesek-e, biztossággal nem lehet feleletet adni. Litten (1. c.) felveszi, hogy melanuria csak akkor lép fel, ha már a belső szervek­ben is, különösen a májban metastasisok vannak. A melanoti­kus daganatoknak, kisérő melanuriával, minden eddig bonczo­­lás alá került eseteiben, a belső szervekben másodlagos góczok ugyan kimutathatók voltak, de másrészt ismeretesek oly esetek is, melyeknél azon időben, midőn legalább a physikális vizs­gálati módszerekkel nem lehetett a szervezet belsejében metastasisokat felismerni, mégis a melanuria minden jellegzetes tünetei jelen voltak. Kérdéses, vájjon az időben már nem vol­tak-e jelen apró, a physikalis jelek által meg nem nyilvánuló metastasisok. Nem lehet tehát a melanuria jelenlétéből határo­zottsággal következtetni, hogy a látszólag csak a bőrt vagy a szemtekét megtámadó rosszindulatú daganat nem idézett-e már elő belső szervekben is metastasisokat. Ha azonban a bőr melanotikus daganatainak vagy a szemteke kiirtása után melanuria lép fel, még mielőtt a physicális vizsgálat belső szervek nagyobbodását mutatná, úgy ezen vizeletfeketedés alapján majdnem biztossággal következtethetjük, hogy a szer­vezet belsejében már metastatikus góczok léteznek. Végül kötelességemnek tartom, hogy úgy Stiller B. és Plósz P. tanár uraknak, valamint Geyer I. Jr. tanársegéd úr­nak, kik szívesek voltak engem vizsgálataimnál támogatni, leg­­hálásabb köszönetemet nyilvánítsam. 1 2 3 TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. Megemlékezés a párisi első nemzetközi bőrgyógyászati congressusról. (Folytatás.) A dermatitis herpetiformis nevű bántalom, mint harmadik általános kérdés, csak annyiban vont nagyobb érdeklődést magára, a­mennyiben Vidal osztályából két olyan kereset lett bemutatva, melyre ezen névnek tulajdonképeni megteremtője Hahring (Philadelphia­) maga csinálta a kórismét. Előttünk állottak tehát olyan authentikus példányok, melyekhez a kór­ismét illetőleg kétely nem férhetett. Tudva van, hogy ezen amerikai bőrgyógyász évek óta azon nézete mellett kardos­kodik, hogy mindazon hólyagcsákban és hólyagokban fellépő bántalmakat a fenn nevezett névvel kellene jelölni. Ez azon­ban előttünk nem igen látszott sikerültnek, midőn az említett két esetet megszemléltük és a bécsi iskolának követői mind­nyájan azon határozott nézetünknek adtunk kifejezést, hogy épen a mintaként bemutatott esetek nem tekinthetők egyéb­nek, mint olyan alakoknak, melyeket már régen pemphigus universalis névvel szoktunk megjelölni. Broeg azonban a maga érveléseivel támogatni akarta Duhring álláspontját és ezen törekvésében főkép Anna iparkodott neki segédkezet nyúj­tani. Ezek ellenében Kaposi világosan kifejtette nézetét, mi­szerint ezen új név teljesen felesleges, miután ezen bőrbántal­­makat már más és különféle megnevezések alatt ismerjük. Magam azonban sem a Dubling-Brocq-féle nagyon tág fogal­mat, sem Kaposi nézetét nem fogadhattam el, mert tényleg olyan kóresetek szoktak észleltetm, melyek mint tiszta hólyag csás kitörések lépnek fel; bániaknak, melyeket sem mint pemphigus, sem mint erythema vesiculosum és bullosum ala­kokat nem lehet tekinteni. Figyelmeztettem a tagokat, főkép Kaposit, a Wunderlich-Gerhard-féle észlelésekre, melyeket épen Kaposi ismert el sajátlagos felpíres és hólyagcsás ki­töréseknek, valamint azon körülményre is, hogy noha nagy rokonság szokott létezni az egyes felpíres hólyagcsás és hólyagos bántalmak közt, még­sem tévesztendő szem elől, hogy vannak egyes típusok, melyek a szokásos keretbe nem illeszthetők. Az egész discussio azonban egyetértéshez nem vezetett és további tanulmányok még bőven szolgálhatnak e kérdés tisztázására. Az utolsó kérdés a gombás bőrbántal­makkal (maladies trichophytoses) foglalkozott. Nem annyira azok lényegéről és a gombák által okozott tüneményekről volt szó, mint inkább ezen bántalmak gyógykezeléséről. Örvendetes jelnek tekin­tettük, hogy a francziák nem foglalkoztak bővebben a már tengeri kígyóvá vált unalmas kérdéssel, váljon az alopecia maga gombás vagy ideges bőrbántalomnak tekintendő-e , mi­után e kérdést a német szakemberek az utóbbi években már untató szélességgel pertradtálták a­nélkül, hogy megegyező eredményre jutottak volna. Úgy látszik Francziaországban, de különösen Párisban a gombás bőrbántalmak gyakoribbak, mint Némethonban és az osztrák-magyar monarchiában, így Quinquaud előadja, hogy osztályán fél év alatt 101 favus­­esetet kezelt. Besnier felemlíti, hogy ő is évente több mint 100 favus­esetet gyógyít és Vidal hasonló számú észlelésről tesz említést. Ezen tény magyarázza, hogy Párisban ezen ala­kok különféle kezelési módjával behatóan szoktak foglalkozni. Butte és Quinquaud osztályaikon higany-készítményeket alkal­maznak és a­mint látszik igen erős alakban. Az utóbbinak formulája: 300 gm. borszeszes vízre 1 gm. corrosivot és 20 gm. jód-higanyt (hydrargyrum bijodatum) tartalmaz, ez oldattal a kóros helyeket erősen bedörzsölted. A haj levágása és a kosz­pajzsok leválása után a kóros bőrtelepet még finom kanállal felvakarja azon czélból, hogy a gyógyszerek jobban hassanak a kóros hajgyökerekre. Vidal még egy szép előadásban az ő különféle gyógyeljárásait ismertette meg, melyből azt vettük ki, hogy terpentin-olaj bedörzsöléssel, váltakozva jód-festeny alkalmazásával, kitűnő eredményeket ért el, melyek jobbak­nak bizonyultak, mint az előbbiek, s mely eljárásnál nem­ ­ Mörner. Zur Kenntnis» der melanot. Geschwülste. Zeitschrift für phys. Chemie. 11. p. 66. 1887. 2 Miura. Beitrag zur Kenntniss des Melanins. Virchow’s Arehiv, 107. p. 250. 1887. 3 Mündliche Mittheilung an Litten. 513

Next