Orvosi Hetilap, 1889. december (33. évfolyam, 48-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

614 ORVOSI HETILAP 1889. 48. sz­ nól lesz rendszerint végezve, mely javallatok egyúttal a magas hólyag-metszés javallatait is képezik. Végül engedjék meg, h­ogy türelmükkel visszaélve, úgy is hosszúra nyúlt ezen értekezésem kiegészítéséül még azon okokat is előadjam, a melyek arra késztettek, hogy a magas hólyagmetszés tökélyének eszményét képező hólyagfal-varratot miért nem alkalmaztam az esetek egyikénél sem. A hólyag­fal-varratok technikája, különösen Antal Géza tanár­nak szellemes azon modificatiója által, hogy a hólyagfal rézsútát­­metszése, s így a metszfelület nagyobbodása által, a gyógyulás elérése biztosíttatik, nagy tökélyre lett ugyan emelve, de a sebészek legnagyobb részének közzétett tapasztalatai szerint teljesen meg­bízhatónak még sem tekinthető, így, hogy a számos erre vonat­kozó statistikai adat közül csupán a Gussenbauer, Schmitz, Sokolow, Garcin és Tuffier által közölt adatokat említsem fel, ezen műtők által összesen 103 esetben alkalmazott hólyag­varrat közül csupán 24 esetben lett elsődleges egyesülés el­érve. Oly jeles sebészek pedig, mint Djakonow, Golovatscheff, Charles Monod, Villeneuve és Thompson a hólyagfal sebét nem varrják, Tiling és Preneux pedig a varratok megbizhatlan­­ságára utalnak. Növeli e megbizhatlanságot, sőt a módszer veszélyes voltát fokozza a Zaucard­, Kraske, Makawejew, Bergmann és mások által követett azon eljárás, hogy a műtők a varratok által egyesített hólyagseb szilárd egyesülésében bizva, felette a hasfalakat is összevarrják, s így a további kórlefolyás ellenőrzése és befolyásolásának módját maguk előtt elzárják. Az 1886. és 1888. évben végzett húgykő-műtéteim kedve­zőtlen eredménye fokozott elővigyázatra intett az utóbbi három, a művi beavatkozásra teljesen alkalmas esetnél s így joggal kerültem el oly minden ténykedést, mely mint nem teljesen meg­bízható kisérlet a műtét kedvező kimenetét kétessé tehette volna. Az Albert által javasolt azon, a gyógyulást kétségkívül legjobban biztosító eljárást, mely szerint a hólyag megnyitását megelőzőleg a hólyag­fal a hasfalhoz varratik s e két felület egyesülése lesz a műtét folytatása előtt bevárva, betegeimnél mint kis gyermekeknél, kiknél a hashártya a hólyagot csak legmagasabb részén vonja be s a hólyag maga a symphysis felett magasan áll, mellőzhetőnek véltem, s csupán a hólyag alagcsövezésének könnyebb kivihetősége czéljából varrtam ki a hólyagseb csücskét a hasfalseb felső csücskéhez. Az elért eredmény eljárásom helyességét igazolja. Közlemény Kézmárszky Tivadar tr. egye­temi ny. r. tanár I. szülészeti és nőgyógyá­szati korodájából. A szülészeti autoinfectio kérdése. Szabó Dénes tr. egy. magántanár. (Vége.) A tilalmi időszakban csak 63-33%-a a gyermekágyasok­­nak láztalan; ha a szülésnél vagy utána műtéti beavatkozás vált szükségessé, úgy a láztalan gyermekágyasok száma 54-16%-ra sülyed. A szülőnők egyszerű vizsgálata nem növeli a megbetegedések számát a gyermekágyban (66'66°/0 láztalan), daczára a szülőcsatorna behatóbb érintésének, nem szaporod­nak a megbetegedések, a­mi látszólag ellentmond annak, hogy a fertőzés kívülről származnék. Ezen ellentmondást talán fel­világosítja az, hogy az intézet orvosai vizsgáltak s a fertőző anyag tulajdonképeni vivői nem ők voltak. De ezen magya­rázattal nehezen látszik megférni az, hogy a nem vizsgált szülőnők, a­kiknél az orvosok műtételt végeztek, tetemesen magasabb arányszámmal voltak lázasok, mint azon nők, kik­nél sem vizsgálat, sem műtétés nem történt. Tekintsük az egyes műtétesek veszélyességét, a gyermekágy lefolyása szerint: A hőmérsék 38'2° fölé emelkedik a gyermekágyban , soha egyszer többször Gátvarrat... ----------------------------------------1 1 3 (2 f) Farfekvésnél Smellie-Weit kihúzás . ...2 1 — Burkok eltávolítása-------------------------...— 1 2 (1 mastitis) Lepény leválasztása________________... — 1— A legveszélyesebb műtétel a gázvarrat, 2 gyermekágyas elhal (egy varrat, másik esetben egyesítés 2 Serres-fines segé­lyével) ; a burkok eltávolítása, sőt a lepény leválasztása után is kedvező a gyermekágy, ez utóbbi esetben csak a gyermek­­ágy 7-dik napjának délutánján emelkedik 39­5 fokra a hőmérsék, bimbópörk miatt. A kés bevitele a szülőcsatornába veszély­telenebb, mint a gátrepedés kezelése, belső vizsgálat hiányá­ban ezen külső sebfelületek képezték a csírok kapuját, mint ezt a gyermekágy lefolyása is bizonyítja. A gátrepedéseket keletkezésüknél és az egyesítésnél a szülést vezető intézeti bábák és bábatanulók érintették, akkor a sebfelületet vatta­­gomolyokkal és szivacsokkal törülték a műtéteinél, az állandó kiöblítés helyett, mind oly körülmény, mely az orvosok közre­működése nélkül származott fertőzést magyarázza, s a­melyek a többi műtétéinél nem szerepeltek. Mert az intézeti orvosok vizsgálatai s (a gázegyesítést leszámítva) műtétesei után kevesebb volt a lázas a gyermekágyban, azért a fertőzés vivői nem az intézeti orvosok voltak. A kedvezőbb gyermekágyi viszonyokat a műtétesek után magyarázhatná, hogy műtéteinél talán a szülőcsatornát fertőtlenítették, azonban csak 5 fejlápon találom feljegyezve, hogy műtétei után többnyire vérzés miatt a szülő­csatornát kiöblítették; ily kiöblítés nem felelne meg a szülő­­csatorna kiöblítésének szülés előtt s hiányzik különben is a vizsgált, de nem műtett szülőnőknél. A gyermekágyasok egészségét nem biztosította a belső vizsgálatok beszüntetése, ezen rendszabály eredménye nem elégített ki; ennek oka könnyen megfejthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a vizsgálatok beszüntetése, a fertőző anyag bevitelének csak egy, ámbár leggyakoribb útját vágta el, t. i. a fertőzést a vizsgáló ujj által. A tilalmi időszakban megbete­gedett gyermekágyasokat, a kórodán felhalmozott fertőző csírák tették beteggé. A gát védelménél a szülést vezető kezei a gáttal, a keletkező sebekkel, a szülőcsatornából ki kinyomuló fejjel huzamosabb ideig érintkeznek, a szülés után az épen szült nemző részeit megtekintik, tisztázzák, a hólyagot popcsap­pal kiürítik. Ezen apró beavatkozások, ha a szülő kórodán kedvezők az egészségi viszonyok, azaz a kóroda aseptikus, úgy ártalmatlanok; de ha a kórodán sok a fertőző anyag, úgy a fertőzést elősegítik, mert a kezeken, a peselapon, a letapintó vatta-csomón, a fehérneműn, a levegőben csírok lehet­nek, melyek fertőzhetnek; ugyanígy van ez a gyermekágyi kezelés­nél is. Valljuk be őszintén, hogy gyakran csak gyanítjuk a fertőzés útját s módját, nem is tudjuk, hol tartózkodnak a fertőző csírák, ha ilyenkor egyszerűen az autoinfectio mögé búvunk, úgy azon fáradságos kutatást rövidítjük meg, mely kellő kitartással talán mégis felfedezte volna a fertőző csírok tanyáját s megsemmisítésével elejét vette volna a további megbetege­désnek. Burckhardt­ közölt egy igen tanulságos esetet, annak jellemzésére, hogy miként veszélyezteti a szülőnőt a közönséges segély és ápolás, a­melyben a szülésnél és a gyermekágyban részesül. Egy orvos nejét (I.­para, beilleszkedett fej a terhes­ségben, külső vizsgálattal megállapítva), hogy a fertőzést el­kerülje, vizsgálat nélkül hagyja szülni, a fej kinyomulásánál a bába a gátat védi, az orvos a karokat kifejti s a törzset a fejnél fogva kiemeli. A szülés után 36 órával rázóhideggel 40­5 fokra szökik a hőmérsék, a féket alig meghaladó kis repedés a csarnokban, mely a hüvely hátsó falán 5—6 cm.-re terjed felfelé, ezen sebfelületen diphtheriás csapadék. A seb­­felületet maga az orvos fertőzte, kinek gyakorlatában több torokdiphtheriás beteget kellett kezelnie. A sebfelü­let rendes kezelését maga az orvos végezte, a sebfelü­let tisztult a 14-dik napig; a gyermekágy 15-dik napján újólag rázóhideg köszön­tött be. Burckhardt a hü­velyseb fertőzését erysipelás csírokkal kórismézte. Az orvos kezelésébe 2 erysipeles beteg jutott az utolsó napokban, a kórisme helyességét megerősítette az, hogy 3 nappal a gyermekágyas feleség megbetegedése után, az orvos 3 éves leánykája szintén erysipelással megbetegedett A fej kinyomulásánál támadt kis sebfelü­letet az orvos diplitheria-Arzt, I. k. 1887.­ ­ Burckhardt: Zur Aetiologie des Puerperalfiebers. Der Frauen -

Next