Orvosi Hetilap, 1890. február (34. évfolyam, 5-8. szám)
1890-02-02 / 5. szám
50 ORVOSI HETILAP a következőket írja: „Hippokrates (3 k. 20 s. 23 aphor) a téli s tavaszi betegségek közé sorozza a fejfájást, köhögést, a hurutot s rekedtséget. Nekünk is ez évben a szokatlan hőmérséklet szokatlan betegségeket hozott. Egész szeptemberben október közepéig ugyanis földjeinket kiváló mérvben kínozta a hurut, úgyszólván alig volt ház a városban s az elővárosban, melyet megkímélt volna, sőt egynémelyikben három-négy ember szenvedett catarrhusban s mihelyt az egyik elhagyta az ágyat, nyomban a másik betegedett meg. Mindnyájukat majdnem egyképpen szállta meg, hidegség s forróság váltotta fel egymást, ami közel 24 órán át meglehetős hevességgel tartott. Nagyobb részüknek, súlyosabb bajtól tartva, érvágást rendeltem. A forróság megszűntével vágy nátha, vagy köhögés, vagy torokgyuladás lépett fel. Majd mindannyit a nátha kínozta, melynek megszűnte után teljesen fellobbadtak. Halállal, amennyire én tudom, egy eset sem végződött, jóllehet a hevesen fellépő baj sokakat halálijedelembe ejtett. Oka a betegségnek a folytonos esős nyár, a reá következő egyenetlen, majd derült, majd esős ősz (akár márczius vagy áprilisben), innét eredtek a betegségek, melyek a nálunk egyenetlen tavaszi hőmérsékletnél fogva gyakoriak. Mert helyesen jegyzi meg Hippokrates (3. k. aphor. 7): Amilyen időjárást hoz az év, olyan betegségeket kell elvárnunk. Hogy a baj oka általános volt, az abból is kitűnik, hogy nemcsak itt, hanem Bécsben s egész Ausztriában is, továbbá Siléziában, főkép Boroszlóban — ahol azonban csak ritkán előzte meg hidegség s forróság — sőt a mint értesülök, egész Németországon keresztül dühöngött. “ Feljegyzésekre találunk még az 1732—33. és az 1761—63. években uralkodott hurutos járványokról, anélkül, hogy erről közelebbi adatokkal rendelkeznénk. Az 1781—82-diki hurutos járványról Benker tesz említést Miskolciról. Legkimerítőbb leírással rendelkezünk az 1833-diki pandemiáról, melynek képét Jankovich Antal, Csorba József,1 2 3 Windisch Lipót,4 5 de különösen Eckstein Frigyest adták. Ezen járvány, mely egész Európát meglátogatta, nálunk ápril közepén fejlődött ki, május elején csökkent és június elején megszűnt. Eckstein a hurut természete szerint négy alakot különböztet meg, t. i. a lobos, a csorvás, csúzos és ideges természetű hurutot. Leggyakoribb volt szerinte a csorvás és ideges, legritkább a csúzos természetű. A bántalom Jankovich szerint „egy sajátságos gerj, a levegőnek egy sajátságos még nem eléggé ismeretes állapotja által támasztatik“. Eckstein szerint „a kórtámasztó ok a levegőben rejtezik, s annak eszközlője gerjnek (miasma) neveztetik“. Ezen gerj keletkezését Dietrich és Nolte hypothesisei alapján „a javító és gyúlónemű villanynak súlyfeletti folyamatjában keresi“ s azt mondja, „hogy az influenza a gyúló (föld) villanynak, a javító (gőzköri) villanyt felülhaladó folyamától ered, s így az úgynevezett gerj épen nem anyagos.“ A betegség Eckstein szerint a legtöbb esetben gyógyulással végződött, a halálos esetek felette ritkák. De gyakran más betegségekbe, ú m. „ideglázba, a lehelőművek izgékony gyengeségébe, tüdősorrba, emésztőművek gyengeségébe“ mennek át. Ide számítja a visszaeséseket is, melyek a betegség 7—8-dik napján következnek be, valamint az áttételes lerakódásokat (metastasis) az agyvelőre s a fültőmirigyre. Az influenza ezen évszázadban Hirsch szerint jelenleg hetedszer lép fel járványszerűleg. Nálunk azonban 1833 óta hasonló járványról az irodalomban nem létezik említés. És most térjünk át a jelenlegi járványra. Azt hiszem, senki sem kételkedik közöttünk abban, hogy tényleg influenzajárványnyal van dolgunk. E mellett szólanak a rövid idő alatt létrejött tömeges megbetegedések, melyek a gyakorló orvosok munkaerejét a kimerülés határáig vették igénybe, és a megbetegedéseknek azon charakteriszikonja, hogy a bántalom lázzal és súlyos megbetegedési érzéssel jár, mely által a közönséges hurutos bántalmaktól lényegesen különbözik. Az influenza Budapesten, amennyire megítélni képes vagyok, múlt év december közepén kezdődött egyes sporadikus esetekkel. Az első néhány eset ugyanis, melyet magángyakorlatomban volt alkalmam észlelni, deczember 14. és 20-dika közé esik. Járványos jelleget azonban e bántalom csak deczember utolsó hetében kezdett ölteni. Ettől kezdve rohamosan szaporodnak a megbetegedési esetek s folyó év január első felében annyira felhalmozódnak, hogy a lakosság nagy része s mondhatom — ha becslésemben nem csalódom — 50%-a a járvány által megtámadva lett. A bántalom látszólag váratlanul lepi meg a beteget. Lappangási szak, a tömeges megbetegedések miatt, alig mutatható ki. Egyes jól észlelt esetek mégis a mellett szólanak, hogy az influenzánál is csak úgy, mint más heveny fertőzési bántalmaknál létezik incubatio. Engedje meg a t. orvosegyesület, hogy e tekintetben gyakorlatomból néhány példát hozzak fel. Mindenekelőtt magamról szólok. Múlt év december 27. és 28-dikán szokatlanul fázékony és fáradtnak éreztem magamat, különösen az esti órákban némi tompa fejfájás, boszantó fájdalmas érzések a térdizületben zavartak. Mindezt a napi fáradalmak rovására vettem, mígnem 28-dikán éjjel influenzában betegedtem meg. Egy másik eset, mely talán az influenza elterjedése tekintetében is figyelmet érdemlő, vonatkozik egy Párisból december 19-dikén családja látogatására érkezett nőre. A nő már megérkezésekor nem egészen jól érezte magát, mit az utazás fáradalmainak tulajdonított. 20-dikán reggel kitört rajta az influenza. 21-dikén este betegen találtam két kis gyermeket, 22-dikén reggelre pedig egyik nővérét, kik vele egy szobában háltak. 23-dikán megbetegszik az apa, másik nővére és a szobaleány, 24-dikén pedig a szakácsné. Hasonló esetek azt hiszem a t. kartárs urak gyakorlatában is előfordultak és ha ilyen észleletekre támaszkodhatunk, mondhatjuk, hogy az incubatio influenzánál átlag 2 napra tehető. A betegség maga borzongással vagy rázó hideggel köszönt be, igen sok esetben éjjel, nagy fokú bágyadtság, fejfájás, izom- és ízületfájdalmak kíséretében. E bevezető szak csak rövid néhány óráig (1—2 óra) tart, mely után a betegség minden jellegével kifejlődik. A kórkép, melyet az esetek mutatnak, rendkívül változatos. Nagy befolyása van erre az egyéniségnek és az észlelési helynek is. Az influenza hatása mindenesetre máskép nyilvánul egy ép, erőteljes s fiatal egyénben, mint a helytelen életmód, kor s egyéb betegségek által megrongált szervezetben. A magángyakorlat esetei is mások, mint a kórházban észleltek, hová különösen ezen bántalom miatt vagy csak akkor fordulnak a betegek, midőn már a baj hosszasan húzódik, vagy ha szövődmények lépnek fel. Talán ezen körülményben található magyarázata azon feltűnő ténynek, hogy influenza-esetek kórházainkban már csak a járvány tetőfokán kezdenek jelentkezni. Ha tehát az influenza kórképéről akarunk szólni, az eseteket szigorúan meg kell válogatnunk s annak megalakításánál csakis a tiszta eseteket használhatjuk fel, így járva el, általában véve mondhatjuk, hogy azon beosztás, melyet Moritz Szt.-Péterváron, Renver, Berlinben és Nothnagel Bécsben felállítottak, az esetek egy részére nálunk is beválik. E szerint az influenza kórképében nálunk is 3 alakot különböztethetünk meg, és pedig: a) A tisztán ideges alakot, melynél a tünetek az idegrendszer részéről jelentkeznek a legpraegnánsabban, némelykor neuralgikus fájdalmak kíséretében. A betegség többnyire éjjel vagy munka közben lep meg. Borzongás, ritkábban hidegrázás és fejfájás vezeti be. A testhőmérsék pár óra alatt egész 40°-ig felszökik; rendkívüli hőség- és fáradságérzet mutatkozik a végtagokban. A fejfájás enormis fokot ér el; miatta a betegek sokszor feljajdulnak, félre beszélnek. Heves fájdalmak lépnek fel a háton, a kereszttájon, de különösen a végtagok izmaiban, mely utóbbiakban némelykor — kiválókép a lábikrákban 1 Benkö. Ephemer, meteorol. med. I. 67. 2 Dr. Jankovich A., „Az ezidei budapesti hurutláz-járvány“. Orvosi tár, 1833. X. 3 Dr. Cserba .., „A most járvány nátha-hurutról“. Orvosi tár, 1833. XI. 4 Dr. Windisch Lipót, „Számadás azon betegségekről, melyek 1833. Pesten a polgári Rókus-kórházban orvosoltattak.“ Orvosi tár, 1834. XII. 5 Dr. Eckstein Frigyes, „Az 1833-diki és 1834-diki hurutos járvány.“ Orvosi tár, 1834. XII. 1 St. Petersburger Med. Wochenschrift. 1889. 46. sz. 2 Deutsch, med. Wochenschrift. 1890. sz. 3 Wiener med. Presse. 1890. 1. sz. 1890. 5. sz.