Orvosi Hetilap, 1890. május (34. évfolyam, 18-21. szám)
1890-05-04 / 18. szám
209 ORVOSI HETILAP 1890. 18. sz. A régibb szemészek jó része még egyáltalában nem igen különböztette meg a hordeolumot a chalaziontól. Mindkettőt a furunculussal állították egybe, s azt hitték, hogy a hordeolum akkor lesz chalazionná, ha nem genged el. Himly (13), Arit (1, 2) ismerte fel legelőször, hogy a chalazion a szemhéjporcz szövetében fejlődik, de még mindig hitte, hogy a hordeolumból fejlődhetik, ha ez fel nem szívódik vagy el nem genged. Híjba (19) ezen átalakulás lehetőségét tagadja. Szerinte a chalazion a szemhéjporcz lobos újképződménye, mely igen ellágyult kóros szövetből áll. R. nem dönthette még el, vájjon a láb a porczból vagy a Meibom-féle mirigyekből indul-e ki, de egész határozottan kijelenti, hogy az említett mirigyek egyszerű eldugaszolása s kitágulása nem elegendő a chalazion képződéséhez. E felfogás a valót mindenesetre sokkal inkább megközelíti, mint az, melynek még később is Weder (28), Schelske (20), Galezowski (10) stb. hívei voltak, s mely szerint a chalazion semmi egyéb nem lenne, mint a Meibom-féle mirigyek visszatartási tömlője. Virchow (27) a chalaziont a sarjadzó daganatok — (Granulationsgeschwülste) — közé sorozza; szerinte szemcsés gömbölyű sejtekből áll, melyek részint lágy, kocsonyás, részint rostos, többnyire nyálkás sejtközti állományba vannak ágyazva. V. hiszi, hogy közel áll szövettanilag a bibircshez (verruca mollis), mert e sejtek nem igen mutatnak hajlamot a széteséshez. Rokon e Virchow-féle felfogással Michel-é (18) is, aki a chalazionban sarjadzó szövetet talál, melynek sejtjei a gömbölyű sarkoma-sejtekhez hasonlítanak. Az első rendszeres vizsgálat 1875-ben jelent meg De Vincentiis-től (26), melyet sajnálatomra eredeti szövegben nem szerezhettem meg, úgy hogy csak Fuchs idézetére voltam utalva. De Vincentiis szerint a chalazion főleg gömbölyű sejtekből, rostos reczézetből áll, de azonkívül még orsó-alakú s óriás sejtek, hámsejtcsoportok is fordulnak elő. Egyes részek ellágyulása folytán vagy egyes mirigyekből üregek képződhetnek. Az egész daganatot burok veszi körül. A chalazion tehát nem egyéb, mint granuloma giganto-cellulare, vagy ha üregek vannak benne, granuloma cysticum giganto-cellulare incapsulation. A legalaposabb s legtüzetesebb vizsgálatokat Fuchs (8) végezte; dolgozata rövid idővel De Vincentiis-é után jelent meg. (1878). Tudtommal még mindig ez egyszersmind a legújabb dolgozat is. Mindjárt e helyt említem fel, hogy szövettani leletei igen pontosak, leírásai igen találók,2 bár magyarázatai s felfogása a chalazion lényegének nem felelnek meg. Fuchs szerint a chalazion következőképen jön létre: „Egy Meibom-féle mirigyben beállott táplálkozási zavar chronikus lobot idéz elő a környező kötőszövetben, mely kissejtű beszűrődéshez vezet. Több ilyen góc összefolyásából csomó képződik, mely óriás sejtekkel ellátott sarjadzó szövetből áll.“ A mirigy megbetegedése hasonlít lehámló huruthoz, mely a szemhéj széléből vagy a kötőhártyából kiinduló állandó inger következménye lehet. A kötőszövetburjánzás sokszögletű, nagy, rendesen ovális magú sejtekből áll, melyek részint kivándorlóit fehér vérsejtek, részint vérerek szövetsejtjeinek ivadékai. Később ezen burjánzott kötőszövet egészen granuloma szerkezetűvé válik. A csomó közepe legelőbb fajul el, többnyire nyálkásan ellágyul. Óriás sejtek sohasem hiányzanak a chalazionban, igen korán jelennek meg; középső részük többnyire világos; peripheriájukon koszorú alakjában elhelyezett igen számos maggal. Fuchs még oly helyekre is talált, hol az óriás sejtet epithelszerű sejtek s ezeket kis gömbölyű sejtek vették körül, melyek mind reticulumba voltak ágyazva. (Fuchs maga is bevallja, hogy az ily helyek nagyon hasonlítanak gümőhöz.) Számos megfontolás után azonban mégis oda jut, hogy a Felesleges lenne egyenként felsorolni őket. Általában csak a fontosabb dolgozatok megbeszélésére szorítkozom, annál is inkább, mert már Fuchs (8) is felsorolja az 1878-ig ismeretes irodalmat. Dolgozatom végén összeállítottam az összes előttem ismeretes munkák jegyzékét, melyben a régibb dolgozatokat részben Fuchs nyomán idézem. Sőt annyira találok, hogy manap elolvasásuknál önkéntelenül tuberculosus sarjadzó szövetre kell gondolnunk. chalaziont a tuberculosis köréből ki kell zárnunk, s hogy inkább a phthisist s skrophylosist lehet összehasonlítanunk. (Ismeretes dolog, hogy akkoriban lényeges s elvi különbséget láttak igen sokan a tuberculosis phthisis s skrophylosis között. Virchow felfogása akkortájt még virágzott.) Bármennyire is közel járt Fuchs az igazsághoz, úgy látszik később rossz útra tévedt. Imént megjelent tankönyvében (9) ugyanis azt mondja, hogy a chalazion homologonja az acnerosacea-nak, melynél a faggyúmirigyeknek ugyanazon szerepük van, mint a chalazionnál a Meibom-féle mirigyeknek. Sgy látszik, Fuchs eredeti első felfogása egyebütt sem talált nagy tetszésre. Újabb időben a legtöbb búvár a chalaziont egyszerűen idült lobos daganatkép jellemzi, anélkül, hogy e lob mivoltáról közelebbről nyilatkoznék. Schweigger (22) mint körülírt daganatot, Meyer (17) mint elfajult Meibom-féle mirigyből fejlődött daganatot sorolja fel. Helsing (12) szerint Meibom-féle mirigy táplálkozási zavara kötőszövet-túltengést idéz elő s így képződik a chalazion; ugyanezt hiszi Schmidt- Rimpler (21) is. Végül csak még Haab (11) nézetét akarom felemlíteni, mely szerint a chalazion eredetére nézve az atheromával rokon, csakhogy a lobos folyamatok lépnek inkább előtérbe. Már e rövid történeti vázlatból is eléggé kiviláglik, hogy a szemészek legtöbbje a dhalaziont sarjadzó daganatnak, granulomának tartja, de alig nyilatkozik egy is közelebb ezen granuloma természetéről. Manap azonban tudjuk, hogy a granulomák legnagyobb része „specifikus“ természetű, s ennélfogva kénytelenek vagyunk adott alkalomkor mindig bárminő granulománál ezen specifikus jelleget kutatni. Bármennyire is ösztönzők ilynemű kutatásra Fuchs szövettani adatai, különösen az általa felemlített szövettani hasonlatosság gümővel — melynek daczára ő mégis tagadja a chalazion tuberculosus voltát — mégsem végzett eddigelé senki ily irányú vizsgálatokat. Csak egyetlen egy, más kérdésről szóló dolgozatban találtam a valószínű gyanút kifejezve, hogy a chalazion specifikus lob terménye. Baumgarten: „Über Lupus und Tuberculose, besonders der Conjunctiva“ czímű értekezésében a chalazionról mondja, hogy oly megbetegedés, melynek bonettani elemei igen hasonlók a lupusos szemhéj megbetegedéseihez. Baumgarten tr.-t ezen gyanújában későbbi vizsgálatai még inkább megerősítették. Manap már biztosan ismerjük a lupus tuberculosis genetikus azonosságát. Azonban, mint Baumgarten tr. szóbeli közléséből tudom, még eddig mindig nem akadt alkalma gyanúja bebizonyítására a szükséges bacteriologikus vizsgálatot végezni. Az itteni szemészeti klinikán kiirtott dialazion, mely szövettani vizsgálat czéljából a kórbonettani intézetnek küldetett be, a kívánt alkalmat szolgáltatta s Baumgarten tanár úr oly szives volt a szövettani s bakteriologikus vizsgálatot reám bízni. Mennyire jogosult volt Baumgarten tnr. gyanúja, csakhamar kitűnt, amennyiben az Ehrlich-féle eljárással a chalazion szövetében gümőbacillusokat voltam képes kimutatni. Már a beküldött kis daganat szövettani szerkezete maga is, mely tökéletesen megegyezett Fuchs leírásával, kétségtelenné tette tuberculosus eredetét. Legnagyobbrészt nagy epitheloid sarjadzó sejtekből áll, melyek főleg a tarsus szövetében vannak, melynek szöveti szerkezetét egészen elfedik, részben beleérnek a conjunctiva szövetébe is. A kötőhártya nyakhártyája, amennyire a kivágott darabon látható volt, többnyire egészen ép, ép hám, ép mirigyek. A szemhéjporczban az említett sarjadzó sejtek között a tönkrement Meibomféle mirigyek maradványai találhatók homogén rögök s faggyú - szemcsék alakjában. A sarjadzó szövet legnagyobbrészt diffuse elhelyezett sejtekből áll, melyeknél valami jellemző rendeződés épenséggel nem vehető észre. De ezen sarjadzó szövetben mégis elég nagy számmal találhatók körülírt gömbölyű, egészen jellemző gümők, a Langhaus-Schüppel-féle óriássejtű epitheloid gitmő mintájára a gümő közepén óriás sejt, nekrobiotikus középpel, körzetén koszorú alakban elhelyezett számos maggal. Ezen óriássejtű gümőkre vonatkozik fentebbi nyilatkozatom, hogy már ezekből majdnem feltétlen biztossággal diagnostizál- 1 Baumgarten: Virchow, Arch. 82. k. p. 412.