Orvosi Hetilap, 1890. július (34. évfolyam, 27-30. szám)

1890-07-06 / 27. szám

1890. 27. sz. ORVOSI HETILAP vérsejttel összefügg, máskor szabadon van s közepén mindig tartalmaz pigmentet apró magcsák alakjában. A 3-dik legérde­kesebb alak körülbelül egy vörös vérsejt nagyságával bir, pigmentet tartalmaz, a mi gyakran köralakú elrendeződést mutat; a pigmenten kívü­l esett hosszú nyúlványokkal bír, melyek gyors korbácsszerű mozgásokat végeznek. A legtöbb esetben, a­hol ily nyúlványokkal ellátott testek voltak, ezek mellett még szabad, élénken mozgó korbácsokat is látott. Végül a parasita legcharakteristikusabb 4-dik alakját Laveran úgy írja le, hogy miután a fent említett nyúlványok — korbácsok — a testecskétől elváltak, hátra marad egy szabálytalan massa, mely csak sejthártyából (Zellmembran) s kevés bezárt pig­mentből áll. Councilman e 4 alakon kívü­l még 6-ot különböz­tet meg s számokkal jelzi; e 10 alakot azonban csak a malaria-parasita különböző fejlődési fokozatainak tartja. Meg­különbözteti azokat, melyek vörös vérsejtekben vannak, — azokat, melyek a vérben találhatók, — továbbá azokat, melyek pigmentet tartalmaznak és a­melyek pigmentmentesek. Az 1. egy nem pigmentált, amoebaszerű test a vörös vérsejtben. Górcső alatt, mint halvány, szabálytalan alakú (hyalin) képződmény látható, mely a vörös vérsejt állományá­tól nincs élesen elkülönítve. Amoebaszerű mozgással bír s nemcsak alakját, de helyzetét is változtatja a vörös vérsejtben, s gyakran gyűrű alakot vesz fel, a­mely a vörös vérsejt egy részét magába zárja, miként az amoeba szokta táplálékát körülzárni. A 2. pigmentalt amoebaszerű test szintén a vörös vér­sejtben ; gyakrabban láthatók, mint az előbbiek; különböző nagyságúak s néha csaknem az egész vörös vérsejt területét el­fogják. A bennük levő pigment sötétfekete, s finom pálczika alakjában mutatkozik; a legkisebb testekben csak egy két ily pigment pálczika van, míg a nagyobbaknál az egész test ki van általuk töltve s ez utóbbiakban élénk moleculáris mozgást végeznek. A vörös vérsejtek, melyekben ily parasiták vannak, halványabbak a rendesnél s a halványság viszonyban áll a pigment-szemcsék mennyiségével. Festett, száraz praeparatum­­ban jól látszanak; methylkék, vagy fuchsinnal festődnek. A 3. igen hasonló az előbbenihez, csakhogy a vérben szabadon van. Némelyik kettős kontourral bír; a külső kon­tum­ valószínűleg a vörös vérsejttől származik, melyben e parasiták tanyáztak. Első pillanatra pigment tartalmú leukocy­­táknak lehetne tartani. A 4-dik alak szoros összefüggésben áll a hidegrázással, a­mennyiben csak közvetlen a hidegrázás előtt, — tartama alatt — vagy utánna található. E testek mutatják a legkülön­bözőbb alakváltozásokat, mik segmentatióhoz vezetnek; e tes­tek a 3-diknak további fejlődése által jönnek létre, t. i. ezek el­vesztik homogén kinézésüket, durván szemcsések lesznek, mi­közben a magvak halványulnak s alig különböztethetők meg a többi protoplasmától. A pigment, mely azelőtt élénk mole­culáris mozgást végzett, most nyugalomra tér; elveszti pál­czika alakját s több részletek összefolyása által nagyobb, kerek magvacskák keletkeznek. E magvacskák vannak hivatva a további osztódásra, t. i. a központ felé convergáló sugárvona­lak képződnek, melyek a centrum felé összehúzódván, az álta­luk elkülönített pigment massa köralakot vesz fel s concen­­trálódnak a test központja körül, majd hirtelen az egész test számos kis, kerek tömegekké esik szét, melyek még csak a testecske külső burka által záratnak körül; majd a pigment elhagyja a test központját s a peripheria felé térnek és a körülzáró hártya eltűnésével szabaddá lesznek. E segmentatiót mikroscop alatt gyakran észlelte. Az 5-dik test szabad s nem pigmentált; e testek nem egyebek, mint fentebb említett segmentatio eredményei; e mellett szól ama körülmény, hogy gyakran csoportokban lát­hatók s közelükben egy kis pigmentrakás van. E testek ren­desen mozgatlanok, mindazonáltal hosszabb idejű észlelés után némi alakváltozást mutatnak. Ezen alakokat szerző a malaria parasita különböző fej­lődési fokozatainak tartja­; csak az intermittáló jelleggel bíró maláriánál találhatók. Szerző az általa vizsgált minden napos és harmadnapos malaria vérben kivétel nélkül meg­találta azokat. C. véleménye szerint e parasita először a vörös vérsejt­ben tű­nik fel mint nem pigmentált amoebaszerű test, mely gyorsan nő, pigmentált lesz, végül az egész vérsejtet kitölti. A legtöbb esetben eltűnik a vörös vérsejt külső széle, mi­által e test még a segmentatio előtt szabaddá lesz, más esetben pedig még a vérsejtbe bezárt testen látható a segmentálódás. A pigment kétséget nem szenvedőség a vér haemoglobinjából származik, a­mi az organismus növése által emésztetik fel; innen van az, hogy a vörös vérsejt a testecskébe zárt pigment mennyiségének megfelelőleg halványabb és halványabb lesz. Az általa leírt 6-dik test félholdszerű, a centrumban pálczika alakú pigmenttel ellátva. A 7-diket szintén mint félhold alakú testet írja le s azt állítja e két alakról, hogy azok csak akkor voltak láthatók a többiek mellett, ha a hidegrázás akár magától, akár pedig kis dosis Chinin hatása folytán kimaradt. Ha typikus hideg­rázás jelen volt, ily félhold alakú testeket soha sem látott. 8- dik alak az élénken mozgó nyúlványokkal ellátott test, mit száraz, festett praeparatumban nem tudott kimutatni. 9- dik alaknak leírja amaz élénken mozgó korbácsszerű képleteket, melyek a 8-dik alak nyúlványainak leválása által keletkeznek. Ha mozgásuk közben egy vörös vérsejttel talál­koznak, egyik végük ahhoz tapad, míg a másik tovább foly­tatja mozgását. Végül a lépből vett vérben látta a 10-dik alakot, mely félholdszerű volt, de igen gyors hullámszerű mozgást végzett. Szerző e parasitáknak tulajdonítja a maláriás megbetegedést és kikel Mosso ellen, ki a Centralblatt für Bacter. u. Parasitk. 1887. évfolyamában azt állítja, hogy e plasmodiumok nem egyebek, mint a vörös vérsejt degeneratív alakjai, mik malaria infectio nélkül is találhatók a vérben. E parasitákat Councilmannak nem sikerült kultúrákban tenyészteni. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti kir. m. tudomány­egyetem élettani intézetéből. A piros vérsejtek festése és állandósításának új módja. Mihajlovits Miklós dr. egyetemi tanársegédtől. Ismeretes dolog, hogy még a destillált víz is változtató­­lag hat a piros vérsejtek alakjára, de a reagensek egész sorát vagyunk képesek felsorolni, melyek duzzasztó, zsugorító vagy másféle hatással vannak a piros vérsejtekre. A reagenseken kívül a hőmérsék változtatása is módo­sítja a vérsejtek alakját, úgy hogy ezek szerkezetének tanul­mányozását legjobb nedves kamarában egyenletes hőmérsék mellett végeznünk. Megemlítem ezután a conservaló folyadékokat, melyek többé-kevésbé ép alakban iparkodnak megtartani a vérsejteket tanulmányozás végett. Ezek között legjobbnak bizonyult a Pacini-féle folyadék. A vérsejteket két rész vízzel hígított Pacini-féle folyadékba tesszük. Azonban ez sem megbízható. Biondit a vérsejtek vizsgálatának olyan módját kísérlette meg, mely úgy látszik, hogy minden eddig meglevő s felsorolt módszer között a legjobb. Biondi két csepp vért ad 5 kevi, 2%-os osmiumsav­­oldathoz és erős rázás után 1—4 óráig állani hagyja. Azután újra felrázva 4—5 cseppet tesz belőle 5 kcm. tiszta, közömbös, 35—37° C.-nál elfolyósított 30'/C-os agar oldathoz és az egé­szet jól összekeveri. E keveréket papírtartóba önti és a lehűléskor megmeredt tömeget alkoholban megkeményíti és mikrotommal felmetszi. E metszeteket Biondi szerint épen úgy lehet tovább kezelni, mint más szövetmetszeteket. A piros vérsejtek állandósításának és festésének egy módjára én is akadtam, melynek jó és czélszerű voltát vizsgá­lataim bizonyítják. 1888. 19. La Kiforma medica 1887. 264., 265. — D. mcd. Wochenschrift mm temüi ,­­ res­zlava Könyvtárt Budapest, v 111. baross-u. 23-2. Telefon: 143-600, Fren­c II. sz. Sebé? 318

Next