Orvosi Hetilap, 1890. augusztus (34. évfolyam, 31-35. szám)
1890-08-03 / 31. szám
367 ORVOSI HETILAP 1890. 31. ez. és paralysis gyorsabb lefolyású, így 50 cgm. rub. ammon. brom. adagolása után az állat már 4—5 perez múlva teljes nyugalmi állapotba jut, melyben erős ingerekre sem reagál. A szív teljes nyugalma 15—20 perez múlva következik be. 5—10 cgm. behatása alatt az anaesthesia és paresis tünetei teljesen visszafejlődnek, míg 15—20 cgm. átlag 3- 4 nap alatt vezet fenti tünetek fokozódása mellett a halálhoz. Emlős állatoknál, malaczok és házi nyulaknál a tünetek sorrendje a békáknál észlelttel nagyjában egyező; 1 gramm gyomorsondán való bevezetés után az állat feltűnően élénkül, egyes esetekben körülírt vagy általános cronikus görcsök észlelhetők. Ezen állapot 5—10 percz múlva általános bágyadtságnak, külső behatások iránt csekélyebb fogékonyságnak ad helyet, mely időben többnyire a hátsó, ritkábban a mellső végtagokon kezdődő anaesthesia mutatható ki, mely lassanként az egész testre, csak végül a corneákra terjedvén ki, egy rendszerint mellybről hátfelé haladó paralysissel társul; mindkét rendbeli elváltozás 1 óra alatt éri el maximumát, melyen túl stationaer. A láták ez időtájban tágak, szemek kis fokban kidülednek, szívműködés gyenge, igen szapora, légzés ritka. A következő 24 óra alatt a mozgási körben észlelhető eltérések fokozatosan visszafejlődnek, az érzési körbeniek csak részben. Az állat bágyadt, apathikus, a legkülönfélébb helyzetekben megmarad, időnként mozgásaiban ataxia jelei mutatkoznak; a tápfelvétel minimális, vizelet fehérnyetartalmú, hőmérsék csökkent, súlyveszteség jelentékeny (200 gm-ig). A halál 4—5 nap múlva következik be a rythmikus légzés tünetei között. 3 gramm gyomron keresztüli adagolásnál a halál a teljesen anaesthetikus és paralytikus nyúlnál a légzések folytonos gyengülése mellett már 2 óra alatt, míg 5 gm.-nál fuladási tünetek között egy esetünkben pillanatilag bekövetkezett. Kisebb adagok hosszabb időn keresztüli adagolása mellett az eltűrhető rub. ammon. brom. mennyisége, mint azt legújabban Petiti a bromkaliumra embereken is találta, jelentékenyen nagyobbodik, békáknál napi 5 cm. mellett 80 cgm., harmadnapi adagolás mellett pedig 95 cgm.-nál, nyulaknál napi 50 cgm. mellett 6 grammnál következett be a halál a mozgási és érzési körben fem jelzett változások kíséretében, mi mellett az egyes adagok utáni izgatási stádium úgy időbeli tartamra, mint hevességre nézve mindkét rendbeli kísérleti állatnál az adagsor számának növekedésével arányosan csökken és nagyobbodik az ezt követő apathikus állapot, mely mint ilyen a mozgási bénulástól csaknem teljesen függetlenül ezen brómkészítmények csak hosszabb használata után lesz tisztán megkülönböztethető. Egyes esetekben ez oly kifejezett, hogy kivált békáknál egészen kábálomszerű állapotokat képez. A rubidium ammonium bromid ily tartós alkalmazása után tengeri malacznál az ataxia rendkívül kifejezetté válik, ami Shedey által javasolt bromkészítmények ataxia ellenes gyógyszerképein alkalmazását kísérletileg épen nem támogatja. A száj nyákhártyájának csökkent érzékenységét ugyancsak hosszabb használat után voltunk képesek kimutatni, míg a nyálelválasztást illetőleg nyilatkozni nem tudunk. A bekeblezési módra vonatkozólag a szájon keresztüli bevitel, a végbélen keresztüli csere alkalmazás és a subeután adagolás közel egyenértékűek. Előbbinél a gyomor teltségi állapota látszik némi befolyást gyakorolni, amennyiben kiéheztetett nyulaknál a hatás beállta gyorsabb és erélyesebb volt, mint különben. Véredényekbe fecskendezés ezen eljárásoknál hathatósabb — minimális értékeink ezen módozatra vonatkoznak — ámbár ilyenkor az általános hatásnyilvánulási mód keretében helyt foglaló szívbeli tünetek az idegrendszeriekhez képest a szokottnál kifejezettebbek. A rub. ammon. brom. hatását az áttekintés könnyítése czéljából helyi és általánosra csoportosítjuk. Az előbbiek a kevésbé kifejezettek és röviden a következőkben foglalhatók össze. Élő állatoknál a beszúrás helyén fellépő fibrillaris rángás nehezen hozható összhangzásba az isolált izom vagy idegredirect alkalmazás után kimutatható ingerlékenység csökkenésével, melyet egy legalább kísérletileg demonstrálható fokozott ingerlékenységi stádium meg nem előz. Összehasonlító alap hiányában a beható kültényezők ki nem rekeszthetősége felette megnehezítette a központi idegrendszernek, a rubidium amm. brom. okozta, ingerlékenységi csökkenésnek kísérleti úton való feltüntetését. Mindazonáltal kitűnt, hogy az egyik motorikus zónáról a megfelelő végtagbani minimal contractio előidézésére jóval erősebb faradikus áram szükségeltetik, a gyomorba vitt rub. ammon. brom. hatásának nyilvánulási idejében, mint azelőtt, minő különbözetét a más alkalommal végzett hason kivitelű kísérleteknél tisztán kültényezők behatása alatt észlelni alkalmunk nem volt. A beszúrás helyén és annak közvetetten közelében igen hamar kifejlődő, azonban csak egy csekély területre szorítkozó localis anaesthesia, mely a később fejlődő universalissal összefolyik, meglehetősen állandó tünetet képvisel. Ugyancsak állandó tünetképen szerepel a gyomron keresztül való adagolásnál a gyomor nyákhártyáján észlelhető hurut, mely nagy adag után apró erosiókkal, pont- és csíkszerű vérömlenyekkel, véres infiltratum képződéssel, epithel-leválással áll kapcsolatban. Szem előtt tartva Heidenhain észleletét, ki az agykéregsejtek csökkent működéséből származtatja a kábálomszerű állapotot, mi utóbbit kísérletileg iparkodtunk előállítani az agykéregnek rub. ammon. bromid tömény oldatával való ecsetelése útján, mi tényleg hamar bekövetkezik, ha előbb a rub. ammon. brom. bizonyos mennyisége subentan adagoltatott, mely állapot előidézéséhez ezen kettős kezelés mellett utóbbi adagolási módban jóval kevesebb rub. ammon. br.-ra szorulunk, mint különben. Azon törekvésünk a távoli hatás folytán létesülő nagy agykéregi csökkent ingerlékenységet is kísérleti adatokkal igazolhatni, az összehasonlító alap hiányában némi nehézségekbe ütközik. Tény, hogy rub. ammon. brom. adagolása után a házi nyúl bal motorikus zónájáról a jobb végtag minimal contractiójának előidézésére jóval erősebb faradikus áramra volt szükségünk, mint az adagolás előtt. Tény, hogy az e czélból igénybe vett áram ereje a többi kifejlődő tünetek súlyosságával lépést tartott, azonban nem szabad számításon kívül hagyni, hogy ezen hatás bekövetkeztéig a darától fosztott agykéreg körülbelül 40 perczig volt a külső hatányok befolyásának kitéve, úgy hogy az eredmény helyes méltatása csak egyéb tényezők számbavétele mellett volna lehetséges. A nyúlagyi hatás közül mindenek előtt a légzőcentrumra gyakorolt direct befolyás köti le figyelmünket. Kisebb adagok a légzések számát sem békánál, sem házi nyúlnál lényegesen nem módosítják, csak kivételesen találkoztunk már itt a légvételek szaporodásával, ami nagy adag után az egész izgatási állapotra szóló állandó tünetet képez és mire a hüdéses szak bekövetkeztével a légvételek ritkulása következik, mely a paralysis előhaladt állapotában béka és nyúlnál némikép elütő typust mutat. Békák ilyenkor, főleg ha hosszabb időn át víz alatt tartatnak, vagy egy nagyobb edénytörzs comprimáltatik, sajátságos légzést mutatnak, melynél többnyire pausátol félbeszakítva felületes légvételek mélyebbekkel találkozunk. Nyulaknál ellenben a Biot-féle periodikus légzés lép fel, minél az egyes, mélységre nézve egymástól nem különböző légvételek tartamra mindinkább fokozódó szünetek által választatnak el, mely egyes eseteinkben oly fokot ért el, hogy mesterséges légzéshez folyamodtunk és a halálnak tekinthető állapot többnyire néhány mély — Hőgyes és Mayer által praemortal inspiriumnak nevezett légvétel után a légző centrum hüdésének összes tünetei között oly időben következik be, midőn a szív rythmikus összehúzódásait még folytatja. Ha mindezekhez hozzátesszük a corneák, a száj nyákhártyájának érzéketlenségét, a hangvillák egész sorozata iránt tanúsított magatartást, úgy elég direct bizonyíték birtokában vélünk lenni, mely a rub. ammon, brom.agyra és nyúltagyra gyakorolt hatását bizonyítja, ámbár amint a következőkből kitűnik, jóval kifejezettebbek a gerinczagyi tünetek, úgy hogy teljesen jogosítva vagyunk a rub. ammon. brom.-ot hatás tekintetéből neurotica cerebrospinalia osztályába sorozni. (Folytatása következik.) Ref. Orvosi heti szemle, 1890.