Orvosi Hetilap, 1890. szeptember (34. évfolyam, 36-39. szám)

1890-09-07 / 36. szám

427 ORVOSI HETILAP 1890. 36. sz. követő discussióban sem Hartmann, sem magam, a mentbolt nagyon nem ajánlhattuk, mégis folytattam kísérleteimet, mert a prágai fülklinikán már évek óta kitűnő hatásúnak bizonyult kezelés sem foganatosítható mindig, különösen a magángyakor­latban. A legtöbb, furunculusban szenvedő beteg ugyanis, ki­vált ha fájdalmai csak éjjel mutatkoznak, nappal hivatala után akar nézni, ebben pedig a fülére helyezett fedőkötés nem igen lesz kényelmére, míg ha fülében menthol-olajos tampon van, elég jól járhat dolga után. Újabban 9 esetben alkalmaztam a mentholt, 7 ízben ki­fejezett furunculosis ellen, 2-szer pedig a külső hangvezető ki­terjedt lobja — otitis externa diffusa — alkalmával. Utóbbi esetek közül az egyik idült otitis media suppurativahoz társult volt, midőn a dobüregben és a külső hangvezető mélyében ült polyposus sarjak kikanalazása után másodnapra a hang­­vezető falai megduzzadtak és térfogata e miatt szűkült; a men­thol hatása alatt a duzzanat lelohadt és a mélyebben ülő bántalom tovább volt kezelhető.­­ A másik egy 29 éves nő­beteget illeti, ki 8 nap óta tartó jobboldali fülfájásról és be­­dugultság érzetéről panaszkodott, minek okául a jobb külső hangvezető falainak duzzanatát találtam, úgy hogy csak igen kis kaliberű fültölcsért vezethettem be a hangvezetőbe, hogy a dobhártyának ép voltáról meggyőződhessem. A duzzanat a menthol-kezelés folytán lelohadt. A többi 7 eset kifejezett furunculusra vonatkozik, ezek közül háromnál a furunculust felhasítottam és a sebhelyet ki­kanalazva, utána mentholtampont alkalmaztam ; a többi 4 eset­ben a beteg, mint azt különben elég alkalommal tapasztal­hatni, semmikép sem akarta beleegyezését adni a művi be­avatkozásra s azért csakis a menthol-kezelésre szorítkoztam. — Az összes 9 eset közül 3 ízben a menthol kellemes hűsítő érzés mellett oly erős égetést is keltett, hogy fel kellett vele hagynom és habár a többi esetek mindegyikében az égető érzés a menthol-tampon alkalmazását rövidebb-hosszabb időre követte, az még­sem mutatkozott oly nagyfokúnak, hogy azt mellőznöm kellett volna. A menthol jó hatását a következő eset bizonyítja: L. E.-né, 42 éves ügyvéd özvegye f. é. május 24-dikén jelentkezett nálam, mert jobb fülében már 9 nap óta nagyfokú fáj­dalmai voltak, melyek miatt több orvosnál is járt, és daczára az ajánlt hideg később pedig meleg borogatásoknak, éjjeleit kínzó fü­l­­fájdalmai miatt még mindig álmatlanul töltötte. A külső hangvezető hátsó falán ült a furunculus, mely egészen a mellső falig terjedt volt, kitöltvén a hangvezető térfogatát, úgy hogy a fül nyílása csak vékony rés alakját mutatta. Felhasítás és kikanalazás után csak vékony menthol-tampont vezethettem a hang­­vezetőbe, mely utóbbi következő napra már tetemesen tágult, miután a duzzanat is lelohadt és még 2 ízben alkalmazván a betegnél egy­­egy fokozatosan vastagabb tampont, a teljes gyógyulás ötödnapra beállott. Hogy azonban a menthol antiseptikus hatása daczára a furunculus fejlődését megakadályozni épen nem képes, azt a következő esettel bizonyíthatom: H. S.-né, 27 éves hivatalnok nejéhez hivattam f. é. május 26-dikán, ki arról panaszkodott, hogy már 10 nap óta fülbeteg. Jobb fülében ugyanis nagyfokú fájdalmai támadtak, melyek néhány nap múlva alábbhagytak, midőn e füléből genyedése támadt; utóbbi­nak megszüntetése czéljából napjában több ízben fecskendezte fülét és a genyedés csakugyan el is állott, de néhány nap óta ismét, különösen esténkint fokozódó fájdalmai vannak, melyek miatt éjjel alig képes aludni. Az egész hangvezető genynyel volt kitöltve, melyet vattával távolítván el, a hangvezető falait duzzadtaknak és belövelteknek találtam. Tükörrel történt vizsgálat alkalmával a dobhártyát kissé homályosabbnak, de különben épnek találva, csakhamar tisztába voltam azzal, hogy a betegnek említett genyedése szintén csak a hangvezetőben székelt volt furunculusból és nem a dobüregből tör­tént, jelenlegi bántalmát pedig csakis a gyakori fecskendezések okozhatták, melyek tudvalevőleg infectio útján mindig új furunculust kelthetnek. 6­6 Ibidem pag. 545. Menthol-tampont vezetvén be a hangvezetőbe, ez az égető érzés mellett kellemesen hűsített.­­ Naponta változtatván a tampont, a betegnek subjectív érzése kissé javult, azonban időnkint jelentkező szúrásokat még mindig emlegetett. Május 28-dikán a tampon eltávolítása után, mellül felül egy elgenyedt furunculust láttam a hangvezető falán és tükrözés közben a fültölcsérrel nyomást gyakorolván e különben fájdalmas helyre, a geny mindinkább nagyobb és nagyobb mennyiségben ürült, a miért is kikanalaztam e helyet és a hangvezetőnek vattával történt ki­tisztítása után újból a menthol-kezelést folytattam. A beteget naponta láttam és feltűnt, hogy nem akart állapotá­nak oly tetemes javulásáról beszélni, mint azt rendes körülmények között hallani szoktuk. Oka ennek május 31-dikén derült ki, midőn a tampon eltávolítása után a hangvezető alsó falán ismét egy el­genyedt új furunculust találtam. Utóbbinak kikanalazása után újból menthol-tampont alkalmaz­tam és már másnap a beteg igen jól érezte magát, miután semmi kellemetlen érzése nem volt, és még csak egy ízben felváltva a tampont egy újabbal, június 3-dikán egészen normális füllel távozott. Ez esettel kívántam illustrálni, hogy a menthol-kezelés alatt új furunculus egészen kifejlődhetik, teh­át abortív hatása épen nincs.­­ Mindazonáltal saját észleleteim alapján ajánlhatom, hogy a mentholt következő okokból kíséreljük meg a külső hangvezető furunculosisa ellen: A kezelés igen kényelmes, naponta csak egyszer változtatandó ugyanis a tampon s így a beteg fel van mentve a más szerek alkalmazásakor, napjában többször eszközlendő fülbeöntések és borogatásoknak felrakása alól. Mindenesetre tanácsosabb sebészileg beavatkozni, az utó­kezelésnél, hogy ugyanis a sebzett helyet újabb infectiótól távol tartsuk, a menthol jó szolgálatokat fog tenni. Az aluminium acetico-tartaricum. Az aluminium acetico-tartaricum 20°/6'os oldata Hart­mann berlini poliklinikáján, a­hol különben Cholena első kísérleteit a menthollal végezte, — bizonyult hatásosnak a külső hangvezető furunculosisa ellen. Részemről csak 4 esetben alkalmaztam e szert, ezek mindegyikében a furunculus már elgenyedt volt, azonban fáj­dalmasság még mindig fennállott és kiterjedt okr is látható volt a hangvezetőnek a furunculust környező területén.­­ A beteg az oldatot melegítvén, három óránként tele öntötte fülét és csak néhány percz után bocsájtotta ki azt füléből. Egy napi használat után a hangvezető mélyében mindig fehér vas­tag törmelékek voltak láthatók, melyek a gyógyszer-, a geny- és a levált hámból tevődtek össze. E kezelés folytán a beteg subjectív érzése mindinkább jobbra fordult, furunculusa elmúlt és recidivát sem észleltem. A corrosiv. Kirchnert ajánlt első ízben a corrosivból 5 cgm.-ot 30 gm. vízre és 20 gm. glycerinre, szintén furunculosis ellen, ráutalván ugyanis a furunculus váladékában előforduló és általa is kimutatott staphylococcusokra, melyeket az antiseptikus szer elpusztítson. Langyos melegen megtöltvén a külső hang­vezetőt az oldattal, a beteg közérzete a melegnek kellemes hatása folytán tetemesen javul, másrészt pedig a corrosiv hatása alatt a fül újabb fertőzéstől is ment marad. Furunculus alkalmával, annak felhasítása vagy pedig spontán felfakadása után, bizonyult legjobbnak e szer, mint azt különben már régebben­ is észlelhettem és ugyanezt tapasz­taltam újabb eseteim alkalmával is. Az alumina acetica. Az alumina acetica-nak négyszer annyi vízzel hígított oldatát (drosch) ajánlotta, szintén mint antifurunculosum-ot. Ez oldat ugyanis a szöveteket meglazítván, megszünteti az ideg végződéseire gyakorolt nyomást, miáltal a fájdalom csökken. 7 Kirchner: Zur Aetiologie des Ohrfurunkels. Monatsschrift f. Ührenheilk. 1887. 1. sz. pag. 5. — 8 Orvosi Hetilap 1888. 5. sz. pag. 135. és Archív f. Ohrenheilk. 26. köt. pag. 142. —- 9 Grosch: Zur Therapie der Ohrfurunculose. Berliner kiin. Wochenschr. 1888. 18. sz.

Next