Orvosi Hetilap, 1890. október (34. évfolyam, 40-43. szám)
1890-10-05 / 40. szám
479 ORVOSI HETILAP 1890. 40. sz .— közül a legenyhébb választatott, t. i. a nyaknak a Meadows-Kézmárszkyféle sodrony-écraseurrel való átmetszése. Ezen alkalommal nem mulaszthatom el ezen utóbbi lefejezési mód előnyét különösen hangsúlyozni a többi lefejezési módokkal szemben és kiemelni, mint oly eljárást, mely egyszerű és könnyű kivitele mellett leginkább megfelel az ily körülmények között első helyen érvényesítendő azon követelménynek, hogy a szülés a legenyhébb módon fejeztessék be, mint sem az ollóval, vagy a Schultzer féle sarlókéssel, legkevésbé pedig a Braun-féle gombos horoggal való lefejezés nem nyújt. A magzat nyakának écraseurrel történt szétválasztása után, a törzset az előesett bal karnál fogva húztam ki, a fejet a horogszerűen a szájba akasztott két ujjam segélyével könnyen és gyorsan távolítottam el. Az ily módon megszületett fiúmagzat hossza 50 cm., súlya 2900 gm. A magzatlepény eltávolítására irányzott belső vizsgálatból kiderül, hogy a mélireg üres, a méhnyak jobb oldalán az egész kezet kényelmesen átbocsátó kissé ferdén futó repedési nyílás található, melyen óvatosan átvezetve kezemet eltávolítottam a pete mellékrészeit sok véralvadékkal együtt a hasüregből, ügyelve arra, hogy bélkacsa repedésen keresztül ki ne jöjjön. Az egész műtéti beavatkozás körülbelül 20 percet vett igénybe. A vérzés szülés alatt és szülés után csekély fokú, a méh a szülés befejezése után erősen összehúzódott. Az előre jelzett és a magzat kifejtése után egyenes tapintással tüzetesen meghatározott méhrepedés gyógykezelése, mely a repedés közvetlen veszélyének, a vérzés veszélyének elmúltával a nyílt hasüreg aseptikus kezelésének lehetőségét biztosítani volt hivatva, abban állott, hogy antiseptikus méhűri öblítés (sublimat 1 :4000) után egy ujjnyi vastag és mintegy 25 cm. hosszú T alakú draincsövet vezettem polypfogó segélyével a repedésen keresztül a has üregébe, a draincső külső nyílása elé jodoform-gazet és vattagomolyt tettem, a méh kedvező retractiójára feügyeltem és azt feltett kezemmel biztosítottam, végül az alhasra jégtömlőt és nyomókötést alkalmaztam. A gyermekágy lefolyása elég kedvező volt. A hasüreg naponként a draincsövön keresztül 2°/a langyos carbol-oldattal gyenge sugárban irrigáltatott az 5-dik napig, mely napon a draincsö magától kiesett. A draincsö kiesése után naponként langyos hüvelyfecskendés végeztetett, minthogy a kifolyás kissé bűzös volt. A legmagasabb hőmérsék 40° két ízben a gyermekágy 9. és 10-dik napján lépett fel, míg a 17-dik naptól fogva állandóan láztalan állapot következett be; az érvelés az első órákban gyenge, könnyen elnyomható és szapora volt, később erősebb, a hőmérséknek megfelelő. A has meteorismusa már a 4-dik napon kissé engedett, a peritoneum izgatottsága csak a sérülés helyére szorítkozott, mely a gyermekágy 17. napjáig kisebb-nagyobb mértékben fennállott, de azután teljesen megszűnt, úgy hogy a gyermekágyas a 27. napon felkelt és a 42. napon az intézetet gyógyultan elhagyhatta, mely alkalommal a nemi részek következő állapotban voltak: A gát és szemérem ép. A portio vaginalis 0,5 cm.-nyi, a külső méhszáj bőrén ujjnyi harántrés, jobboldalt a boltozatig terjedő repedés, a méhszájból a vizsgáló ujj a nyakcsatornába jut, melynek jobb falában inkább kissé hátrafelé a boltozatig terjedő repedés folytatásaként egy hosszanti sekély behúzódás tapintható A méh derékszögű anteflexióban, nem érzékeny. A méhfenék két ujjnyira a szeméremizület felett. A méhfenék és a méhtest mellső lapjának egy része a mellső hasfalhoz nőtt. A méhtől jobbra egy körülbelül tyúktojásnyi a méhre ráfekvő nem érzékeny exsudatum. A bal parametrium szabad. II. 1889—10. 95 sz. H. P. 25 éves, III. Para, f. é. május 24. d. u. 11 óra 40 perczkor intézetünkbe hozatott, miután már előzőleg ugyanaz nap délután 4 órakor lakásán a magzat koponyája megfuratott egy orvos által, ki azonban a koponyafúrás után a fejet kihúzni nem lévén képes, a szülönöt korodánkra utasította. Felvétele alkalmával a következő jelen állapot találtatott: A középtermetű mérsékelten táplált nő arcza halavány, arczkifejezése szenvedő, légzése szapora, érlökés telt, perczenként 88, hányinger, az alhas mindenütt élénken érzékeny, középfokú meteorismus van jelen, méhösszehúzódások teljesen hiányoznak. Külső vizsgálatnál a köldök felett mintegy emberfejnagyságú kemény, gömbölyded daganat, a méh tapintható, a köldök alatt egy ujjnyira egy harántul futó mély barázda vonul keresztül, amelytől lefelé közvetlen a hasfalak alatt a magzat törzse tisztán tapintható. E jelekből könnyen megállapítható volt a ruptura uteri kórisméje. Belső vizsgálatnál a szeméremajkak nagy mértékben dagadtak, a méhszáj eltűnt, a magzat feje a medencze-Üregben, rajta a a fúrt kerek krajczár-nagyságú nyilassal, melyből agyállomány ürül ki. Indicálva lévén a szülés mielőbbi befejezése a megfúrt fejre a Simpson-Brann-féle cranioclastot alkalmaztam, melynek zárása után a fejet gyorsan és könnyű módon sikerül kifejteni, mire csakhamar a törzs is megszületett. A fiúmagzat hosszúsága 55 cm., súlyaagy nélküli 4550 gm., fejkövület 40 cm. A műtét tartama körülbelül 10 perez. A lepény 8 perez múlva távozott Credé-féle műfogással. A most véghezvitt belső vizsgálat a már külsőleg biztosan kórismézett méhrepedést csupán igazolta, miután a vizsgáló jobb kéz mutató- és középujja a méh alsó szakaszának jobb és mellső oldalán egy harántirányú, a méh alsó szakaszának kétharmadára terjedő egyenetlen szélű repedést tapintani képes volt, melyen keresztül bélkacsok nyomultak a hüvelybe. E bélkacsok óvatos visszahelyezése után a méh erősen összehúzódott állapotban , vérzés nem volt. A gyógykezelés teljesen megegyezett az első esetnél leírt eljárással : fertőtelenítő kiöblítés, draincső, jégtömlő. A gyermekágy lefolyása feltűnően kedvezőnek, láztalannak mutatkozott. Csak a gyermekágy 6-dik napján érte el a hőmérsék a 38 fokot, különben mindig ez alatt ingadozott. Az érvelés a hőmérséknek mindenkor megfelelő volt. A hasüregbe vezetett T alakú draincse a 4-dik napon önként esett ki. A méh érzékenysége már a 6-dik napon szűnt meg; a gyermekágyas subjektive is oly annyira jól érezte magát, hogy daczára ellenzésünknek a gyermekágy VIII. napján eltávozott az intézetből azon kijelentéssel, hogy otthon két gyermeke körében kell lennie, bár fekve is. Elbocsátásakor a nemi részek állapota a következőt mutatta : A gát és szemérem ép. A portio vaginalis alig 0,5 cm-nyi, a külső méhszáj bőven két harántujjnyi, egyenetlen szélű harántrés, a vizsgáló mutató- és középujj a nyakcsatornán keresztül a belső méhszájig könnyen felhatolhat, mely két ujjnyi. A nyakcsatorna falán jobb oldalt és kissé előre ívalakban harántirányú párkányszerűen kiemelkedő vérzékeny hegvonal tapintható. A méh dextrolateroversióban, sehol nem érzékeny, szabadon mozgatható. A méhfenék a köldök alatt 3 ujjnyira tapintható. Mindkét parametrium szabad. Közlemény a budapesti m. k. tud. egyetem kórbonettani intézetéből. Adatok a metastatikus izületlábok fejlődésmódjához és a polyarthritis rheumatica kóroktanához. Buday Kálmán dr., I. tanársegédtől. (Folytatás.) Még tanulságosabb azonban a haematogen izületlábok fejlődésmódjára nézve a következő eset. Egy 27 éves férfi typhus után otitis médiát kapott, a mely sziklacsont-szóhoz vezetett s a halál septicopyaemikus tüneteket közt állt be. Bonczolásnál a cariest főkép a jobb csecsnyujtványban találtuk, a sinus sigmoideusban genyesen szétmálló véralvadék mutatkozott; heveny lépduzzanaton kívül a többi szervekben nem volt változás, áttéti genygóczok sehol. Az ízületek közül csupán a jobb sternoclavicularis s a bal térdizület mutattak elváltozást. A térdizület synoviája jóval több, körülbelül négyszer annyi volt mint rendesen, még valamennyire tapadós, de a rendesnél jóval hígabb, savószerű, színe szürkés áttetsző, de nem oly tiszta, mint a normális synovia; az ízületüreg legmélyebben fekvő részében a folyadék már genyszerű: tejjel sűrű, sárgás-fehér, átlátszatlan. Ha tehát az izzadmány természete szerint akarjuk elnevezni, serosopurulens, vagy catarrhalis izületlobbal volt dolgunk. A synovialis hártya pontos átvizsgálása a következőket derítette ki. A heveny lábra jellemző duzzadása, zavarossága és belöveltsége a synovialis hártyának majdnem az egész térdizület kiterjedésében hiányzott, a synovialis hártya époly halvány sima tükröző volt mint ép állapotban, csupán a külbütyök felett volt egy krajczárnyi sötétvörös terület, melynek erősen belövelt synovialis hártyája fénytelen, duzzadt, fellazult és kis vérömlenyeket mutat. Górcső alatt ezen részből készített metszeteken a capillarisok egész tömege volt mikrococcusben-