Orvosi Hetilap, 1890. október (34. évfolyam, 40-43. szám)

1890-10-05 / 40. szám

479 ORVOSI HETILAP 1890. 40. sz .— közül a legenyhébb választatott, t. i. a nyaknak a Meadows-Kézmárszky­­féle sodrony-écraseurrel való átmetszése. Ezen alkalommal nem mulaszthatom el ezen utóbbi lefejezési mód előnyét különösen hangsúlyozni a többi lefejezési módokkal szemben és kiemelni, mint oly eljárást, mely egyszerű és könnyű kivitele mellett leginkább megfelel az ily körülmények között első helyen érvényesítendő azon követelménynek, hogy a szülés a leg­enyhébb módon fejeztessék be, min­t sem az ollóval, vagy a Schultze­­r féle sarlókéssel, legkevésbé pedig a Braun-féle gombos horoggal való lefejezés nem nyújt. A magzat nyakának écraseurrel történt szétválasztása után, a törzset az előesett bal karnál fogva húztam ki, a fejet a horogszerűen a szájba akasztott két ujjam segélyével könnyen és gyorsan távolítottam el. Az ily módon megszületett fiú­­magzat hossza 50 cm., súlya 2900 gm. A magzatlepény eltávolítására irányzott belső vizsgálatból ki­derül, hogy a mél­ireg üres, a méhnyak jobb oldalán az egész kezet kényelmesen átbocsátó kissé ferdén futó repedési nyílás található, melyen óvatosan átvezetve kezemet eltávolítottam a pete mellék­részeit sok véralvadékkal együtt a hasüregből, ügyelve arra, hogy bélkacs­a repedésen keresztül ki ne jöjjön. Az egész műtéti beavatkozás körülbelül 20 perc­et vett igénybe. A vérzés szülés alatt és szülés után csekély fokú, a méh a szülés be­fejezése után erősen összehúzódott. Az előre jelzett és a magzat kifejtése után egyenes tapintással tüzetesen meghatározott méhrepedés gyógykezelése, mely a repedés köz­vetlen veszélyének, a vérzés veszélyének elmúltával a nyílt hasüreg asep­­tikus kezelésének lehetőségét biztosítani volt hivatva, abban állott, hogy antiseptikus méhűri öblítés (sublimat 1 :4000) után egy ujjnyi vastag és mintegy 25 cm. hosszú T alakú draincsövet vezettem polypfogó segélyével a repedésen keresztül a has üregébe, a draincső külső nyílása elé jodoform-gazet és vattagomolyt tettem, a méh kedvező retractiójára feügyeltem és azt feltett kezemmel biztosítottam, végül az alhasra jégtömlőt és nyomókötést alkalmaztam. A gyermekágy lefolyása elég kedvező volt. A hasüreg napon­ként a draincsövön keresztül 2°/a langyos carbol-oldattal gyenge sugár­ban irrigáltatott az 5-dik napig, mely napon a draincsö magától ki­esett. A draincsö kiesése után naponként langyos hüvelyfecskendés végeztetett, minthogy a kifolyás kissé bűzös volt. A legmagasabb hő­­mérsék 40° két ízben a gyermekágy 9. és 10-dik napján lépett fel, míg a 17-dik naptól fogva állandóan láztalan állapot következett be; az ér­velés az első órákban gyenge, könnyen elnyomható és szapora volt, később erősebb, a hőmérséknek megfelelő. A has meteorismusa már a 4-dik napon kissé engedett, a peritoneum izgatottsága csak a sérülés helyére szorítkozott, mely a gyermekágy 17. napjáig kisebb-nagyobb mértékben fennállott, de azután teljesen megszűnt, úgy hogy a gyermek­ágyas a 27. napon felkelt és a 42. napon az intézetet gyógyultan el­hagyhatta, mely alkalommal a nemi részek következő állapotban voltak: A gát és szemérem ép. A portio vaginalis 0,5 cm.-nyi, a külső méhszáj bőrén ujjnyi harántrés, jobboldalt a boltozatig terjedő repedés, a méhszájból a vizsgáló ujj a nyakcsatornába jut, melynek jobb falá­ban inkább kissé hátrafelé a boltozatig terjedő repedés folytatásaként egy hosszanti sekély behúzódás tapintható A méh derékszögű ante­­flexióban, nem érzékeny. A méhfenék két ujjnyira a szeméremizület felett. A méhfenék és a méhtest mellső lapjának egy része a mellső hasfalhoz nőtt. A méhtől jobbra egy körülbelül tyúktojásnyi a méhre ráfekvő nem érzékeny exsudatum. A bal parametrium szabad. II. 1889—1­0. 95 sz. H. P. 25 éves, III. Para, f. é. május 24. d. u. 11 óra 40 perczkor intézetünkbe hozatott, miután már előzőleg­­ ugyanaz nap délután 4 órakor lakásán a magzat koponyája megfura­­tott egy orvos által, ki azonban a koponyafúrás után a fejet kihúzni nem lévén képes, a szülönöt korodánkra utasította. Felvétele alkalmá­val a következő jelen állapot találtatott: A középtermetű mérsékelten táplált nő arcza halavány, arcz­­kifejezése szenvedő, légzése szapora, érlökés telt, perczenként 88, hány­inger, az alhas mindenütt élénken érzékeny, középfokú meteorismus van jelen, méhösszehúzódások teljesen hiányoznak. Külső vizsgálatnál a köldök felett mintegy emberfejnagyságú kemény, gömbölyded daganat, a méh tapintható, a köldök alatt egy ujjnyira egy harántul futó mély barázda vonul keresztül, a­melytől lefelé közvetlen a hasfalak alatt a magzat törzse tisztán tapintható. E jelekből könnyen megállapítható volt a ruptura uteri kórisméje. Belső vizsgálatnál a szeméremajkak nagy mértékben dagad­tak, a méhszáj eltűnt, a magzat feje a medencze-Üregben, rajta a a fúrt kerek krajczár-nagyságú nyilassal, melyből agyállomány ürül ki. Indicálva lévén a szülés mielőbbi befejezése a megfúrt fejre a Simpson-Brann-féle cranioclastot alkalmaztam, melynek zárása után a fejet gyorsan és könnyű módon sikerül kifejteni, mire csakhamar a törzs is megszületett. A fiúmagzat hosszúsága 55 cm., súlya­­agy nél­küli 4550 gm., fejkövület 40 cm. A műtét tartama körülbelül 10 perez. A lepény 8 perez múlva távozott Credé-féle műfogással. A most véghezvitt belső vizsgálat a már külsőleg biztosan kór­­ismézett méhrepedést csupán igazolta, miután a vizsgáló jobb kéz mutató- és középujja a méh alsó szakaszának jobb és mellső olda­lán egy harántirányú, a méh alsó szakaszának két­harmadára terjedő egyenetlen szélű repedést tapintani képes volt, melyen keresztül bél­kacsok nyomultak a hüvelybe. E bélkacsok óvatos visszahelyezése után a méh erősen összehúzódott állapotban , vérzés nem volt. A gyógykezelés teljesen megegyezett az első esetnél leírt el­járással : fertőtelenítő kiöblítés, draincső, jégtömlő. A gyermekágy lefolyása feltűnően kedvezőnek, láztalannak mutatkozott. Csak a gyermekágy 6-dik napján érte el a h­őmérsék a 38 fokot, különben mindig ez alatt ingadozott. Az érvelés a hő­mérséknek mindenkor megfelelő volt. A hasüregbe vezetett T alakú draincse a 4-dik napon önként esett ki. A méh érzékenysége már a 6-dik napon szűnt meg; a gyermekágyas subjektive is oly annyira jól érezte magát, hogy daczára ellenzésünknek a gyermekágy VIII. napján eltávozott az intézetből azon kijelentéssel, hogy otthon két gyermeke körében kell lennie, bár fekve is. Elbocsátásakor a nemi részek állapota a következőt mutatta : A gát és szemérem ép. A portio vaginalis alig 0,5 cm­-nyi, a külső méhszáj bőven két harántujjnyi, egyenetlen szélű harántrés, a vizsgáló mutató- és középujj a nyakcsatornán keresztül a belső méhszájig könnyen felhatolhat, mely két ujjnyi. A nyakcsatorna falán jobb oldalt és kissé előre ívalakban harántirányú párkányszerűen kiemel­kedő vérzékeny hegvonal tapintható. A méh dextrolateroversióban, sehol nem érzékeny, szabadon mozgatható. A méhfenék a köldök alatt 3 ujjnyira tapintható. Mindkét parametrium szabad. Közlemény a budapesti m­. k. tud. egyetem kórbonettani intézetéből. Adatok a metastatikus izületlábok fejlődésmódjához és a polyarthritis rheumatica kóroktanához. Buday Kálmán dr., I. tanársegédtől. (Folytatás.) Még tanulságosabb azonban a haematogen izületlábok fejlődésmódjára nézve a következő eset. Egy 27 éves férfi typhus után otitis médiát kapott, a mely sziklacsont-szóhoz vezetett s a halál septicopyaemikus tüneteket közt állt be. Bonczolásnál a cariest főkép a jobb csecsnyujtványban talál­tuk, a sinus sigmoideusban genyesen szétmálló véralvadék mutatkozott; heveny lépduzzanaton kívül a többi szervekben nem volt változás, áttét­i genygóczok sehol. Az ízületek közül csupán a jobb sternoclavicularis s a bal térdizület mutattak elváltozást. A térdizület synoviája jóval több, körülbelül négy­szer annyi volt mint rendesen, még valamennyire tapadós, de a rendesnél jóval hígabb, savószerű, színe szürkés áttetsző, de nem oly tiszta, mint a normális synovia; az ízületü­reg leg­mélyebben fekvő részében a folyadék már genyszerű: tejjel sűrű, sárgás-fehér, átlátszatlan. Ha tehát az izzadmány termé­szete szerint akarjuk elnevezni, serosopurulens, vagy catarrha­­lis izületlobbal volt dolgunk. A synovialis hártya pontos át­vizsgálása a következőket derítette ki. A heveny lábra jellemző duzzadása, zavarossága és be­­löveltsége a synovialis hártyának majdnem az egész térdizü­let kiterjedésében hiányzott, a synovialis hártya époly halvány sima tükröző volt mint ép állapotban, csupán a külbütyök felett volt egy krajczárnyi sötétvörös terület, melynek erősen belövelt synovialis hártyája fénytelen, duzzadt, fellazult és kis vérömlenyeket mutat. Górcső alatt ezen részből készített met­szeteken a capillarisok egész tömege volt mikrococcus­ben-

Next