Orvosi Hetilap, 1890. december (34. évfolyam, 49-52. szám)
1890-12-07 / 49. szám
1890. 49. sz. ORVOSI HETILAP tulatos voltánál fogva nem oly egyenletes felület, hová a borogatásokat pontos praecisitással alkalmazhatnék, mint az arczvagy homloktájakon s így a hatás sem oly gyorsan szembeszökő. Egyébként a folyamat a fliskagylókon sem persistált 2 napnál tovább. Tovaterjedést a homlok és a fej hajas része, valamint a külhalljáratok irányában egy esetben sem észleltünk. 3. A lázmenet ichthyos kezelés mellett már 24 óra múlva intermittáló jelleget öltött, a helyi tünetek javulása daczára még 1—2—3 napig esti emelkedést mutatott. 4. Eseteink átlag 3—4 nap alatt gyógyultak. Egyébként kétségtelen, hogy az orbáncz lefolyása lényegileg az infectio belterjétől függ. Volt esetünk, hol az arczorbáncz szokott gyorsasággal folyt le, de kíséretében peripneumonikus tályog fejlődött. Nem állítjuk tehát, hogy az ichthyol a bántalom toxikus voltát befolyásolja, csak azt állíthatjuk elért eredményeink után teljes joggal, miszerint arczorbáncznál a helyi tünetek, a bőrláb és beszűrődés lényegesen enyhülnek, a tovaterjedésnek pedig határ szabatik. Hogy leírt eljárásunk vándororbáncznál is sikert igérő-e, az iránt kellő tapasztalatokkal nem rendelkezem. Azt hiszem azonban a test koponyán kívüli részein mások lévén a boncztani viszonyok, oly esetekben, hol igen kiterjedt a folyamat, a kötőszövet erősen laza s a borogatások kellő praecisitással nem alkalmazhatók, ott az eljárás sikertelennek fog bizonyulni. Parjesz Zsigmond egyetemi tanár belgyógyászati korodájából. A tachycardiáról. Kohn Fülöp dr. kórodai gyakornoktól. A múlt tanévben fordult elő a belgyógyászati kórodán — ahol akkor mint gyakornok voltam alkalmazva — egy eset, mely megérdemli a figyelmet annyival is inkább, mert aránylag ritkán kerül észlelés alá. Csak mintegy két évtized előtt lett inkább figyelemre méltatva, a bántalom lényege és kezelése pedig még nincs tisztába hozva. Az eset következő: Schultz Ferencz 25 éves gör.-kath. nőtlen pénzügyőr felvétette magát korodánkra azon panaszszal, hogy a megelőző év márczius havának vége felé előtte ismeretlen ok folytán egyszerre heves szívdobogás lepte meg mellszorongás és fuladástól kisérve, amely állapot 6 órai tartam után önként és hirtelen szűnt meg. Ezen idő óta 3—4 naponként 5—6 órai tartammal jelentkeztek ily rohamok, míg ezelőtt 3 héttel katonai fegyvergyakorlaton vevén részt, ez alatt és ezóta harmadnaponként jelentkeztek hasonló rohamok különböző időtartammal; egyike ezeknek állítása szerint félbenhagyás nélkül 48 óráig tartott. Anamnaesisében említést érdemel, hogy 5 év előtt két hétig tartó polyarthritis rheumatica acutában szenvedett. Tudomása szerint családjában idegbántalom elő nem fordult. A középtermetű jól fejlett és táplált férfibeteg bőrszíne rendes. Szellemi és külérzéki működések rendesek. Közérzete a rohamokban fellépő szívdobogás és fuladás érzete miatt zavart. Légzési szervekben eltérés nem mutatható ki. Légzés a felvétel alkalmával, ami rohammentes időben történt, perczenként 20 volt. A szívcsúcslökés a 6'—7-dik bordaközben a bimbóvonaltól 2 cm.-nyire kifelé — a középvonaltól 15 cm.-nyire — kiterjedten és gyengén érezhető. A szívtompulat úgy hossz mint harántirányban nagyobb, felső határa a bal parasternal vonalban a 3. borda, belső határa a sternum alá terjed 15 cm.-nyire, külső határa a csúcslökés helyének felel meg. A szívcsúcs felett hallgatódzva egy egészen a tiszta diastolikus hangig tartó lágy systolikus zörej hallható. Az aorta és a jobb szív felett két tiszta hang hallható, úgyszintén az art. pulmonalis felett is, csakhogy az utóbbinak második hangja feltűnően eltért. Pulsus száma percenként 80, középnagy, telt és elég feszes. Az ekkor felvett sphygmogramm eltérést legfeljebb annyiban mutatott, hogy a felszálló ág kissé meredek (1. a rajz felső sorát). Tápcsatorna, valamint a hozzá tartozó nagy mirigyek működése eltérést nem mutat. Vizelet tiszta világos-sárga, savi vegyhatású, fajsúly Előadatott az Erdélyi muzeum-egylet orvostermészettudományi szakosztályának 1890. szeptember 19-dikén tartott gyűlésén. 1019, idegen alkatrészek benne ki nem mutathatók. Hőmérséke normális. Május 18., 19. és 20-dikán semmi változás. Május 21-dikén N = 36’8, É = 80, L = 20. Délelőtt 11 órakor a beteg heves szívdobogás és mellszorongásról panaszol. Pulsus az art. radiálison nem számlálható, oly kicsiny. A szíven hallgatódzva, a rythmikus szívműködés száma percenként 200. Légzés 28. Bőrszín normális, cyanosisnak semmi nyoma. Szívtompulat nem változott. Szív és nagyedények felett hallgatódzva a lelet teljesen megfelel a felvétel alkalmakor találttal. A szívdobogás éjfél után 2 óráig, tehát 15 órán át tartott, amidőn hirtelen minden művi beavatkozás nélkül szűnt meg. 22- dikén délelőtt a beteg jól érzi magát, délután 3 órától kezdve tachycardia, este a L-ig, mialatt a P = 200, L = 28. Physikális tünetek mint az előző napi roham alatt. 23- dikán délután 1 órától éjfél után Väl-ig roham. 24- dikén szünet. 25- dikén nappal szünet. A vizelet gyüjtetett. 24 órai mennyisége 3000 [x] cm., tiszta világos-sárga, savi vegyhatású, 1012 fajsúly, fehérnyét nem tartalmazott. Este 7 órától éjfél után 1 óráig tachycardia. 26- dikán délelőtt szünet, délután 2-től éjfél utáni 2-ig roham. A roham alatt a rekesz állása, szív és májtompulat nem változott. Vizelet 24 órai mennyisége 17000 cm., miből az előző éjjel 6 órán át tartott tachycardia alatt 600 KI cm. gyüjtetett. A rendes szívműködés alatt gyűjtött vizelet tulajdonságai mint az előbbi napokon, míg a tachycardia alatt gyűjtött vizelet sötétebb színű, 1015 fajsúly és kevés fehérnyét tartalmazott. A roham alatt kétszer hányt zöldes híg savanyú folyadékot. 27- dikén napközben szünet. Este Va 8-tól éjfél után 2 óráig tachycardia. 28- dikán szünet. Vizelet 600 k cm. A tachycardia alatt gyűjtött 100 K cm. vizeletben kevés fehérnye. 29- dikén napközben szünet. Este x/29-től éjfél után 722 óráig roham. 30- dikán reggel mellfájásról és a szívtájon nyomás érzetéről panaszol, állítólag érzi a roham közeledtét, mert ilyenkor szívműködését rendetlennek mondja, amennyiben minden 4—5 lökést erősebbnek érzi a többinél. Délelőtt 11 órakor a roham csakugyan bekövetkezett és tartott este V210-ig. A roham alatt P = 200, kicsiny, puha, könnyen elnyomható, monocrot, mint a mellékelt sphygmogramm mutatja (1. a rajz alsó sorát). Sem a rohamot, sem a pulsus minőségét nem befolyásolta a vagásra gyakorolt nyomás. Vizelet 1200 Kcm. A roham alatt gyűjtött 200 K cm. vizelet kevés fehérnyét tartalmazott. 31- dikén szünet. Június 1-én délelőtt 729-től délután 7,4 óráig roham, mely alatt a szív májtompulat és rekeszállás semmi változást sem mutattak. A nervus vagusokra gyakorolt nyomás, a szívtájnak faradizálása, só és hideg víz nyelése sem a roham tartamára, sem a pulsus minőségére semmi befolyással sem volt. 2- dikán délelőtt 1 9-től éjfél után 3 óráig roham. P. 1200, igen kicsiny, puha, könnyen elnyomható. Eddig a beteg aqua amygdalamararumot kapott belsőleg és a rohammentes időben egynéhányszor meglehetős nagy chinin-adagokat. Ezen napon a roham alatt 1 gm. föl. digitálisból 150 gm.-ra készített forrázatból belégzéseket végzett, de a rohamra semmi befolyása sem volt. 3- dikán szünet. Az előbb leírt módon készült digitális forrázatból kap belsőleg 2 óránként 1—1 evőkanállal. 4- dikén délután 721-től este 728-ig roham. P. 1200, valamivel feszesebb mint az előbbi rohamok alkalmával. A digitálist folytatja. 5- dikén szünet. Vizelet 1500 cm., miből a megelőző napi roham alatt 2000 cm. gyüjtetett, melyben kevés fehérnye. Digitálist folytatja. 6- dikán szünet. Digitális kihagyatott. 7- dikén szünet. 8- dikán a beteg a kórodát elhagyta. 602