Orvosi Hetilap, 1890. december (34. évfolyam, 49-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

1890. 49. sz. ORVOSI HETILAP tulatos voltánál fogva nem oly egyenletes felület, hová a boro­­g­atásokat pontos praecisitással alkalmazhatnék, mint az arcz­­vagy homloktájakon s így a hatás sem oly gyorsan szembe­szökő. Egyébként a folyamat a fliskagylókon sem persistált 2 napnál tovább. Tovaterjedést a homlok és a fej hajas része, valamint a külhalljáratok irányában egy esetben sem észleltünk. 3. A lázmenet ichthyos kezelés mellett már 24 óra múlva intermittáló jelleget öltött, a helyi tünetek javulása daczára még 1—2—3 napig esti emelkedést mutatott. 4. Eseteink átlag 3—4 nap alatt gyógyultak. Egyébként kétségtelen, hogy az orbáncz lefolyása lényegi­leg az infectio belterjétől függ. Volt esetünk, hol az arcz­­orbáncz szokott gyorsasággal folyt le, de kíséretében p­eri­­pneumonikus tályog fejlődött. Nem állítjuk tehát, hogy az ichthyol a bántalom toxikus voltát befolyásolja, csak azt állít­hatjuk elért eredményeink után teljes joggal, miszerint arcz­­orbáncznál a helyi tünetek, a bőrláb és beszűrődés lényegesen enyhülnek, a tovaterjedésnek pedig határ szabatik. Hogy leírt eljárásunk vándororbáncznál is sikert igérő-e, az iránt kellő tapasztalatokkal nem rendelkezem. Azt hiszem azonban a test koponyán kívüli részein mások lévén a boncz­­tani viszonyok, oly esetekben, hol igen kiterjedt a folyamat, a kötőszövet erősen laza s a borogatások kellő praecisitással nem alkalmazhatók, ott az eljárás sikertelennek fog bizonyulni. Parjesz Zsigmond egyetemi tanár belgyógyá­szati korodájából. A tachycardiáról.­ Kohn Fülöp dr. kórodai gyakornoktól. A múlt tanévben fordult elő a belgyógyászati kórodán — a­hol akkor mint gyakornok voltam alkalmazva — egy eset, mely megérdemli a figyelmet annyival is inkább, mert aránylag ritkán kerül észlelés alá. Csak mintegy két évtized előtt lett inkább figyelemre méltatva, a bántalom lényege és kezelése pedig még nincs tisztába hozva. Az eset következő: Schultz Ferencz 25 éves gör.-kath. nőt­len pénzügyőr felvétette magát korodánkra azon panaszszal, hogy a megelőző év márczius havának vége felé előtte ismeretlen ok folytán egyszerre heves szívdobogás lepte meg mellszorongás és fuladástól kisérve, a­mely állapot 6 órai tartam után önként és hirtelen szűnt meg.­ Ezen idő óta 3—4 naponként 5—6 órai tar­tammal jelentkeztek ily rohamok, míg ezelőtt 3 héttel katonai fegyvergyakorlaton vevén részt, ez alatt és ezóta harmadnaponként jelentkeztek hasonló rohamok különböző időtartammal; egyike ezek­nek állítása szerint félbenhagyás nélkül 48 óráig tartott. Anamnaesisében említést érdemel, hogy 5 év előtt két hétig tartó polyarthritis rheumatica acutában szenvedett. Tudomása szerint családjában idegbántalom elő nem fordult. A középtermetű jól fejlett és táplált férfibeteg bőrszíne ren­des. Szellemi és külérzéki működések rendesek. Közérzete a roha­mokban fellépő szívdobogás és fuladás érzete miatt zavart. Légzési szervekben eltérés nem mutatható ki. Légzés a felvétel alkalmával, a­mi rohammentes időben történt, perczenként 20 volt. A szívcsúcs­­lökés a 6'—7-dik bordaközben a bimbóvonaltól 2 cm.-nyire kifelé — a középvonaltól 15 cm.-nyire — kiterjedten és gyengén érez­hető. A szívtompulat úgy hossz­ mint harántirányban nagyobb, felső határa a bal parasternal vonalban a 3. borda, belső határa a ster­num alá terjed 1­5 cm.-nyire, külső határa a csúcslökés helyének felel meg. A szívcsúcs felett h­allgatódzva egy egészen a tiszta diastolikus hangig tartó lágy systolikus zörej hallható. Az aorta és a jobb szív felett két tiszta hang hallható, úgyszintén az art. pul­monalis felett is, csakhogy az utóbbinak második hangja feltűnően eltért. Pulsus száma perc­enként 80, középnagy, telt és elég feszes. Az ekkor felvett sphygmogramm eltérést legfeljebb annyiban muta­tott, hogy a felszálló ág kissé meredek (1. a rajz felső sorát). Táp­csatorna, valamint a hozzá tartozó nagy mirigyek működése eltérést nem mutat. Vizelet tiszta világos-sárga, savi vegyhatású, fajsúly­­ Előadatott az Erdélyi muzeum-egylet orvostermészettudományi szakosztályának 1890. szeptember 19-dikén tartott gyűlésén. 1019, idegen alkatrészek benne ki nem mutathatók. Hőmérséke normális. Május 18., 19. és 20-dikán semmi változás. Május 21-dikén N­ = 36’8, É = 80, L = 20. Délelőtt 11 órakor a beteg heves szívdobogás és mellszorongásról panaszol. Pulsus az art. radiálison nem számlálható, oly kicsiny. A szíven h­allgatódzva, a rythmikus szívműködés száma perc­enként 200. Lég­zés 28. Bőrszín normális, cyanosisnak semmi nyoma. Szívtompulat nem változott. Szív és nagyedények felett h­allgatódzva a lelet tel­jesen megfelel a felvétel alkalmakor találttal. A szívdobogás éjfél után 2 óráig, tehát 15 órán át tartott, a­midőn hirtelen minden művi beavatkozás nélkül szű­nt meg. 22- dikén délelőtt a beteg jól érzi magát, délután 3 órától kezdve tachycardia, este a L-ig, mialatt a P = 200, L = 28. Physikális tünetek mint az előző napi roham alatt. 23- dikán délután 1 órától éjfél után Väl-ig roham. 24- dikén szünet. 25- dikén nappal szünet. A vizelet gyüjtetett. 24 órai mennyi­sége 3000 [x] cm., tiszta világos-sárga, savi vegyhatású, 1012 fajsúly, fehérnyét nem tartalmazott. Este 7 órától éjfél után 1 óráig tachy­cardia. 26- dikán délelőtt szünet, délután 2-től éjfél utáni 2-ig roham. A roham alatt a rekesz állása, szív és májtompulat nem változott. Vizelet 24 órai mennyisége 1700­0 cm., miből az előző éjjel 6 órán át tartott tachycardia alatt 600 KI cm. gyüjtetett. A ren­des szívműködés alatt gyűjtött vizelet tulajdonságai mint az előbbi napokon, míg a tachycardia alatt gyűjtött vizelet sötétebb színű, 1015 fajsúly és kevés fehérnyét tartalmazott. A roham alatt két­szer hányt zöldes híg savanyú folyadékot. 27- dikén napközben szünet. Este Va 8-tól éjfél után 2 óráig tachycardia. 28- dikán szünet. Vizelet 600 k cm. A tachycardia alatt gyűjtött 100 K cm. vizeletben kevés fehérnye. 29- dikén napközben szünet. Este x/2­9-től éjfél után 722 óráig roham. 30- dikán reggel mellfájásról és a szívtájon nyomás érzetéről panaszol, állítólag érzi a roham közeledtét, mert ilyenkor szívműkö­dését rendetlennek mondja, a­mennyiben minden 4—5 lökést erő­sebbnek érzi a többinél. Délelőtt 11 órakor a roham csakugyan bekövetkezett és tartott este V210-ig. A roham alatt P = 200, kicsiny, puha, könnyen elnyom­ható, monocrot, mint a mellékelt sphygmogramm mutatja (1. a rajz alsó sorát). Sem a rohamot, sem a pulsus minőségét nem befolyá­solta a vagásra gyakorolt nyomás. Vizelet 1200 K­cm. A roham alatt gyűjtött 200 K cm. vizelet kevés fehérnyét tartalmazott. 31- dikén szünet. Június 1-én délelőtt 729-től délután 7­,4 óráig roham, mely alatt a szív­ májtompulat és rekeszállás semmi változást sem mutat­tak. A nervus vagusokra gyakorolt nyomás, a szívtájnak faradizá­­lása, só és hideg víz nyelése sem a roham tartamára, sem a pul­sus minőségére semmi befolyással sem volt. 2- dikán délelőtt 1 9-től éjfél után 3 óráig roham. P. 1­200, igen kicsiny, puha, könnyen elnyomható. Eddig a beteg aqua amygdal­­amararumot kapott belsőleg és a rohammentes időben egynéhányszor meglehetős nagy chinin-adagokat. Ezen napon a roham alatt 1 gm. föl. digitálisból 150 gm.-ra készített forrázatból belégzéseket végzett, de a rohamra semmi befolyása sem volt. 3- dikán szünet. Az előbb leírt módon készült digitális forrá­zatból kap belsőleg 2 óránként 1—1 evőkanállal. 4- dikén délután 721-től este 728-ig roham. P. 1­200, vala­mivel feszesebb mint az előbbi rohamok alkalmával. A digitálist folytatja. 5- dikén szünet. Vizelet 1500­­ cm., miből a megelőző napi roham alatt 200­0 cm. gyüjtetett, melyben kevés fehérnye. Digi­tálist folytatja.­­ 6- dikán szünet. Digitális kihagyatott. 7- dikén szünet. 8- dikán a beteg a kórodát elhagyta. 602

Next