Orvosi Hetilap, 1891. május (35. évfolyam, 18-22. szám)

1891-05-03 / 18. szám

1891. 18. sz. ORVOSI HETILAP Ha el is tekintünk oly idegkészülékektől, mint Harnack1 musculo-motorikus, Aubert és Dehn2 coordinatiós centruma vagy Schmiedeberg3 és Truhart4 „Zwischenapparat“-ja, úgy az álta­lánosságban dívó felfogás mintájára általunk is automatikusok­nak nevezett dúczok működésére vonatkozólag Bidder,5 Goltz,0 Stannins, Heidenhain,7 Bezold,8 Klug,9 Tigerstedt és Ström­­burg,10 Lövit 11 közt oly ellentétes nézetek uralkodnak, melyek adott esetek kapcsán a véleményadást lehetetlenné teszik. Romberg és Hiss12 fejlődéstani vizsgálataik alapján a szív dúczait érzőknek mondják; szerintük ezen dúczok nem auto­matikusok és a szívműködés sem gyorsulásának, sem lassu­­lásának nem actív közvetítői. A rythmikus szívműködés értel­mezésére a szívizomzat automatáját veszik fel. Az antipyrin­­nál tett észleleteink kapcsán hajlandók vagyunk ugyan a szív­­izomzatnak igen lényeges szerepet betudni, azonban az anti­­febrin és phenacetinnel végzett kísérleteink alapján a szív­működésben beálló változatokat e mellett vagus és Sympathi­kus hatástól függőknek kell tekintenünk. Váljon ezen érző szívdúczok működése abban áll e, mint azt Romberg állítja, hogy a benyomatokat a központi idegrendszerrel közli, mely reflex úton szabályozza a vagus és accelerans útján a szív­működést, a manometeren nyert változásoknak a szívnek in situ mutatkozókkal való összevetése által, melyek egymást fedezik, valószínűtlennek kell tartanunk. Ezek után vizsgálataink eredményeit röviden következők­ben foglalhatjuk össze. I. Antipyrin: a) Antipyrinnél a szív összehúzódásainak eréiy­beni csökkenése, illetőséig azok­ megszűnése a használt oldat töménységével arányos. b) Híg oldatok az egyes összehúzódások időbeli lefolyását gyorsabbá, töményebbek lassúbbá teszik, az ennél nagyobb con­­centratióval bírók ismét rövidebbé, a­midőn az egyes összehúzó­dások között az oldat töménységével növekedő szünetek lépnek fel. c) Ugyanazon oldat behatása alatt az elhalási viszonyok­tól teljesen függetlenül vagyis a szívműködés első­­1 perc­ében a­ contractiók erélye csökken, lefolyása, valamint az esetleges szünet tartama növekedik. d) Az elhalás először a gyomrácsot illeti. e) Az izmok ingerlékenysége híg oldatoknál jelentékenyen csökken, töményeknél megszűnik. f) A szív működési tartama jelentékenyen csökken. II. Antifebrin. a) Antifebrin híg oldatai a szívcontractiók erélyét növe­lik, tömények gyengítik. b) Híg oldatok az egyes összehúzódások időbeli lefolyását növelik, tömények kisebbítik. c) Antifebrin behatása alatt fellépő szünetek közép tömény­ségű oldatoknál a legrövidebbek. d) Ugyanazon töménységű oldat behatása, alatt az elhalási stádiumtól független időszakban, tehát, működésének első 4 perc­ében főleg a contractiókat, illetőleg a szívre jelentékenyebb befolyást nem gyakorol. e) A szívizom ingerlékenysége legalább jelentékenyen nem változik. /') A szív működési tartama feltűnőbb változást nem mutat. III. Phenacetin: A phenacetinnek az oldhatóság határáig menő oldatai a szívre közömbösek, behatásuk tartama alatt, természetesen a több ízben említett időhatáron belül, változást nem idéznek elő. És így ma a vizsgálat tárgyává tett antipyreticumok szívre gyakorolt hatásának egyes tényeinek felsorolására szorít­kozunk, a­nélkül, hogy egy minden tekintetben kielégítő 1 Die Bedeutung der pharm. Thatsachen für die Physiol, des Froschherz. Halle 1881. — 2 Ueber die Wirkung des Kaft'ees auf die Herzthät. Pflüger Arch. Bd. IX. — 3 Unters, üb. einig. Giftwirk, am Froschherzen. — 4 Ein Beitrag z. Nicotinwirkung. 18K9. — 5 Arch. f. Physiol. 1852. — 6 Arch. f. path. Anat. u. Physiol. Bd. 23. — 7 Arch, f. Physiol. 1858. — 3 Virch. Arch. f. path. Anat. u. Physiol. — 9 Ueber d. Einfluss gasartiger Körper auf die Funct. d. Froschherz. Arch. f. Physiol. 1879. — 10 D. Venensinus d. Froschh. physiol, untersucht. — 11 Beiträge z. Innervation d. Herz. Pflüg. Arch. 1882. — 12 Beiträge z. Herzinnervation. Congress f. inn. Medicin. Wien 1890. magyarázatot a szív beidegzési elméletének végleges tisztázása előtt adni képesek volnánk. Újabb és újabb nézetek felmerü­lése ezek értelmezését ugyan módosítani, de a gyakorlati érték­kel biró eredményeken változtatni nem fog. E helyütt végül mély hálánkat rójjuk le Regőczi Nagy Imre tmr. úr emléke iránt, ki is minket vizsgálatainkban tanácsá­val és vezetésével jóakarólag támogatott; köszönetet mondunk egyszersmind Mihajlovits Miklós élettani tanársegéd úrnak szívességéért, melylyel kísérleteink kivitelénél segítségünkre volt. A környi idegek fibromái és sarcomái. Herczel Manó dr. egyet. m.-tanártól és a heidelbergi sebészeti klinika I. tanársegédétől. (Folytatás.) Általában a színeződés intensitása meglehetősen egyenletes, persze vastagabb rostok sötétebben vannak festve, mivel még több velőt tartalmaznak. A középszéles és széles rostok kettős rajzolatot mutatnak és Schwann-féle hüvelyük határozottan elüt a környező kötőszövettől. Legerősebben festődik a tengely­­fonal külső rétege (talán a Kühne, Ewald-féle belső szárú hüvelye), mely fekete vagy feketés ibolya, egyenlőtlen vastag, gyakran vari­osusan duzzadt kötelet képez, melyből vastagabb oldalágak haladnak gyakran szabályosan halszálkaszerűen, más­kor inkább szabálytalanul a külső neurilemmához. Ezen haránt, többnyire hegyes szögben elágazó ágak folytán a vele szaggatott, egyes egyenlőtlen nagy, egyenletesen fénylő, kékes ibolya színű, erősebben fénytörő göröngyökre szétesett, melyek maguk ismét sötétkék szemcséktől és finom vonalaktól átjártak. Igen erős nagyításnál ezen szemcsék finom hálószerkezet csomópontjainak bizonyulnak, mely egyenlőtlen vastag rostocs­­kákból áll, melyek a külső neurilemmán vastagabban szövöt­teknek látszanak és elégtelen differencirozásnál alaktalan görön­gyökké folynak össze. Lehet, hogy itt festéklerakódás történik a vetőanyag szarurostozatában, mely Tizzoni és Cattani szerint a periaxialis hüvelytől a perimedullarishoz vagy külsőhöz megy. Egyes helyeken a központi a tengelyfonal körül futó fekete cső igen vékony és egyenletes távolságokban elnyújtott orsó­alakú megvastagodásokat mutat, míg a Banvier-féle befűződések­­nek világos, halvány, tölcsérszerű harántszeletek — a velőhüvely befűződései — látszanak megfelelni. A velőtartalmú rostokon a legritkább esetben hiányzik egészen a tengelybeli fekete fonal, és ekkor az egész velő­állományt kék rostocskákból álló finom gerendázat járja át. A tengelyfonal maga ekkor bizonyosan nincs megfestve, mert harántúl metszett rostokon a sötét ibolyaszínű velőállomány közepében határozottan látunk bizonyos világos, fénylő képletet. Az igen finom, haematoxylinnal festődő rostok részben anastomizálnak, bírnak szintén orsószerű duzzanatokkal és első pillanatra csupasz tengelyfonalak képét nyújtják. Igen erős nagyításnál azonban jól látható, hogy ezeknek is van vékony, halvány ibolyaszínű, szemcsés hüvelyük (velő). Mágcsagöröngyök sehol sem találhatók. Mindezek után sok körülmény szól az elsődleges idegrostok elfajulása mellett, kezdve az egyszerű széthullás, ritkulástól egész a sorvadásig, a teljes eltűnésig: változások, melyek a szaporodó, részben hyaline elfajult kötőszövet nyomásáról vannak feltételezve. Itt tehát a baloldali környi idegeken, főleg a plexus brachialison, fibromák vannak jelen, melyek részben myxomásan elfajultak és combinálva látszanak a bal kar kiterjedt elephan­tiasis mollisával. Az utóbbin talált szövettani leletek bizonyítják, hogy valódi elephantiasis maromat,édes ez. A folyamat kétségtelenül veleszületett és egyoldali. Két ízben volt még alkalmam a fiúcskát megvizsgálni, 6 és 20 hónappal a műtét után. A betegség határozottan előre­haladó irányú és majdnem úgy látszik, mintha a műtéti be­avatkozást követő első félévben gyorsabban és nagyobb mennyi­ségben léptek volna fel friss daganatcsomók, mint az azóta le­folyt időszakban. 215

Next