Orvosi Hetilap, 1891. május (35. évfolyam, 18-22. szám)
1891-05-03 / 18. szám
1891. 18. sz. ORVOSI HETILAP Ha el is tekintünk oly idegkészülékektől, mint Harnack1 musculo-motorikus, Aubert és Dehn2 coordinatiós centruma vagy Schmiedeberg3 és Truhart4 „Zwischenapparat“-ja, úgy az általánosságban dívó felfogás mintájára általunk is automatikusoknak nevezett dúczok működésére vonatkozólag Bidder,5 Goltz,0 Stannins, Heidenhain,7 Bezold,8 Klug,9 Tigerstedt és Strömburg,10 Lövit 11 közt oly ellentétes nézetek uralkodnak, melyek adott esetek kapcsán a véleményadást lehetetlenné teszik. Romberg és Hiss12 fejlődéstani vizsgálataik alapján a szív dúczait érzőknek mondják; szerintük ezen dúczok nem automatikusok és a szívműködés sem gyorsulásának, sem lassulásának nem actív közvetítői. A rythmikus szívműködés értelmezésére a szívizomzat automatáját veszik fel. Az antipyrinnál tett észleleteink kapcsán hajlandók vagyunk ugyan a szívizomzatnak igen lényeges szerepet betudni, azonban az antifebrin és phenacetinnel végzett kísérleteink alapján a szívműködésben beálló változatokat e mellett vagus és Sympathikus hatástól függőknek kell tekintenünk. Váljon ezen érző szívdúczok működése abban áll e, mint azt Romberg állítja, hogy a benyomatokat a központi idegrendszerrel közli, mely reflex úton szabályozza a vagus és accelerans útján a szívműködést, a manometeren nyert változásoknak a szívnek in situ mutatkozókkal való összevetése által, melyek egymást fedezik, valószínűtlennek kell tartanunk. Ezek után vizsgálataink eredményeit röviden következőkben foglalhatjuk össze. I. Antipyrin: a) Antipyrinnél a szív összehúzódásainak eréiybeni csökkenése, illetőséig azok megszűnése a használt oldat töménységével arányos. b) Híg oldatok az egyes összehúzódások időbeli lefolyását gyorsabbá, töményebbek lassúbbá teszik, az ennél nagyobb concentratióval bírók ismét rövidebbé, amidőn az egyes összehúzódások között az oldat töménységével növekedő szünetek lépnek fel. c) Ugyanazon oldat behatása alatt az elhalási viszonyoktól teljesen függetlenül vagyis a szívműködés első1 percében a contractiók erélye csökken, lefolyása, valamint az esetleges szünet tartama növekedik. d) Az elhalás először a gyomrácsot illeti. e) Az izmok ingerlékenysége híg oldatoknál jelentékenyen csökken, töményeknél megszűnik. f) A szív működési tartama jelentékenyen csökken. II. Antifebrin. a) Antifebrin híg oldatai a szívcontractiók erélyét növelik, tömények gyengítik. b) Híg oldatok az egyes összehúzódások időbeli lefolyását növelik, tömények kisebbítik. c) Antifebrin behatása alatt fellépő szünetek közép töménységű oldatoknál a legrövidebbek. d) Ugyanazon töménységű oldat behatása, alatt az elhalási stádiumtól független időszakban, tehát, működésének első 4 percében főleg a contractiókat, illetőleg a szívre jelentékenyebb befolyást nem gyakorol. e) A szívizom ingerlékenysége legalább jelentékenyen nem változik. /') A szív működési tartama feltűnőbb változást nem mutat. III. Phenacetin: A phenacetinnek az oldhatóság határáig menő oldatai a szívre közömbösek, behatásuk tartama alatt, természetesen a több ízben említett időhatáron belül, változást nem idéznek elő. És így ma a vizsgálat tárgyává tett antipyreticumok szívre gyakorolt hatásának egyes tényeinek felsorolására szorítkozunk, anélkül, hogy egy minden tekintetben kielégítő 1 Die Bedeutung der pharm. Thatsachen für die Physiol, des Froschherz. Halle 1881. — 2 Ueber die Wirkung des Kaft'ees auf die Herzthät. Pflüger Arch. Bd. IX. — 3 Unters, üb. einig. Giftwirk, am Froschherzen. — 4 Ein Beitrag z. Nicotinwirkung. 18K9. — 5 Arch. f. Physiol. 1852. — 6 Arch. f. path. Anat. u. Physiol. Bd. 23. — 7 Arch, f. Physiol. 1858. — 3 Virch. Arch. f. path. Anat. u. Physiol. — 9 Ueber d. Einfluss gasartiger Körper auf die Funct. d. Froschherz. Arch. f. Physiol. 1879. — 10 D. Venensinus d. Froschh. physiol, untersucht. — 11 Beiträge z. Innervation d. Herz. Pflüg. Arch. 1882. — 12 Beiträge z. Herzinnervation. Congress f. inn. Medicin. Wien 1890. magyarázatot a szív beidegzési elméletének végleges tisztázása előtt adni képesek volnánk. Újabb és újabb nézetek felmerülése ezek értelmezését ugyan módosítani, de a gyakorlati értékkel biró eredményeken változtatni nem fog. E helyütt végül mély hálánkat rójjuk le Regőczi Nagy Imre tmr. úr emléke iránt, ki is minket vizsgálatainkban tanácsával és vezetésével jóakarólag támogatott; köszönetet mondunk egyszersmind Mihajlovits Miklós élettani tanársegéd úrnak szívességéért, melylyel kísérleteink kivitelénél segítségünkre volt. A környi idegek fibromái és sarcomái. Herczel Manó dr. egyet. m.-tanártól és a heidelbergi sebészeti klinika I. tanársegédétől. (Folytatás.) Általában a színeződés intensitása meglehetősen egyenletes, persze vastagabb rostok sötétebben vannak festve, mivel még több velőt tartalmaznak. A középszéles és széles rostok kettős rajzolatot mutatnak és Schwann-féle hüvelyük határozottan elüt a környező kötőszövettől. Legerősebben festődik a tengelyfonal külső rétege (talán a Kühne, Ewald-féle belső szárú hüvelye), mely fekete vagy feketés ibolya, egyenlőtlen vastag, gyakran variosusan duzzadt kötelet képez, melyből vastagabb oldalágak haladnak gyakran szabályosan halszálkaszerűen, máskor inkább szabálytalanul a külső neurilemmához. Ezen haránt, többnyire hegyes szögben elágazó ágak folytán a vele szaggatott, egyes egyenlőtlen nagy, egyenletesen fénylő, kékes ibolya színű, erősebben fénytörő göröngyökre szétesett, melyek maguk ismét sötétkék szemcséktől és finom vonalaktól átjártak. Igen erős nagyításnál ezen szemcsék finom hálószerkezet csomópontjainak bizonyulnak, mely egyenlőtlen vastag rostocskákból áll, melyek a külső neurilemmán vastagabban szövötteknek látszanak és elégtelen differencirozásnál alaktalan göröngyökké folynak össze. Lehet, hogy itt festéklerakódás történik a vetőanyag szarurostozatában, mely Tizzoni és Cattani szerint a periaxialis hüvelytől a perimedullarishoz vagy külsőhöz megy. Egyes helyeken a központi a tengelyfonal körül futó fekete cső igen vékony és egyenletes távolságokban elnyújtott orsóalakú megvastagodásokat mutat, míg a Banvier-féle befűződéseknek világos, halvány, tölcsérszerű harántszeletek — a velőhüvely befűződései — látszanak megfelelni. A velőtartalmú rostokon a legritkább esetben hiányzik egészen a tengelybeli fekete fonal, és ekkor az egész velőállományt kék rostocskákból álló finom gerendázat járja át. A tengelyfonal maga ekkor bizonyosan nincs megfestve, mert harántúl metszett rostokon a sötét ibolyaszínű velőállomány közepében határozottan látunk bizonyos világos, fénylő képletet. Az igen finom, haematoxylinnal festődő rostok részben anastomizálnak, bírnak szintén orsószerű duzzanatokkal és első pillanatra csupasz tengelyfonalak képét nyújtják. Igen erős nagyításnál azonban jól látható, hogy ezeknek is van vékony, halvány ibolyaszínű, szemcsés hüvelyük (velő). Mágcsagöröngyök sehol sem találhatók. Mindezek után sok körülmény szól az elsődleges idegrostok elfajulása mellett, kezdve az egyszerű széthullás, ritkulástól egész a sorvadásig, a teljes eltűnésig: változások, melyek a szaporodó, részben hyaline elfajult kötőszövet nyomásáról vannak feltételezve. Itt tehát a baloldali környi idegeken, főleg a plexus brachialison, fibromák vannak jelen, melyek részben myxomásan elfajultak és combinálva látszanak a bal kar kiterjedt elephantiasis mollisával. Az utóbbin talált szövettani leletek bizonyítják, hogy valódi elephantiasis maromat,édes ez. A folyamat kétségtelenül veleszületett és egyoldali. Két ízben volt még alkalmam a fiúcskát megvizsgálni, 6 és 20 hónappal a műtét után. A betegség határozottan előrehaladó irányú és majdnem úgy látszik, mintha a műtéti beavatkozást követő első félévben gyorsabban és nagyobb mennyiségben léptek volna fel friss daganatcsomók, mint az azóta lefolyt időszakban. 215