Orvosi Hetilap, 1891. július (35. évfolyam, 27-30. szám)

1891-07-05 / 27. szám

333 ORVOSI HETILAP 1891. 27. sz. 3. A kis ferde átmérő — d. suboccipito bregmatica — melyet azon ponttól, hol a tarkó átmegy az occipittba (körül­belül megfelel az Inionnak) mértünk a nagy kutacska közepéig. 4. A fej magassági átmérője: a gnathiontól a vertex capitis-ig. II. Haránt átmérők. 1. Diameter transversa maxima, a két falcsontdudor közötti távolság. 2. Diameter bitemporalis s. intercoronaria a legnagyobb homlokszélesség, a koronavarratok leszálló ágai között a leg­nagyobb távolság. III. Fejkerületek: 1. Legnagyobb, vagyis a nagy ferde (gnathion—extremum) végpontjai körül vont kerület. 2. Nagy, mely a fej egyenes átmérője körül vonandó. 3. Kis, a kis ferde körül. Szülészeti szempontból legfontosabb a kis fejkerület. Mérő­eszközül az I. és II. csoportnál, kivéve a II. 4. átmérőt, pontos körzőalakú eszközt, a magasság mérésére a rendes, egymással párhuzamosan mozgó szárakkal biró kephalometert, s a III. csoportnál pontos mérőszalagot használtam. Lássuk ezután vizsgálataim eredményeit. I. A fej és medencze közti viszony. A­ Koponyafekvéses szülések. A 200 szülés között 192 volt koponyafekvés; ezeknek átlagos méretei a következők : Mit mutatnak e méretek? Első­sorban azt, hogy a fej szülés alatt minden méreté­ben kisebbedik, kivévén a nagy ferde a­ méretét és az ennek megfelelő fejkerületet, melyek­­kisfokú nagyobbodást látszanak mutatni. Két átmérő mutatja a legjelentékenyebb kisebbedést, t. i. a kis ferde (0'4­5) és a bitemporalis (0'44), melyek egyenlő mértékben, közel fél centiméterrel kisebbek, mint a VIII-dik napon s ugyancsak a fejkerületek között is a nekik feletkező legkisebb fejkerület mutat hasonló viszonyokat, L14 cm.-rel nagyobbodik a VIII-dik napig. E tény magyarázata magában a koponyafekvéses szülés mechanismusában rejlik. A kis ku­tacska leszállása által a fej flectált tartásba jutván, érthető, hogy a kis ferde átmérő irányában szenvedi el a legnagyobb fokú összenyomatást. Kisebbfokú ez a biparietalis átmérő irányában Miért ? kevesebb nyomásnak volna ez kitéve, mint az inter­coronaria ? Nem, hanem kedvezőtlenebb mechanikus viszonyok között van ; kisebbedése csak oly fokban történhetik, a­milyen széles a nyilvarrat; a kis haránt átmérő irányában tetemesen megkönnyíti a kisebbedést az ezen átmérőben székelő nagy kutacska, mely különösen a homlokcsontok közé ékelődve mélyen, ezek egymás alá tolódását tetemesen megkönnyíti. Észleléseink tehát nem egyeznek Olshauseni tapasztalataival, hogy rendes szülésnél főleg a biparietalis átmérő irányában kisebbedik a fej. A fej magassági átmérője is jelentékenyen kisebb (0*37) a szülés után, vagyis az agykoponya alacsonyabb, mint a VIII dik napon. Ennek jelentőségét meg fogjuk érteni, ha a sagittalis méreteket vesszük figyelembe. Ezek megtekintésénél 1 i. m. 16. 1. Fej méretek Szülés után VIII-dik nap Különb­ség Nagy ferde a) gnathion-extremum ... 13­ 41 13-34 — 007 n „ b) gnathion-lambdapont... 130 1301 + 001 Egyenes a) nasion-extremum ... ... 11-38 11-47 + 0­09 „ b) nasion-lambdapont— ... 11 22 11-37 + 0­15 Kis ferde (inion- nagy kulacs)... ... 1­ 24 9-69 + 0-45 Fej magassága ... ... ... ............ 10 07 10-44 4­ 0-37 Nagy haránt (biparietalis)... ... ... 901 9 4 + 0-39 Kis haránt (bitemporalis) ... ... ... 7-95 839 + 044 Legnagyobb fejkerület.. .. ... ... 37 79 37 34 + 0 45 Nagy fej­kerület ............ ... ... ... 34-15 34 3 + 0-15 Kis . ................................... 30 71 31 85 + 1-14 az első szembeötlő tény, hogy sokkal jelentéktelenebb változást szenvednek el (0 01—0* 15) mint a haránt méretek (0'37—0'45). Vegyük figyelembe először a nagy ferde átmérőt, mit két­féleképen mértünk, az állcsúcstól (gnathion) a kis kutacskáig (lambdapont) és — ugyancsak az állcsúcstól — az extremumig, vagyis a fej legtávolabbi pontjáig, mely a lambdapont felett 1—2 cm.-re van, a nyilvarrat mentén. Mindkét méret mellső végpontja ugyanazon fix pont, a gnathion; ha tehát a méretek különböző természetűek, e változás okát csupán a hátsó vég­pontokban kereshetjük. A gnathiontól a lambdapontig vett vonal ugyanannak vehető a szülés után, mint a VIII-dik napon (O'Ol különbség), mivel pedig a lambdaponttal azonosíthatjuk a pars squammosa occipitis csúcsát, nyilvánvaló, hogy a pars squammosa szülés alatt helyzetét nem változtatja. A gnathion­tól az extremumig vont vonal szülés után 0'07-tel nagyobb , vagyis a falcsontok hátsó részlete a szülés alatt hátrább áll. Mondhatná ugyan valaki azt is, hogy ezen nagy ferdének szülés után talált nagyobb voltát a fejdaganat rovására lehet írni, azonban ez ellen felhozzuk azt, hogy a méréseknél a körző gömbjét mindig szorosan a csontra nyomva, tehát a vize­­nyő széttolásával vettük fel a méreteket. Máskülönben ezen lelet csak kiegészítője az előbbinek, mert ha azt találtuk, hogy a nyakszirt pikkelye változatlan, de másrészt, tapasztalati tény, hogy a nyakszirtcsontot szülés közben a falcsontok alatt találjuk, ez csak úgy jöhet létre, ha a falcsontok nyomultak hátrább s így fedték el a nyakszirtcsontot s azért távolodott az álltól az extremum. Kisebbedik a fej az egyenes átmérő irányában is, de különböző fokban, a­mint az egyenes átmérő hátsó végpontjának az extremumot (0'09) vagy a lambdapontot (0'15) vesszük. Az előbbi méret kisebbedését megmagyarázza a hondokcsontoknak a falcsontok alá nyomulása; még bizo­nyosabban jelzi e viszonyt az utóbbi, mely két biztosan fel­ismerhető végpontot, a lambdapontot és a nasiont köti össze. Fentebb láttuk, hogy a lambdapont szülés alatt átlagban fix­nek vehető, tehát az ide vont egyenes átmérő a homlokcsont­nak eltolódását a falcsontok alá, illetőleg annak megdőlési fokát jelezi. E viszonyoknak megfelelően látjuk a fejkerületek meg­változását is. A legnagyobb fejkerü­let (a nagy ferde körül) szülés után 6'45-tel nagyobb, mint a VIII-dik napon. Ennél a méretnél a fejdaganat már jelentékenyebb szerepet játszik, mert a mérőszalag mentén a vizenyőt minden ponton nem sikerül elsimítani. A nagy fejkerület (az egyenes körül) jelen­téktelen változást mutat (6' 15). (Folytatása következik.) Közlemény Laufenauer Károly egyet. ny. r. tanén­­elmekórtani korodájáról. Kimutatás Laufenauer tanár egyetemi elme- és idegkór­­tani ambulantiájáról. Közli Sarbó Artur dr. egyet, gyakornok. A lefolyt 1890-dik évben az ambulantia ismét tetemes gyarapodást mutat oly annyira, hogy míg ezelőtt kilencz évvel, a midőn az ambulantia először jön megtartva, az évi betegek száma 57 volt, jelen évben 723 új beteg kereste fel járkórodán­­kat. A megbetegedések legnagyobb részét a functionális bán­iaknak tették, de fordultak azért elő igen érdekes szervi bántalmak is. A következő táblázat mutatja a betegségek csopor­tok szerinti elosztását: Kóralak Betegek száma Functionális bántalmak............................ 404 Gerinczagyi bántalmak... ... 20 Peripherikus idegbán­tal­mak ... ... ... 43 Agybajok. ............................................. 21 Elmebántalmak.. .......................... --- 152 Bel-­s sebészi bántalmak ... 83 Összeg... 723 A functionális bántalmak közül túlnyomó számban hysteria és neurasthenia eseteivel találkoztunk, előbbi 140, utóbbi 83 egyént mutat fel. A 140 hysteriás eset közül 5 eset férfit

Next