Orvosi Hetilap, 1891. szeptember (35. évfolyam, 36-39. szám)
1891-09-06 / 36. szám
441 ORVOSI HETILAP 1891. 36. sz. (lész. Különben feltéve, hogy a betegnél alkalmazható súlyok csakugyan distrahálják az ízületet, ebből még nem következik, hogy a súlynyujtás alatt beálló javulás a distractio következménye. Mert ez esetben is a súlynyujtás két ható tényezőből állana. Ezek egyike, amely kétségtelen, az ízület relatív nyugalomba helyezése, a másik, amely még nincsen bebizonyítva, az ízületi felületek széthúzása. Amidőn ily összetett gyógyhatánynyal állunk szemben, feladatunk azt egyes ható tényezőire szétbontani és ezeket külön-külön alkalmazva az egyes tényezők hatását elkülönítve kutatni. Ezen elv szerint jártunk el akkor, amidőn külön alkalmaztuk a rögzítést. Hogy a rögzítés hatását külön észlelhessük, az ízület rögzítésének tökéletesnek kellett lennie. Az erre alkalmazásban levő kötések a czélnak nem feleltek meg teljesen. Ezek körülfogták ugyan az alsó végtagnak egy jó nagy részét, de a törzshöz csupán egy keskeny medenczeövvel voltak csatolva s így a csípőizületet alig rögzítették. Hogy tehát a csípőizületet jól rögzítsük, kötésünkbe belefoglaltuk egyrészt az egész alsó végtagot a bokáig, másrészt pedig azt kiterjesztettük körülbelül egy Sayre-féle jacket alakjában a törzsön a csecsbimbóig. (1. ábra.) E kötés a csípőizületet jól rögzíti és teljes nyugalomba helyezi. Ezen kötések alkalmazása mellett azt tapasztaltuk, hogy a nyilvános rendelésünkhöz behozott, hygienice rosszul ellátott szegény betegek is gyorsan javultak ; hogy a fájdalom a kötés feltétele után azonnal elállott; és hogy a kötésben töltött első év volt hosszú idő óta a betegek és családjaik első nyugodt éjjele. Elértük tehát a súlynyujtás egyik tényezőjével, az ízület rögzítésével ugyanazon eredményt, mint az egész súlynyujtással. Ebből az következik, hogy a gümós csípőizületi láb által okozott fájdalom csillapításának — és amint később látni fogjuk—■ gyógyulásának alapfeltéte nem az ízületi felületek széthúzása, hanem az ízület teljes nyugalomba helyezése. A distractionális gyógykezeléstől azon előnyt is várták, hogy meggátolja az izvápa kikopását és a czombfejecs feljebb vándorlását. Azonban ezen remény nem teljesedett be. Magam is láttam több beteget, akiknél lelkiismeretességükről ismeretes orvosok maguk alkalmazták a súlynyújtást és ezt állandóan ellenőrizték anélkül, hogy az izvápakopást és a combfejecs feljebb csúszását meggátolhatták volna. Az egyszerű rögzítési kezelésnek még egy előnye a súlynyújtással szemben az, hogy a beteggel való bánást egyszerűsíti. Míg a súlynyújtásnál az ágybontás, a székletét stb. mozgással járó ápolási műveletek a betegnek mindig kisebb-nagyobb fájdalmat okoznak, vagy különös elővigyázati intézkedéseket igényelnek, addig az ilyen kemény kötésben lévő gyermeket karra lehet venni, egyik helyről a másikra fektetni, vagy kocsikáztatni anélkül, hogy fájdalmai lennének, vagy hogy ezáltal a gyógyulást késleltetnék. Összefoglalva tehát a súlynyújtás és a rögzítési kezelésről mondottakat, azt látjuk, hogy azon feltevés, hogy a beteg embernél alkalmazható súlyok az ízületet distrahálják, még bebizonyítva nincsen ; hogy feltéve, hogy a súlynyújtás, amint a gyakorlatban alkalmazható, tényleg distrahál, az akkor is egy összetett gyógyhatány, amely distractióból és relatív rögzítésből áll, és hogy a súlynyújtás egész symptomatikus, és amint látni fogjuk, gyógyító hatása egyedül a csípőizület tökéletes rögzítésével is elérhető A csípőizületet a fentebbi rajzban bemutatott és később részletesen leírandó kemény kötéssel vagy azt helyettesítő, levehető tokkal tökéletesen rögzíthetjük, s ezen kezelésmód a betegre és ápolószemélyzetre kellemesebb és kényelmesebb, mint a súlynyújtás. Ezen tapasztalataink után nemcsak a nyilvános rendelés ambuláns betegeinél, hanem azoknál is, akiknél nem ily szállítási és ápolási nehézségek voltak a mérvadók a gümős csípőizületi láb gyógykezelésénél, elhagytuk a súlynyújtást és az egyszerű rögzítési kezeléshez tértünk át. Eljárásunk a következő : Ha a gümős csípőizületi lábhoz még nem csatlakozott zsugor, az ízületet vagy fészkötéssel (1. az 1-ső ábrát) vagy pedig azt helyettesítő levehető bőrtokkal rögzítjük (2-dik ábra). Ismétlések elkerülése végett a kötés feltételét a zsugorok kinyitásánál, a bőrtok megrendeléséhez szükséges fészlenyomat elkészítését, valamint a tokot pedig szintén alantabb fogom részletesen leírni. Egyszerű csípőizületi lábnál zsugor nélkül a főszkötést csak oly betegnél alkalmazom, aki a bőrtok költségeit nem bírja viselni, tehát a nyilvános rendelés betegeinek jó részénél. A főszkötést tisztogatás czéljából legalább 2— 3 hetenként meg kell újítni. A kötés befedi ugyan az ízület egész környékét, de miután a gümős csípőizületi láb ezen időszakában a helybeli kezeléstől semmi hasznot sem várhatunk, az ízület környékét azon tudatban hagyhatjuk befedve, hogy ha a hőmérő lázat nem constatál, a kötés megváltoztatásáig semmi oly változás az ízület környékében nem történik, amely valami beavatkozást tenne szükségessé. Egyébként a kötést két oldalt felvághatjuk, megbéleltethetjük, és csattos szíjakkal ellátva levehető tok gyanánt alkalmazhatjuk. Ha a beteg bőrtokkal vagy levehető fészkötéssel van ellátva, azt róla naponként óvatosan levesszük, ami legczélszerűbben úgy történik, hogy hasra fektetjük és a tokot hátrafelé leemeljük, a beteget szappanos meleg vízzel egészen megmossuk és jól megszárítva a tokba visszahelyezzük. A beteg éjjel-nappal folyton a tokban marad, amíg a lobos izgatottság minden jele teljesen el nem múlt. Ezen időpont meghatározását, a lob folyamán fellépő complicatiók kezelését, valamint az utókezelést ismétlések elkerülése végett a zsugorok kezelésével együtt fogom tárgyalni. (Folytatása következik.) 1. ábra. A rögzítő fészkötés mellűiről. 2. ábra. Rögzítő bőrtok fekvő betegek számára a csípőizületi láb heveny időszakában. Az üszögterhességről, öt eset kapcsán. Közli Engel Gábor dr. egyetemi docens. (Vége.) E nézeteknek helyességére két észlelhető bizonyítékot hozhatunk fel. A petében fejlődött magzat feloszlására és nyomnélküli eltűnésére bizonyos idő kívántatik. Ezen idő alatt a dhorionnak tápláló szervi összeköttetései létezvén, az tápláltatik és így növekedhetik is. Az üszög kitolatása előtt gyakrabban végzett vizsgálatok által meg lehet állapítanunk, hogy a méh terméje az utolsó időben észrevehetőleg nagyobbodik, mely jelenséget csak az üszög rohamos növekedése által tudjuk megmagyarázni és feltehető, hogy a magzat elhalása és így vérkeringésének megszűnése