Orvosi Hetilap, 1891. szeptember (35. évfolyam, 36-39. szám)

1891-09-06 / 36. szám

441 ORVOSI HETILAP 1891. 36. sz. (lész. Különben feltéve, hogy a betegnél alkalmazható súlyok csakugyan distrahálják az ízületet, ebből még nem következik, hogy a súlynyujtás alatt beálló javulás a distractio követ­kezménye. Mert ez esetben is a súlynyujtás két ható tényező­ből állana. Ezek egyike, a­mely kétségtelen, az ízület relatív nyugalomba helyezése, a másik, a­mely még nincsen be­bizonyítva, az ízületi felületek széthúzása. A­midőn ily össze­tett gyógyhatánynyal állunk szemben, feladatunk azt egyes ható tényezőire szétbontani és ezeket külön-külön alkal­mazva az egyes tényezők hatását elkülönítve kutatni. Ezen elv szerint jártunk el akkor, a­midőn külön alkalmaztuk a rögzítést. Hogy a rögzítés hatását külön észlelhessük, az ízület rögzítésének tökéletesnek kellett lennie. Az erre alkal­mazásban levő kötések a czélnak nem feleltek meg telje­sen. Ezek körülfogták ugyan az alsó végtagnak egy jó nagy részét, de a törzshöz csupán egy keskeny medenczeövvel voltak csatolva s így a csípőizületet alig rögzítették. Hogy tehát a csípőizületet jól rögzítsük, kötésünkbe belefoglaltuk egyrészt az egész alsó végtagot a bokáig, másrészt pedig azt kiterjesztettük körülbelül egy Sayre-féle jacket alakjá­ban a törzsön a csecsbimbóig. (1. ábra.) E kötés a csípőizületet jól rögzíti és teljes nyugalomba helyezi. Ezen kötések alkalmazása mellett azt tapasztaltuk, hogy a nyilvános rendelésünkhöz be­hozott, hygienice rosszul ellátott szegény betegek is gyorsan javul­tak ; hogy a fájdalom a kötés feltétele után azonnal elállott; és hogy a kötésben töltött első év volt hosszú idő óta a bete­gek és családjaik első nyugodt éjjele. Elértük tehát a súlynyujtás egyik tényezőjével, az ízület rögzítésével ugyanazon ered­ményt, mint az egész súly­­nyujtással. Ebből az követ­kezik, hogy a gü­mós csípőizületi láb által okozott fájdalom csilla­pításának — és a­mint később látni fogjuk­­—■ gyógyulásának alapfeltéte nem az ízületi felü­letek széthúzása, hanem az ízület teljes nyugalomba helyezése.­­ A distractionális gyógy­kezeléstől azon előnyt is vár­ták, hogy meggátolja az izvápa kikopását és a czombfejecs fel­jebb vándorlását. Azonban ezen remény nem teljesedett be. Magam is láttam több beteget, a­kiknél lelkiismeretességükről ismeretes orvosok maguk alkalmazták a súlynyújtást és ezt állandóan ellenőrizték a­nélkül, hogy az izvápakopást és a c­ombfejecs feljebb csúszását meggátolhatták volna. Az egyszerű rögzítési kezelésnek még egy előnye a súly­­nyújtással szemben az, hogy a beteggel való bánást egyszerű­síti. Míg a súly­nyújtásnál az ágybontás, a székletét stb. moz­gással járó ápolási műveletek a betegnek mindig kisebb-nagyobb fájdalmat okoznak, vagy különös elővigyázati intézkedéseket igényelnek, addig az ilyen kemény kötésben lévő gyermeket karra lehet venni, egyik helyről a másikra fektetni, vagy kocsikáztatni a­nélkül, hogy fájdalmai lennének, vagy hogy ez­által a gyógyulást késleltetnék. Összefoglalva tehát a súlynyújtás és a rögzítési kezelés­ről mondottakat, azt látjuk, hogy azon feltevés, hogy a beteg embernél alkalmazható súlyok az ízületet distrahálják, még bebizonyítva nincsen ; hogy feltéve, hogy a súlynyújtás, a­mint a gyakorlatban alkalmazható, tényleg distrahál, az akkor is egy összetett gyógyh­atány, a­mely distractióból és relatív rögzítésből áll, és hogy a súlynyújtás egész symptomatikus, és a­mint látni fogjuk, gyógyító hatása egyedül a csípőizü­let tökéletes rögzítésével is elérhető A csípőizületet a fentebbi rajzban bemutatott és később részletesen leírandó kemény kötéssel vagy azt helyettesítő, levehető tokkal tökéletesen rögzíthetjük, s ezen kezelésmód a betegre és ápolószemélyzetre kellemesebb és kényelmesebb, mint a súlynyújtás. Ezen tapasztalataink után nemcsak a nyilvános rendelés ambuláns betegeinél, hanem azoknál is, a­kiknél nem ily szállítási és ápolási nehézségek voltak a mérvadók a gü­mős csípőizületi láb gyógykezelésénél, elhagytuk a súlynyújtást és az egyszerű rögzítési kezeléshez tértünk át. Eljárásunk a következő : Ha a gü­mős csípőizületi lábhoz még nem csatlakozott zsugor, az ízületet vagy fészkötéssel (1. az 1-ső ábrát) vagy pedig azt helyettesítő levehető bőrtokkal rögzítjük (2-dik ábra). Ismétlések elkerülése végett a kötés feltételét a zsugorok kinyitásánál, a bőrtok megrendeléséhez szükséges fészlenyo­­mat elkészítését, valamint a tokot pedig szintén alantabb fogom részletesen leírni. Egyszerű csípőizületi lábnál zsugor nélkül a főszkötést csak oly betegnél alkalmazom, a­ki a bőr­tok költségeit nem bírja viselni, tehát a nyilvános rendelés betegeinek jó részénél. A fősz­kötést tisztogatás czéljából leg­alább 2— 3 hetenként meg kell újítni. A kötés befedi ugyan az ízü­let egész környékét, de mi­után a gümős csípőizületi láb ezen időszakában a helybeli kezeléstől semmi hasznot sem várhatunk, az ízület környékét azon tudatban hagyhatjuk be­fedve, hogy ha a hőmérő lázat nem constatál, a kötés meg­változtatásáig semmi oly válto­zás az ízü­let környékében nem történik, a­mely valami beavat­kozást tenne szükségessé. Egyéb­ként a kötést két oldalt fel­vághatjuk, megbéleltethetjü­k, és csattos szíjakkal ellátva levehető tok gyanánt alkalmazhatjuk. Ha a beteg bőrtokkal vagy levehető fészkötéssel van el­látva, azt róla naponként óva­tosan levesszük, a­mi legczél­­szerűbben úgy történik, hogy hasra fektetjük és a tokot hátrafelé leemeljük, a beteget szappanos meleg vízzel egészen megmossuk és jól megszárítva a tokba visszahelyezzük. A beteg éjjel-nappal folyton a tokban marad, a­míg a lobos izgatott­ság minden jele teljesen el nem múlt. Ezen időpont meghatá­rozását, a lob folyamán fellépő complicatiók kezelését, vala­mint az utókezelést ismétlések elkerülése végett a zsugorok kezelésével együtt fogom tárgyalni. (Folytatása következik.) 1. ábra. A rögzítő fészkötés mellűiről. 2. ábra. Rögzítő bőrtok fekvő betegek számára a csípőizületi láb heveny időszakában. Az üszögterhességről, öt eset kapcsán. Közli Engel Gábor dr. egyetemi docens. (Vége.) E nézeteknek helyességére két észlelhető bizonyítékot hoz­hatunk fel. A petében fejlődött magzat feloszlására és nyomnélküli eltűnésére bizonyos idő kívántatik. Ezen idő alatt a dhorionnak táp­láló szervi összeköttetései létezvén, az tápláltatik és így növeked­­hetik is. Az üszög kitolatása előtt gyakrabban végzett vizsgálatok által meg lehet állapítanunk, hogy a méh ter­méje az utolsó idő­ben észrevehetőleg nagyobbodik, mely jelenséget csak az üszög rohamos növekedése által tudjuk megmagyarázni és feltehető, hogy­ a magzat elhalása és így vérkeringésének megszűnése

Next