Orvosi Hetilap, 1891. december (35. évfolyam, 49-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

605 ORVOSI HETILAP 1891. 49. sz. Pippingi) és a Fr­änkel­ W.-féle coccus (Weichselbaum 1 2) is lehetnek bronchopneumonia okai. Mind e vizsgálatok alapján világos, hogy a specifikus virus fogalmához kötött követelményeknek azon baktériumok közül egyik sem felel meg. Legtöbbször sem egyedül, sem túlnyomó számban a megbetegedett helyen nincsenek, továbbá épen nem kizárólag csak genuin fibrinosus pneumoniának, hanem a­nélkül, hogy a tüdőben path.­elváltozásokat okozná­nak, máshol is a szervezetben primaer lobos folyamatok okai lehetnek. Másrészt pneumoniát kivételképen másféle s nem a fentebb felsorolt microorganismusok is okozhatnak (Mosler,3 Klein4) s ennek megfelelőleg állatok pneumoniájánál másféle pathogen microorganismusok szerepelnek, mint az embernél s embereknél a pneumonia okának tartott microorganismusok állatokon egész más természetű megbetegedést okoznak (septi­­chaemiát). Látjuk, hogy a legkülönfélébb behatás okozhat lobot a tüdőben s az állatok tüdőszövetének analógiájában kell keresni annak okát, hogy a lobos folyamat a különböző álla­tok tüdejében egyformán folyik le. Finkler­ a pneumoniának egy új alakját írja le : a sej­tes pneumoniát (zellige Pneumonie), melyet főkép strepto­­coccusok okoznak. A streptococcusokon kívül Finkler egy íz­ben Friedländer-féle bacillust, két ízben diplococcusokat is talált, mely utóbbiak azonban a pneumococcusokkal identicu­­sok nem voltak s két esetben egy felette kicsiny microorganis­­mus volt jelen, mely vérsavón igen kicsiny bacillussá fejlődött. Tehát aetiologice a sejtes pneumoniát egységes betegségnek tartani nem lehet, s anatomice sem lehet a bronchopneumo­­niáktól, melyek szintén leggyakrabban streptococcusok által okoztatnak, élesen különválasztani. A sejtes pneumonia is lobaris kiterjedésű s a leginkább jellemző sajátságát, hogy a lob az interstitialis szövetben folyik le, nem lehet olyan lénye­ges sajátságnak tartani, melynek alapján egyik pneumoniát a másiktól megkülönböztetni lehetne. A sejtes pneumonia klinikai tüneteiről később. Azon állításomat, hogy a tüdőlobnak bizonyos fokú typi­kus lefolyására a tüdő szövete gyakorol lényeges befolyást és nem a lobot előidéző különféle okok, az Eckhardt­ által leírt Thomas-salak pneumoniák is bizonyítják. A Thomas salak által okozott pneumonia eseteknél microorganismusok kimutathatók nem voltak. Tekintve, hogy a pneumonia egyik emberről a másikra nem ragad s nevezetesen az olyan esetek száma, hol direkt infectio kimutatható, elenyésző csekély, továbbá, hogy a megbeszélt microorganismusok rendes lakói az ember száj-, orr- és melléküregeinek, azt sem hihetjük, hogy a pneumonia aetiológiájában más tényezők, mint microorganismusok közre nem játszanak. Ezeket részint mint alkalmi okokat, részint mint más az emberi szervezetben gyökeredző körülményeket ismerjük. Alkalmi okok, meghűlés, a mellkasfal confusiója, továbbá a betegek állítása szerint megerőltetés, poros levegőben való tartózkodás, ijedtség, harag stb. A meghűlés, mint oki tényező, a különböző megfigyelők szerint igen különböző számarányban szerepel. Jürgensen'1 több vizsgáló eredményét egymással össze­hasonlítva, középértékül 12%-ot vesz fel, hol előrement meg­hűlés kimutatható. A II. sz. klinikán 25 esetben volt a betegség meghűlésre visszavezetve (13%). Contusio által okozott pneu­­m­oniák ritkák. Jürgensen8 768 eset közül egy ilyen esetet látott. Litten9 320 eset közül 14-et s az aránylag nagy arány­­számot annak tulajdonítja, hogy azon időben Berlinben az épít­kezés igen nagy arányokban folyt s contusiók gyakrabban fordultak elő. A II. sz. klinikán 187 eset közül egy contusio utáni pneumoniát észleltünk. Egy 59 éves ember, ki a kéthegyű billentyűk elégtelenségében szenvedett, fagerendával, melyet a bal vállán vitt, elbukott s a gerenda bal mellkasának alsó részére esett; miután komolyabb külső sérülés nem volt, mun­káját folytatta, daczára annak, hogy 3—4 napon keresztül vért köpött. Pneumonia csak a 7-dik napon fejlődött, székhelye a bal alsó tüdőlebenyben volt s 7 nap múlva betegnek halálát okozta. A 187 beteg közül egy beteg vezette vissza baját meg­erőltetésre. Alkalmi okok tehát ritkán szerepelnek és ilyenkor sem ismerjük befolyásukat. Legelfogadhatóbb Frantzell azon véleménye, hogy az alkalmi okok következtében hörghurut fejlő­dik s ez segíti elő a pathogen microorganismusoknak a tüdőbe való hatolását. A tüdőben a microbák bizonyára igen jó talajt találnak s a tüdő nagyobb területén acut lobot okoznak, a hörg­hurutot egészen háttérbe szorítván. Azért előrement hörghurutot ott is hajlandó vagyok felvenni, a­hol azt pontosan kimutatni nem lehetett. Kühne szerint a hámsejtboríték megsértése és azon élet­viszonyok, melyek arra alkalmat szolgáltatnak. Kiesett­ szerint a nyákhártya laesiai, catarrhus, m­orbilli a hajlandóságot a megbetegedésre növelik. Ha Minossia állatoknál microorganismu­soknak subeutan beoltása által pneumoniát előidézni nem tudott, még ha az állatokat meghűlésnek, rázkódásnak, zúzásnak tette is ki, vagy ha tüdejüket szakította, az az alkalmi okok létezése ellen nem bizonyít, először mert a kísérlet állatokon történt, másodszor mert valószínűbb, hogy embernél az infectio a lég­utak felől történik. A fentebb felsorolt tényezők a statistikai adatok szerint különböző egyéneknél pneumoniát nem egyforma gyakran okoz­nak. Különböző egyéneknél a megbetegedés eshetősége külön­böző fokú. A klinika beteganyaga kevés és nem is alkalmas arra, hogy az egyéni hajlandóságot számadatokkal világossá tegyük. A klinikán főkép középkorú egyének, 20—50 évig kerülnek észlelés alá s azért a számadatoknak, melyek a klinika 187 esetére vonatkoznak, nem nagy fontosságot tulajdonítok. Azok nem azt mutatják, hogy fiatalok, öregek közül stb. mennyien betegedtek meg, hanem hogy a klinikán észlelt pneumoniái betegek közül mennyi volt fiatal, öreg stb. A leg­több kórházi statistika szerint a pneumonia a 3-dik, 4-dik decenniumban legtöbb,5 míg pontosabb megfigyelések szerint, melyek bizonyos területen a fiatalok, öregek stb. számarányát az egészségesek között is tekintetbe vették, gyermekek és agyok sokkal gyakrabban betegednek meg.6 * A klinika 187 esete az életkor szerint következőképen oszlott el: Nők valamivel ritkábban betegednek meg, mint férfiak. A 187 beteg közül 117 férfi és 70 nőbeteg volt. Erőteljes egyének ritkábban betegednek meg, mint cad­ectikus vagy más betegségben szenvedők; egyszeri meg­betegedés nem óv újabb megbetegedéstől. A 187 klinikai beteg közül 21-nél megelőzőleg már egyszer vagy kétszer pneumonia volt jelen. Mindezen különbségek az egyes egyéneknél legkönnyeb­ben úgy magyarázhatók, hogy az egyének a nyákhártyák hurutjára különfélekép vannak disponálva. Gyermekeknél, öregeknél, elgyengült egyéneknél, férfiaknál a nyákhártyák hurutja gyakoribb. Gyermekeknél a szövetek élénkebb reagáló­ ­ Verhandl. d. Congr. f. inn. Med. III. 38. old. 2 Archív f. kiin. Med. XLI. 4., 5. p. 364. — 6. p. 583. G Viertel)ahresschr. f. ger. Med. 1889. 4 Refer.: Centralbl. f. 1 'akt. n. Parasitenk. VIII. Xr. 8. 5 Aerztl. Bericht des k. k. alig. Krankenh. in Wien. 1880. 0 Derpmann. Dissert. 1885. — Schröder. Dissert. 1882, 11—20 évig . . . . • - 21'9°/o 21—30 77 • • ■ 34-2% 31-40 77 • • • 17'6% 41—50n • ■ ■ 14-4% 51—60 77 • • • 5-8% 61—70 77 .... . . 3-7% 71—80 77 • ■ ■ 2‘l°/0 1 Fortschr. d. Med. 1886. Nr. 10. 2 L. c. 3 Deutsch, med. Wochenschr. XV. 13—14. 4 Centralb. f. liakt, u. Parasitenk. V. 19. 6 Die acut. Lungenentz. als Infektionskrank. 1891. 6 Festschr. z. Feier des 50 Jahr. Best, des Vereins pfälz. Aerzte. p. 275. ’ Ziemmsen’s Handb. der spec. Path. u. Ther. V. Bd. 1. Th. 20. old. 8 L. c. 19. old. 9 Zeitschr. f. klin. Med. V. Bd. 26. old.

Next