Orvosi Hetilap, 1892. március (36. évfolyam, 10-13. szám)

1892-03-06 / 10. szám

Harminczhatodik­ évfolyam. 10. szám. Budapest, 1892. márczius 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A diphtheria gyógykezel­és­én­ek mai állásáról. Közli Bókai János dr. egyet. ny. rk. tanár, a Stefánia-gyermek­­kórház igazgató-főorvosa.­ Mélyen t. uraim ! A budapesti kir. orvosegyesület mélyen tisztelt igaz­gató-választmánya részéről azon megtisztelő megbízatást kaptam, hogy „referáló előadást“ tartsak „a diphtheria gyógy­kezelésének mai állásáról“. Ezen megbízatásomnak jelen alka­lommal eleget kívánok tenni. Ne várják tőlem, mélyen t, uraim, ezen előadásomban azt, hogy részletes tárgyalás alá vegyem mindazon gyógyszereket, illetőleg gyógy­eljárásokat, melyek az utóbbi években a diphtheria kezelésénél alkalma­zásba vétettek, én ez alkalommal csak nagy körvonalakban mintegy jelezni óhajtom a diphtheria ellenes gyógykezelés mai állását s csupán csak egyes kiválóbb gyógyeljárásról kívánok különösebben megemlékezni. Előadásomban törekszem arra, hogy tárgyilagos legyek; objectivitásomat annál inkább kívá­nom megőrizni, mert a meginduló vitában, tapasztalataim alap­ján saját magam is részt óhajtok venni. Referáló előadásomat két részre osztom szét; első­sorban a szó szoros értelmében vett diphtheria, diphtheritis faucium kezeléséről fogok szólani, másodsorban pedig jelezni fogom a torok-diphtheritist compli­­cáló laryngitis fibrinosa, tehát croup laryngis gyógykezelésének mai állását.% ❖ £ Ha a diphtheritis faucium gyógyítására vonatkozó való­ban óriási terjedelmű litteraturán végig tekintünk, azt látjuk, hogy a diphtheria kezelésénél a gyógyszerek és gyógy­elj­árások hosszú sora lett már alkalmazásba véve. Mindezen gyógyszerek és gyógyeljárások tapasztalati alapon ajánltattak s így eredeti­leg csakis empyrikus alappal bírhattak. Ha csoportosítani kí­vánjuk az eddig alkalmazásba jött legkülönbözőbb gyógy­­eljárásokat, úgy talán a következő csoportokat kü­lönböztet­­hetnők meg: látjuk alkalmazni a mechanikai eljárásokat, lát­juk alkalmazásba venni az antiphlogistikus eljárásokat, látjuk a különböző caustikus, antiseptikus és adstringens szerek alkal­mazását, s látjuk végül az úgynevezett „specifikumok“ haszná­latát, mely specifikus szerekről azonban manapság nagyon jól tudjuk, hogy mint „specificum“-ok egyáltalában nem jöhet­nek szóba. Különösen az utóbbi időben úgyszólván nap-nap után merültek fel újabb és újabb gyógyszerek a diphtheria kezelésénél s az orvosi közönség ezek egyikét és másikát biza­lommal karolta fel, ezen gyógyszerek nagy része azonban csakhamar teljes feledésbe ment. Hogy a gyógyszerek és gyógyeljárások nagy része csak ily rövid életű volt, magya­rázatát főleg azon körülményben leli, hogy a szerzők czikkü­k közzététele előtt nem gyakoroltak kellő kritikát önmagukkal szemben, nem volt türelmük ahhoz, hogy azon szert, melytől kedvező hatást láttak enyhébb eseteknél, kisebb körben, jóindu­latú járvány alatt, megkísértsék nagyobb körben, súlyos epidémia alatt, súlyos eseteknél. Mert a diphtheria-ellenes gyógykezelés sikerességének próbaköve mindenkor csak a legsúlyosabb jellegű diphtheria lehet, s mindaddig, míg ezen legsúlyosabb jellegű diphtheriával szemben biztos alappal bíró gyógyeljárással nem rendelkezünk, a diphtheria gyógykezelésének kérdése meg­oldva nincsen. . . * * Az 1884 dik év a diphtheria therapiájának kérdését illetőleg fordulópontot képez. Míg ugyanis 1884-ig a diphtheria tulajdonképi lényege ismeretlen volt s therapiánk csak jórészt empyrikus alappal bírhatott, addig 1884-től kezdve a diphtheria lényege különösen Löffler kitűnő vizsgálatai által kellőkép tisztázva lett, mi­által therapiánk is biztos alapot nyert. Manapság ugyanis tudjuk, hogy a diphtheria a Löffler- Klebs-féle bacillusnak a torok- illetőleg garatár nyákhártyáján való megtelepedése s elszaporodása folytán jön létre; tudjuk, hogy az álhártyák, pseudomembránok ezen bacillusok élet­működése folytán keletkeznek; tudjuk, hogy a bacillusok különösen nagy számmal az álhártyák felületes rétegeiben találhatók s a vérkeringésbe, illetőleg a belső szervekbe csak kivételesen jutnak el; tudjuk, hogy a bacillusok működésük folytán a szövetfehérnyéből egy mérges feh­érnyenemű anyagot (toxalbumin) választanak le, mely a vér- és nyirkpályába gyor­san felvétetik s már igen csekély mennyiségben is felette károsan hat a szervezetre; s végül tudjuk, hogy az által, hogy a bacillus a nyakhártya epitheljének necrosisát okozza, kapu nyittatik a szervezetbe egyéb bacteriumok, nevezetesen strepto­­coccusok bevándorlásának, mely streptococcusok bejutása a szervezetbe szövődményes körfolyamatokkal súlyosbíthatja a diphtheria kórképét. Ismereteink mai állása szerint tehát, az imént elmondot­takat alapul véve, a diphtheria gyógyításánál a következő gyógyjavalatoknak kell megfelelnünk : törekednünk kell arra a) hogy a diphtheria bacillusa ott­hon tevékenységét kifejti, el­­pusztíttassék; b) hogy a diphtheria bacillusa által létrejött ál­­hártyák kiterjedése meggátoltassák, illetőleg gyors leválása elő­­segíttessék; s c) hogy a diphtheria bacillusa által producált méreg, toxalbumin a szervezetben mielőbb ártalmatlanná tétessék. * * * Mindezen különböző gyógyjavalatoknak egy gyógyszer egyedül nem felelhet meg s így önként folyik, hogy a diphtheria gyógyításánál combinált gyógyeljárásra van szükségünk. A gyógykezelésnél a helyi gyógyítással a fentebb fel­állított első és második indicatiónak kívánunk megfelelni. A local therapiában manapság is a gyógyszerek hosszú sorát látjuk alkalmazni, s az alkalmazás módja torok­ öblítés, torok­fecskendés, permetezés, befúvás, füstölés, ecsetelés, illető­leg touchírozás. Mindezen gyógyszerek közül ezúttal csak néhányat kívánok névleg felemlíteni, és pedig csak azokat, melyekben a helyi kezelésnél különösebben megbízunk. Ide tartoznak a subliniat, hydrarg. cyanat­, legenysavas ezüst, kálium hypermangan., vizes brom, chlor-és jod-oldat, jod-jodkah­­­oldat, liquor ferri sesquichlor., alkohol, cárból és creolin, salicyl és bórsav, acid. lacticum és acid. aceticum, thymol, chinin.­ ­ Előadatott a budapesti kir. orvosegyesü­let f. évi február hó 13 dikán tartott rendes ülésén.

Next