Orvosi Hetilap, 1892. március (36. évfolyam, 10-13. szám)
1892-03-06 / 10. szám
Harminczhatodik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1892. márczius 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A diphtheria gyógykezelésének mai állásáról. Közli Bókai János dr. egyet. ny. rk. tanár, a Stefánia-gyermekkórház igazgató-főorvosa. Mélyen t. uraim ! A budapesti kir. orvosegyesület mélyen tisztelt igazgató-választmánya részéről azon megtisztelő megbízatást kaptam, hogy „referáló előadást“ tartsak „a diphtheria gyógykezelésének mai állásáról“. Ezen megbízatásomnak jelen alkalommal eleget kívánok tenni. Ne várják tőlem, mélyen t, uraim, ezen előadásomban azt, hogy részletes tárgyalás alá vegyem mindazon gyógyszereket, illetőleg gyógyeljárásokat, melyek az utóbbi években a diphtheria kezelésénél alkalmazásba vétettek, én ez alkalommal csak nagy körvonalakban mintegy jelezni óhajtom a diphtheria ellenes gyógykezelés mai állását s csupán csak egyes kiválóbb gyógyeljárásról kívánok különösebben megemlékezni. Előadásomban törekszem arra, hogy tárgyilagos legyek; objectivitásomat annál inkább kívánom megőrizni, mert a meginduló vitában, tapasztalataim alapján saját magam is részt óhajtok venni. Referáló előadásomat két részre osztom szét; elsősorban a szó szoros értelmében vett diphtheria, diphtheritis faucium kezeléséről fogok szólani, másodsorban pedig jelezni fogom a torok-diphtheritist complicáló laryngitis fibrinosa, tehát croup laryngis gyógykezelésének mai állását.% ❖ £ Ha a diphtheritis faucium gyógyítására vonatkozó valóban óriási terjedelmű litteraturán végig tekintünk, azt látjuk, hogy a diphtheria kezelésénél a gyógyszerek és gyógyeljárások hosszú sora lett már alkalmazásba véve. Mindezen gyógyszerek és gyógyeljárások tapasztalati alapon ajánltattak s így eredetileg csakis empyrikus alappal bírhattak. Ha csoportosítani kívánjuk az eddig alkalmazásba jött legkülönbözőbb gyógyeljárásokat, úgy talán a következő csoportokat különböztethetnők meg: látjuk alkalmazni a mechanikai eljárásokat, látjuk alkalmazásba venni az antiphlogistikus eljárásokat, látjuk a különböző caustikus, antiseptikus és adstringens szerek alkalmazását, s látjuk végül az úgynevezett „specifikumok“ használatát, mely specifikus szerekről azonban manapság nagyon jól tudjuk, hogy mint „specificum“-ok egyáltalában nem jöhetnek szóba. Különösen az utóbbi időben úgyszólván nap-nap után merültek fel újabb és újabb gyógyszerek a diphtheria kezelésénél s az orvosi közönség ezek egyikét és másikát bizalommal karolta fel, ezen gyógyszerek nagy része azonban csakhamar teljes feledésbe ment. Hogy a gyógyszerek és gyógyeljárások nagy része csak ily rövid életű volt, magyarázatát főleg azon körülményben leli, hogy a szerzők czikkük közzététele előtt nem gyakoroltak kellő kritikát önmagukkal szemben, nem volt türelmük ahhoz, hogy azon szert, melytől kedvező hatást láttak enyhébb eseteknél, kisebb körben, jóindulatú járvány alatt, megkísértsék nagyobb körben, súlyos epidémia alatt, súlyos eseteknél. Mert a diphtheria-ellenes gyógykezelés sikerességének próbaköve mindenkor csak a legsúlyosabb jellegű diphtheria lehet, s mindaddig, míg ezen legsúlyosabb jellegű diphtheriával szemben biztos alappal bíró gyógyeljárással nem rendelkezünk, a diphtheria gyógykezelésének kérdése megoldva nincsen. . . * * Az 1884 dik év a diphtheria therapiájának kérdését illetőleg fordulópontot képez. Míg ugyanis 1884-ig a diphtheria tulajdonképi lényege ismeretlen volt s therapiánk csak jórészt empyrikus alappal bírhatott, addig 1884-től kezdve a diphtheria lényege különösen Löffler kitűnő vizsgálatai által kellőkép tisztázva lett, miáltal therapiánk is biztos alapot nyert. Manapság ugyanis tudjuk, hogy a diphtheria a Löffler- Klebs-féle bacillusnak a torok- illetőleg garatár nyákhártyáján való megtelepedése s elszaporodása folytán jön létre; tudjuk, hogy az álhártyák, pseudomembránok ezen bacillusok életműködése folytán keletkeznek; tudjuk, hogy a bacillusok különösen nagy számmal az álhártyák felületes rétegeiben találhatók s a vérkeringésbe, illetőleg a belső szervekbe csak kivételesen jutnak el; tudjuk, hogy a bacillusok működésük folytán a szövetfehérnyéből egy mérges fehérnyenemű anyagot (toxalbumin) választanak le, mely a vér- és nyirkpályába gyorsan felvétetik s már igen csekély mennyiségben is felette károsan hat a szervezetre; s végül tudjuk, hogy az által, hogy a bacillus a nyakhártya epitheljének necrosisát okozza, kapu nyittatik a szervezetbe egyéb bacteriumok, nevezetesen streptococcusok bevándorlásának, mely streptococcusok bejutása a szervezetbe szövődményes körfolyamatokkal súlyosbíthatja a diphtheria kórképét. Ismereteink mai állása szerint tehát, az imént elmondottakat alapul véve, a diphtheria gyógyításánál a következő gyógyjavalatoknak kell megfelelnünk : törekednünk kell arra a) hogy a diphtheria bacillusa otthon tevékenységét kifejti, elpusztíttassék; b) hogy a diphtheria bacillusa által létrejött álhártyák kiterjedése meggátoltassák, illetőleg gyors leválása elősegíttessék; s c) hogy a diphtheria bacillusa által producált méreg, toxalbumin a szervezetben mielőbb ártalmatlanná tétessék. * * * Mindezen különböző gyógyjavalatoknak egy gyógyszer egyedül nem felelhet meg s így önként folyik, hogy a diphtheria gyógyításánál combinált gyógyeljárásra van szükségünk. A gyógykezelésnél a helyi gyógyítással a fentebb felállított első és második indicatiónak kívánunk megfelelni. A local therapiában manapság is a gyógyszerek hosszú sorát látjuk alkalmazni, s az alkalmazás módja torok öblítés, torokfecskendés, permetezés, befúvás, füstölés, ecsetelés, illetőleg touchírozás. Mindezen gyógyszerek közül ezúttal csak néhányat kívánok névleg felemlíteni, és pedig csak azokat, melyekben a helyi kezelésnél különösebben megbízunk. Ide tartoznak a subliniat, hydrarg. cyanat, legenysavas ezüst, kálium hypermangan., vizes brom, chlor-és jod-oldat, jod-jodkaholdat, liquor ferri sesquichlor., alkohol, cárból és creolin, salicyl és bórsav, acid. lacticum és acid. aceticum, thymol, chinin. Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület f. évi február hó 13 dikán tartott rendes ülésén.