Orvosi Hetilap, 1892. július (36. évfolyam, 27-31. szám)
1892-07-03 / 27. szám
1892. 27. sz. ORVOSI HETILAP ichthyolt specificumnak mondhatjuk az orbáncz ellenében, amint specificumnak tartjuk a chinint a malaria, a higanyt a bujakórral szemben. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy az orbáncz — akár ichthyollal kezeltem, akár nem ■ — a lupusos megbetegedésre befolyással nem birt. Felemlítem ezt, mivel már évek előtt nyilatkoztam több szerzővel szemben úgy, hogy az orbáncznak a lupusra hatása nincsen. (Ueber den Heilwerth des Erysipels. Wien. med. Presse, 1888.) 3. Az acne simplex és az acne rosecea az ichthyol-kezelésnek néha hálás tárgyát képezi. Egyes esetekben befolyása a bajra oly kitűnő, mint az erysipelas vagy erythema alakjaiban, másokban nem. Nem erősíthetem meg azt a túlzott dicséretet, melylyel néhány orvos a szernek épen az acnera való hatását illeti. Úgy gondolom, hogy helyesebb eljárás, valamely gyógyszert alkalmazása körülhatárolásával és hathatóságának foka szerint ajánlani, mint egynéhány itt-ott nyert kitűnő eredményt általánosítani. Eleintén minden ide tartozó alakot iclebhyollal kezeltem, de mihamar meggyőződtem, hogy lényeges gyógyító hatást még 50°/o-os készítménynyel, akár vizes oldat, akár kenőcs alakjában adagoltam, sem érek el. Beláttam, hogy az indicatiót kell megváltoztatnom, vagyis az acnenak göbös megbetegedését lapos bőrlábbá kell átváltoztatnom. Régebbi c nemű tapasztalataim alapján az acne punctata kórképét előbb is abba a stádiumba akartam helyezni, melyben a genyttiszőképződés megszűnt, és amelyben már csak a diffás bőrpír maradt fenn. Hámlást okozó pastát (Lac. sulf. naphtholiaa 5'0, sápon, virid. 10'0, axingiae 20'0—300) rakattam esténként 1—2 óra hosszat több napon át a beteg arezbőrére, melyet azután vízzel lemosattam és éjjelre valamely közömbös hintőporral szórattam be. Ezen eljárásra 1—2 hét alatt rendszerint a bőr felső rétegeinek erősebb hámlása és az acne-göböknek majdnem teljes visszafejlődése állott be. Ekkor nyúltam az ichthyolhoz, melylyel a piros bőrterületet naponta két-három ízben ecseteltettem be. Ily módon kifejtette a szer hatását és a kiterjedt pirosság könnyebben, bár lassú módon eltűnt. Az acnerosacea eseteiben, hol az ismeretes edénytágulaton kívül csekély genytttsző- és göbképződés is szokott jelen lenni, hosszabb időn át kielégítő sikerrel alkalmaztam az ichthyolt. Ilyenkor is mint segítő szert használtam, nevezetesen egyidejű scarificatiók mellett, ha t. i. az utóbbi eljárástól származott finom varképződések már jelentkeztek. Az acne vulgaris mindig idült lobos folyamatot képvisel és már ebből is következtethető, hogy az ichthyoa egymagában csak lassan javulhat, mivel ezen szer nem idéz fel reactiv lobot, mely a göbök gyorsabb felszívódására szükséges. De együttesen alkalmazva más eljárásokkal, itt is igen jó szolgálatokat teszen, mivel a bőredényekre mérsékelt fokban összehúzólag, ez által fajzatukat erősítőleg hat, és mivel hatásmódjának kevéssé izgató volta miatt akadálytalanul használható hosszabb időn át is. Ajánlhatom az ichthyolt a kénes vagy egyéb izgató kezeléssel felváltva. Gyakran a következő oldatot: Sápon, virid. 500, alkohol, rectif. 1000, sol. filtr. adde lact. sulf. 500 szoktam használni, s ez teljesen kielégítő eredménynyel járt. 4. Eczema. E baj kezelésénél nyert tapasztalataim többneműek. Azon alakokban, hol diffus bőrpirral és savós elválasztással járó hólyagcsás eczema van jelen, 20—30°/C-os oldat alkalmazása olykor annyira izgatólag hatott, hogy a kezelést felfüggeszteni kényszerültem. A viszketés ellen sem mindenkor megbízható. De ha az eczema idült eseteiben, hol előrement különféle kezelések által oly állapotot értem el, mely már nem volt hajlandó a végleges javulásra, az ichthyos kezeléssel néha meglepő jó eredményeket tapasztaltam. Nemrégiben egy 36 éves általános eczemában szenvedő férfit kezeltem, kinek olyan ingerlékeny volt a bőre, hogy a legcsekélyebb zsírkeveréket sem tűrte meg. Több hétig felváltva Burow-oldatot és hintőport használtam, mire sikerült a bajt egyenletes, pikkelyes (száraz) eczemává alakítani. Ugyanezen beteg, ki a többször megkísérlett ichthyolt nem tűrte, mivel rendesen rosszabbodtak miatta a helyi tünemények, ezen utóbbi stádiumban nemcsak kitűnően tűrte az ezen szemnek vizes oldatával történt bedörzsölést, hanem arra teljesen meg is gyógyult és az eczema ismétlődései végül egészen elmaradtak, amennyiben nemcsak a pikkelyképződés, de az intensív viszketés is teljesen megszűnt. Ezen makacs esetben az ichthyolos kezeléssel tehát oly eredményre jutottam, melyet más módon sehogy sem tudtam elérni. Hasonlóképen jártam el más analóg, bár nem oly nagy terjedelmű esetekben, és amíg olykor nedvező vagy bibircses eczemánál izgatólag, máskor ismét csillapítólag és a gyógyulást siettetően hatott. Ezen kísérletek és az elért eredmények tehát azt mutatják, hogy e szernek feltételes az értéke, de azért mégis megérdemli, hogy időszakosan különösen más szerekkel egyetemben megkísértsük. Jelentékenyebb hasznot hajtott a gyermekeknél néha oly makacsul fennálló intertrigo egyes eseteiben. Szembetűnő itt azon előnye, hogy nem izgat és azért még az erősebb láb fennállásakor is használható. Áttekintvén az eddig felsorolt kóralakokat, ki kell mondanunk, hogy az ichthyol, illetve a sulfochthyolsavas ammonium határozottan hatásos és megbízható gyógyszer, akár magában, akár a bőrbaj tartamának ideje alatt más szerekkel combinálva alkalmaztassák. Más kórformáknál — bár kisebb számmal — is megkísérlettem, így psoriasis, sycosis, furunculosis, lymphangoitis, idiopathikus és traumatikus dermatitis eseteiben. Ahol a baj az acut lobosodással direct összefüggésben van — egyes esetek kivételével — hasznát láttam, a chronikus loboknál inkább közömbös volt. Hogy azonban ezekben is van értéke, azt bizonyítják a lupus violgaris és erythematosus azon esetei, ahol az utólag fennálló pirosságot elhalványította. Itt is a combinált kezelés vált be. Végül még fel kívánom említeni a takaros betegségek alkalmával néha fellépő izületi láboknál az ichthyollal tapasztalt eredményeket. Miként külső alkalmazása utólagos záró kötéssel csúfos és köszvényes bajok ellenében adott igen szép sikert, úgy a mondott természetű izületi gyuladásoknál is mutatkozott annak hatása. Különösen említést érdemel következő esetem. Egy 35 éves férfiú, kinek csekély váladékkal járó citron. Klennorrhoea posticája van, a bal térd és bokaizületnek, két hónapja fennálló duzzanatával vétetik fel kórházi osztályomra. Négy év előtt aequilálta az első takórt, addig egészséges volt és már ezen első megbetegedés folyamán sobosodott meg térd- és bokaizülete, és e lob csak a klennorrhoea lefolytával fejlődött vissza, így járt 3 év alatt kétszer és mindannyiszor heveny húgycsőlábja volt e szövődmény oka. A jelenlegi izületi baja is így támadt. Míg a húgycső idült bántalmát helybelileg mély befecskendésekkel kezeltem, az ízületek nem javultak, bár adagoltam salicylt, antipyrint és salipyrint; a beteg csak nehezen, botra támaszkodva tudott lépni. Három hétig folytatott ilynemű szereléssel említést alig érdemlő siker 324