Orvosi Hetilap, 1892. augusztus (36. évfolyam, 32-35. szám)

1892-08-07 / 32. szám

1892. 32. sz. ORVOSI HETILAP nagyon közel hozza azt a gondolatot, miszerint bulbaris meg­betegedés volt az alapbaj. A második eset átalában igen homá­lyos és a­mi a fődolog lett volna, lavyngoscopikus vizsgálat nem történt. A legutolsó ilynemű közlemény a Bossbach-é.­ Igen rész­letesen ír le egy a jénai belklinikán észlelt esetet, bőséges reflexiókkal kisérve. Egy 56 éves nőről van szó, kinél bal oldali facialis, hypoglossus és hangszalaghüdös volt. E tünetek okát Bossbach egy a jobb agyféltekében székelő lágyulási góczban kereste. A többi kór jelekből azonkívül myelitis cervi­­codorsalis, emphysema, bronchitis chronica, bronchopneumonia és pleuritis volt kórismérhető. A bal hangszalag pleonatiókor „közép légző állásban“ állott. A jobb hangszalag hangadáskor a középvonalig haladt, tehát nem hypercompensált, a­mint az egyoldali recurrens hű­désnél oly gyakran látjuk. A beteg 23 napig észleltetek a kórodán, a 24-diken meghalt. A bonetvizsgálat eredményéből a következőket kell kiemelnünk: A lleil-féle sziget nagy terjedelemben czitromsárga és sorvadt, mely czitromsárga színeződés az operculum felső részére is ki­terjed, valamint a két központi tekervény összekötő részére és a II. fali lebeny legalsó részére is. Ez utóbbin és a hátsó köz­ponti tekervényben az atrophia a gyomrács tetejéig terjed; a felső sziget-tekervényből csak egy egészen lapos alig 1 mm.-nyi széles rész van meg. Alább a sziget mellső része megtartott, a hátsó eltűnt, a­ capsula externa megkeskenyedett, kevésbé a claustrum. A szövettani vizsgálat a sorvadt részen az ideg­elemek hiányát mutatta, míg a váz, a gliaszövet, továbbá a vér- és nyirkedények egy része megmaradt. Az egészséges szövetbe való átmenet helyén keskeny zóna volt, melyben a dúez közötti t­rök szétesett dúczsejteknek még néhány fekete pigment-szemcsékkel fedett roncsait tartalmazták. A felületen a beteg szövet élesen volt az egészségestől elhatárolva. A gerincz­agyban az Y—VII. nyakideg között egy babmekkoraságú daganat volt baloldalt. E magasságban a gerinczagy baloldalt nagy fokban, jobboldalt kisebb fokban lágyult. Kossbach e bonetlelet által a klinikai kór ismét pontról pontra bebizonyítottnak látja, mi azonban közleményének csak azon részét reprodukáljuk, melyben a leletből a baloldali h­ang­­szalaghű­dést magyarázza. Eszmemenete a következő : a hű­dést okozhatja: 1. Magának a szalag izmának, tehát a musculus thyreo-arytaenoideus internusnak megbetegedése; 2. a vagus­mag megbetegedése a nyúltagyban; 3. a vagus lobja, elfaju­lása vagy elsorvadása; 4. az egyik motorikus gégeközponttól a peripheria felé a capsula internán át haladó rostoknak megszakítása, degeneratiója vagy sértése; 5. a corticalis gégeközpontnak sértése. A gerinczagyban talált tumort nem veszi figyelembe, mivel Olivier és Gerhardt nyomán azt állítja, hogy a gerinczagy a IV. nyaki csigolyától lefelé a hangképzésre nincsen befolyással. A­mi a fenebbi pontokat illeti, a követ­kezőket jegyzi meg: az első pont elesik, mivel a két oldali hangszalag között sem a macroscopikus, sem a histológiai vizsgálat különbséget nem mutatott. A 2. és 3. eset szintén tekinteten kívül esik, mivel a baloldali vagus úgy vastagságát mint rostjainak számát és a rostok átmérőjét tekintve, egyenlő volt a jobboldalival. Abból, hogy sem a vagusban, sem az általa ellátott izmokban nem volt atrophia, azt következteti, hogy a vago-accessorius magnak is, mint ez idegek és az ál­taluk ellátott izmok tápláló központjának, teljesen épnek kel­lett lennie. A 4. pont azért esik el, mivel a sectiónál a capsula interna sértetlennek találtatott; maradt csupán az ötödik pont: a gége corticalis centrumának a roncsolása. Elron­csolt helyek voltak: a sziget, az operculum felső része, a központi tekervények egy része és a második fali lebeny alsó része. Miután az operculum és a központi tekervények functió­­jára nézve már a physiologia megállapodott, a hangszalagok corticalis központja nem lehet máshol, mint a szigetben, vagy a második fali lebeny alsó részén. E két agyrészlet egymás mellett fekszik és egymásba átmegy; lehetséges, hogy mind­kettő vagy csak egyikük bír a kérdéses functióval. Eddigelé még nem észleltetek sem az egyik, sem a másik agyrészlet­­ isolált megbetegedésénél motorikus zavar. A legnagyobb való­színűség szerint a hangszalagok akaratlagos mozgásának köz­pontja a sziget, már csak a központi tekervények alsó része, mint a beszéd központja és a felső halánték-tekervényben fekvő acusticus központ közötti fekvésnél és az ezekhez való közelségnél fogva, hiszen a hang amúgy is e két funzióhoz áll legközelebbi viszonyban. Ide concludál Bossbach okosko­dása. Pótlólag még hozzá teszi a következő megjegyzést: A két hangszalag rendesen mindig egyszerre ugyanazon mozgást végzi és külön-külön sem akaratlagosan, sem akaratlanul nem hozható működésbe. Hogy e tény a homlokizomhoz hasonlóan, csak a két kéregközponttól jövő pályáknak egy alantabb fekvő pontján, talán a nyúltagyban történő benső kapcsolatán nyugszik és nem mindkét hangszalagnak mindkét kéregközpont általi két­oldali beidegzésén, azt bizonyítják egyoldalú hangszalag- és homlokizomhüdések, melyek féloldali agyfélben székelő meg­betegedések következményeként észleltettek. Ez lenne tehát az, a­mit az irodalomban erre nézve találunk. Mi tehát a kérdés? A kísérletezők, Krause, Lemon és Horsley egy központot vesznek fel, mely a nagy agyfélte­kék kéregállományában a gyrus praecentralisban található fel, melynek izgatása a hangszalagok adductióját, tehát a hang­képzésre szükséges beállításukat hozza létre, mely központot ennélfogva a phonatio központja gyanánt jelölnek meg. E köz­pont megvan mind a két oldalon és mindkettő mindkét hang­szalagot egyszerre idegzi be, egyiknek elroncsolása a hang­szalagok mozgására nem gyakorol befolyást, mivel a másik oldali akadálytalanul teljesíti tovább functióját. Ez okból centrális megbetegedés csak úgy hoz hangszalaghürdést létre, ha mind a két központot vagy az ezektől jövő pályákat meg­támadja, de ez esetben mindkét hangszalagnak bénulva kell lennie. Féloldali hű­dések oka e szerint a nagy agyban nem kereshető E tételekkel szemben szavahihető klinikusok észlel­nek féloldali hangszalaghűdéseket és tulajdonítják őket a phonatorikus központ megbetegedésének (Krossbach, Garel, Delavan). (Folytatása következik.)­ ­ Deutsches Archiv für klinische Medicin, 1890. pag. 140. 387 Casuistikus közlemény az egyetemi IT-dik sebészi koródáról. Közli Kertész József dr.e­mlítőorvos. (Vége.) 7. eset. Húsdaganat a bal­szomban. K. György, 61 éves, földmíves, 1890. szeptember 12-dikén jelentkezett koródánkon. Előadta, hogy mintegy 5 év óta bal térde felett diónyi daganata létezik, mely állítólag trauma (rúgás) következménye volt. 1890. június hóban újólag trauma (ütés) érte végtagját, mely után a tumor nagyobbodni kezdett. Három héttel a nagyobbo­dás fellépte után orvosa megpungálta, midőn csakis vért ürített ki. Nagy vérzés állt be, mely nyomókötésre megszűnt. A szúrási seb gyógyult. Jobb felkarján és háta jobb oldalán már évek óta vannak daganatai. Felemlíti továbbá, hogy vérzékeny ter­mészete van. A bal térd felett mintegy két férfiökölnyi ter­me­­nagyobbodás volt, mely felett a bőr legnagyobbrészt a test egyéb részeit fedő ép bőrrel küllemében egyező, redőzhető. A daganat közepén a bőrön krajczárnyi területen fényes, fehé­res heg látható. A heg körül a bőr gyermektenyérnyi területen barnásan elszínesedett. A daganat a patella felső szélénél veszi kezdetét és körülbelül 12 cm­-nyire terjed felfelé, mediális széle a c­omb belső és hátsó oldalának határáig terjed. Kifelé alig halad túl a középvonalon. A daganat tömött tapintatú, felülete sima, helyenként hullámzik. A patellával és az ízülettel nem függ össze. Oldalirányban igen korlátoltan mozgatható. A bal térd a feszülés folytán csakis tompa szögbe hajlítható. A jobb felkaron és a hát jobb oldalán egy-egy tyúk­­tojásnyi, ép, redőzhető bőrrel fedett daganat látható, melyek kissé tömöttek, lebenyezettek. A beteg alsó végtagjain, és pedig különösen lábszárain, a bőr elszórva tűszúrásnyi, egész félkrajczárnyi többé-kevésbé

Next