Orvosi Hetilap, 1892. szeptember (36. évfolyam, 36-39. szám)

1892-09-11 / 37. szám

Harminczhatodik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1892. szeptember 11. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti egyetem általános kór- és gyógytani intézetével kapcsolatosan álló Pasteur-intézetből. Néhány lázellenes szer összehasonlító vizsgálatáról és a láz theoriájáról.­ Eeich Lajos dr., intézeti tanársegédtől. Hőgyes Endre egyetemi tanárnak a magyar tudományos Akadémiában 1888. évi október havában tartott előadásából tanultuk megismerni, hogy fix veszettség-virussal intracranialiter inficált nyulaknál — a veszettség-kitörés első symptomája­­képen — a 4-dik nap végén, illetve az 5-dik nap elején egy állandó magas láz lép fel, s hogy ezen láz ily magasan fennáll a fertőzés napjától számítva a 7-dik usque a 8-dik napig, tehát 3—4 napon keresztül. A hőmérsék­ menete veszettséggel fertőzött nyulaknál a fer­tőzés kezdetétől a halálig a következő. Ezen tapasztalatot mai nap már minden kísérletező meg­erősítette s így az köztudomású. A fix vírussal subdurális úton beoltott nyulaknál ezen mindig jelenlevő állandó magas láz indította Hegyes tanárt arra, hogy előadót az antipyretikus szerek összehasonlító vizsgálatával — ezen kísérletileg mindig szabatosan előidézhető lázon — megbízza. Ezen megbízatáshoz képest először az antipyrin, antifebrin és natrium salicylicumot vettem vizsgálataim tárgyául s azután ezekkel kapcsolatosan a morphiumot, alkoholt, chloralhydratot és cocaint. A kísérletező eljárás abban állott, hogy a vizsgálandó szert mérlegen pon­tosan lemérve, feloldottam vízben, vagy a­hol ez lehetséges nem volt, emulsióvá dörzsöltem s Pravatz-fecskendő segélyével meg­határozott mennyiségben a bőr alá vittem. A befecskendezés után 3, 4, 5, 10—15 perczenként mértük a nyúl hőmérsékét, addig míg a hatás érvényesült s azután '/4 usque */2 óránként, míg megszűnt az antipyreticum hatása, így tudtam biztosan meghatározni, hogy a vizsgálat alatt álló antipyreticumnak meghatározott adagja mennyi idő múlva a befecskendezés után fejti ki hatását, s e hatás mennyi ideig áll fenn, s így mikor 1 Előadás a budapesti kir. orvosegyesület XVIII-dik rendes ülésé­ből, 1892. május 21-dikén­ lép fel újra a lázas állapot, a midőn tehát az antipyretikus szer illető adagja már hatásának érvényesülését elvesztette. A vizsgálati eljárás kiegészítéséül megemlítem, hogy a kísérlet alatt álló nyulak mindig egyenletes szobahőmérsék — 20—21°­0. — mellett, szabadon vannak kalitkákban és sem a befecskendezés, sem a hőmérés alatt lekötve avagy kifeszítve nincsenek. A hőmérőt a végbélbe minimális 9 centi­­méternyi hosszúságba illesztjük s benne addig tartjuk, míg a higany emelkedése megszűnt, sőt még ezután is 1—2 perczig, tehát mintegy 5—10 perczig. S itt mindjárt meg is jegyzem, hogy a vizsgálat alatt álló antipyretikus szerek minden adagjánál legalább három, néha öt-hat egyenlő kísérletet tettem s az említendő perez, óra idő­tartamok nem absolut számokként szerepelnek, hanem több hasonló kísérlet középszámát jelenti. Kísérletet először az antipyrinnél végeztem. Az antipyrinről, mint antipyreticumról, az első értesítés 1884-ben jelent meg Filehne dr. erlangeni professortól.­ Fileline 100 napi a betegágynál tett kísérleteiről számol be, megelőzték ezt azonban állatokon tett vizsgálatai. Az antipyrint számára Knorr Lajos dr. az erlangeni vegytani intézet assistense adta át kipróbálás czéljából. A betegen tett kísérletek eredménye az volt, hogy legnagyobb részben minden mellékhatás nélkül jól tűrték e gyógyszert. Ő ugyanis 5—6 gramm antipyrint alkal­mazott 3 dosisban órai időközökben, a hőmérsék leszállása mindig simán, izzadás nélkül történt, s az ismét felszállását nem kisérte soha rázó hideg Ezen az alapon indult meg az anti­pyrin használata s ma világszerte nagy elterjedtségnek örvend. Az antipyrint vízben feloldva nyulaknak bőre alá fecs­kendeztem s azt találtam, hogy rendes nyulaknál — 1200— 1500 gm. — 15 centigramm azon legkisebb adag, mely már a láztalan állapotot előidézni képes. 10 — 12—13 cgm.-os adag is csökkenti már a lázat, de azt megszüntetni nem képes. 15 cgm.-os adag 1—1 '/4 óra alatt már láztalanná tette az állatot s ilyen láztalan állapot tartott 1'5 egész 2 óra hosszáig, midőn ismét fellépett a láz. 20 cgm. antipyrin 1 óra alatt leszállította a lázat és 2 és 14 órai láztalan állapot után fellépett a láz. 30 cgm. 3112 órai, 35 cgm. 4 órai, 40 cgm. 4’/2 órai, 45 cgm. 5 órai, 50 cgm. 6 órai, 56 cgm.. 6'/2 órai, 60 cgm. 7’/4 órai, 70 cgm. 8 órai, 80 cgm. 9 órai, 90 cgm. 10 órai, 1 gm. 11 óra 15 percznyi láz­talan állapotot eredményezett. 1V4 gramm antipyrin legtöbbnyire a láz teljes meg­szűnését eredményezi, avagy lassan bár, de fokozatosan sü­lyedve a hőmérsék, az állat elhull. 1V2 gramm antipyrinre 6 eset közül 5 esetben halál következett be, 1 esetben az állat felépült.­ ­ Zeitschrift für klinische Medicin. 1884. Párisi fix vírus. I. n. II. n. III. n. IV. n. d. u. d. e. d. u. d. e. d. u. d. e. d. u. d. e. 39-2 39 1 39-5 38‘9 38 9 39T 39'3 39 7 V. n. d. u. d. e. 399 408 VI. n. VII. n. VIII. n. IX. n. d. a. d. e. d. u. d. e. d. u. d. e. d. u. d. e. d. u. d. e. 40-3 40-7 40 4 40 4 89 3 37 6 37 1 20 7 f

Next