Orvosi Hetilap, 1893. március (37. évfolyam, 10-13. szám)

1893-03-05 / 10. szám

1893. 10. sz. ORVOSI HETILAP A beteg óhajtására, hogy a bajnak véget vessek, julius 14-dikén arra határoztam el magamat, hogy a csatornát extir­­páljam, illetőleg megnyissam. Miután a csatornába vezetett sondára rámetszve, ezt a penis gyökéig egészen felhasítottam, a hiígycsőkutató segélyével is képes voltam a fanív alá, 4 cm.­­nyire a mélybe hatolni. Az így megnyitott csatornában duz­zadt, vöröses nyákhártyát találtam, meglehetős apró mirigyek kivezető csöveivel, melyekbe a lószőr-kutató 2—3 mm.-nyire volt bevezethető. A mélyben még tovább folytatódó csatorna e helyen még erősebb nyomásra sem nyújtott genyes váladé­kot. A felszabadított nyákhártyát egészen a fanívig eltávolítot­tam. A seb nemsokára a bőr jellegét vette fel és a penis gyökén levő járat teljesen obliterálódott Gyógykezelésem be­szüntetése után 2 hónappal újra láttam a beteget; a megszün­tetett csatorna lineáris heget mutatott, mely a penis gyökéig vonult, a­nélkül, hogy az obliterált csatorna legkevésbé is jelentkezett volna. A beteg igen örül gyógyulásának; vizelés­­nél nincs semmi kellemetlensége, csak coitus alkalmával érez a penis dorsumán csekély feszülést. II. eset. Ez 12 éves fiúra vonatkozik, a­ki szülei kimon­dása szerint kis kora óta enuresis noct, és diurnában szenved, minek következtében a különben szigorúan nevelt gyermek az iskolát nem látogatja. Két év óta megszűnt ugyan az enuresis diurna, hanem minduntalan vizelnie kell ; penisét ron­­gálja, nem tudja magát eléggé kivizelni, vizelés után úgy érzi, mintha még vizelnie kellene. Miután a házi­orvos húgykő jelen­létére gyanakodott és az orvosoknak egy egész sora képtelen volt nála a kutatót hólyagjába vezetni, a beteget szülei hozzám hozták. A status praesens 1891. február 2-án ez: A gyöngén fej­lett, erősen lesoványodott fiú hímtagja petyhüdt; alsó fele, a scrotum és a c­ombok felső belső felülete nedvező eczemát mutat, mely bomló húgyszagú. A makkon, a rendes helyen látható a normális húgycső nyílása; a szomszéd szervek mind nor­málisak. Hosszabb időn át iparkodtam a húgycsőnyíláson be­vezetett kutatókkal, kemény és puha kathéterekkel a hólyagba jutni, de fáradozásom sikertelen volt. Én biztosra vettem ekkor, hogy itt egy, a gyermekeknél előforduló veleszületett stricturá­­val (Englisch) állunk szemben s már az urethrotomia ext. műtétét akartam a beteg szüleinek ajánlatba hozni. Mielőtt ezt azonban megtettem volna, felszólítom a kis betget, hogy jelen­létemben vizeljen. Legnagyobb csodálkozásomra azt láttam ekkor, hogy a vizeletnek legnagyobb része egy a normális húgy­cső alatti kis nyilásból, igen finom sugárban ürül, a­mely sugár szabálytalan íveket ír le, mi­alatt a húgycső dobszerűen felfúvódik és a normális húgycsőnyilásból alig egy-két csepp távolodik. A beteg vizelés közben nagyon erőlködik és ruháját valamint c­ombjait bemocskolja. A vizelés után constatálhat­­tam, hogy a normális húgycsőnyílás mögött 13/4 cm.­nyíre, egy kis gombostűfejnyi, rózsaszínű kiemelkedés van, közepén igen finom nyílással, az eczemába mintegy beágyazva. Finom szőrkutatóval egy csatornába jutottam, mely a hólyagig veze­tett, és miután az alig látható nyílást két ollócsapással­­jobb és bal felé felhasítom, nem kis csodálkozásomra egy 15-ös sz. Char, kőkutatót akadály nélkül a hólyagba vezethettem. A további vizsgálat kimutatta, hogy a felső (normális) és az alsó nyílásba vezetett kutatók csatornájuk mentén egymás­sal össze nem értek. A felső húgycsőnyílásba befecskendezett folyadék cseppenként kiürült­­ az alsóból, de nem fordítva. A vizelésnél (mint fentebb említem) csak néhány csepp ürül a felső nyílásból, de az alsóból most már teljes sugárral távo­lodik a vizelet. A fáradságos és igen fájdalmas endoskopia azt deríti fel, hogy a felső húgycsőnyílástól 8 cm­-nyire, az alsó húgycső felületén csekély nyílás látható, a­melyből a normális orificiumba fecskendezett folyadék kicsepeg. A felső húgycsövet az orif. ext.-on túl 7 cm.-nyire már lehetetlen volt megtükrözni. Ezeknek felfedezése után miután a fiú 2 óránként vize­letét teljesen ki tudta üríteni, s az eczema is gyorsan gyógyult, a szülők minden további beavatkozástól irtóztak és ajánlatomat az egyik nyílás megszüntetését illetőleg nem fogadták el, hanem teljesen megelégedtek az elért eredménynyel. * * * Ha most rövid visszapillantást vetü­nk az általam észlelt két esetre, úgy azt látjuk, hogy az első a penis dorsalis részén levő rendellenesség analóg a Pribram által közölttel, melyet Eppinger és Klebs tanulmányoztak szorgosabban; azonban tökéletesség tekintetében emezt felülmúlja. Az abnormis csatorna, a második húgycső a dorsum penisen halad tova a két mere­­venes test között egészen a fanívig és ez útján 4 mm. át­mérőjű kutató által átjárható, azután pedig megszűkülve terjed tovább a mélybe, úgy hogy csak egy szőrkutató vezethető át rajta és esetleg direkt utat vesz magának a hólyaghoz, a­nélkül, hogy a normális húgycsőbe száradzanék. E feltevésre annál inkább van jogom, mivel sem a húgycső tükrözésénél rajta nyílást fel nem fedezhettem, sem pedig az abnormis csatornába fecskendett festő folyadéknak egy cseppjét sem láttam a normális húgycsőben megjelenni és az ebbe bevitt vattatamponnal sem voltam képes azt felitatni. Ennélfogva hajlandó vagyok felvenni, hogy a normális húgycső feletti csatorna egészen a hólyagba vezet és ebbe az orific. int. vesicae felett tér be. Az alapon tartom ezt csak valószínűnek, mert a hólyagtükrözés alkalmával, daczára a többszöri és hosszas kutatásnak, beszájadzási nyílást nem találtam, akkor sem, ha a csatornából másként festett folyadék fecskendezte­tek a hólyagba. Miután az így belehajtott folyadék csak igen lassan jutott be a hólyagba, úgyszólván cseppenkint, és a be­szájadzási nyílás esetleg a hólyagfal egy ránczába lehetett beágyazva, így evidens, hogy a hólyag folyadékának zavaro­­dása úgy, mint a beszájadzási hely rejtett volta, ennek feltalá­lását lehetetlenné tette. Egészen mások a viszonyok a II. esetben. Ez egészen hasonlít a Bollinger által leírt érdekes észlelethez, melyet ő sikkerel operált, egy bizonyos irányban azonban van eltérés. Mert míg Dollinger esetében a normális húgycsőn távolodott a vizelet legnagyobb része és a penis dorsumán levő csatorna csak accessoriusan működött, addig az én esetemben a tulajdon- Izépeni használatban levő húgycső a durványos csatorna, mely billentyűzárral szájadzik a penis alsó felületén levő húgycsőbe ; s míg amaz csak tökéletlenül vezeti el a hugyot, addig ez a hólyagnak tulajdonképeni kivezető útja s ennek functiója csupán azért volt zavart, mert orif. ext.-a majdnem 1 mm.-nyire szűkült volt, tehát a vizeletet nehezen bocsáthatta ki, miért is a hólyagnak mindig nagyon erőlködnie kellett és tartalmának csak egy részét volt képes egy­szerre kiüríteni; hasonló álla­pot ahhoz, mint mikor a hólyag nagyfokú stricturáknál a vize­letet csak részben képes kihajtani. Természetes, hogy ez csakhamar visszafejlődött, midőn a vizelet akadályozott le­folyásának oka a szűkült kivezető nyílás felhasítása által el­távolíttatott. Midőn e két esetet, mint kiváló ritkaságot közlöm, azt sem akarom elhallgatni, hogy igen sokszor találkozunk akként fejlődött húgy­csövekkel, hogy ezek a penis alsó felületén haladva a hólyagba nyílnak a­nélkül, hogy a glans végén jelenlevő, 7*—1 cm­ hosszú, praeformált, durványos járattal összeköttetésben állnának. Hajlandó vagyok ezeket is tökélet­lenül kettősen fejlődött húgycsöveknek tartani, így legutóbb volt alkalmam két ikerfiút megfigyelni, a­kiknél a makk csúcsá­ról egy 4 cm. hosszú csatorna, vakon végződve, a penisbe vezet; a frenulumon pedig egy kétajkú, tátongó nyílást találtam mindkét fiúnál, a­mely a hypospadiás húgycsőbe vezet. Épen ezért azon nézeten vagyok, hogy a húgycső kettős fejlődése (ha mindjárt durványosan is) nem olyan nagyon ritka, csakhogy az esetek nem igen közöltetnek. A legeklatánsabb és elvitázhatatlan esetét a húgycső kettős képződésének nőnél Fürst (Lipcse) írta le (Archiv, f. Gynaek. X. 167). A húgycső mint egyszerű csatorna indult a hólyag­ból, azután villaszerűen szétágazott s két nyílással jelent meg a vestibulumban. A­mi már most az urethra duplex létrejöttének okát illeti, ezt a húgycsövet létrehozó két embryonális cső vagy hasadék abnormis fejlődésében kell keresnünk. Tudvalevő, hogy a 3-dik ébrényi hónaptól kezdve meghosszabbodik az ivar köteg és belsejében kifejlődik a cavernosus rész. Az ivardomb alsó felületén levő fissura genitalis hátulról mellfelé szűkül és 115

Next