Orvosi Hetilap, 1893. április (37. évfolyam, 14-18. szám)

1893-04-02 / 14. szám

1893. 14. sz ORVOSI HETILAP alkalmaztatik — biztosabb támpontot talál a vastagabb lingualis alveoluson, és ezt esetleg nagyobb erő alkalmazásakor sem repeszti, töri, mint talán a vékonyabb facialis alveolust. Harmadszor azért is czélszerű a nyelvi oldalról működni, mivel, mint láttuk, a fogsejtek kissé rézsútosan állanak oly­­formán, hogy a belső oldal ferdébb helyzetű, melyen, ha be­hatolunk az eszközzel, akár mint ék, akár mint emelő működve, úgy mintegy a foggyökér alá kerülünk és annak kiemelése már ez okból is könnyebb, mintha azt a függélyes faciális oldalról akarnék kiemelni. Ez emelők alkalmazására indicatiót látok azon esetekben, midőn a molarisok gyökerei különválva vannak s az alveolus­­ból nem áll annyi erős gyökérrész ki, a­mit fogóval megfogni lehetne, hogy a gyökér eltávolítható legyen. Az indicatió tehát ott áll, a­hol a resectiós fogókat kellene használni; továbbá még azon esetben, midőn egyes molaris gyökerek ugyan még kevéssé kiállanak az alveolusból s esetleg még a foghúsból is, de azok már olyan puhultak a caries okozta decalcinatio következtében, hogy a fogó szorítása alatt összetörnének. Az utóbbi esetekben a resectiós fogó alkalmazása, el­eltekintve az alveolus nyújtotta nehézségektől, e körülménynél fogva is különösen bizonytalanná válik, míg az emelők alkal­mazására e körülmény akadályt épen nem képez, sőt az ilyen eseteknél rendesen a már előrement periodontitikus folyamatok következtében a peridentium­ megvastagodott s a gyökér kissé kiemelkedik, a­mi az alveolus sorvadásával is összefügg s ez által az alveolus és gyökér közti tér tágul és így több helyet enged az emelővel való behatolásra. Sikerrel alkalmazhatók még ez emelők a molarisoknak eltávolítási próba alkalmával mélyen betört gyökerei kivételére is, habár itt, különösen ha a peridentium­ ép, úgy a gyökér­nek az alveolushoz való erős tapadása következtében, a­mihez még esetleg a gyökér görbületei által képezett, néha igen jelen­tékeny mechanikai akadály is hozzájárulhat, jóval nehezebbé válhatik a műtét, a­miért is az ily esetben nagyobb erőt és biztonságot igényel, mint a megelőző esetben. Azonban még ilyenkor is czélhoz juthatunk, ha csak valamely különös ritka abnormitás: összenövés, cement­­hypertrophia stb. nem áll útunkban. Meg kívánom itt még jegyezni, hogy minden emelőnél, úgy ezeknél is legkedvezőbb eset az, ha az eltávolítandó gyökér minél inkább kúpalakú és vastag alveolus és peridentium­ által van környezve. Ennek az ellenkezője a hengeralakú gyökér, vékony alveolussal, milyene­ket a pofa- és frontalis fogaknál találunk, inkább trisector vagy resectiós fogakra való esetet képez. A műtét véghezvitelénél az alábbi három mozzanatot kell szem előtt tartanunk. Miután az illető oldalnak megfelelő eszközt marokba véve a mutató és hüvelykujjainkat elhelyeztük az illető helyeikre, először is megkeressük az eszköz éles csövével a lingualis alveolus belső fala és a gyökér közti helyet; e hely nagysága függ a peridentium­ vastagságától. E hely, a­hol az eszközzel a behatolás történik, mely rendesen nem látható, mivel hol foghús, hol vér és nyál által van takarva, különböző módon kerestetik meg. A lingualis oldalon, ha csak kevés cariosus rész is áll ki, úgy fellelése meg van könnyítve, mert közvetlenül, azonban gyengéden, a kiálló gyökérrészhez fektetjük az eszköz csőrének csekély homorulattal biró oldalát és a gyökeret mint vezetőt felhasz­nálva s mellette behatolva, nem lesz nehéz az alveolus közti helyet feltalálni. Ha a gyökér felülete mélyebben fekszik az őt környező alveolusnál, a­mi leginkább csakis a sikertelen húzási próba által eltört esetekben fordul elő, a feltalálása a kivánt hely­nek így sem nagyon nehéz, mert a gyökér törési felületére téve az eszközt azon csúsztatjuk a lingualis alveolusig, a­hol is a belső falon megakadva, a keresett helyre jutunk. Nehezebb azonban a megkapás azon ritkább esetekben, midőn a gyökér felülete teljesen egy magasságban van az alveolus szélével, ez, szintén művi törések után szokott elő­­állani. Azonban itt is az előbbeni módon keresve, mivel a helyet itt sem lehet látni, kissé gyakorlottabb s finomabb érzékű kéz csakhamar felleli azt. Ha az első mozzanat, a gyökér és alveolus közti hely pontos fellelése megtörtént, úgy a második mozzanathoz, az eszköz csőrével, mint ékkel való behatoláshoz kell látni; ez sikerül is rendesen kisebb nagyobb mértékben, kivált ha a periosteum dentis kissé duzzadt vagy lazább szerkezetű; e be­hatolás által a gyökér a fogsejtben kissé a faciális oldalra nyomatik. Ennek megtörténtével, midőn érezzük, hogy kissé be­hatoltunk, akkor a harmadik momentumhoz, az eszköznek mint kétkarú emelőnek használatához térünk. Ezt úgy eszközöljük, hogy az eszköz nyelét, illetve az egész eszközt a nyelv felé fordítjuk, vagyis sü­lyesztjük, olyformán, hogy a csőr éles hegye a gyökérnek feküdjék, vagyis belékapaszkodjék. E művelet alatt a csőr végrésze a kétkarú emelő teherkarát képezi, míg az emelő forgópontjának az alveolus széle szolgál támaszul és a physikailag is emelőt képező eszköz erőkarját az eszköz többi része és nyele képezi. Ez egyszerű művelet által is sikerül már, rendesen bár csak minimális mértékben, az alveolusból a gyökeret kissé megemelni. Erre azután az eszközt gyorsan ismét visszaállítják a megelőző állásba és mint éket használva igyekszünk a gyökér mellett mélyebbre az alveolusba bejutni, s ha ez kissé sikerül, újból mint emelőt a nyelv felé sülyesztjük. Szóval e két fogás egymásután gyorsan ismételtetik, az eszközt, hol mint éket, hol mint emelőt működtetjük mindaddig, a­míg sikerül a gyökeret, succesive, fokonként — tehát nem egyetlen erős lökés­sel — lassan kiemelni, miközben az eszköz karcsú csőre az alveolusba, annak szétroncsolása nélkül, mélyebben behatol. Az emelőnek ily módon való használata, melyhez némi­leg finomabb fogás és nagyobb gyakorlat kívántatik, mint a fogak alkalmazásához, a betegek részéről nem szokott nagyobb fájdalom által kísértetni, mivel az alveolus rendesen megkímél­­tetik, vagy legfölebb éles széléből törhetnek le egészen jelen­téktelen darabocskák, úgy hogy a betegek a műtét befejeztével meglepetve látják magukat, hogy a rettegett műtéten keresztül estek, illetve a gyökértől könnyű úton megszabadultak. Az elmondottak alapján műtéti eljárásomat és eszközei­met, a­melyek remélhetőleg nem egy nehéz esetben fognak kíméletesebben, mint a resectiós fogók és az eddigi emelők, eredményhez vezetni, tiszta meggyőződéssel ajánlom kísérlete­zés végett a t. kartárs urak figyelmébe. A tüdőpróba megváltozása magasabb hő­­mérsék behatása folytán. Közli: Kenyeres Balázs dr., törvényszéki orvostani tanársegéd Budapesten. (Vége.) Ezek után áttérhetek vizsgálataim másik részére, melyek­nek czélját azon változások felkeresése képezte, a­melyek halvaszülöttség, illetve a tüdők légtelen állapota mellett, magasabb hőmérsék hatása alatt létrejönnek. Következtetéseimhez alábbi észleletek vezettek: I. a) Halva világra jött szülöttek hulláinak viselkedése megégésnél. 1. és 2. A terhesség 8-dik hónapjából való fiúiker, melynél élesztési kísérletek nem történtek, a mellkas teljesen tompa; az egyik 1. 37 cm. hosszú, 970 gm. súlyú, 2. 36­3 cm. hosszú, 833 gm. súlyú. Mindkettőt egyszerre izzó parázson hátukra fektetve és ezzel betakarva, a bőr azonnal lencse egész bab nagyságú hólyagokban felemelkedik, melyek megrepednek és falzatuk elszenesedik. A fej megduzzad, fejbőr mindjobban feszül, nagy kulacs kidomborodik, s 15 percz múlva az elsőnél, majd 19 percz múlva a másodiknál megpukkad és sok agyállomány ürül ki. Ezután a koponyacsontok lassanként kezdenek megégni 30 percz múlva az első, 45 percz múlva a második eltávolítva a tű­zből következőket mutatja: 162

Next