Orvosi Hetilap, 1893. június (37. évfolyam, 23-26. szám)
1893-06-04 / 23. szám
1893. 23. sz. ORVOSI HETILAP Müller dolgozatának praktikus fontosságát maga is hangsúlyozza; nem kérdéses ugyanis előtte, hogy a hamu és N- tartalmú alkatrészekben gazdagabb tejnemek (tehéntej) elvetendők, s az ezen alkatrészekben szegényebb tejnemek, ú. m. női tej, lótej, szamártej előnyben részesítendők, de csak azért, mert ez által bakteritikus emésztési zavarok elkerülhetők. Müller ugyanis azon, véleményem szerint, még nagyon is bizonyításra szoruló állásponton van, mely a gyomor sósavának rendeltetését kizárólag annak baktériumölő, vagyis antiseptikus hatásában keresi. Azon sósavmennyiség, melyet a tej megköt, baktériumölő hatásában ez által paralizálva volna ; nyilvánvaló tehát, hogy a tehéntejjel történő táplálásnál a sósavnak egy nagyobb mennyisége vonatik el ezen rendeltetésétől, mint a női tejnél. Nem itt a helye ezen magyarázat jogosultságát vitatni. De ha Müller álláspontjára helyezkedünk, úgy a sósavnak a női tejjel szemben épen nem volna hivatása, mennyiben az csírmentesen kerül a csecsemő gyomrába, a tehéntejjel szemben pedig csak akkor, hogyha az nincs sterilizálva, más szóval, a női tej és sterilizált tehéntejnek különböző sósav megkötő képessége, a sósavnak tisztán antiseptikus hatást tulajdonítva, a csecsemő táplálkozásánál nagyon irreleváns volna. Kérdés azonban, vájjon a két tej ezen különböző viselkedése a sósavval szemben nem e bir fontossággal a fehérnyeanyagok peptonizálásánál ? Én azt hiszem, hogy igen. Én ugyanis nem helyezkedem azok véleményére, akik a gyomor emésztő functióját úgy szólva semmibe sem veszik, és a gyomorban nem mást, mint egy reservoirt látnak. Én azt hiszem, hogy különösen a tej emésztésénél a gyomornak functiója fontos. (Folytatása következik.) Diphtherias hemiplegia esete. Közli Donáth Gyula dr. Ismeretes, hogy postdiphtherikus, vagy jobban mondva, a diphtheria acut tünetei után fellépő hüdések igen gyakoriak. A diphtheria és hüdés közt kinikailag megállapított okozati összefüggést a legújabb időben a búvárok egész sora, jelesen Boux , Yersin, Brieger s Fränkel, Tangl és mások kísérletileg is bizonyítani iparkodtak, amennyiben kimutatták, hogy állatoknál a Klebs-Löffler-féle diphtheria-bacillusoknak, vagy csupán azoknak filtrált, csiramentes bouillon-culturáinak befecskendése által hüdések, különösen a hátsó végtagokon idézhetők elő. Közönségesek diphtheriánál az ingvitorla és accommodativ hüdés, ritkábbak a végtagok hűdése és még inkább a törzs, nyak, gége és külső szemizmok hüdései, a szív, hólyag s végbél beidegzési zavarai és végre az impotentia. A végtagok hüdése W. K. Flowerst szerint „mindig csak fokozatosan lép fel, ritkán vagy sohasem teljes és rendesen symmetrikus, de kifejezett hemiplegiái gyengeség sohasem észlelhető. “ E. Henoch tankönyvének 1891-ben megjelent 6. kiadásában kijelenti, hogy diphtheria hemiplegica egy esetét sem észlelte. Csak 2 esetben látott diphtheria után hemiplegiát fellépni. Az egyik halállal végződött és a konczolat az artéria fossae Sylvii embóliáját mutatta ; a másiknál a reconvalescentia folyamán hemiplegia lépett fel, mely tíz nap múlva meggyógyult. Henoch az első eset analógiája szerint itt is embóliát vesz fel.12 E. Mendell először említ 3 ide vágó esetet, hol a hemiplegia apoplexiás tünetek közt fellépett. Kettő közülük meghalt ; az egyik bonczoltatott, cseresznyenagyságú vérömleny által a corpus lenticulare belső része valamint a szomszédos capsula interna roncsolva találtatott. A harmadik életben maradt hemiplegiával és contracturával. Úgy hiszem, hogy a vérömleny által okozott diphtheriás hemiplegiának felette ritka volta indokolja ezen eset közlését: 1 Handb. d. Nervenkrankh. Uebersetzt von K. Grube. III. Bd. 282.1. 2 Hasonlítsd össze: Vorles. über Kinderkrankheiten. IV. Aufl. 737. és 748. 1., melyből a passusok változatlanul átmentek a későbbi kiadásokba. 3 Zur Lehre von den diphtherischen Lähmungen. (Neurologisches Centralblatt 1885. 133 1.) 274 A 8 éves parasztfiú R. I., ki egészséges szülőktől származik, múlt évi november 22-dikén torokdiphtheriát kapott, mely 14 napig tartott. A reconvalescentia 3-dik napján, midőn a fiú már fenjárni kezdett, éjjel alvás közben hemiplegia facialis hüdéssel állott be. Egyszersmind 2 héten át teljes aphasia volt jelen ; mint anyja mondja, egy szót sem bírt szólni, de mindent értett, amit hozzá szóltak és csak jelek által volt képes magát megértetni. Az arezhüdés 3 heti, és az aphasia jelentékenyebb mértékben csak 4 heti tartam után kezdett javulni. A beszéd visszatérésének első idejében a fiú csak suttogva tudott beszélni, tehát úgy látszik, hogy gégehüdés is volt jelen. Két hónapon át és pedig április 22-dikéig, midőn a fiút először láttam, az arcz és végtagok hüdése, valamint a beszédzavar állítólag nem mutattak további javulást. Lelet április 22-dikén: Jól fejlett, középszerűen táplált, kissé vérszegény fiú. A jobboldali facialis szájágai patetikusok. Meglehetős dadogó és nehezen érthető kiejtés. Velum teljesen mozgékony. A jobboldali végtagok, különösen a felső, paretikusok. Utóbbi mérsékelt hajlító contracturában. Testtartás jobbra csüngő; jobb alvégtagját a járásnál utána vonszolja. A jobb oldalon triceps- és patellarreflex erősen fokozzák, ugyanitt lábcsonus. Bal oldalon minden normális. Tapintás és fájdalomérzés a joboldali végtagokon elég prompt, de valamivel kevésbé élesnek mondatik mint a bal oldalon. A jobb fejvégtag csekély termekisebbedést mutat, kevésbé a jobb alvégtag. A hüdött végtagok villamos vizsgálata nem mutat valami különöst. Mohr dr. kortárs oly szíves volt a szemvizsgálatot megejteni, amennyire a fiú meglehetős csekély intelligentiája azmegengedte: 1. sz. Hypermetropia 70 D. és strabismus convagens; b. sz. csekély myopia. Accommodativ hüdös nem találtatott. Május 18-dikán a beszéd még kissé tisztátlan volt. A facialis hüdés jobbadán visszafejlődött, és a végtagok használhatósága is jelentékenyen javult. Karját felemelheti s nyújtva fent tarthatja és meglehetősen jól szaladhat. A contractura természetesen teljes gyógyulást többé nem enged remélni. A kezelés a végtagok farado-galvanisatiójában és strychnin adagolásban állott. Az öt hónapnál tovább fennálló typikus hemiplegia kétségtelenné teszi, hogy itt agyvérzés támadt. Közlemény az egyetemi hórszövettani intézetből. A vese teratoid primaer carcinomájáról s annak viszonyáról a mellékvese (primaer) rákos elfajulásához. Tauffer Emil szig. orvos, kórszövettani gyakornoktól. (Folytatás.) A tumor saját szövetének leírása kissé nagyobb nehézségekbe ütközvén, a diagnosis helyes és végleges megállapítása csak huzamosabb vizsgálat után sikerült. A kórfolyamat ugyanis már annyira előrehaladt, hogy a tumor szövete épségben csak igen kevés helyen maradt meg. A tumor belsejéből, mely vérrel és véralvadékkal volt telve, histologikus képet, structur képet kapni lehetetlen volt. A tumor szövete csak kis csíkokban a tok alatt közvetlenül maradt fenn s ott is a szövet haemorrhagikus infarcirozása oly tetemes, hogy annak csak igen kis része mentes vörös vérsejtektől. 1 cm.-nyire a tok alatt pedig már egyéb nem található, mint detritussal vegyített véralvadék. Helyenként kötszövet fasciculusok nyomulnak a mélybe, melyek a tumor üregét óriási, vért tartalmazó kamarákra osztják. Ezen kötőszöveti huzalok helyenként erősebb hyalin vagy nyákos degeneratióba esvén, a kötegei közt foglalt ráksejtekkel együtt carcinoma myxomatodes képét adják, mely azonban csak itt-ott található a tumorban. Az említett űrök azonban mind közlekednek egymással s betokolt kisebb haemorrhagiákat csak a tokkal határosan találunk, melyeknek fajzat sövényei azonban a tumor saját szövetének erősen vérrel infiltrált vékony huzalainál nem egyebek.