Orvosi Hetilap, 1893. október (37. évfolyam, 40-44. szám)

1893-10-01 / 40. szám

475 ORVOSI HETILAP 1893. 40. sz. ezen tüneteket. Seeligmüllert szintén megemlíti Finger vizsgá­latait, csakhogy ő agyi eredetűeknek tartja őket, a­mennyiben szerinte a fokozódottság az agykéregbeli gátló központok depressiója folytán jönne létre, míg a reflexek csökkenése a subcorticalis központok elfáradásában lelné magyarázatát. Rumpff 2 ezen elváltozásokat peripterikus eredetieknek tartja, a­mennyiben a bőrben végződő érző idegek lennének érintve a vírus által, de viszont központi vérkeringési zavarok által is lehetnek feltételezve. Ezen adatok a mellett szólnak, hogy a bujakór mérge már igen korán befolyásolja az idegrendszert, bár csak func­tionális irányban és ha mi ezen tapasztalati tényt szem előtt tartjuk, már magától kínálkozik azon kérdés, vájjon nem lehetünk-e képesek ezen tünemények fellépését megakadályozni, ha mi a virus syphiliticumot már a szervezetben való elterje­désében gyengítjük. Igazuk van azoknak, kik azt állítják, hogy a reflex­ingerlékenység fokozódik, de typikus csökkenését nem minden esetben észleltük, tehát megmaradt a vérbőség a gerinczagy­ban állandósult. Ilyen prodrámákat, ilyen idegrendszerbeli vér­bőség által előidézett elváltozásokat korailag kezelt esetekben nem láttunk. Az osztályon megejtett vizsgálatok részben erősítik meg Finger észleleteit: a­mennyiben a typikus lefokozódás helyett, a reflexingerlékenység jó idővel a másodlagos tünetek kitörése után még fokozódott volt, a vérbőség tehát állandósult. A számadatok a következők: 50 secundaer syphilis lett észlelve, melyek jellegükre nézve következőkép oszlottak meg: Észleltetett 14 Roseola syphilitica 24 Lues populosa 8 Lues maculoso-squamosa 4 Lues pustulosa Ezen 50 eset közül 18 esetben a reflexingerlékenység fokozódott maradt a küteg kitörése után a következő időszakokig: 1 esetben 8 hónappal a küteg kitörése után (3 szót észleltetett) 1 esetben 6 hónappal a küteg kitörése után 2 esetben 4 hónappal a küteg kitörése után 14 esetben 272—3 hónappal a küteg kitörése után, bár a küteg már elhalványodott, sőt helyenként el is tűnt. Látjuk tehát, hogy az észlelt esetek 36°/0-ában a vérbő­ség az idegrendszerben állandósult. Bizonyára az ily vérbő idegrendszer ellenállási képessége csökkent, s így könnyebben esik áldozatul a bujakór súlyosabb tüneményeinek. Ezzel szembe állíthatjuk azon vizsgálatokat, melyeket korailag kezelt egyének idegrendszerén végeztünk. Megvizs­gáltatott a kórodán való tartózkodás alkalmával 121 elsődleges keményedéssel bíró egyén. Ezen betegek az infectio idejére nézve következőképen oszlottak meg: 42 esetben a 3-dik hétben a fekély fellépése után lettek először megfigyelve 19 esetben a 4-dik héten 18 esetben az 5 dik héten 16 esetben a 6-dik héten 5 esetben a 7 dik héten 14 esetben a 8—9-dik héten 7 esetben a 10—11 dik héten Oly időszakban kerültek tehát e betegek megfigyelés alá, midőn még a prodromák nem állhattak be. A eredmények a következők voltak : Minden beteg idegrendszere naponta meg lett vizsgálva a kórodán való tartózkodás időtartama alatt. Az észlelési idő minimuma, a­mennyiben az észlelés a kezelés­sel egy időben történt, 4—6 hét volt. Valamint a kezelés előtt még nem mutatkozott náluk semmi idegtünemény, ép úgy a kezelés alatt és után sem lehetett constatálni azon tünemény­csoportot, melyet mi előbb jeleztünk és mely az esetek túlnyomó számában a betegség 9 usque 12-dik hete közt szokott jelent­kezni. A korai kezelés káros hatását tehát ezen esetekben észlelni nem lehetett. Minden esetre előretett az, hogy az esetleg bekövetkezhető recidivák kitörésekor az idegrendszer részéről kórjelző tünetek nem fognak mutatkozni. Erről később lesz említés téve. A késői kezelés mellett lehetségesek oly esetek, melyeket itt felsorolunk, s melyek részben ama kórképre emlékeztetnek, melyet Lang mint „meningeal irritatiót“ állított fel. 3 esetben volt alkalmunk oly kórtüneteket észlelni, melyek az agy­­gerinczagy vérbőségére engednek következtetni. Ezen 3 eset a következő: 1. D. J., 30 éves, napszámos, 3’/2 hó óta beteg. Diagnosis: Ulcus indurat. Bubo indolens. Beteg állítása szerint 4 hét óta homlok és océlputtáji fájdalmai vannak; egész testében szakító fájdalmak; gyengének érzi magát, hamar fárad, szédül, álmat­lan. Idegrendszer vizsgálata: felső háti és felső ágyéki csigo­lyák tája fájdalmas. Sensibilitás és motilitásban semmi eltérés. Térd, talpreflexek fokozottak. Pupillák egyenlőek, jól reagál­nak. Ezen tünetek kenőgyógymód alkalmazása folytán meg­szűntek. 2. M. F., 23 éves, iparos. Nyolc­ hó előtt ulcus indura­tum, bubo indolens, majd toroktünetek : placques a szájűrben és torokban. Késői kezelésben részesült. A secundaer tünetek kitörésével, valamint minden újabb­ kitörésnél (2-szer) kínzó fej­fájásokban szenvedett, melyek a fejtető­s homlokra szorítkoztak ; továbbá szédül, álmatlan s rendkívül lehangolt. Idegrendszer vizsgálata alkalmával semmi objectiv eltérés kimutatható nem volt 3. P. J., 27 éves, földmíves. Négy hó előtt sekély, jelen­leg íves papulása 2 hó óta, kezelésben felvételig nem része­sült. Beteg előadta, hogy rendkívül bágyadt, rosszul alszik, le­fogyott, egész teste reszket, alsó végtagjaiban szakító fájdal­mak, melyek a küteg kitörése óta, tehát 2 hó óta állanak fenn. Idegrendszerét átvizsgálva, nem találtunk más eltérést, mint hogy a cremaster és térdreflexek fokozottak voltak, a talp­reflexek hiányosak, pupillák egyenlőek és jól reagáltak. Mind a 3 esetben tehát az idegrendszer functionális zavarai constatálhatók, mind a 3 esetben a kezelés késői volt. S ezen kínzó, gyötrő tünetekkel szemben álljon az orvos tétle­nül. Ezt, azt hiszem, a korai kezelés legmakacsabb ellenségei sem követelik. Íme látunk oly eseteket, a­hol korán lépnek fel súlyos idegrendszerbeli tünetek, de nem a korai kezelés által előidézve, sőt egy esetben korai kezelés megindításával az idegrendszer részéről fellépett tünetek enyhültek, megszűn­tek. Az agygerinczagy vérbősége, sőt talán lobos beszüremke­­dése itt jelen volt s ezen betegek idegrendszerét praedispo­­nálttá tette. Ezen praedispositio előidézését a korai kezelés lehetetlenné teszi, mert a korai kezelés megakadályozza a prodromákban mutatkozó tüneteket. A korai kezelés után fel­lépő recidivák ritkán járnak vérbőséggel, mert a syphilis vírusa gyengítve lett a korai kezelés által, s így erejében meg­törve, nem okozhat oly tüneteket, mint a késői kezelés folytán sokáig a szervezetben megtűrt vírus, mely kapcsolatosan a szövetnek az ellenállási képességét is csökkenti; természetesen egész másképen hat az oly méreg, melynek nem adatik meg idején az ellenmérge, mint az olyan, mely idején lesz ellen­súlyozva. Seeligmüllert szintén oly functionális elváltozását az ideg­­rendszernek észlelte, mely korán szokott fellépni bujakóros egyéneknél. Ezen neuralgiák, melyeket typikus fellépési helyüknél fogva a syphilisre jellegzetesnek tart, Rumpf állítása szerint, bár ritkábban, bujakórban nem szenvedőknél is előfordulnak. Ezen neuralgiák egyik fültől a fejtetőn át a másik fülig húzódnak. Mi két esetben észleltük ezen neuralgiá­­kat oly egyéneknél, kik nem rég szenvedtek bujakórban és még megfelelő specifikus kezelésben nem részesültek. Ezen két eset a következő: 1. H. J., 28 éves, 4 hó előtt ub­. indul., most küteg toroktünetekkel. Bejövetelkor a halántéktájról a fejtetőre s innét a másik halántéktájra húzódó kínzó fejfájásokról panasz- 1 Seeligmiiller „Lehrbuch der Krankheiten des Gehirns und Rückenmarkes“ pag. 743. 2 Rumpf „Die syphilitischen Erkrankungen des Nervensystems“ pag. 478. 1 Seeligmüller „Krankheiten des Gehirns etc.“.

Next