Orvosi Hetilap, 1893. november (37. évfolyam, 45-48. szám)
1893-11-05 / 45. szám
535 ORVOSI HETILAP 1893. 45. sz. Állapota szépen javult. Az ujjai kiegyenesedtek, a kézte izület hajlított helyzete lassanként elmúlt. Mindkét kezét jól tudja feszíteni, míg bejövetelekor erre képes nem volt. Az alkar izmai erősen meggyarapodtak, úgyszintén a kezé is. A jobb kéz szorító ereje eltávozáskor 15 kgm. volt dynamométerrel mérve, míg a balé 25 kgm. A bénult izmok bevezetett áram iránt összhatékonyságukat visszanyerték, úgy hogy a beteget három hónapi kezelés után gyógyultan bocsáthatták el. II. eset. Zs. K., 21 éves. Tizenegyéves korától folyton fazekassággal foglalkozott s így ez idő alatt ólomtartalmú mázzal dolgozott. Három év előtt mintegy 3 hétig erős kólikája volt, mely bajától kórházi kezelés mellett szabadult meg. 2 év előtt alszárában hasogató fájdalmai jelentkeztek, melyek pár nap múlva csillapultak ugyan, de ugyanekkor lábikrái összehúzódtak, úgy hogy egy hét múltán mindkét lábikrája a térdhajlat felé húzódott s e helyzetben meg is maradt. 10 év előtt újból volt kólikája. Felvétele előtt 11/2 hónappal mindkét keze el kezdett reszketni, mihez erős csuklóbeli fájás csatlakozott, majd pedig azt tapasztalta, hogy munka közben felkarjának hajlító izmai összehúzódnak s egy ideig ily állapotban maradnak. Felső végtagjai mindinkább gyengültek, hamar kifáradtak ; mindennek daczára foglalkozását folytatta, mígnem 5 hét előtt reggel felkeléskor kezének valamennyi ujját behajlított állapotban találta, kiegyenesíteni azokat nem tudta, sem azokkal semmit sem tudott megfogni. Végre múlt év szeptember 10-dikén orvoslás végett felkereste klinikánkat. A beteg bőrszíne fakó halovány, erősen lesoványodott, szemei beesvek, a nyálkahártyák haloványak. Az ing szennyes szürkés színű. A karok kétfejű s a lábikra izmai összehúzódott állapotban vannak s a rendesnél tömöttebbek és vastagabbak. Az alkar feszítő izmai s a csontközti izmok a többihez viszonyítva erősen megfogytak és petyhüdtek. Ugyanez áll az alszárak feszítőire is. A kéz ujjai erősen hajlított helyzetben vannak, úgyszintén mindkét kéztő. Az ujjak és a kéztő feszítése active épen nem, az alkaré a rendesnél lassabban sikerül, passive azonban a legkönnyebben eszközölhető. Mindkét kéztő feszítő ereje, valamint a kéz szorító ereje 0, a kéztő hajlító ereje pedig gyengült. Az alkarok feszítő ereje, különösen a balé erősen csökkent. Az ujjak hajlított helyzete miatt finomabb műveletekre, pl. írásra képtelen, valami tárgyat sem tud megfogni. A poharat, ha iszik, jobb kezével alkarjához szorítja s e mellett a bal kezét a pohár alá teszi, hogy az le ne essék. Keze kinyújtott helyzetben erősen remeg. Izomérzése kellő mértékben megvan. Ataxia nincsen jelen. A lábak fekvő helyzetben talpi flexióban s egyszersmind pronatióban vannak, úgy annyira, hogy a lábhát csaknem egy vonalba esik az alszárral. E helyzetből lábát csakis úgy bírja kimozdítani, ha reá áll, midőn a test súlyának hatása alatt elég könnyen jut az dorsal flexióba; passive e mozgás csak némi ellenállás legyőzése után sikerül. Az ikraizmok erősen összehúzódvak s az Achilles-in igen megfeszült. Járása e mellett elég biztos; járás alkalmával mindig lába hegyével érinti először a talajt, de azután egész talpára lép. Ataxia itt nincs jelen. Az alkar feszítő oldala, valamint a kéz, úgyszintén az alszár feszítő és a láb dorsal része bevezetett áramra nem reagál, míg galvánáramra igen, de nagyon csökkent mértékben. A beteg naponként langyos fürdőket kapott; hetenként háromszor előbb statikus, később faradikus árammal kezeltetett. Továbbá jodkaliumot szedett, összesen 270 grammot. Ezenkívül strychnin-injectiókban részesült. A befecskendezéseket '/s milligrammos adattal kezdtük s lassanként felmentünk napi 4 mgm. adatra. A betegnél kilencz hónapi klinikai tartózkodása alatt a strychnin használatától kellemetlen tüneteket nem észleltünk ; egy ízben volt mindössze kisebb fokú rángás az alsó végtagokban. Összesen 773 centigramm strychnint kapott injectio alakjában. A befecskendések többnyire az alkaron történtek, alig voltak fájdalmasak, s ha itt ott maradt is vissza a tűbeszúrás helyén egy göb, az néhány nap alatt nyomtalanul felszívódott. A beteg bejöttekor 45 kgm.-ot nyomott, 3 a/2 hónap alatt súlya 56 kgm.-ra emelkedett. Az alkar s a kéz izmai régi térfogatukat visszanyerték, az ujjak szépen kiegyenesedtek, kivéve a bal kéz közép- és mutatóujját. A kéztőt és az ujjakat jól tudja feszíteni. Feltűnő volt a kézte feszítő s a kéz szorító erejének gyarapodása, jelenleg kezével finomabb munka végzésére is képes. A jobb kar s kéz úgy a bevezetett, mint a galván áramra jól reagál, a bal kissé csökkent reactiót mutat meg. A lábak is a rendes állásba tértek vissza. III. eset: K. F., 38 éves, asztalos. 18 éves korában tüdőlobot állott ki, 24 éves korában kemény fekélye volt. Azóta egészségesnek érezte magát. A mázba, amelylyel a bútorokat bevonta, a szárítás gyorsabbítása czéljából ólomczukrot tett be. 1892. október havában kólika-rohama volt, amely egy hétig tartott. Azóta több ízben ismétlődött. Ugyanez év deczember havában kezei remegni kezdettek, főleg intendált mozgásoknál, s nemsokára felső végtagjainak izomzata erősen megfogyott. Folyó év január havában egy reggel arra ébredt, hogy felső végtagjai bénák, azokat nem tudja mozgatni. Ezenkívül a nyelése is rossz lett, az étel minduntalan a légcsőbe jutott. Folyó évi február 21 dikén a klinikára vetette fel magát. A beteg igen erősen lesoványodott, a bőr alatti zsírszövet erősen megfogyott, a látható nyákhártyák igen halaványak, az ing szennyes-szürkésen elszínesedett. A felső végtagok izmai feltűnően sorvadtak, különösen a váll izmai és az alkar feszítői. Továbbá erősen megfogytak a pectoralisok is. Actív mozgások a felső végtagokkal egyáltalában ki nem vihetők. A felemelt végtagok a beteg legjobb igyekezete mellett is tehetetlenül hanyatlanak le. A kéz ujjai, úgyszintén a kéztő, valamint az alkar erősen hajlított helyzetben vannak. A felkar is befelé s előre van fordulva. A beteg egészen tehetetlen. Bevezetett árammal történt ingerlésre semmiféle összehúzódás nem váltható ki a bénult izmokban. Az alsó végtagok, habár szintén gyengültek, normális helyzetben állanak s bevezetett árammal még némileg ingerelhetők. Passiv mozgathatóság egyáltalában nem korlátozott. Beszédben eltérés nincs. A nyelés, mint fentebb említettük, kissé nehezített. A vizeletben idegen alkotórész nem fordul elő. A beteg a fentebb leírt kúrában részesült. Jodkaliumot mintegy 150 gm.-ot szedett. Strychninből márczius 1-sejétől június 24-dikéig 2033 centigrammot kapott. A nyelési zavarok két hét alatt megszűntek, úgyszintén ekkor már a jobb karját a vállban emelni tudta, három hét múlva már a bal karját is. Tetemesen javult állapotban hagyta el a klinikát. A bal felső végtag bevezetett áramra egészen jól reagál, a jobb kissé gyengébben. Mindkét kart a vállban jól tudja mozgatni, úgyszintén jól tudja hajlítani a könyökben. A bal keztőben a feszítés teljes, a jobban még nem egész tökéletes. A ujjak nincsenek összehúzódva. Karjait, izomerejének megfelelőleg, könnyebb munkára meglehetősen tudja használni. Közlemény Pertik rk. tr. egyetemi kórszövettani intézetéből. Adatok a neurofibroma multiplex kórszövettanához. Irta Nékám Lajos dr., v. tanársegéd. (Folytatás.) A második eset egy 48 éves, ismeretlen foglalkozású férfira vonatkozik, a ki az üllői úti kórházban meghalt, Portik tanár által bonczoltatott, amely alkalommal mint accessorius lelet, felismertetett a neurofibromatosis. A főbb elváltozások a következők voltak: Általános syphilis: A csontos koponyában sorvadás, a diploe tömörülése, osteophyták a tetőn. Az orrgyök besüppedt. Az agyalapi literek lumene megszűkült. A jobb tüdőben tojásnagyságú 1 L. Orvosi Hetilap 43. számát.