Orvosi Hetilap, 1893. december (37. évfolyam, 49-53. szám)
1893-12-03 / 49. szám
584 ORVOSI HETILAP 1893. 49. sz. maradt, mihelyt a szereléssel felhagytak. Az eset később eltűnt az észlelés elől és Henoch épen úgy sajnálta, hogy a gyermek sorsát tovább figyelemmel nem kisérhette, mint ahogy ezt Hirschsprung a casuistica szempontjából teszi, annyival is inkább, hogy maga a kórkép, különösen keletkezése és oka előtte e miatt homályos maradt. Annál nagyobb érdeklődést keltett egy gyermek, ki hasonló tüneteket mutatva, előbb Henoch poliklinikájára hozatott, később pedig klinikájára vétetett fel. Hasonló észleletek ritkasága miatt az esetnek casuistikus közlése is érdekkel bír, melyet még az a körülmény fokoz, hogy analóg esetek nélkül az észlelő orvos nem meri a helyes kórismét felállítani. Annál nagyobb köszönettel tartozom Henoch tanárnak, hogy épen ezen ritka esetet közlés és kidolgozás végett rendelkezésemre bocsátotta. A szülők egészségesek. Öt testvér közül csak 1 él, de sem az, sem az elhaltak nem mutatták az alább leírandó bélelváltozás tüneteit. A szülés rendes időre következett be és akadály nélkül ment véghez. A gyermek jól táplált volt, de mindjárt születése után sárgás, olajszerű nyakot hányt, nem szopott jól és széket sem ürített. Már a 2-dik napon vették észre a has nagyobbodását, mely mindinkább növekedett. A 8-dik napon már a bőrvisszerek is láthatók voltak. A gyermeket ekkor orvoshoz vitték, ki nála — az anya állítása szerint — „hasvíz kórt“ vett fel, és fehér olajos orvosságot rendelt, melynek használata után ürült első ízben nagymennyiségű szék. A székelés azonban az orvosság megismétlése daczára ismét megakadt és a has kerülete és feszessége újból növekedett. Az állapot ricinus,olaj, rheum, St. Germain-levelek, csőrék és suppositoriumok alkalmazása daczára sem javult, sőt egy ízben csak 14 nap múlva sikerült széket előidézni. Megjegyzendő, hogy egy más orvos a nagy halat angolkór jelének tekintette és ellene csukamájolajat rendelt. 1892. május 3 án a gyermek 20-szor hányt, egészen elerőtlenedett. A hányás azóta 4 8, 14 napban egyszer jelentkezett, a betegnek könnyebbülést hozva, úgy hogy jobban is ihatott, de mindennek daczára a soványodás napról napra észrevehetőbb volt. Az eddig mindig pépes szék a hányás jelentkezése óta darabossá lett, de csak 1893. január hava óta érzett bűzösnek. Az eset 1893. február elején került észlelés alá poliklinikai rendelés alkalmával, de csak 1893. márczius 7-én vétetett fel a klinikára, mikor a gyermek 1/4 éves volt. A fejlettségében némileg visszamaradt, de még közepesen táplált betegen legfeltűnőbb jelenség gyanánt szembeötlöti az erősen elődomborodott, feszes tapintatú és dobos kopogtatású has, melynek kerülete a köldök magasságában 52 és alább a symphysis és köldök közti távolság közepe táján 59 cm., ezzel szemben a mellkas körfogata csak 44—45 cm.-t tett ki. A bélcső 39 cm.-nyire vezethető be a végbélbe, anélkül, hogy akadályba ütköznek, s ezen keresztül sok gáz ömlik ki, mire a has feszessége is enged, és akkor nemcsak tapintani, hanem látni is lehet egyes bélkacsokat, melyek közül a colon transversum feltűnő térfogata által szembeötlik. Beöntések hatástalanok, de kiemelendő, hogy a beönthető víz a rendesnél jóval nagyobb mennyiségű. Az első szék alkalmával sok szürkés sárga, részben pépes, részben formált bélsár távozott, melyben laposra nyomott, vagy vékonyra kihúzott, tehát szűkületre mutató darabok nem voltak láthatók. Márczius 19-ike óta a székelés önként is bekövetkezett, sőt márczius 22-én túl is, mely napon a gyermek szüleihez visszakerült, 2—3-szor jelentkezett, azt halljuk azonban anyjától, hogy ezen idő óta az ürülék nyákos és bűzös lett és a gyermek étvágya daczára folyton apadt. Április 29-dikén a poliklinikára hozatott, miután meteorismusa ismét nagyfokú lett, de úgy e napon, mint május 4-dikén az irrigátor csövének magas bevezetése által sok szél és szék ürült, mire a has tetemesen lelapult; a gyermek ekkor még élénk volt. Május 9 dikén azonban magas láz jelentkezett, a gyermek nyögött és hasa — az önként bekövetkező többszöri székelés daczára, mely, mire különös súlyt fektetek, még rendes küllemű volt — erősen felfúvódott. Május 11dikén gyakori hasmenés lépett fel, s a gyermek gyenge pulsussal, hűvös végtagokkal, beesett fontanellával hozatott be másodízben a klinikára. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti ,, Stefánia“ gyermekkórházból. A f’ostonyás tüdőlob intermittáló lázmenetű alakjairól, egy eset kapcsán. Közli Berend Miklós dr., kórházi segédorvos. (Vége.) Az általam a „Stefánia“ gyermekkórházban észlelt eset a következő : E. B., 41 2 éves, a szegényháztéri kisdedóvóban ápolt, addig teljesen egészséges gyermek, 1893. április 17-dikén este köhögés, láz, oldalszúrás tünetei közt betegedett meg, s 19-dikén vétetett fel a kórházba rostonyás tüdőlob kifejezett tüneteivel. A beszűrődés a bal alsó lebenyre volt lokalizálva. A léptompulat felső határa a tüdőtompulattól el nem különíthető; lefelé a hátsó hónalj vonalban a X. borda felső széléig terjed, széle nem tapintható. Vizeletben kevés fehérje. Hőmérsék felvételkor reggel 38° C. (végbélhe), d. u. 40-2°. 20-dikán remittens láz, 21-dikén reggelre spontán leesés 37° C.-ra; teljes euphoria; physikális viszonyok változatlanul fémlábának. Légvétel: Azérlökés alig szaporább valamivel a rendesnél, légzés nem fájdalmas. Ugyanezen napon reggel 10 órakor rázó hideg; d. u. 41*5: physikális viszonyok változatlanok. 22-dikén reggel 39° a hőmérsék, majdnem teljesen jó közérzet mellett; d. u. fokozott subjectív panaszok ; d. u. 41'5° a végbélhe, a tömörülés határai változatlanok. 13-dikán reggel euphoria; hömérsék 370; vizeletben sediment. lateritium, vérben csekély leucocytosis. A tompulat csökkent; a hallgatódzási tünetek valamivel csökkent intensitásban fennállanak. D. u. 1 órakor rázó hideg; 4 órakor a hömérsék újra 41°; a bal vállizület kissé fájdalmas, de nem duzzadt. 24-dikén reggel 37° a temperatura ; vizeletben nagy mennyiségű sedimentum ; a tompulat kisebbedett, úgy hogy a léptompulat felső határa a IX. bordán meg volt állapítható ; a hörgi légzés gyengült. Innen kezdve a mellkas felett talált kóros tünetek gyorsan fejlődtek vissza ; 26-dikán reggel már hörgi légzés nem volt hallható, csak számos hurutos zörej. Chinin vagy más antipyreticum az egész lefolyás alatt nem adagoltatott; a hőmérsék csökkentésére csak hideg borítások és 40'5°-on felül hideg begöngyölés lett alkalmazva. A lép az egész lefolyás alatt tapintható nem volt; léptáji fájdalmak, minőket heveny lépduzzanatoknál a gyermekkorban sokszor észlelünk, nem voltak jelen; a kóros tompulat eltűnte után a lép felső határa a IX. bordán, alsó határa a X. borda alsó szélén volt megállapítható, a bimbótól a XI. bordáig húzott vonalat befelé nem érte el. Sajnos, hogy plasmodium malariaera vizsgálat nem történhetett. A leírthoz egészen hasonló esetet észlelt három év előtt magángyakorlatában Bókas tanár, mely esetről azonban pontosabb feljegyzések hiányzanak.