Orvosi Hetilap, 1894. április (38. évfolyam, 13-17. szám)

1894-04-01 / 13. szám

148 ORVOSI HETILAP 1894. 13. sz. később órákon át szánkózott. Szontagh college jól fog reá emlékezni. 1887 áprilisban tért vissza oly viruló állapotban, mint még soha sem volt, s azóta mérsékelt szívnagyobbodása mellett mai napig egészen jól érzi magát. A nyarakat többnyire Tyrolban tölti 1800—1500 méter magasságban, s ott ép úgy mint itthon órákra terjedő sétákra képes. Nem lehet szándékom ezen eredménynek elméleti magyarázatát adni, nem is adhatom. Majdnem valamennyi búvár, aki a ritkított levegő hatását tanulmányozta, abban, az egy Waldenburg kivételével, nem talál erősítő befolyást a szívre nézve. Azonban a magaslati levegő hatása bizonyára sokkal bonyolódottabb, mintsem hogy azt a ritkított levegő befolyásával egyszerűen azonosítani lehetne, így pl. újabban bizonyíttatott, hogy a magas levegőben a piros vértestecsek igen gyorsan megszaporodnak. Szóval nem vagyunk még azon helyzetben, hogy az ily gyógytani eredményt élettani alapjára visszavezethetnék. Ámbár csupán ezen két esetre szorítkozott a magaslati égalj ezen sikere, s a mellett egyenes ellentétben állott azon általánosan elfogadott elvvel, mely szerint incompenzált szívbajokat nem szabad magas levegőbe küldeni, mégis az eredmények oly elvitázhatlanok voltak, hogy közleményem nagy visszhangra talált. Mannheim is csak az imént megjelent monographiájában azt mondja, hogy javaslatom óta az alpesi levegő különös hírnévnek örvend,s a mellett enyhén ironizálja Tátrafüred prospektusát, mely gyógyhelyének specifikus hatását hirdeti Basedow ellen. De noha külföldön ezen gyógymódot nagyban felkarolták, mégis sajnálattal tapasztaltam, hogy kimerítő és bizonyító kórtörténetek nem lettek közölve. Pedig csak ezek által lehetne a tárgyat véglegesen tisztába hozni. Saját tapasztalatom első közleményem óta megerősített bizalmamban a hegyi levegő iránt. Egy betegem teljesen meggyógyult ; háromban, melyet alaposan s néhányban, melyet csak futólag észleltem, a lényeges javulást nem nélkülöztem. De ezek mind egyszerűbb, nem régen fennálló esetek voltak. Vízkóros Basedow-beteg azóta nem került elém, kinek tehetsége lett volna a hegyekbe küldetni. De összes észleleteimből csaknem azon paradox eredményt kell levonnom, hogy az alpesi levegő alaposabban hat az incompenzált Basedow-kórra, mint a betegség korábbi szakára. Hiszen már első betegem vízkórja előtt kétszer volt magas helyen, ahol megjavult ugyan, de nem gyógyult; míg épen a vízkórnak majdnem terminális szakában gyógyult meg véglegesen a magas levegő által. Azért már első közleményemben félénken ráutaltam, hogy talán nem csak a Basedow vízkórja gyógyulhat így, hanem eddigi orthodox nézeteink daczára talán egyéb incompenzált szívbajokkal is — kivéve csak az arteriosclerotikus eseteket — érdemes volna a kísérletet megtenni. Én ugyan eredetileg csak azon alapon küldtem betegeimet a hegyekre, mivel a Basedow ideges forrására vártam hatást, s csak ezáltal közvetve pangási következményeire is. De végre nehezen érthetem, hogy a hegyi levegő csakis a Basedow-kór eredetű szívelgyengülésre hatna, mely ideges alapon fejlődött ugyan, de végeredményében önálló szívbajjá vált, és nem egyéb incompenzált szívbetegségekre is. Különben magára a Basedow-kórra nézve sem vagyok oly elfogult, hogy a hegyi levegőt minden esetben megbízható specifikus gyógykatányának tartanám. De elég az, hogy valamennyi szereink közt a legértékesebbnek tartom. Még igen csekély az anyag annak eldöntésére, várjon a hegyi levegő, feltéve, hogy hosszabb ideig hat, és legalább 1000 méternyi magasságú: 1. a még compenzált Basedow-kórt átlag meggyógyítja-e ; 2. mennyiben válik be ezentúl is az incompenzált betegségben ; 3. mennyiben értékesíthető egyéb incompenzált szívbajokban is. Jelen felszólalásom célja a mellett, hogy híressé vált két esetem további sorsáról beszámoljak, különösen az, a kartársakat arra buzdítani, hogy ezen nagy horderejű kérdések tisztázására pontos észlelések és közlemények által közreműködni szíveskedjenek. A syphilis gyógykezeléséről. d Dr Metrschalco Tamás dr., lipiki fürdőorvostól. Mélyen tisztelt orvosegyesület! A thema, melylyel foglalkozni akarok, és melyhez az adatokat részben egy — Neisser turkolódásáról az „Archiv für Dermatologie und Syphilis“ egyik legközelebbi számában megjelenendő — a tertiaer syphilisről szóló munkámból veszem, első pillanatra talán nagyon elcsépeltnek látszik, ha azonban közelebbről vizsgáljuk a dolgot, látjuk, hogy a legnagyobb aktuális fontossággal bír. Hisz maga a syphilis egyike a leggyakoribb és társadalmi szempontból is legfontosabb és legveszélyesebb betegségeknek, és azt hiszem nem tévedek, ha azt e tekintetben mindjárt a gümőkór mellé helyezem, s így a kérdés, hogy miképen kell azt helyesen és észszerűen gyógyítani, annál fontosabb, mert míg egyrészt egy betegség sincs, ahol annyit lehet czélszerűtlen vagy pláne rossz kezeléssel ártani, addig másrészt dacára az óriási irodalom, és az utóbbi időben a congressusok által megkönnyített szóbeli értekezés és diskussiónak, ama nagy probléma, hogy mikép kell hát a syphilist nem csak kezelni, de még gyógyítani is, még ma sincs teljesen megoldva. Nem szabad azonban azt hinni, tisztelt orvosegyesület, hogy miután a syphilist a régiek higanynyal kezelték s mi is azzal kezeljük, a syphilis therapiája ezért évtizedek, sőt ennél is hosszabb idő óta nem mutat fel haladást. Igaz, hogy daczára a számtalan kísérletezésnek, sőt a bacteriológia nyújtotta legújabb felfedezéseknek is, amelyek a fertőző betegségek kezelését egy új mederbe terelni vannak hivatva, csak megerősödtünk azon meggyőződésünkben, hogy az egyedüli szer, amelylyel mai nap a syphilis ellen rendelkezünk, a higany, és hogy valószínűleg még hosszú ideig az is fog maradni, és az a pár ellentétes hang, amely a szakemberek részéről a higanykezelés ellen itt-ott még felemelkedik, már számba se jöhet, azonban az utolsó évtizedek alatt az egész higanykezelés nagy átalakuláson ment keresztül, különösen pedig ismereteink tökéletesedése a higany hatásáról, és tapasztalataink, egy új, modern syphilis-therapiát alkottak meg, melylyel mai előadásomban óhajtok részletesebben foglalkozni. Megjegyzem azonban, hogy semmiképen sem lehet célom s nem is férne egy előadás keretébe a syphilis gyógykezelésének részletes tárgyalásába bővebben belebocsátkozni, csak egy pár fontosabb kérdést fogok e tekintetben röviden érinteni, fő czélom nem lehet más, mint kifejteni és megjelölni azon általános irányelveket, amelyek minket a syphilis gyógyításánál kell hogy vezéreljenek, és azok helyességét lehetőleg be is bizonyítani. * * * Maga a syphilis, tisztelt orvosegylet, főkép két irányban veszedelmes. Az egyik a syphilisnek azon tulajdonságához van kötve, hogy az egy fertőző betegség, és azonkívül öröklékeny is. A fertőzés többnyire tünetekhez van kötve, azonban, mint ez ma már ki van mutatva, hosszasabb érintkezésnél, különösen házastársaknál tünetek nélkül is, lappangó syphilisnél is előfordulhat, hisz ma már tudjuk, hogy a syphilis korai időszakaiban a vér, nyirk és ondó is ragályoz, s így ebben nem találhatunk semmi rendkívülit; a fertőző képesség évekig tarthat, és nagy jelentősége van ; az öröklékenységről pedig ma már biztosan tudjuk, hogy egyáltalában nincs tünetekhez kötve. Bár tagadni nem lehet, hogy különösen társadalmi szempontból, ezen két körülmény is a legnagyobb fontossággal bír, de a syphilisnek legnagyobb veszélyeit mégsem ezek képezik. Mert a fertőzés és átöröklés veszélye csak a syphilis korai időszakában acut, és habár ritkább kivételek előfordulnak, ahol különösen az átöröklési képesség 5—6, sőt 8—10 év múlva az infectio után is fennáll, mégis, különösen higanykezelésre, úgy a fertőző mint az átöröklési képesség legtöbbnyire már az első , egészen 4 évben az infectio után megszűnik. Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület február hó 17-dikén tartott rendes ülésén.