Orvosi Hetilap, 1894. június (38. évfolyam, 22-25. szám)
1894-06-03 / 22. szám
1894. 22. sz. ORVOSI HETILAP A szígycső tükörrel való vizsgálatának általánosabb alkalmazása kiderítette, hogy a szóban levő bántalom mint önálló betegség is léphet fel és mint tapasztalataim bizonyítják, nem is oly ritkán találkozunk azzal úgy a férfi, mint a női nemnél. Kétséget nem szenved, hogy az urethritis herpetica-t okozó folyamat ugyanazon bántalomra vezetendő vissza, mely hólyagcsoportok alakjában férfinél a fitymán, a sulcus coronariuson és ennek szomszédságában, valamint a női genitaliákon acut módon fellép és herpes progenitalis (praeputialis) név alatt ismeretes; azt is tapasztaljuk, hogy ily urethritis a herpes progenitalissal egyidejűleg léphet fel, de az esetek nagy számában ugyan ily herpesre disponált egyéneknél, de oly időben jó az létre, hol a genitaliákon kívülről hasonló abnormitást nem veszünk észre. A bántalomnak legtöbbször enyhe lefolyása mellett nyilván az utóbb említett körülménynek tudandó be, hogy az az orvosok figyelmét, illetve megfigyelését kikerüli. Ha a húgycsőben herpes progenitalishoz hasonló kölesnyi vagy valamivel nagyobb, tiszta világos contentummal bíró hólyagcsákból álló kis csoportoknak acut eruptiója jö létre, úgy a beteg csekély viszketésen vagy vizelésnél való égésen kívül alig észlel valamit. Néha semmi, máskor csekély savószerű vagy tejszínű váladék jelentkezik az orificiumban. Ha a beteg azonnal orvosi segélyhez folyamodik, úgy módunkban van a kór ismét néha már a húgycsőajkak szétfeszítésénél megállapíthatni. Neumann (1888) az ilyenkor látható képet igen jellegzően a következőkép írja le: „A hólyagcsák repedése által létrejött mák egész kendermag-nagyságú excoriatiókat mint élesen határolt, szürkés, lazán tapadó váladékkal fedett anyaghiányokat látjuk, melyek hármasával vagy négyesével sorakozott csoportokat alkotnak. Ezen erosiók néha összefolynak és nagyobb anyaghiányt képeznek. Nagyon emlékeztet e kép a méhszáj erosióihoz, vagy a szájnyakhártya aphtháihoz.“ Tükörrel vizsgálva ily húgycsövet, rendszerint a barlangos húgycsőrészlet elülső felében egyes kissé duzzadt, piros udvarral biró halovány szigetszerű helyeket találunk, melyek kölesnyi egész lencsényi nagysággal bírnak, könnyen letörülhető váladékkal fedettek és érintésre könnyen vérzenek. A nyálkahártya többi részlete egészen épnek mutatkozik. Néhány nap múlva a lábnak minden jele eltűnt és az excoriatiók is már alig ismerhetők fel. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az egész körfolyamat néhány nap alatt rendszerint lezajlik. Csakhogy néha alig múlt el a bántalom, midőn már is újra jelentkezik az, úgy hogy — valamint ezt a herpes praeputialisról is tudjuk — egyes arrahajlamos egyéneknél a bántalom, felette gyakori ismétlődése által, igen kellemetlenné válik és a betegeket előbb utóbb aggodalomba ejti. Oly esetek, hol a bántalom komolyabb jelentőségű tünetekkel jár, a kivételekhez tartoznak, de volt alkalmam neurastheniás egyéneknél a betegség okozta gyakori vizelési ingert és egy esetben urethrospasmust is észlelni. A női húgycső herpetikus megbetegedéséről még a nők bántalmait tárgyaló szakmunkákban sem találunk adatokat, nyilván csak azért, mert a női urethra sokkal ritkábban képezi endoskopiai vizsgálat tárgyát mint a férfi húgycsővé, ugyanis a herpes progenitalis és így valószínűleg a herpes urethralis is, mint azt Bergh a kopenhágai Vestre-kórház évi kimutatásaiban (1888—89) közölt kutatásai bizonyítják, ugyancsak elég gyakori megbetegedése a női genitaliáknak és e szerző nézete szerint a betteg kitörése és a menstruatio időszakos jelentkezése között bizonyos összefüggés látszik fennállani. Janovsky (1891) eseteket közöl, hol herpes progenitalis mellett a húgycső herpetikus megbetegedése is volt tükörrel megállapítható. Egy esetében urethritis herpetica fennállása mellett a húgycsőnyílás szomszédságában kóros elváltozásokat nem talált, csak a méhnyakon voltak még herpes csoportok láthatók. A húgycső nyálkahártyája ezen betegnél erősen duzzadt volt és hurutos váladékot termelt, melyben gonococcusok nem találtattak. (Folytatása következik.) 261 Közlemény a budapesti magy. kir. tud. egyetem kórboneztani és kórszövettani intézetéből (Portik Ottó h. tanár). Primaer pajzsmirigy adenocarcinoma sokszoros csontmetastasisokkal. Közli: Lovrich József dr., kórboneztani tanársegéd. A 73 éves férfi hullának bonczolásánál a következő pathologikus elváltozások érdemelnek említést. A felhágó függér atheromatosisa tágulattal kapcsolatban, következményes hal szív túltengés tágulattal és myodegeneratióval. Mind 2 tüdő senilis emphysemája. A vesék öregkori sorvadása számos visszatartási tömlővel a kéregállományban. Végül heveny universalis seroso-fibrinosus lábja a pericardiumnak. E mellett az elég jól táplált, halvány férfihullánál a következő nevezetes leletre bukkantunk : A falcsontok hátsó részének és az occiput felső harmadának megfelelőleg a bőr körülbelül férfitenyérnyi terjedelemben az alatta levő daganatrészektől, melyek felett elmozdítható, dudorosan felemelt , kis gyermekökölnyi terme-nagyobbodás a pajzsmirigynek és a jobboldali kulcscsont szegyi végének megfelelőleg. Koponyaboltozat középvastag, kevés szivacsos csontállománynyal ellátott; mindkét falcsont hátsó részletén a középvonaltól kissé jobbfelé elhelyezett és hátfelé a nyakszirtcsont felső harmadán a csont helyét egy 145 cm. hosszú, 12 cm. széles, 18 mm. vastag, dudoros, apróbb diónyi, egész tyúktojásnyi góczokból összetett, lebenyekre osztott daganat foglalja el, mely úgy külmint belfelületén szívós kötőszöveti tokba van temetve. A daganat metszfelülete sima, fénylő, élénk barnás-veres, egynemű, mindenütt hústömött, nedvdús, vakarásra kevés zavaros, vörhenyes nedvet ürítő. A daganat tapintásánál csontlécek és törmelékek érezhetők, kivéve egyes barnás-sárga, vérszegény, elmosódott határú, egész kis mogyorónyi góczokat. A daganat diffuse terjed a határoló csontszövetbe, amely csont csupán a koponyabolt belső felületén mutat szürkés-fehér, bársonyos felületű, elég könnyen levakarható, egész 12 mm. széles, papírvastagságú növedékeket. A szomszédos koponyacsont diplomja egyes helyeken késhátnyi vastagságra keskenyült ,és tömörült, más részleteiben pedig porosasabb lett. Mindazáltal a csont súlyának növekedése alig constatálható. A dura mater külső felülete, a befelé boltosuló daganat belfelületét borító kötőszöveti zsákhoz körülbelül 4 cm. szélességben és 8 cm. hosszúságban szívós kötőszöveti álszalagok által rögzített. A daganatnak megfelelő körülbelül férfitenyérnyi agyfelületen a gyrusokat lelapulva, sulcusokat elsimulva találjuk. Pajzsmirigy mindkét felében megnagyobbodott és pedig baloldalt két különálló, egymás felett elhelyezett daganattá alakult át, melyek közül a felső 55 cm. hosszú, 3 cm. széles, az alsó 5 cm. hosszú és széles, úgy hogy gömbalakot képez, a jobboldali körülbelül tyúktojásnyi nagyságot ért el. A pajzsmirigy egész terjedelmében a koponyaboltéhoz hasonló küllemű daganattá alakult, úgy hogy normális szövetrészlet seholsem fedezhető fel. Metszfelületén azonban elszórtan a koponyaboltozaténál nagyobb terjedelemben elmosódott határú, demarcationális zóna nélküli, egyneműnek látszó, szürkés-sárga góczok találhatók, melyek mellett még elmeszesedett, egész czukorspárga vastagságú, helyenként 2 cm. hosszú csíkok lelhetők fel. A daganat véredényeit mindenütt sötétbarna, lazán alvadt vér tölti ki. A jobboldali kulcscsont szegyi vége egy a pajzsmirigyével egyező, diónyi daganattá alakult. A 4. ágyékcsigolya testének alsó részletéből kiindulva, a keresztcsontra kiterjedőleg, annak csupán alsó 4 cm. hosszú részletét kivéve, az egész egy 105 cm. hosszú, 10 cm. széles, 7 cm. vastag, a gerinczcsatornát körülfogó és űrébe kissé bedomborodó, kötőszöveti zsákba tokolt, a fent leírtakhoz teljesen hasonló, férfiökölnyi daganattá alakult, mely szintén számos apró, egész diónyi lebenyekből összetett és a szomszédos csontszövetben a koponyaboltnál leírt elváltozásokhoz hasonló átalakulásokat mutat. A jobboldali csípő tányér hátsó, felső, széli részlete a crista ossis ilei külső szélénél kezdődő, ovális alakú, 7 cm. hosszú.