Orvosi Hetilap, 1894. június (38. évfolyam, 22-25. szám)

1894-06-03 / 22. szám

1894. 22. sz. ORVOSI HETILAP A szígycső tükörrel való vizsgálatának általánosabb alkalmazása kiderítette, hogy a szóban levő bántalom mint önálló betegség is léphet fel és mint tapasztalataim bizonyít­ják, nem is oly ritkán találkozunk azzal úgy a férfi, mint a női nemnél. Kétséget nem szenved, hogy az urethritis herpetica-t okozó folyamat ugyanazon bántalomra vezetendő vissza, mely hólyag­csoportok alakjában férfinél a fitymán, a sulcus coronariuson és ennek szomszédságában, valamint a női genitaliákon acut módon fellép és herpes progenitalis (praeputialis) név alatt ismeretes; azt is tapasztaljuk, hogy ily urethritis a herpes progenitalissal egyidejűleg léphet fel, de az esetek nagy számában ugyan ily herpesre disponált egyéneknél, de oly időben jó az létre, hol a genitaliákon kívülről hasonló abnor­­mitást nem veszünk észre. A bántalomnak legtöbbször enyhe le­folyása mellett nyilván az utóbb említett körülménynek tudandó be, hogy az az orvosok figyelmét, illetve megfigyelését kikerüli. Ha a húgycsőben herpes progenitalis­hoz hasonló köles­­nyi vagy valamivel nagyobb, tiszta világos contentummal bíró hólyagcsákból álló kis csoportoknak acut eruptiója jö létre, úgy a beteg csekély viszketésen vagy vizelésnél való égésen kívül alig észlel valamit. Néha semmi, máskor csekély savó­szerű vagy tejszínű váladék jelentkezik az orificiumban. Ha a beteg azonnal orvosi segélyhez folyamodik, úgy módunkban van a kór ismét néha már a húgycsőajkak szétfeszítésénél meg­állapíthatni. Neumann (1888) az ilyenkor látható képet igen jellegzően a következőkép írja le: „A hólyagcsák repedése által létrejött mák­ egész kender­mag-nagyságú excoriatiókat mint élesen határolt, szürkés, lazán tapadó váladékkal fedett anyaghiányokat látjuk, melyek hármasával vagy négyesével sorakozott csoportokat alkotnak. Ezen erosiók néha összefolynak és nagyobb anyaghiányt képez­nek. Nagyon emlékeztet e kép a méhszáj erosióihoz, vagy a szájnyakhártya aphtháihoz.“ Tükörrel vizsgálva ily húgycsövet, rendszerint a barlangos húgycsőrészlet elülső felében egyes kissé duzzadt, piros udvarral biró halovány szigetszerű helyeket találunk, melyek kölesnyi egész lencsényi nagysággal bírnak, könnyen letörülhető váladék­kal fedettek és érintésre könnyen vérzenek. A nyálkahártya többi részlete egészen épnek mutatkozik. Néhány nap múlva a lábnak minden jele eltűnt és az excoriatiók is már alig ismerhetők fel. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az egész körfolya­mat néhány nap alatt rendszerint lezajlik. Csakhogy néha alig múlt el a bántalom, midőn már is újra jelentkezik az, úgy hogy — valamint ezt a herpes praeputialisról is tudjuk — egyes arra­­hajlamos egyéneknél a bántalom, felette gyakori ismétlődése által, igen kellemetlenné válik és a betegeket előbb utóbb aggodalomba ejti. Oly esetek, hol a bántalom komo­lyabb jelentőségű tünetekkel jár, a kivételekhez tartoznak, de volt alkalmam neurastheniás egyéneknél a betegség okozta gyakori vizelési ingert és egy esetben urethrospasmust is észlelni. A női húgycső herpetikus megbetegedéséről még a nők bántalmait tárgyaló szakmunkákban sem találunk adatokat, nyilván csak azért, mert a női urethra sokkal ritkábban képezi endoskopiai vizsgálat tárgyát mint a férfi húgycsővé, ugyanis a herpes progenitalis és így valószínűleg a herpes urethralis is, mint azt Bergh a kopenhágai Vestre-kórház évi kimutatásai­ban (1888—89) közölt kutatásai bizonyítják, ugyancsak elég gyakori megbetegedése a női genitaliáknak és e szerző nézete szerint a betteg kitörése és a menstruatio időszakos jelentkezése között bizonyos összefüggés látszik fennállani. Janovsky (1891) eseteket közöl, hol herpes progenitalis mellett a húgycső herpetikus megbetegedése is volt tükörrel megállapítható. Egy esetében urethritis herpetica fennállása mellett a húgycsőnyílás szomszédságában kóros elváltozásokat nem talált, csak a méhnyakon voltak még herpes csoportok láthatók. A húgycső nyálkahártyája ezen betegnél erősen duz­zadt volt és hurutos váladékot termelt, melyben gonococcusok nem találtattak. (Folytatása következik.) 261 Közlemény a budapesti magy. kir. tud. egyetem kórboneztani és kórszövettani intézetéből (Portik Ottó h. tanár). Primaer pajzsmirigy adenocarcinoma sokszoros csont­­metastasisokkal. Közli: Lovrich József dr., kórboneztani tanársegéd. A 73 éves férfi hullának bonczolásánál a következő patho­­logikus elváltozások érdemelnek említést. A felhágó függér atheromatosisa tágulattal kapcsolatban, következményes hal szív túltengés tágulattal és myodegeneratióval. Mind 2 tüdő senilis emphy­­semája. A vesék öregkori sorvadása számos visszatartási tömlő­vel a kéregállományban. Végül heveny universalis seroso-fibrinosus lábja a pericardiumnak. E mellett az elég jól táplált, halvány férfihullánál a követ­kező nevezetes leletre bukkantunk : A falcsontok hátsó részének és az occiput felső harmadának megfelelőleg a bőr körülbelül férfitenyérnyi terjedelemben az alatta levő daganatrészektől, melyek felett elmozdítható, dudorosan fel­emelt , kis gyermekökölnyi ter­me-nagyobbodás a pajzsmirigynek és a jobboldali kulcscsont szegyi végének megfelelőleg. Koponyaboltozat középvastag, kevés szivacsos csontállomány­­nyal ellátott; mindkét falcsont hátsó részletén a középvonaltól kissé jobbfelé elhelyezett és hátfelé a nyakszirtcsont felső har­madán a csont helyét egy 14­5 cm. hosszú, 12 cm. széles, 18 mm. vastag, dudoros, apróbb diónyi, egész tyúktojásnyi góczok­­ból összetett, lebenyekre osztott daganat foglalja el, mely úgy kül­­mint belfelületén szívós kötőszöveti tokba van temetve. A daganat metszfelülete sima, fénylő, élénk barnás-veres, egynemű, mindenütt hústömött, nedvdús, vakarásra kevés zavaros, vörhenyes nedvet ürítő. A daganat tapintásánál csontléc­ek és törmelékek érezhetők, kivéve egyes barnás-sárga, vérszegény, elmosódott határú, egész kis mogyorónyi góczokat. A daganat diffuse terjed a határoló csontszövetbe, a­mely csont csupán a koponyabolt belső felületén mutat szürkés-fehér, bársonyos felületű, elég könnyen levakarható, egész 12 mm. széles, papírvastagságú növedékeket. A szomszédos koponyacsont diplomja egyes helyeken késhátnyi vastagságra keskenyült ,és tömörült, más részleteiben pedig porosasabb lett. Mindazáltal a csont súlyának növekedése alig constatálható. A dura mater külső felülete, a befelé boltosuló daganat bel­­felü­letét borító kötőszöveti zsákhoz körülbelül 4 cm. szélesség­ben és 8 cm. hosszúságban szívós kötőszöveti álszalagok által rögzített. A daganatnak megfelelő körülbelül férfitenyérnyi agyfelü­­­leten a gyrusokat lelapulva, sulcusokat elsimulva találjuk. Pajzsmirigy mindkét felében megnagyobbodott és pedig bal­oldalt két különálló, egymás felett elhelyezett daganattá alakult át, melyek közül a felső 5­5 cm. hosszú, 3 cm. széles, az alsó 5 cm. hosszú és széles, úgy hogy gömbalakot képez, a jobboldali körül­belül tyúktojásnyi nagyságot ért el. A pajzsmirigy egész terjedelmében a koponyaboltéhoz hasonló küllemű daganattá alakult, úgy hogy normális szövetrészlet seh­ol­­sem fedezhető fel. Metszfelü­letén azonban elszórtan a koponya­­boltozaténál nagyobb terjedelemben elmosódott határú, demarcatio­­nális zóna nélküli, egyneműnek látszó, szürkés-sárga góczok talál­hatók, melyek mellett még elmeszesedett, egész czukorspárga vastag­ságú, helyenként 2 cm. hosszú csíkok lelhetők fel. A daganat véredényeit mindenütt sötét­barna, lazán alvadt vér tölti ki. A jobboldali kulcscsont szegyi vége egy a pajzsmirigyével egyező, diónyi daganattá alakult. A 4. ágyékcsigolya testének alsó részletéből kiindulva, a keresztcsontra kiterjedőleg, annak csupán alsó 4 cm. hosszú rész­letét kivéve, az egész egy 10­5 cm. hosszú, 10 cm. széles, 7 cm. vastag, a gerinczcsatornát körülfogó és űrébe kissé bedomborodó, kötőszöveti zsákba tokolt, a fent leírtakhoz teljesen hasonló, férfiökölnyi daganattá alakult, mely szintén számos apró, egész diónyi lebenyekből összetett és a szomszédos csontszövetben a koponyaboltnál leírt elváltozásokhoz hasonló átalakulásokat mutat. A jobboldali csípő tányér hátsó, felső, széli részlete a crista ossis ilei külső szélénél kezdődő, ovális alakú, 7 cm. hosszú.

Next