Orvosi Hetilap, 1894. október (38. évfolyam, 40-43. szám)
1894-10-07 / 40. szám
486 ORVOSI HETILAP 1894. 40. sz. minden különös szabályosságot nélkülöz. Eléggé állandó a paralysis progressiva számaránya 1882-től 1886-ig; de már 1886-tól 1887-ig tetemesen, majd 7—8%-kal csökkent ; míg 1888-dik évben már körülbelül 12°/0-kal szaporodik, mikor az összes elmebeli megbetegedéseknek már 34,3%-át teszi ki. Bár a többi években is merülnek fel kisebb nagyobb differentiák a percentuatiókat illetőleg, a különbözetek mégsem mondhatók olyannyira szembeszökőknek, mint a kiemelt éveknél és a paralysis progressiva fokozatos elszaporodása biztosan constatálható, annak daczára, hogy a betegfelvétel majdnem minden évben csekélyebb. Ha ezen eredményeimet összehasonlítjuk a következő táblázat számadataival, melyet Rimát készített, úgy azt találjuk, hogy fent említett szerző aránylag ugyan kevesebb százalékot mutat ki, de az ő statistikája is kétségenkívül feltünteti a paralysis progressiva fokozatos elszaporodását. Hogy a nála hasonló ingadozások nem észlelhetők, mint azt az én kimutatásomnál láthatjuk, annak magyarázatát fellelhetjük azon körülményben, hogy évről évre mutatom ki a paralysis progressiva percentuatióját, míg Kundt csak öt évi időközökről nyújt százalékos kimutatást. A 11. táblázat a megbetegedések számát hónapok szerint mutatja. Ebből kitűnik, hogy legtöbb a megbetegedés április, május és június, vagyis a melegebb hőmérsékű hónapokban, míg a hűvösebb vagy a téli hónapokban sokkal kevesebb a megbetegedések száma. A III. táblázat, mely a hónapok szerint való elhalálozásokat mutatja, azt tünteti ki, hogy legtöbb az elhalálozás a melegebb hónapokban: április, május és június hónapokban, de feltűnően sok októberben. A IV. táblázat feltünteti, hogy mily korban betegesznek meg legtöbben agysorvadásban. Felsoroltam több külföldi szerző adatait és pedig azért, mert e tekintetben meglehetős eltérők a nézetek. Kundt azt állítja, hogy 40—45 év között leggyakoribb a megbetegedés, Mendel2 .'11—10 év között találta legtöbbször, Eickholz, újból 40—45 év között, Magnon és Serieux1 pedig igen gazdag adatok alapján kimutatják, hogy 31 és 40 év között legtöbb a paralysis progressiva. Részemről, ki szintén nagyobb beteganyagnál vizsgálhattam a kór befolyását, azt állíthatom, hogy leggyakoribb 35 éven felül a paralysis progressiva, amennyiben 2138 beteg közül 35 éven alul volt 481 beteg, vagyis az összes megbetegedések 22,5%-a, míg a többi 1657 beteg 35 éven felül volt, vagyis 67,5%. Magnan és Serieux-nek azon állításait, hogy nők sokkal gyakrabban betegesznek meg fiatalabb korukban e betegségben mint férfiak, saját adataim alapján is megerősíthetem. Az V. táblázat a paralysis progressivában szenvedőket foglalkozás szerint mutatja be. Újból vissza kell térnem arra, amit már tulajdonkép dolgozatom elején megemlítettem, hogy ezen kimutatás, tekintve, hogy a megfigyelő osztályra vagyonosabb, műveltebb polgáraink nem jutnak, hiányos. Mindazonáltal elég jellemzők ezen adatok, mert épen a jelzett okokból kifolyólag állíthatjuk, hogy aránylag leggyakoribb a megbetegedés a szellemi munkával foglalkozók és műveltebb polgárok között; szám szerint (összevéve a magánzókat, akadémikusan képzetteket, hivatalnokokat, nagyobb kereskedőket) 524, vagyis az összes megbetegedések 24,6%-a. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bár szám szerint csak 524 szellemi munkást mutathattam ki, ezen számadatot igen nagynak kell mondanunk, tekintve, hogy a megfigyelő osztályra csak véletlenül jutnak ily betegek. Tényleges számérték szerint leggyakoribb e megbetegedés a megfigyelő osztályon az iparosoknál. Ugyanis 968 iparos szenvedett paralysis progressivában 2138 beteg között , tehát az összes betegek 45‘6’%-a. Czélszerűnek tartom annak felemlítését, hogy a már említett 968 iparos között találtam 46 korcsmárost, vagyis az iparosok 4‘6%-át (ezen adat teljesen egybevág azzal, amit „Az alkoholismus“ czímű dolgozatomban kimutattam [1. „Közegészségügy 1893. 6. sz.“], t. i. hogy az alkoholisták 46%-a szenved dementia alcoholicában); továbbá 92 oly iparost, kik a tűz körül dolgoztak (gépész, fűtő stb.), tehát az iparosok 95%-át és 73 vasúti alkalmazottat (vonatvezető, váltóőr, ellenőr stb.), tehát az összes iparosok 7‘5°/o-át. Ezen adataimból ténylegesen feltűnik, hogy oly egyének, kik tűz körül dolgoznak, elég gyakran betegesznek meg paralysis progressivában. Ugyancsak hatalmas contingensét képezik e bántalomban szenvedőknek a vasúti alkalmazottak, miként azt már Huppert1 is kiemelte. Igen nagy százalékát képezik a paralytikusoknak a napszámosok, hiszen 2138 beteg között 543 napszámost találtam, tehát az összes megbetegedéseknek 25,4%-át. Feltűnő csekély számban betegesznek meg agylágyulásban a földműveléssel foglalkozók, ugyanis 2138 beteg közt csak 103 földművelőt találtam, tehát az összes megbetegedéseknek csak 47%-át. E helyütt meg kell jegyeznem, hogy beteganyagom ugyan a székesfőváros polgárságából van merítve, hol földmíveléssel nem foglalkoznak ; de ha tekintetbe veszszük, hogy 2138 beteg közül 732 vidéki fordult meg osztályunkon, tehát az összes megbetegedések 34,2%-a, vidéki polgárságunk pedig legnagyobbrészt földmíveléssel foglalkozik, úgy akkor a földmívesekről azt állíthatjuk, hogy azok aránylag ritkán betegesznek meg paralysis progressivában. Dick2 nézetét azonban, ki a földmívelőknek a paralysissel szemben bizonyos relatív immunitást tulajdonít, el nem fogadhatom. Igen érdekes adatot nyújt a valláskülönbözet. Részemről különös súlyt fektettem az izraelitákra, szembeállítva őket más vallásúakkal. 2138 beteg között találtam 419 izraelita vallását, tehát az összes megbetegedések 19 6%-át. Ha most már tekintetbe veszszük, hogy hazánkban az izraeliták mily arányban laknak más vallásúakkal szemben, úgy azt mondhatjuk, hogy az izraeliták a paralytikusoknak — az összes magyarországi más vallásúakhoz képest — 78‘4%-át szolgáltatják. Más szóval az izraeliták osztályunkon a paralytikusoknak absolute 19‘6%-át, relatíve pedig 78,4%-át teszik ki. Súlyt fektettem arra is, hogy hányan élnek családi életet és hányan nélkülözik azt. 2138 beteg közül 617 nem élt családi életet, tehát az összes megbetegedések 28,8%-a. Fel kell még említenem, hogy 2138 beteg között volt 1406 fővárosi és 732 vidéki. A vidékiek tehát az összes megbetegedésnek csak 34,2%-át nyújtják, mi tekintve a főváros tömör lakosságú környékét, kevésnek mondható. (Folytatása következik.) Évek: Férfiak: Nők: 1869-1874 9-3 7„ 5'2°/„ 1875-1879 ■ 16-4% 4'3°/o 1880-1884 17 7. 4-17„ 1885-1890 23-2 7„ 9’3»/o 1 Kundt. Statistiscli-casuistische Mittheilung zur Kenntniss der progressiven Paralyse. 2 Mendel: Die prog'ressive Paralyse der Irren. Berlin, 1880. 3 Alig. Zeitschr. f. Psych. XLI. S. 33. 4 Magnan et Serieux: La paralysie généralo. A digitalis-therapia croupos tüdőlobnál;' Havas Leó dr.-tól Miskolcz. A croupos tüdőgyuladás kezelését digitálissal, sőt ennek nagy adagjaival, már a régi orvosok is ismerték, így a 18. század végén használta a digitálist pneumoniánál 11 a,sort, mint „contrastimulans“ szert, Traube pedig mint erőteljes antipyreticumot kísérlette meg. */„—2 drachma (088—7‘5 gm.) napi adagokban , épen így Heusinger. Szerinte a digitalis a hűdött nvagusra izgatólag és erősítőleg hat. Wunderlieh és Vogt szintén rendelték közepes és nagy adagokban, míg Oppolzer mérgezés veszélyétől tartva, előnyösebbnek tartotta kis adagokban, ipecacuanhával együtt adni. Griesinger 48 tüdőlobos beteget gyógykezelt 188—3*75 gm.-os 1 Schmidt’s Jahrb. 176. p. 62. 2 Dick. Allg. Zeitschr. f. Psych. 32. p. 565. 3 A borsodi orvos-gyógyszerész egyletben 1894. május 21-dikén tartott előadás.