Orvosi Hetilap, 1894. október (38. évfolyam, 40-43. szám)

1894-10-07 / 40. szám

486 ORVOSI HETILAP 1894. 40. sz. minden különös szabályosságot nélkülöz. Eléggé állandó a paralysis progressiva számaránya 1882-től 1886-ig; de már 1886-tól 1887-ig tetemesen, majd 7—8%-kal csökkent ; míg 1888-dik évben már körülbelül 12°/0-kal szaporodik, mikor az összes elmebeli megbetegedéseknek már 34,3%-át teszi ki. Bár a többi években is merülnek fel kisebb nagyobb differentiák a percentuatiókat illetőleg, a különbözetek még­sem mondhatók olyannyira szembeszökőknek, mint a kiemelt éveknél és a paralysis progressiva fokozatos elszaporodása biztosan constatál­­ható, annak daczára, hogy a betegfelvétel majdnem minden évben csekélyebb. Ha ezen eredményeimet összehasonlítjuk a következő táblázat számadataival, melyet Rimát­ készített, úgy azt találjuk, hogy fent említett szerző aránylag ugyan kevesebb százalékot mutat ki, de az ő statistikája is kétségen­­kívü­l feltünteti a paralysis progressiva fokozatos elszaporodá­sát. Hogy a nála hasonló ingadozások nem észlelhetők, mint azt az én kimutatásomnál láthatjuk, annak magyarázatát fel­lelhetjük azon körülményben, hogy évről évre mutatom ki a paralysis progressiva percentuatióját, míg Kundt csak öt évi időközökről nyújt százalékos kimutatást. A 11. táblázat a megbetegedések számát hónapok szerint mutatja. Ebből kitűnik, hogy legtöbb a megbetegedés április, május és június, vagyis a melegebb hőmérsékű hónapokban, míg a hűvösebb vagy a téli hónapokban sokkal kevesebb a megbetegedések száma. A III. táblázat, mely a hónapok szerint való elhalálozáso­kat mutatja, azt tünteti ki, hogy legtöbb az elhalálozás a melegebb hónapokban: április, május és június hónapokban, de feltűnően sok októberben. A IV. táblázat feltünteti, hogy mily korban betegesznek meg legtöbben agy­sorvadásban. Felsoroltam több külföldi szerző adatait és pedig azért, mert e tekintetben meg­lehetős eltérők a nézetek. Kundt azt állítja, hogy 40—45 év között leggyakoribb a megbetegedés, Mendel2 .'11­—10 év között találta legtöbbször, Eickholz,­ újból 40—45 év között, Magnon és Serieux1 pedig igen gazdag adatok alapján kimutatják, hogy 31 és 40 év között legtöbb a paralysis progressiva. Részemről, ki szintén nagyobb beteganyagnál vizsgál­hattam a kór befolyását, azt állíthatom, hogy leggyakoribb 35 éven felül a paralysis progressiva, a­mennyiben 2138 beteg közül 35 éven alul volt 481 beteg, vagyis az összes megbete­­­gedések 22,5%-a, míg a többi 1657 beteg 35 éven felül volt, vagyis 67,5%. Magnan és Serieux-nek azon állításait, hogy nők sokkal gyakrabban betegesznek meg fiatalabb korukban e betegségben mint férfiak, saját adataim alapján is meg­erősíthetem. Az V. táblázat a paralysis progressivában szenvedőket foglalkozás szerint mutatja be. Újból vissza kell térnem arra, a­mit már tulajdonkép dolgozatom elején megemlítettem, hogy ezen kimutatás, tekintve, hogy a megfigyelő osztályra vagyono­sabb, műveltebb polgáraink nem jutnak, hiányos. Mindazon­által elég jellemzők ezen adatok, mert épen a jelzett okokból kifolyólag állíthatjuk, hogy aránylag leggyakoribb a megbete­gedés a szellemi munkával foglalkozók és műveltebb polgárok között; szám szerint (összevéve a magánzókat, akadémikusan képzetteket, hivatalnokokat, nagyobb kereskedőket) 524, vagyis az összes megbetegedések 24,6%-a. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bár szám szerint csak 524 szellemi munkást mutathat­tam ki, ezen számadatot igen nagynak kell mondanunk, tekintve, hogy a megfigyelő osztályra csak véletlenül jutnak ily betegek.­­ Tényleges számérték szerint leggyakoribb e megbetege­dés a megfigyelő osztályon az iparosoknál. Ugyanis 968 iparos szenvedett paralysis progressivában 2138 beteg között , tehát az összes betegek 45‘6’%-a. Czélszerűnek tartom annak felemlítését, hogy a már említett 968 iparos között találtam 46 korcsmárost, vagyis az iparosok 4‘6%-át (ezen adat telje­sen egybevág azzal, a­mit „Az alkoholismus“ czímű dol­gozatomban kimutattam [1. „Közegészségügy 1893. 6. sz.“], t. i. hogy az alkoholisták 4­6%-a szenved dementia alcoholicá­­ban); továbbá 92 oly iparost, kik a tűz körül dolgoztak (gépész, fűtő stb.), tehát az iparosok 9­5%-át és 73 vasúti alkalmazottat (vonatvezető, váltóőr, ellenőr stb.), tehát az összes iparosok 7‘5°/o-át. Ezen adataimból ténylegesen feltűnik, hogy oly egyének, kik tűz körül dolgoznak, elég gyakran betegesznek meg paraly­sis progressivában. Ugyancsak hatalmas contingensét képezik e bántalomban szenvedőknek a vasúti alkalmazottak, miként azt már Huppert1 is kiemelte. Igen nagy százalékát képezik a paralytikusoknak a nap­számosok, hiszen 2138 beteg között 543 napszámost találtam, tehát az összes megbetegedéseknek 25,4%-át. Feltűnő csekély számban betegesznek meg agylágyulás­ban a földműveléssel foglalkozók, ugyanis 2138 beteg közt csak 103 földművelőt találtam, tehát az összes megbetegedések­nek csak 4­7%-át. E helyütt meg kell jegyeznem, hogy beteg­anyagom ugyan a székes­főváros polgárságából van merítve, hol földmíveléssel nem foglalkoznak ; de ha tekintetbe veszszük, hogy 2138 beteg közül 732 vidéki fordult meg osztályunkon, tehát az összes megbetegedések 34,2%-a, vidéki polgárságunk pedig legnagyobbrészt földmíveléssel foglalkozik, úgy akkor a földmívesekről azt állíthatjuk, hogy azok aránylag ritkán betegesznek meg paralysis progressivában. Dick2 nézetét azon­ban, ki a földmívelőknek a paralysissel szemben bizonyos relatív immunitást tulajdonít, el nem fogadhatom. Igen érdekes adatot nyújt a valláskülönbözet. Részemről különös súlyt fektettem az izraelitákra, szembeállítva őket más vallásúakkal. 2138 beteg között találtam 419 izraelita vallását, tehát az összes megbetegedések 19­ 6%-át. Ha most már tekin­tetbe veszszük, hogy hazánkban az izraeliták mily arányban laknak más vallásúakkal szemben, úgy azt mondhatjuk, hogy az izraeliták a paralytikusoknak — az összes magyarországi más vallásúakhoz képest — 78‘4%-át szolgáltatják. Más szó­val az izraeliták osztályunkon a paralytikusoknak absolute 19‘6%-át, relatíve pedig 78,4%-át teszik ki. Súlyt fektettem arra is, hogy hányan élnek családi életet és hányan nélkülözik azt. 2138 beteg közül 617 nem élt családi életet, tehát az összes megbetegedések 28,8%-a. Fel kell még említenem, hogy 2138 beteg között volt 1406 fővárosi és 732 vidéki. A vidékiek tehát az összes meg­betegedésnek csak 34,2%-át nyújtják, mi tekintve a főváros tömör lakosságú környékét, kevésnek mondható. (Folytatása következik.) Évek: Férfiak: Nők: 1869-1874 9-3 7„ 5'2°/„ 1875-1879 ■ 16-4% 4'3°/o 1880-1884 17 7. 4-17„ 1885-1890 23-2 7„ 9’3»/o 1 Kundt. Statistiscli-casuistische Mittheilung zur Kenntniss der progressiven Paralyse. 2 Mendel: Die prog'ressive Paralyse der Irren. Berlin, 1880. 3 Alig. Zeitschr. f. Psych. XLI. S. 33. 4 Magnan et Serieux: La paralysie généralo. A digitalis-therapia croupos tüdőlobnál;' Havas Leó dr.-tól Miskolcz. A croupos tü­dőgyuladás kezelését digitálissal, sőt ennek nagy adagjaival, már a régi orvosok is ismerték, így a 18. század végén használta a digitálist pneumoniánál 11 a,sort, mint „contrastimulans“ szert, Traube pedig mint erőteljes antipyreti­­cumot kísérlette meg. */„—2 drachma (088—7‘5 gm.) napi adagokban , épen így Heusinger. Szerinte a digitalis a hűdött n­­vagusra izgatólag és erősítőleg hat. Wunderlieh és Vogt szintén rendelték közepes és nagy adagokban, míg Oppolzer mérgezés veszélyétől tartva, előnyö­sebbnek tartotta kis adagokban, ipecacuanhával együtt adni. Griesinger 48 tüdőlobos beteget gyógykezelt 188—3*75 gm.-os 1 Schmidt’s Jahrb. 176. p. 62. 2 Dick. Allg. Zeitschr. f. Psych. 32. p. 565. 3 A borsodi orvos-gyógyszerész egyletben 1894. május 21-dikén tartott előadás.

Next