Orvosi Hetilap, 1895. május (39. évfolyam, 18-21. szám)
1895-05-05 / 18. szám
210 ■ Esetem a következő: H. I., 28 éves, földmives másfél év óta tartja magát betegnek; étvágya csökkent, evés után gyomortáji nyomást, néha fájdalmat érez, savanyú felböfögései vannak. Egy év óta megfogyott ; baja az utolsó hónapban súlyosbodott, ennek következtében kedvetlen, munkára képtelen, erőtlen. Nem iszákos. A beteg egy magasabb termetű, jól alkotott, elég intelligens férfi, kinek szervezete kóros eltérést csak emésztő szervek részéről mutat. Nyelve bevont, étvágytalan, a gyomortáj nyomásra érzékeny, kissé elődomborodott, de kopogtatási hangja a rendes határnál lejebb nem terjed. Széke rendes, összeálló; vizelete savi v. h. f. s. 1 018, borsárga, tiszta, idegen alkatrészeket nem tartalmaz. Testsúlya 63 kgm. Próbareggeli után exprimált gyomorbennék mennyisége körülbelül 100 kent. Sok nyákot és kevés félig emésztett kétszersüilt-darabkát tartalmaz, színe sárgás, eperestény próbákat nem ad. Szaga savanykás. Górcső alatt mérsékelt mennyiségű sarcina látható. Vegyhatása kifejezetten savi. A sztövedék az összes szabad sósav-reactiókat elég jól adja, de a tejsav-reactiót gyengén illó zsírsavakat nem tartalmaz. Összaciditása 54 %, szabad sósav mennyisége 0'11°1 0. Emésztési kísérletnél a kémcsőbe helyezett tojásfehérje kocka élei egy óra múlva legömbölyítettek, 4 óra múlva fele eltűnt. Ellenőrzésül egy másik kémcsőbe pepsint adtam a gyomornedvhez (5 gm. folyadékhoz 0*05 pepsint), e gyomornedv valamivel jobban emésztett. Ebéd alatt 1 gm. salolt vett be gelatin-capsulában, vizeletében a salicylursav 292 óráig volt kimutatható. Diagnosis a subjectív tünetek, a gyomortáj érzékenysége, pufffadtsága, a gyomornedvben a szabad sósav mennyiségének csökkenése, a fokozott nyákés választás, a gyomornedv emésztő képességének csökkenése alapján. Catarrhus ventriculi chronicus, melyhez még a gyomor motorikus functiójának hanyatlása is társult. Mindezek megállapítása után a betegnek pontos étrend íratott elő, mely reggel egy csésze beából és egy kétszersültből, délben egy levesből és egy könnyű sültből, este egy pohár tejből és 2 db. kétszersültből állott; egyben hozzáfogott a rohitschi Styria-forrás vizének ivásához, melyből eleinte naponta 400 gm.-ot, később 600 gm.-ot fogyasztott el reggeli előtt 11/2— 2 órával 200 gm.-os adagokban. A beteg közérzete már néhány nap múlva javulni kezdett, étvágya lassanként visszatért. Minden 2—3 nap reggeli után 1 órával gyomrát kiürítettem, s a gyomorbemeket a fent vázolt módon megvizsgáltam ; a szűrletben már a harmadik vizsgálatnál tejsav nem volt kimutatható, ellenben a szabad sósav mennyisége fokozatosan emelkedett, ezzel együtt az összaciditás is, a nyák pedig folyton keresbedett. A beteg összesen három hétig állott ilyen kezelés alatt; elbocsáttatásakor étvágya igen jó volt, gyomornyomásról vagy fájdalomról, puffadtságról étkezés után sem panaszkodott, sőt gyomortája nyomásra sem volt érzékeny. Az utoljára kiüríthető gyomorbennék mennyisége körülbelül 50 kcm. volt, nyákot jelentéktelen mennyiségben tartalmazott, górcső alatt sarcinákat nem mutatott. Tejsav és zsírsavak egyáltalán nem voltak benne kimutathatók; osszaciditása 660/0, szabad sósav tartalma 6'200/o volt. Emésztési kísérletnél a tojásfehérje kocka élei már 12 óra múlva le voltak gömbölyödve, 2 óra múlva fele hiányzott. Egy gramm salol bevétele után vizeletében a salicylursav 261 ,4 óra múlva már nem volt kimutatható. Minden nap volt egyszer rendes széke. Testsúlya 68'950 gm. Mint fentebb már kiemeltem, ez esethez nem szándékozom hosszú commentárt fűzni, sem abból dogmatikus következtetéseket levonni, fentartom ezt akkora, midőn az esetek nagyobb számával fogok rendelkezni. Amit azonban constatálnom kell, az a követketkező : a rohitschi Styria-forrásnak, tehát egy szénsavas glaubersós ásványvíznek használata alatt a kifejezett idült gyomorhurutban szenvedett betegnek 1. subjectív nehézségei elmúltak, 2. gyomornedvében a szabad sósav mennyisége a normálisra szaporodott, 3. a nyak megkeveskedett, a tejsav eltűnt, 5. jobban emésztett, 6. a gyomor motorikus functiója némileg javult, 7. a beteg testsúlya valamit növekedett, 8. és utoljára, hogy e változások oly természetűek, a minőkre ilyen ásványvizek használatánál általában törekedünk, s melyeket örömmel üdvözlünk. Az aethernarkosis s annak alkalmazása a szülészeti s nőgyógyászati gyakorlatban. Irta Mahler Gyula dr., v. tb. tanársegéd a dresdai kir. nőgyógyászati klinikán. (Folytatás.) Az aethernarkosis technikája. Hogy azonban az aethernarkosissal igazán eredményeket mutathassunk fel, elengedhetlen feltétel a technika pontos ismerete. Legyen szabad erre röviden rátérnem s leírnom azon eljárást, melyet az aethernarkosisnál követünk. Egynémely dolog, melyet fel fogok említeni, talán már ismeretes lesz, másrészt azonban lesznek ezek közt oly részletek is, melyekkel mi is csak az évek folyama alatt ismerkedtünk meg, s melyek sehol felemlítve nincsenek; ezekkel kissé bővebben akarok foglalkozni. A betegeknek előkészítése az aethernarkosisra nem különbözik lényegesen a chloroformnarkosisnál követett eljárástól. Nálunk az a bevett szokás, hogy a nők a műtétet megelőző este s a műtét napján reggel nem kapnak enni. A műtét előtt való napon s néhány órával a narkosis kezdete előtt beöntést kapnak. A narkosis egy a műtőteremmel szomszédos, tágas, kellő hőmértékű (16—18° U.) teremben kezdetik meg. Itt teljes csendnek kell lennie, miért az altatón kívül csak egy ápolónő van jelen, ki az altatónak a szükségeseket kézhez nyújtja. A beteg egy gummikerekekkel ellátott hordágyon fekszik ingben s harisnyában, befedve egy gyapjútakaróval, a mell s szívtájék azonban szabad marad. A fej kissé magasabbra van helyezve, a nyak ki van nyújtva. A narkosisra a Drumonti által módosított Julliard-féle kosarat használjuk. Ez két egymás fölé helyezett csuklóizület által összekapcsolt drótkosárból áll. A külső kosár vízhatlan viaszos vászonnal van bevonva; a külső s belső kosár közt két réteg flanell közé egy lapzatta van helyezve. A belső kosár karimája flanell-csíkokkal van körülvéve, úgy hogy ott egy körülbelül 1 cm. vastag sáncz keletkezik. Ez arra szolgál, hogy a kosár jobban megfeküdje az arczot s az aether elpárolgása meg legyen nehezítve. Ezen flanell-csíkok valamint a vattát fedő belső flanell-réteg könnyen kicserélhetők. A felöntés egy 220 gm.-es csavarzárral ellátott, folokra osztott üvegből történik. A narkosis előtt a szív s tüdő még egyszer pontosan megvizsgálandó, hamis fogakat el kell távolíttatnunk. Célszerű a nőket a narkosisra vonatkozólag megnyugtatni, mert nagy félelem s izgatottságnál a narkosis izgalmi szaka tovább tart. Felszólítjuk őket, hogy az orron keresztül vegyenek mély lélegzetet, de nyeljenek; erre a legtöbb asszony képes, ha előre figyelmeztetjük. Először 20—25 gm. aethert töltünk a kosárba, azt néhány pillanatig körülbelül 3 cm. távolságra tartjuk az arcztól, lassan közelítjük s az első 3—4 mély belégzés után az arczra teszszük s a kosár szélét kendővel körülveszszüik. A betegek ez időben sokszor visszafojtják lélegzetüket, de egy gyenge ütés a mellre vagy hangos felszólítás elég arra, hogy a légzés újra meginduljon. A légzés 1—2 perczig rendetlen, akadozó, majd egy mély sóhajtás után szabályossá válik. Most ideje újból felönteni, a czélból a kosarat gyorsan felbillentjük s 40—50 gm- ot beleöntünk. A kosarat újból fokozatosan, de valamivel gyorsabban mint előbb közelítjük, az arezra illesztjük s széleit a kendővel jól körülzárjuk. Ezután a kosarat nem szabad többé levenni, míg az izgalmi szak, mely a mi eljárásunk mellett jelentéktelen, el nem múlik. A tagok tehetetlenül hanyatlanak alá, a szaruhártya reflexe eltűnik, a pupilla kissé kitágul s 10—15 percz múlva a narkosis már oly mély, hogy laparotomiát végezhetünk. Kezdők, különösen kik ehloroform-narkosishoz vannak szokva, legtöbbnyire azon hibát követik el, hogy félnek, keveset öntenek fel, minduntalan a cornea reflexe után néznek s a kosarat czéltalanul leveszik. A kosár időszerűtlen leemelése által a Drumont: lllustrirtc Monatschrift der ärztlichen Polytechnik. 1887, ORVOSI HETILAP 1805. 18. sz.