Orvosi Hetilap, 1895. május (39. évfolyam, 18-21. szám)

1895-05-05 / 18. szám

210 ■ Esetem a következő: H. I., 28 éves, földmives másfél év óta tartja magát betegnek; étvágya csökkent, evés után gyomor­­táji nyomást, néha fájdalmat érez, savanyú felböfögései vannak. Egy év óta megfogyott ; baja az utolsó hónapban súlyosbodott, ennek következtében kedvetlen, munkára képtelen, erőtlen. Nem iszákos. A beteg egy magasabb termetű, jól alkotott, elég intelligens férfi, kinek szervezete kóros eltérést csak emésztő szervek részéről mutat. Nyelve bevont, étvágytalan, a gyomor­­táj nyomásra érzékeny, kissé elődomborodott, de kopogtatási hangja a rendes határnál lejebb nem terjed. Széke rendes, összeálló; vizelete savi v. h. f. s. 1­ 018, borsárga, tiszta, idegen alkatrészeket nem tartalmaz. Testsúlya 63 kgm. Próbareggeli után exprimált gyomorbennék mennyisége körülbelül 100 kent. Sok nyákot és kevés félig emésztett kétszersüilt-darabkát tartalmaz, színe sárgás, eperestény próbákat nem ad. Szaga savanykás. Górcső alatt mérsékelt mennyiségű sarcina látható. Vegyhatása kifejezetten savi. A sztövedék az összes szabad sósav-reactiókat elég jól adja, de a tejsav-reactiót gyengén­­ illó zsírsavakat nem tartalmaz. Összaciditása 54 %, szabad sósav mennyisége 0'11°1 0. Emésztési kísérletnél a kémcsőbe helyezett tojásfehérje koc­ka élei egy óra múlva legömbölyí­tettek, 4 óra múlva fele eltűnt. Ellenőrzésül egy másik kém­csőbe pepsint adtam a gyomornedvhez (5 gm. folyadékhoz 0*05 pepsint), e gyomornedv valamivel jobban emésztett. Ebéd alatt 1 gm. salolt vett be gelatin-capsulában, vizeletében a salicylursav 29­­2 óráig volt kimutatható. Diagnosis a subjectív tünetek, a gyomortáj érzékenysége, pufffadtsága, a gyomor­nedvben a szabad sósav mennyiségének csökkenése, a fokozott nyákés választás, a gyomornedv emésztő képességének csökke­nése alapján. Catarrhus ventriculi chronicus, melyhez még a gyomor motorikus functiójának hanyatlása is társult. Mindezek megállapítása után a betegnek pontos étrend íratott elő, mely reggel egy csésze b­eából és egy kétszersült­­ből, délben egy levesből és egy könnyű sültből, este egy pohár tejből és 2 db. kétszersültből állott; egyben hozzáfogott a rohitschi Styria-forrás vizének ivásához, melyből eleinte naponta 400 gm.-ot, később 600 gm.-ot fogyasztott el reggeli előtt 11/2— 2 órával 200 gm.-os adagokban. A beteg közérzete már néhány nap múlva javulni kezdett, étvágya lassanként visszatért. Minden 2—3 nap reggeli után 1 órával gyomrát kiürítettem, s a gyomorbem­eket a fent vázolt módon megvizsgáltam ; a szűrletben már a harmadik vizsgálatnál tejsav nem volt kimutatható, ellenben a szabad sósav mennyisége fokozatosan emelkedett, ezzel együtt az összaciditás is, a nyák pedig folyton keresbedett. A beteg összesen három hétig állott ilyen kezelés alatt; elbocsáttatása­­kor étvágya igen jó volt, gyomornyomásról vagy fájdalomról, puffadtságról étkezés után sem panaszkodott, sőt gyomortája nyomásra sem volt érzékeny. Az utoljára kiüríthető gyomor­bennék mennyisége körülbelül 50 kcm. volt, nyákot jelenték­telen mennyiségben tartalmazott, górcső alatt sarcinákat nem mutatott. Tejsav és zsírsavak egyáltalán nem voltak benne kimutathatók; osszaciditása 660/0, szabad sósav tartalma 6'200/o volt. Emésztési kísérletnél a tojásfehérje koc­ka élei már 12 óra múlva le voltak gömbölyödve, 2 óra múlva fele hiányzott. Egy gramm salol bevétele után vizeletében a salicylursav 261 ,­4 óra múlva már nem volt kimutatható. Minden nap volt egyszer rendes széke. Testsúlya 68'950 gm. Mint fentebb már kiemeltem, ez esethez nem szándékozom hosszú commentárt fűzni, sem abból dogmatikus következteté­seket levonni, fentartom ezt akkora, midőn az esetek nagyobb számával fogok rendelkezni. A­mit azonban constatálnom kell, az a követketkező : a rohitschi Styria-forrásnak, tehát egy szén­savas glaubersós ásványvíznek használata alatt a kifejezett idült gyomorhurutban szenvedett betegnek 1. subjectív nehéz­ségei elmúltak, 2. gyomornedvében a szabad sósav mennyisége a normálisra szaporodott, 3. a nyak megkeveskedett,­­ a tejsav eltűnt, 5. jobban emésztett, 6. a gyomor motorikus functiója némileg javult, 7. a beteg testsúlya valamit növe­kedett, 8. és utoljára, hogy e változások oly természetűek, a minőkre ilyen ásványvizek használatánál általában törekedünk, s melyeket örömmel üdvözlünk. Az aethernarkosis s annak alkalmazása a szülészeti s nőgyógyászati gyakorlatban. Irta Mahler Gyula dr., v. tb. tanársegéd a dresdai kir. nőgyógyászati klinikán. (Folytatás.) Az aether­narkosis technikája. Hogy azonban az aethernarkosissal igazán eredményeket mutathassunk fel, elengedhetlen feltétel a technika pontos ismerete. Legyen szabad erre röviden rátérnem s leírnom azon eljárást, melyet az aethernarkosisnál követünk. Egy­némely dolog, melyet fel fogok említeni, talán már ismeretes lesz, másrészt azonban lesznek ezek közt oly részletek is, melyekkel mi is csak az évek folyama alatt ismerkedtünk meg, s melyek sehol felemlítve nincsenek; ezekkel kissé bővebben akarok foglalkozni. A betegeknek előkészítése az aethernarkosisra nem külön­bözik lényegesen a chloroformnarkosisnál követett eljárástól. Nálunk az a bevett szokás, hogy a nők a műtétet megelőző este s a műtét napján reggel nem kapnak enni. A műtét előtt való napon s néhány órával a narkosis kezdete előtt beöntést kapnak. A narkosis egy a műtőteremmel szomszédos, tágas, kellő hőmértékű (16—18° U.) teremben kezdetik meg. Itt teljes csendnek kell lennie, miért az altatón kívül csak egy ápolónő van jelen, ki az altatónak a szükségeseket kézhez nyújtja. A beteg egy gummikerekekkel ellátott hordágyon fekszik ingben s harisnyában, befedve egy gyapjútakaróval, a mell s szívtájék azonban szabad marad. A fej kissé magasabbra van helyezve, a nyak ki van nyújtva. A narkosisra a Drumonti által módosított Julliard-féle kosarat használjuk. Ez két egymás fölé helyezett csuklóizü­let által összekapcsolt drótkosárból áll. A külső kosár vízhatlan viaszos vászonnal van bevonva; a külső s belső kosár közt két réteg flanell közé egy lap­zatta van helyezve. A belső kosár karimája flanell-csíkokkal van körülvéve, úgy hogy ott egy körülbelül 1 cm. vastag sáncz keletkezik. Ez arra szolgál, hogy a kosár jobban megfeküdje az arczot s az aether elpárol­gása meg legyen nehezítve. Ezen flanell-csíkok valamint a vattát fedő belső flanell-réteg könnyen kicserélhetők. A felöntés egy 220 gm.-es csavarzárral ellátott, folokra osztott üvegből történik. A narkosis előtt a szív s tüdő még egyszer pontosan megvizsgálandó, hamis fogakat el kell távo­­líttatnunk. C­élszerű a nőket a narkosisra vonatkozólag meg­nyugtatni, mert nagy félelem s izgatottságnál a narkosis izgalmi szaka tovább tart. Felszólítjuk őket, hogy az orron keresztül vegyenek mély lélegzetet, de nyeljenek; erre a legtöbb asszony képes, ha előre figyelmeztetjük. Először 20—25 gm. aethert töltünk a kosárba, azt néhány pillanatig körülbelül 3 cm. távolságra tartjuk az arcztól, lassan közelítjük s az első 3—4 mély belégzés után az arczra teszszü­k s a kosár szélét kendővel körülveszszüik. A betegek ez időben sokszor visszafojtják lélegzetüket, de egy gyenge ütés a mellre vagy hangos felszólítás elég arra, hogy a légzés újra meginduljon. A légzés 1—­2 perczig rendetlen, akadozó, majd egy mély sóhajtás után szabályossá válik. Most ideje újból felönteni, a czélból a kosarat gyorsan felbillentjük s 40—50 gm- ot beleöntü­nk. A kosarat újból fokozatosan, de valamivel gyorsabban mint előbb közelítjük, az arezra illeszt­jük s széleit a kendővel jól körülzárjuk. Ezután a kosarat nem szabad többé levenni, míg az izgalmi szak, mely a mi eljárásunk mellett jelentéktelen, el nem múlik. A tagok tehe­tetlenül hanyatlanak alá, a szaruhártya reflexe eltűnik, a pupilla kissé kitágul s 10—15 percz múlva a narkosis már oly mély, hogy laparotomiát végezhetünk. Kezdők, különösen kik ehloroform-narkosishoz vannak szokva, legtöbbnyire azon hibát követik el, hogy félnek, keveset öntenek fel, minduntalan a cornea reflexe után néznek s a kosarat czéltalanul leveszik. A kosár időszerűtlen leemelése által a­ ­ Drumont: lllustrirtc Monatschrift der ärztlichen Polytechnik. 1887, ORVOSI HETILAP 1805. 18. sz.

Next