Orvosi Hetilap, 1895. június (39. évfolyam, 22-26. szám)
1895-06-02 / 22. szám
258 7? adni a szöveteknek. Rugalmasságát a bőr a collegen kötőszövetnek köszöni; collegen rostjainak e nyújthatósága, másrészt ezek kígyózó lefutása, rhomb alakú elrendeződésük, a lépcső alakú felemelkedés a felületes rétegekbe azok a tényezők, melyek a bőrt nyújhatóvá teszik. A sárga, elastikusnak nevezett rost ellenben kemény, szívós, mint egy láncz, vagy mint a czérna, mely nem gátolja az összenyomást, az eltolást, nem lép aclóba mindaddig, míg ki nem feszítik. E pillanatban azonban szívósságával megmenti a körülötte levő részeket a széttépetés ellen, tehát védelmező szereppel bír. Megannyi mikroskopikus ligamentum, melyeket túl feszítés ellen védő rostoknak vagy összeköti rostoknak szeretnék elnevezni, s amelyek lefutásuk következtében a távol fekvő részeket, a fasciát vagy csonthártyát a subcutis-szal, ezt a donnával, emezt a hámmal bensőleg összekötik. * Ez az utolsó tény, az elastikus rostoknak viszonya a felhámhoz, még eddig ismeretlen lévén, egyben arra is kiterjeszkedem. Nem tehetem azonban ezt a nélkül, hogy a szövettannak egy egészen elfelejtett kérdését, a Todd és Bowmanféle bőralatti basement membrane-t meg ne érintsem. A régibb histológusok, akik a bőrt főleg friss készítményeken vizsgálták, Henle, Krause, Todd, Bowman, Billroth, Virchow, azt tanítják, hogy a hám nem fekszik közvetlenül a dermán, más szóval, hogy a legalsó, élesen határolt hámsejtréteg és a corium között egy közbeiktatott ragasztó réteg van. A részletekben azonban a nézetek látszólag eltérők s pár szóval a következőben foglalhatók össze: Todd és Bowman szerint a hám alatt egy alapszövet terül el, mely egyszerű, folytonos, homogén, áttetsző hártya; ebbe van az epithel beágyazva, s ebbe felnyúlnak alulról az edények, idegek, rostok stb.12 Azonos Krause anonym rétegével. Henle szerint a hám és kötőszövet közötti határ néhol csipkézett, felfelé concav vásulatokkal, melyekben a hámsejtek feküsznek ; lefelé fogazott, úgy hogy a hám és cutis egymásba kapaszkodnak; a határrétegből finom kúp alakú csúcsok vonulnak lefelé a cutisba, mely csúcsok hegyei oly vékonyak mint a hám felé haladó legfinomabb elastikus rostok. E csúcsok 8 u hosszúságot érnek el. Meissner szerint az elastikus rostok a hám alatt szabadon végződnek.4 Virchow ellenben azt gondolja, hogy azok az epidermisbe nyomulnak, mert a felülettel parallel vezetett hám alatti metszeteken finom pontokat vagy kis köröket látott, melyeket az elastikus rostok átmetszeteinek tekintett.5 Ezt a nézetet Henle nem fogadta el, mert, úgymond, ezek a köröket adó testek a hámból kijönnek, és a hámtól távolodva, kisebbednek, nem egyebek tehát kúpoknál. Billroth'’ leírása szerint e kúpok között félgömb alakú területek maradnak a hám alatt, amelyekbe az elastikus rostok behatolnak. Mindezek a régibb szerzők nézetei. Az újabb vizsgálók, akik többnyire fixált és keményített anyagon dolgoztak, erről az intermediális, alaktalan anyagról nem tesznek említést. Szerintük a hám és a corium közvetlenül érintkeznek egymással. Még az elastikus rostok végződése is nagyon egyszerű: Zenthoefer szerint ugyanis a rendszernek terminális ágai az epidermist el nem érve, tehát még a coriumban igen finom hegygyel szabadon végződnek. Schütz pedig egy, a kelőidről írt dolgozatában mellékesen azt állítja, hogy constatálta eme rostoknak az epidermisbe való ipély behatolását és ottani szabad végződését, anélkül tehát, hogy azok bármiképen is bekapaszkodtak volna a hámba. Ily elrendeződés mellett azonban érthetetlen, hogy mi tartja az epidermist a bőrhöz rögzítve . Miként van, hogy a 1 Az előre bocsátottak fentartása mellett tovább fogom használni e kifejezést, mert nincs reményem arra, hogy e 70 év óta helytelenül alkalmazott elnevezés a forgalomból kiszorítható legyen és végre nem lényeges, hogy milyen szót használunk, ha a szóhoz kötött idea tisztán áll. 2 Phys. Anatomy. 1856. I. 404. lap. 3 Canstatt’s Jahresb. 1850. 4 Beitr. z. Anat. und Physiol, d. Haut. Spz. 1853. 5., 7. lap. 5 Würzburger Verb. V. 84. « Mailer’s Arch. 1858. 169. legkisebb súrolás le nem sodorja helyéről a semmivel meg nem erősített hámréteget? A hulláról a hám miért foszlik le oly könnyen, és mely berendezésnek minő elváltozása hozza létre a bőrnek azt a kóros állapotát, mely a legkisebb reactióra is hólyagok fakadásával felel ? Hosszas próbálgatások után végre a véletlen segített válaszhoz. Egy lymphodermia-esetből származó, a pangó nyirk által rendkívüli módon beszűrődött bőrdarabot sublimában fixáltam a zsugorodások elkerülésére, és fagyasztó microtomon metszve azt, a Herxheimer-féle festéssel vizsgáltam a rugalmas rostokat. Az ekkor észlelt képet, melyre mindjárt rátérek, később az alkoholt és savakat alkalmazó Taenzer-féle eljárással is megkaptam nemcsak a lymphodermiánál, de normális bőrnél is, ha azt deszkára szögezve, kifeszítve keményítettem, lehetőleg elvonva a subeutist a hámból. Az elastikus tapadása az epidermis alsó felületéhez. Ma a Malpighiréteg legalsó rétege; A ragasztó réteg, íves vásulatokkal a tapadások között; E — az erősen megfeszült, elastikus rostok; T— a tangentialis háló ; K -- kötőszöveti sejtek. Ilyenkor a következőt lehet látni: Az elastikus rostoknak a bőr felületével parallel futó utolsó rétege, a subepithelialis háló számos mérhetetlen finomságú rostot bocsát merőlegesen a hám felé, melyek hegyes szög alatt 3—4-szer elágazva a Malpighi-réteg basalis sejtjei felé haladnak. Mielőtt azonban a hámhoz érnének, egy vékony, finoman szemcsézett alaktalan anyagba jutnak, mely nem egyéb Krause anonym rétegénél, Todd és Bowman basement membrane-jánál, s amelynek felső határa a basal-sejtek contourjaival elvész. Ebbe a ragasztó rétegbe tapadnak az elastikus rendszernek végrostjai. Ha ezek a rostok erősen ki voltak feszítve, úgy valóságos kúpokat húztak a ragasztó rétegből a derma felé, bizonyságául a tapadás szívósságának; ha a rostok kevésbbé voltak kinyújtva, e kúpok is rövidebbek, laposabbak voltak s a ragasztó réteg egészen eltűnt a basal-sejtek között. Ez a magyarázata, hogy miért nem látni könnyen a leírt összefüggést, ha a bőrt a közönséges eljárásokkal kezeljük, pl. Blemming-oldattal fixálva, alkoholban keményítve és sósavas érceínnel festve, akkor biztosak lehetünk róla, hogy a ragasztó rétegből semmi sem maradt meg, és a végrostok a hámtól távol, a coriumban szabadon látszanak végződni. Természetes, hogy a metszeteknek finomaknak kell lenniük, mert különben megeshetik, amint Schütz-czel megtörtént, hogy a sejtrétegek között lévő rostokat a rétegekben futóknak látjuk. Az anyagnak is excisio útján szerzettnek, vagy legalább is egészen frissnek kell lenni, több órás hullákban, s némely ORVOSI HETILAP 1895. 22. sz.