Orvosi Hetilap, 1896. március (40. évfolyam, 9-13. szám)
1896-03-01 / 9. szám
102 ORVOSI HETILAP 1896. 9. sz. vendége volt a klinikának, a mint ez a mellékelt I. sz. táblából kitűnik. I. sz. tábla. Míg november havában rosszabbodtak a viszonyok, a mennyiben 43 újszülött közül 16-nál találtunk szájpenészt (5 esetben Bednaraphthával), addig deczemberben némileg javultak: 44 újszülött közül csak 10 esetben láttunk sport, de a reákövetkező január és február hónapokban oly ijesztő módon terjedt a szájpenész (januárban 47 újszülött közül 21 és februárban 27 újszülött közül 16-nál), hogy végre február 8-dikán teljesen beszüntettük a felvételt. A felvétel beszüntetése, az osztályok kiürítése és alapos tisztogatása ugyan már sokkal előbb, már november havában lett volna indokolva, azonban tekintettel arra, hogy a bábák kurzusa a tanulók nagy számához viszonyítva aránylag rövid tartamú, a felvételt csak a félév berekesztése után szüntethettük be. Miután az osztály teljesen kiürült, úgy a szülő- mint a gyermekágyas szobák ismét alaposan kitakaríttattak, kéngőzökkel kifüstöltettek és azután szellőztettek. A költséges meszelést és festést azonban a klinika budgetjére való tekintettel ezúttal el kellett hagynunk. Február 26-dikán ismét kezdetét vette a felvétel. Márczius 4-dikén azonban kellemetlen meglepetésünkre újból láttunk sport és ezen naptól fogva ismét rohamosan terjedt a bántalan, úgy hogy márczius 10-dikéig már 17 újszülött közül 12-nél diagnostizálták a szájpenészt. (Folytatása következik.) Hónapok Újszülöttek száma Szájpenész eset Bednar-féle aphtha Szeptember .. ... ... ... ______ 4510 Október.. ... ............. 45 121 November ... ------ ... ____ 43 165 December .. ........... ___ 44 10_ Január ... ... ... ... ..._______ 47 21— Február 18-dikáig.. ...... ...... 27 16— Febr. 26-dikától márcz.10-dikéig 17 12— Összesen 268 88 10 Közlemény a budapesti m. kir. tud. egyetem fogászati klinikájáról. Vizsgálatok halicausticum és acidum hydrochloricum hatásáról gangraenás gyökcsatornák kezelésében. Közli: Hattyasy Lajos dr., tanársegéd. (Vége.) Mielőtt a táblázatos kimutatást, azaz a végeredményt feltüntetném, még egy más parallel kísérleti sorozatról számolok el. Kiindulva azon álláspontból, hogy a pulpa gangraenák kálium- és nátrium-causticummal való kezelése tulajdonképen vegyi folyamaton alapszik, azon kérdés merült fel, nem találhatnánk-e ennél alkalmasabb vegyszert, melylyel nagyobb mérvű sterilitás is, vagy a kezelés folyamatán valamely előny volna elérhető. Több vegyszer átvizsgálása után Árkövy tanár a concentrált sósav mellett állapodott meg, mely szerrel az összehasonlító kísérlet végeztetett, melynek eredménye a táblázatban egymás mellé van állítva. Igaz ugyan, hogy ezen vegyszer mészsó-feloldó hatással bír, de mégis fel lehetett venni (s a tapasztalat is ezt bizonyította), hogy azon rövid ideig tartó érintkezés alatt, melyben a szer alkalmazása tartott (V4—3/4 perez), jelentékeny kárt a dentinben nem tehet, másrészt indokolva volt az acidumhydrochloricummal való kísérlet, tekintve, hogy maró hatásánál fogva jelentékeny bakteriocid hatást is kifejthetni ígért. Az eljárásban némi módosítást kelletett tenni, mivel a gangraenás pulpa törmelék zsírossága a sósav hatását csökkentheti s így a nagyjában evacuált gyökcsatornát először zsírtalanítani kellett, hogy a zsírcseppek által beburkolt coloniák a sósav hatásának minél inkább hozzáférhetővé tétessenek. Az evacuált gyökcsatorna tehát először chloroformba mártott gyapot szálacscsal lett kezelve, mely a bennmaradt törmelékre oldó hatással volt. Miután a gyökcsatorna száraz gyapot szálacscsal kiszárítva lett, egy nagyon vékony alig néhány szálból álló gyapot szálacson sósav lett a gyökcsatornába bevezetve, nagyon ügyelve arra, hogy a szálacson felesleg sósav ne legyen, s hogy élőnél a sósav a fogkorona részével érintkezésbe ne jöjjön. Ez 2—3-szor ismételtetett, míg a használt szálacs a gyökcsatornából fehéren volt eltávolítható, jeléül annak, hogy a hozzáférhető gangraenás detritus javarésze a sósavas szálacscsal el is távolíttatott. A sósav további esetleg mészfeloldó hatásának ellensúlyozására a gyökcsatorna a kísérleti esetekben destillált vízzel kifecskendezve lett, két vége megszáríttatván, beragasztatott s úgy mint az előbbi sorozatban sublimat-fürdő után a fentebb leírt készülékbe zárva a ikermostatba helyeztetett el. 3 napi állás után felbontatott s mindegyik ugyanazon eljárásban részesült, mint az fentebb a kálium-hydroxydos sorozatnál leírva van. Kérdés tárgyát képezte meg, hogy a sósav az utána használt sublimat-oklattal milyen vegyi összeköttetést hoz létre, azonban e két szer egymásra csak a világosság hatása alatt képes hatni, s ekkor calomel képződhetik, jelen esetben tehát egymás iránt közömbösek. Másik kérdés volt, hogy a sósavval kezelt gyökcsatorna milyen vegyhatással bír, azaz maradt-e a gyökcsatorna falain szabad sósav? Ennek megfejtése következőkép történt: egygyökű gangraenás fogaknál a bennük felületes eltávolítása után vékony gyöksondára zsírtalanított s jól lemosott ujjakkal lakmusz-papir csavartatott. A gyökcsatornába így bevezett lakmusz-papir savi vegyhatású volt. Ezután a gyökcsatorna a már leírt módon sósavval kezeltetett, s kifecskendezés után ismét lakmusz-papir vezettetett be s savi vegyhatásúnak mutatkozott. A további eljárás után tehát sublimat és cárból alkalmazása után, mit a gyökcsatorna lehető alapos kifecskendezése párolt vízzel követett, a gyökcsatorna ismét savi vegyhatású volt, s a vörös elszínesedés intensivebb voltánál fogva valószínűnek látszik, hogy a gyökcsatorna-falakon a sósav behatása kellően érvényesült s így tartós desinfectióra számíthatunk. Végleg eldöntése annak, hogy az utólag nyert erősebb vegyi reactio minek, mely szernek tudandó be, igen nehéz, mert leggyakrabban s ez esetekben is használt főbb szereink, a carbolsav, valamint a sublimat-oldat, szintén savanyú vegyhatással bírnak. Előnél a gyakorlat számára végzett eseteknél a sósav használata után a gyökcsatornának kifecskendezése carbolosvízzel vagy sublimat-oldattal történik. Tekintettel arra, hogy a kísérleti esetekben a kiöblögetés után még szabad sósavtól származó savanyú vegyhatás constatálható volt, tehát az öblögetés addig folytatandó, míg a savi reactio megszűnik. Ha minde mellett még valaki a szabad sósav miatt aggályt táplálna, úgy ammonia para liquida volna czélszerűen használható, melylyel gyapot szálacson a gyökcsatornát kimosni lehet, ami ismét kifecskendezhető. Ezenkívül a kiszárítás után szálacs vezettetik a gyökcsatornába, mely tömény carbololdatba van mártva, vagy hátrább fekvő fogaknál 5°/0 sublimat-oldat is használható. Ezen szálacsos kezelés esetleg ismételhető is, ha a kivett szálacsnak még gangraenás szaga van, vagy ha a szálacs eltávolításakor nem teljesen fehér színű. A gyakorlatban az eddigi eljárással elért kedvező eredményt nem tekinthetjük ugyanazonosnak a gyökcsatorna sterilitásával, legalább ezt bizonyítja azon 5 eset, ahol káliumhydroxydot használtunk, s ahol ezután destillált vízbe mártott szalacsot vezettünk be a gyökcsatornába s azt szorgosan guttaperdiával elzártuk. 48 órai állás után ezen szálacsot kivéve a tápanyagba (bouillon-ba) téve, mindegyik esetben gangraenás culturák tenyésztek ki. Ezen esetekben a szokott módon gyöktömés végeztetett a nélkül, hogy erre a legcsekélyebb reactio keletkezett volna. Ezen eseteken kívül a kálium-hydroxyddal kezeltetett a kórodán 1895. február 1-sejétől július 15-dikéig 12, nátriumcausticummal 6, KHo 4- KHo ismét 6, összesen 24 megfigyelt eset, melyeknél csak egy esetben volt (KHo) egy napig tartó apicalis érzékenység. Magángyakorlatomban 19 esetben használtam a KHo-ot 1894. november 1-sejétől 1895. július 1-sejéig, minden következményes tünet nélkül. Sósavval kezelve lett 1895. augusztus 1-sejétől október végéig a kórodán 14 beteg, magángyakorlatomban használtam 17 esetben; ezen 31 eset