Orvosi Hetilap, 1896. április (40. évfolyam, 14-17. szám)

1896-04-05 / 14. szám

ín.: ORVOSI HETILAP 1896. 14. sz­ ús, de m­ár­ 1112 óra múlva is látható és csak a rendesen sem állandó számú, legkisebb hullámok, melyek az első fél órában helyenként még felismerhetők, tűnnek el végképen a compri­­mált levegő további behatása alatt. A caissonban munka közben bő verejték fedi a testet és a­mennyire benn a rossz világítás az arczszín megkülönböz­tetést megengedi, a környi testrészek halványsága fokozódik. A caisson elhagyása után az erős transpiratio még egy ideig talán fokozódott mérvben áll fenn, rövid idő múlva az arcz­s a végtagok kipirulnak, főleg azoknál, kik először voltak caissonban és azok bágyadtság, fejfájás, szédülés s gyengeség­ről panaszkodnak. Végeredmény­kép a caissonban való tartózkodás szembe­tűnőbb eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: Tüdő ektasia, kétoldali rövid ideig fennálló szívtágulat, vérnyomás nagyobbodás,­­ légzés s pulsus szám ritkulása, paraesthesia, vértódulás a központ felé. A caisson elhagyása újból szív dilatatiót eredményez, a a vér a centrumtól a peripheria felé tódul. Azt hiszszük, helyesen járunk el, ha e tünet­csoportot acut caissonismus gyűjtő neve alá össze­foglaljuk­, bár annak létrejötté­nél a sűrített levegőn kívül más egyéb tényező is szerepel. II. S most egy további kérdés merül fel, várjon a szervezet, ha gyakrabban hosszabb időn keresztül lesz kitéve azon insul­­tusoknak, melylyel mint láttuk minden egyes caissonban való tartózkodás jár, közönyösen viselkedik e vagy mutatkoznak-e oly eltérések, melyeket az egyszerűség kedvéért a chronikus caissonismus névvel szabadna jelölni ? A válasz, melyet ez irány­ban folytatott vizsgálataink adtak, határozottan igenlő. Minden caisson munkásnál találhatók állandó elválto­zások, bizonyos fokozatbeli különbözetekkel, melyek az indi­viduumtól s a foglalkozás tartamától függnek. Végeredményben tizenhat ily munkást volt alkalmunk végig vizsgálni, kik közül a 2 magyar csak rövid ideig dol­gozott. Subjectiv panaszok közül csak azokat említették, melyeket már fem­ részleteztünk, de mind kivétel nélkül egészségeseknek s munkabíróknak mondják magukat s a subjectiv kellemetlenségeket a caissonban való tartózkodás szükségképi következményekép tekintik. Megtekintésnél feltűnik a halvány arcz, orr, pofákon tágult hajszál-edényekkel; cyanosis igen gyakori jelenség, mely a caisson hatása után fokozódik, de néha állandó ; a tüdő határok kivétel nélkül tágultak, a tüdők respiratorikus kitérései megtartottak, tüdők be-­s kilégzési nyomása kisebb. Orr nyákhártyája duzzadt, helyenként polyp-képződéssel, egyes esetében a tüdők felett mérsékelt hurut. A tüdő ektasia daczára egy erősebb bal s kisebb fokú jobb szív hypertrophia mutat­ható ki, utóbbi csak kezdő­ munkásoknál hiányzik, míg igen kifejezett, kik évek hosszú során űzik mesterségüket. Az üzérlökés állandó feltűnő ritkulást mutat, a bradycardia typusa állandó. Több oly munkással találkoztunk, kit hetekkel a caisson munkálatok beszüntetése után újból volt alkalmunk észlelhetni, kiknél az érlökések száma állandóan 40—44 volt. De az ütérlökés még a három hét óta ott caissonban foglal­kozó magyar munkásnál nyolcz nappal a munka beszüntetése után 48, s csak aztán egy hét múlva 60 volt. Az ütér görbe alacsony, a visszaverődési lengés ki nem vehető, a magassági lengések kicsinyek. Vérnyomás feltűnő eltérést nem mutat. Részletesen kívánunk még kitérni a vérvizsgálatokra. Mondottuk volt, hogy mi a vérnek a peripheriáról a központ felé való áramlását tételezzük fel, főleg a környi testrészek elhalványulásából. Ezzel kell magyaráznunk azon tényt is, hogy a vörös és fehér vérsejtek száma a caissonban — és pedig ez fontos — arányosan nagyobbodik. Teljes mértékben igazol­ható ezen feltevésünk a vérsejteknek mechanikus alapon való elhelyezéséből. Az ehhez szükséges feltételek ú. m. véredény­­szűkület, fokozott filtratio, vérnyomás-nagyobbodás, a­mint láttuk, kifejezettek. De igazolják feltevésünket a caisson el­hagyása után felmerülő viszonyok is. Mi a vérnek a caisson elhagyása után a központból a peripheria felé jutását tételez­zük fel. Állításunk támpontja, a környi testrészek pírja mellett, hogy mi a környi véredények tágulatát vagyunk kénytelenek Irta: Gerlóczy Zsigmondi di­, a szt. László-kórház főorvosa. (Folytatás.) Két igen súlyos diphtheriás esetről óhajtok említést tenni, hol a nagyfokú diphtheriás folyamat jelentékeny vérzé­sekre vezetett. Az egyik, mely lethalis is lett, Kettinger Károly 3 éves fiúcskára vonatkozik, kit 1895. április hó 14- dikén a következő lelettel vettünk fel osztályunkra: A gyermek 3-dik napja beteg, száját alig képes kinyitni; nyak mindkét oldalán duzzadt mirigyek, torokban összefolyó lepedők, orrdiphtheria, sopor, könnyen elnyomható szapora pulsus, perczenként 182 lökéssel. Vizeletben sok fehérje, fel­vételkor hőmérsék 37'8° C., kap 1600 Roux-egységet. Április 15- dikén mirigybeszűrődés valamivel csökkent, pulsus telteid), perczenként 156, torok képe változatlan, kap 1600 Roux egységet. Április 16-dikán garathi­dés tünetei. Április 17-dikén torokban még mindig kiterjedt vaskos lepedők, orrdiphtheria jelentékeny, pulsus kicsiny, perczenként 156. Jobboldalt a nyaki mirigybeszűrődés visszafejlődött, balon is jelentékenyen csökkent. Április 19-dikén lepedők mindenütt vékonyabb, bal tonsilláról csaknem egészen levált, szájból foetor, pulsus 162, vizeletben sok fehérje. Április 20-dikán lepedők mindenütt lé­valéban. Április 21-dikén reggel 8-kor mintegy félliternyi vért hányt, mely után negyedóra múlva meghalt. A sectio nagyfokú diphtheriás fekélyesedéseket mutatott ki. Így a baloldali sinus pyriformis hátsó falán a középvonal­tól 4 cm.-nyi távolságban egy 11­., cm.-nyi hosszúságú v. cm.-re tátongó orsóalakú anyagveszteség volt, melynek felső csúcsa a szakcsont bal nagy szarvának magasságában fekszik. Az anyagveszteség szélei szélesek, partjai meredekek, pyogen hártyával bevontak. Az anyagveszteség közvetlenül egy a bal carotis communist hosszúságában követő 81­, cm. hosszú, leg­szélesebb kerületében 5 cm. kerületű űrjáratban folytatódik, melynek falzata egyes kiemelkedő réczek által szabálytalanul reczézetes és a melynek belfelü­letét 1—2 mm.-nyi vastag szürkés-sárga pyogen hártya béleli ki. Az űrjárat hátsó falá­ban kerületének s/4 részében kipraeparáltan a carotis communis halad. A gyermeknél különben acut tüdő tuberculosis is talál­tatott. A másik szerencsésebben végződött eset következő: Jelenti Lajos 6 éves gyermek, felvétetett 1895. július e­sején. 3 nap óta beteg; a mandolák erősen megnagyobbodottak, rajtuk, valamint az uvulán, lágy és kemény szájpadon igen vastag szürkés-sárga lepedők, nagyfokú mirigybeszűrődés a nyakon, orrdiphtheria, véres genyes váladékkal. Pulsus: 132, eléggé telt. Vizeletben nincs fehérje, kap 3200 Roux-egységet, hőmérséke a felvételnél 38'4° C. Július 3-dikán lepedők vala­mivel kevesebb, d. u. 3 órakor az orron keresztül körülbelül 200 kcm. vért vesztett. Tamponálás Bellocq-kal, miközben az orron keresztül hatalmas álhártya távozik el, mely az orrjárat pontos lenyomását mutatja, 4 mm. vastag és 7 cm. hosszú. Július 4-dikén a Bellocq-tampon eltávolítása. Lepedék demarkálódik. Pulsus elég telt, de arythmikus. Julius 6-dikán jelentékeny lepedék leválás, mirigybeszűrő­dés csökkent, vizeletben középmennyiségű fehérje, nagyfokú gyengeség. A serumtherapia értékéről diphtheritisnél­ felvenni. Ezt igazolja azon kísérleti eredményünk, hogy a caisson elhagyása után az ujj végből vett vérben az előző adatokhoz viszonyítva a vörös és fehér vérsejtek száma ará­nyosan csökken. A vérsejtek számának ezen csökkenését a véredény-tágulaton kívül, a vérnyomás alább szállásából és a filtratio kisebbedéséből is kell magyarázni. Látjuk tehát, hogy egyrészt a vérsejtekben beálló válto­zások a mechanikai viszonyok figyelembe vételével jól meg­fejthetők, másrészt az eredmények physiologiai tények értel­mezésére is igénybe vehetők. (Folytatása következik.)

Next