Orvosi Hetilap, 1896. július (40. évfolyam, 27-30. szám)

1896-07-05 / 27. szám

322 ORVOSI HETILAP 1896. 27. sz. széleihez, gomblyukszerű­en, csomós selyemvarratokkal kivarrva. Az­­ üreg jodoformgaze-zal tamponáltatik. Lefolyás teljesen láztalan. Sebkörnyék lobos reactiót alig mutat.­­ A tömlő lassan kint kigenyed, üregének állandó tamponálása mellett,­­ ügyelve folyton a közeli nagy edények netaláni megsértésére. Hetedik­­ napon már az összes varratok el vannak távolítva, a tömlő fala erősen­­ megvékonyodott, a tizedik napon már egyes borsónyi szigeteken hiányo­­­zott, helyében élénk vörös granulatiók. Műtét után 20. napon, a tömlő teljes előzetes eltávolodása után, az üreg kitelődött, elzárt volt. Bemuta­táskor a daganat helyén egy 5—6 cm.-nyi linearis, ennek közepén pedig egy cm.-nyi sugaras heg. Diagnosis: Echinococcus hydatidosus hominis. A mikroskopikus vizsgálatot Portik tanár úr intézetében Krom­­pecher dr. tanársegéd volt szíves végezni, mely következőket derítette ki: A cysta tokja egyes helyeken a környező izomzattal szorosan összenőtt. A külső chitinből álló cuticula lamellosus szerkezetű, a hólyag felvágásakor kifelé fordul. A belső parenchymás réteg belfelü­le­­tén, számos, egymás mellett fekvő, gömböstűfejnyi fiókhólyag, melyek fala az anyahólyagéhoz teljesen hasonló. A fiókhó­yagokban számtalan apró scolex, melyek concentrikusan rétegzett mészszemcsékkel telvek és dupla horogkoszorúval ellátott rostellummal és 4 szívótárcsával bír­nak A fiókhólyagok feltörése miatt a scolexek a cysta kernekében szabadon találtattak. A cystát kitöltő folyadék tiszta, fehérnyementes, morphologiai alkatrészeket nem tartalmaz. * * * Esetünk, mint casuistikus és diagnostikus eset rendkívül érdekes. Az echinococcusnak a nyakon való előfordulása igen ritka. A legújabb és legrészletesebb sebészi munkák, a Billroth és Loche által alapított „Deutsche Chirurgie‘, Duplay és Treclus „Traité de Chirurgie“-jei sincsenek az anyag felől kellőleg informálva. Eddig csak kevés eset lett közölve, bár a legrégibb 1699-ig vezethető vissza.­ Számot kell ugyan vetnünk részben a régente valószínűleg előfordult diagnostikai tévedésekkel, másrészt pedig, hogy nem állhat rendelkezésünkre az egész anyag, pl. az ausztráliai és délafrikai irodalom, hol pedig az echinococcus állítólag ép oly gyakori, mint akárcsak Islandban.4 s Riedel a „Deutsche Chirurgie“-ban 15 esetről tesz emlí­tést; ezek közü­l kilencz esetet Bergmann­ gyűjtött össze, két eset Hansentől­ van, két Wilms által operált esetet közöl közte,­ azonkívül egy esetet Erichsen 8, egyet pedig Bocket'1 közöl. Az irodalomban még tizenegy eset ismeretes, ezeket Güterbock10 gyűjtötte össze, úgy hogy esetünk a 27-dik eddig közölt nyalci harkánytömlő. Nálunk Magyarországon az első * A Güterbock által gyűjtött 10 eset — melyekhez egy saját esetet csatol­t a következő: Két eset a londoni szt. Tamás-kórházból,11 egy a bécsi Allgemeines Krankenhausból,12 egy-egy eset Bardeleben13 és Beverdin­i klinikájáról, Peantól10 két eset van, Tillaux,16 Trendelenburg17 és Meillytől18 egy-egy eset. Ezzel már végeztünk is a rendelkezésünkre álló anyaggal. Hogy mily ritka az echinococcusnak a nyakon való elő­fordulása, ennek demonstrálására szolgáljon különben néhány számadat. A bécsi Allgemeines Krankenhaus 110 echinococcus esete közül 89 máj­ echinococcus volt, 6 eset volt ezek között úgy­nevezett külső, bőralatti echinococcus és csak egyetlen egy volt a nyakon (0'9°/0). Mecklenburgban, hol az echinococcus igen gyakori, 196 eset közül 13 külső echinococcus volt, ezek között csak két nyaki (l'02°/o). A Bergmann által gyűjtött anyag a legbővebb, 0 101 külső echinococcus­ gyűjtött össze, ezek közül 9 volt a nyakon. Marquez 130 külső echinococcus közül csak 3 nyakit­ talált.10 A­mi a közölt eseteket illeti, azok szorosan véve nyakiak. Vannak ugyanis közölve egyes esetek, melyek a nyak szom­szédságában pl. a regio parotideán székelnek, milyen esetet közöl Vieusse,­ a sőt a szájfenéken és sublingualis régióban is fordultak már elő, utóbbi mintegy tanuló, az áll alatt kiemel­kedő daganatot képzett.24 Nem tartozik ide a pajzsmirigyben fellépő echinococcus, az ú. n. struma hydatidosa (Goitre hydatique­), mely ugyan prognostikus tekintetben rosszabb. Gurtt20 ír le 7 ilyen esetet, ezek közül 3 perforált a gégébe kettő rögtöni halált okozva. Zoege-Manteuffel21 és Meinert22 közölnek még egy-egy pajzs­­mirigy-echinococcust. Említve van néhány eset a tarkón is; egyet Albert klinikájáról Lihotzky,28 egyet pedig Erichsen­ (330­­.) közöl, a bécsi Allgemeines Krankenhaus évkönyvei­ben is fordul elő hasonló eset. Riedel ezek létezését tagadja. Esetünk azonban, úgyszintén a többi között és fent említett eset szorosan vett nyaki bárkonytömlő. Ezeknek szám­talan charakteristikus vonásait találjuk a felsorolt esetek kapcsán, úgy hogy joggal egy gyűjtőnév alá vonhatjuk őket. Nem tarthatjuk puszta véletlennek az echinococcusnak a nyakon való következetes megjelenését, távolabbi és mélyebb okokból kell azt kimagyaráznunk. A­mi tényleg sikerül is. Hosszas volna ugyan elősorolni a közölt esetekre vonat­kozó érdekes és tanulságos feljegyzéseket, azok fellépését, le­folyását, kimenetelét; csak röviden szándékozom vázolni, úgy a többi, mint saját esetünkből levonható aetiológiai, diagnostikai és operatív következtetéseket. A nyaki echinococcusnak typikus és kedvence helye a sternocleidomastoideus mellső széle előtt, vagy maga az izom alatt, a­ nagy edények közvetlen közelében van. Itt volt Bergmann 9 esete, itt volt a többi közölt eset és végül a mi esetünk is. Hogy ezen előfordulási hely és a nagy edények (Art. carotis, subclavia) között összefüggés van, az kétségtelen. Eléggé bizo­nyítja ezt pl. az egyes esetekben fellépett profás vérzés, sőt több letalis eset és ezek autopsiája, így Wilmst egy esetében, az operatio után, a normális, láztalan lefolyás 7. napján, Dixon-nál 25 a 19. napon lett arrodálva egy nagyobb edény, előbbiben az art. intercostalis suprema, utóbbi esetben az art. subclavia és mindkettő éjjelen át, hirtelen fellépett profás vérzés folytán, daczára a rögtöni segélynek, edény compressiónak és tamponadónak, anaemikus convulsiók közt ment tönkre. Autopsiánál kiderült, hogy a cysta fala nem volt elgenyedve, mely talán az edények arrosió­­ját okozhatta volna, tehát csakis a benső szoros összenövés idézhette azt elő. Érdekes különben, hogy mindkét daganat a fossa supraclavicularisban feküdt. Cloquet 20 eseténél, a megnyitás utáni 3-dik héten, veno­sus vérzés folytán állott be a halál. Itt már azonban orbáncz és genyedés ment előre. Eléggé demonstrálja különben az edényekkel való összefüggést azon körülmény is, hogy több esetben, midőn az art. subclavián ült a daganat, a megfelelő kar teljesen zsibbadt volt, sőt még radialis pulsus hiányt is idézett elő. A pulsus ezen hiánya pedig a megnyitás után is fenmaradt, a­mi mutatja, hogy nem a daganatnak az edényre való nyomása, tehát compressio, hanem igenis az edény obturatiója okozta ezen tünetet. Dixon esetében, mely sectióra került, az art. subclaviának a tumor alatti része, ott, hol az első hordát keresztezi, teljesen solid köteggé obturálódott. Igen tanulságos különben Köhler-­ egy esete, ki az art. axillaris aneurysmáját operálva, annak kettős alákötése után véletlenül az aneurysmát megsérti, honnan is egy diónyi echinococcus cysta ürül. Hogy ez idézte elő az aneurysmát, legalább is valószínű. A diagnosis felállítása nyújtja a nyaki bárkonytömlők­­nél a legtöbb érdeket. Feladatunk azt­ megkülönböztetni a többi nyaki tumoroktól. Eddigelé csak legritkább esetekben sikerült a diagnosist az operatio illetőleg autopsia előtt fel­állítani. Ez egyedül Peannak sikerült, esete azonban némileg eltért a többitől, a­mennyiben a tömlő nem a sternocleido­mastoideus előtt, vagy alatt, hanem egészen felületesen magán az izmon feküdt. Ehhez hasonló csak Meilly és Güterbock esete volt, utóbbi esetben azonban a diagnosis már azért sem volt megállapítható, mert hozzájárult lobos beszüremkedés és genyedés zavarta a kórkép tisztaságát. Bardeleben a maga esetét elsajtosodott nyirkmirigy pamutnak tekintette, mások ismét egyéb serosus cystának vagy hideg tályognak. Lipomá­­nak és sarcoménak is nézték, mert, ha mélyen ül a regio submaxillarisban, úgy nem mozgatható, nehezen eltolható és * Közleményem befejezésekor Bókas János tanár úr volt kegyes tudatni velem, hogy a Stefánia-kórházban fordult volna elő egy a miénk­hez hasonló eset. Szives engedésével utána jártam a dolognak, találtam is a kórház 1884. évi kimutatásában egy „Echinococcus colli“-t, azonban részletesebb adatokat az esetre vonatkozólag, legnagyobb sajnálatomra nem találhattam.

Next