Orvosi Hetilap, 1896. augusztus (40. évfolyam, 31-35. szám)
1896-08-02 / 31. szám
Negyvenedik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1896. augusztus 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az egyetemi II. belklinikáról. Adat az izomtónus tanához. Jenő Krassik Ernő dr., egyetemi ny. rk. tanártól. A tabeses betegek egyes ízületeiben s főleg a csipőizületében észlelhető nagyfokú mozgékonyság képezte ezen vizsgálatok kiinduló pontját. Jóllehet azonban ezen vizsgálataim még végleg befejezve nincsenek, s azokat más irányban folytatni kívánom, mégis részint Fraenkel nek a tabeses tónuscsökkenésről írt czikke, részint a vizsgálatok eddigi irányában felgyűlt elegendő anyag indítanak eredményeim közlésére. Az izompetyhüdtség a tabes eddigelé kevéssé megfigyelt tünete, bár egyes tankönyvek felemlítik azt. Ezen tekintetben a legtanulságosabb esetet egy nőbetegen láttam, kinek kórtörténetét 1888-ban közöltem volt;2 ezen beteg ágyában teljesen kinyújtott alsó végtagjaira felső testével akként feküdt reá, hogy feje lábain nyugodott, míg hasa a combján. Ezen helyzetben átkarolva tartotta folyton nyugtalan s igen nagy fokban ataxiás lábait; az ilyen testtartás csak a legnagyobb fokú tónuscsökkenés mellett lehetséges. Általában az izomtónus ezen csökkenését ma az inreflexek hiányával hozzuk viszonyba, s ezen tekintetben, úgy vélem, igen bizonyító kísérleteket közöltem az inreflexről írt első dolgozatomban. Megkísérlettem jelenleg az inreflexek s esetleg bizonyos mozgási zavarok közt az összefüggés kiderítését betegeken, a tónus nagyságának mérése által. Ezen czélra alkalmasnak látszó módot szerkesztettem, amelynek kivitele a következőképen történt. A vizsgálandó egyént egyenes táblájú asztalra fektettem, s azután térdben teljesen kifeszített alsó végtagját, amennyire csak lehetett felemeltem, illetőleg combját behajlítottam. Ezen helyzetben photographiai felvétellel rögzítettem a passiv felemelés fokát. Miután azonban ezen művelet mellett a medencze is többé-kevésbbé jelentékenyen fordul, ezen mozgás részletet természetesen le kellett számítanom. Hogy a medencze fordulását kimérhessem, egyszerű készüléket alkottam; ez utóbbi, végein fehéren jelzett rúdból áll, ezen 1 Neurologisches Centralblatt 1896. 8. sz. 2 Orvosi Hetilap, 1888. 3 Orvosi Hetilap 1882. rúd egyik végét egy segéd a vizsgálandó egyén symphysisére nyomva tartotta. Ezen végétől mintegy 30 cm.-nyire két, kissé mozgatható erős rézdrót volt rögzítve, s ezen drótokat alkalmassá tett szabad végükkel vagy a beteg maga, vagy egy másik segéd a medenczecsont spina ant. sup.-jára illesztette. Ezen készülék tehát három helyen volt megtámasztva: a nemi dombon, s a medenczecsont két felső szélén, a rúd tehát a medencze minden kimozdulását pontosan jelezte. A felvétel már most úgy történt, hogy ugyanazon érzékeny lemezre egymásután két (többnyire pillanatos) felvételt eszközöltem, egyet az alsó végtagnak lehetőleg magas emelése mellett, s a másikat a vízszintes nyugalmi helyzetben. Az így nyert képeken két szögletet lehetett leolvasni: az alsó végtag mozgásának szögletét s a medenczét jelző rúd szögletét. Ha az utóbbit az előbbiből kivontam, megkaptam a comb passiv hajlításának tiszta mértékét. A felmérést akként eszközöltem, hogy az elkészített (tevőleges) képen a trochanter majort a külső bokával egyenes vonallal összekötöttem, s a rúd két képét is egyenes vonalokkal kihúztam. Az alsó végtag erőltetett felemelésénél ugyan e mérések kiinduló pontja némileg változtatja helyzetét, de ez oly csekély, főleg az alkalmazásba vett kicsinyítés mellett (körülbelül 1: 20), hogy az eredményeket bátran egészen megfelelőknek tekinthetjük, annyival is inkább, mivel ezen helyzetben sem a szeméremdomb, sem a trochanter legfelsőbb széle nem hagyja el jelentékenyebben helyét az alsó végtag még oly erős felemelése alatt. Ha azonban a trochanter felett a bőrön jelet alkalmazunk, úgy ezen pont látszólag kimozdul helyéből, de csak a bőr félrevonása következtében, a méréshez pedig azon pontot kell felhasználnunk, amely az alsó végtag kinyújtott nyugalmi helyzetének felelt meg (ha a jelet ezen helyzet mellett alkalmazzuk). Miután azonban a vizsgálatnak ezen neme csupán a combcsont feszítő oldalán levő izmok állapotáról ad felvilágosítást, az így nyert eredményekből a négyfejű izom tónusára nem lehetett következtetni. Sikerült azonban ezen izomra nézve is ugyanazon viszonyokat kideríteni azáltal, hogy a vizsgálandó egyént hasára fektettem, a trochanter majort fekete ponttal megjelöltem, s azután ismét ugyanazon lemezre egy felvételt nyújtott térd mellett s egyet lehetőleg behajlított térd mellett eszközöltem. Ha így az alszárat a gluteusok felé nyomjuk, akkor a medencze gyakran kissé emelkedik, s így a lábhoz közeledik. Ha ez beáll, akkor a medenczén két pontot kapunk, a harmadikat a malleolus extern, adja az alszár