Orvosi Hetilap, 1896. augusztus (40. évfolyam, 31-35. szám)

1896-08-02 / 31. szám

370 ORVOSI HETILAP 1896. 31. sz. gyermekeit immunizálni fogom, ha a szülők beleegyeznek. A többi falvakban azonban, mint a melyek sokkal nagyobbak, csak azokat, a kik diphtheriásokkal érintkezésbe jönnek (tehát a megbetegedettek testvéreit stb.) vagy a kik óhajtják. A kis-szokondi járványt a következő táblázat tünteti fel: halott közül 6 nem volt beoltva.Tehát 5 hónap alatt 120 gyermek közül megbetegedett 22, azaz 18­ 3%. A védőoltásokat csak vasárnapon lehetett végezni, munka­napon nem lett volna keresztülvihető. A falu derék papja által megmagyaráztattam a védőoltások czélszerűségét és azoknak ártalmatlan voltát és hogy az pénzbe nem kerül. Az összes gyermekek e napon meg lettek fü­rösztve, s mindazok, kiknek családjában az utóbbi időben diphtheria-megbetegedés nem fordult elő, a paplakban összegyűltek és általam beoltottak, a többiek otthon. A serum, a melyet használtam, Preisz-féle volt. Az 1 éven aluliak 1 kcm., az 1—3 ig 2 kcm., a 3 év­nél idősebbek 3 kcm. serumot kaptak. A kor szerinti elosztást a következő táblázat mutatja : 0—1 1—3 3—5 5—7 7—14 17 21 22 38 1­­6 gyermek kivételével­­— kik a mezőn voltak — a falu összes gyermekeit, azaz 11- et oltottam be. Ez történt szeptember 10- dikén. E naptól kezdve a megyei főorvosnak november hó 11- dikén kelt hivatalos jelentése szerint Kis-Szokondon — 2 hó­nap alatt — újabb megbetegedés csak 1 volt és pedig olyan­nál, a­ki vérsavóval praeventive beoltva nem lett. Ellenben a beoltottak közül egy sem betegedett meg. A kisszokondi járvány ez utolsó be nem oltott megbetegedésével megszűnt és pedig az ősz végén, a mikor a legtöbb megbetegedés szokott lenni. Ellenben a többi falvakban, a­hol a faun összes gyermekei nem lettek praeventive beoltva, a diphtheria tovább uralkodott. A praeventive beoltottaknál semmiféle complicatio avagy reactio nem mutatkozott. Ha már most tekintetbe veszszük a fentebb vázolt nyomorú­ságos hygienikus viszonyokat s ha a járványtáblán végig tekintünk, úgy lehetetlen a járvány megszűnése és a prophy­­lactikus oltások között a causalis nexust meg nem találnunk. S ha úgy a mások, mint az általam végzett védőoltások eredményét egyrészt, másrészt pedig a prophylactikus oltások teljesen ártalmatlan voltát veszszük tekintetbe, úgy csak egy conclusióra juthatunk és ez az, hogy minden diphtheria fertő­zésnek kitett egyént praeventive be kell oltani, főleg ma, midőn erős concentratiójú serummal rendelkezünk, melyből 1—2 kcm. elegendő a hatás elérésére. A­mi az immunitás tartamát illeti, arra vonatkozólag egybehangzók a vélemények, hogy az csak legfeljebb hetekre terjed ki. Ez okból azt szükség szerint esetleg meg kell újítani. Irodalom : Békái J.: A Beliring-féle savóval eddig elért eredményeim. Orvosi Hetilap, 1894. Békái J.: A Beliring-féle savóval elért eredményeim. Második előadás. Orvosi Hetilap, 189­7. Baginsky: Die Serumtherapie der Diphtherie. Heubner: Klinische Studien über die Behandlung der Diphtherie. Tonlay: Diphtheria-ellenes gyógy- és védoltások Békésmegyében. Orvosi Hetilap, 1895. Deutsche Medizinische Wochenschrift 1894. és 1895. évfolyama. Jahrbuch für Kinderheilkunde utolsó 2 évfolyama. Lakosok száma Hó Meg- Meg- „ , ,­ Vissza­betegedett gyógyult , maradt Április8 3 5 — Május4 3 1 — Junius— — — — Julius1 1 — — Augusztus5 4 — 1 Szeptember (7 ig)4 2 2 — 22 138 1 Közlemény a budapesti k. m. tud. egyetem I. bel klinikájáról. Az anaemia befolyása a vizelet alkatára. Kovács József di­. gyakornoktól. (Vége.) Hogy különben a chlorosis későbbi, illetőleg súlyosabb szakában a glomerulus hám szintén elveszti épségét, arra az ilyenkor a vizeletben megjelenő fehérjéből következtethetünk. Ezeket szem előtt tartva, chlorosisnál oly vizeletet kell várnunk, mely híg lesz és melyben a chloridok viszonya az achloridákhoz az előbbiek javára esik. A táblázatban igaz, mindezt nem találjuk meg így. A táblázatból ugyanis azt látjuk, hogy 2 chlorosisnál, a­melynél a vér fagypontja úgy viselkedett mint a nephritisnél, tehát a 2 súlyos esetben várakozásunk ki lesz elégítve, ezeknél egyszersmind a vizelet mennyisége is meg­haladja a normálist; a többi esetben csak elvétve találkozunk ilyen eredménynyel, ezekben az esetekben azonban a vizelet mennyisége is meg van szaporodva; a többinél legnagyobb meglepetésünkre azt látjuk, hogy a viszony az achloridok javára zavartatott meg. Ennek oka azonban megint másutt van. Az a viszony, melyet mi a vizeletben a chloridok és achloridok között keresünk és találunk, ugyanis nemcsak az anyagcserétől függő achloridáktól, sőt nemcsak a vesének épségi állapotától, hanem a vér áramlási sebességétől is függ, mert ettől fog függni a vérmennyiség is, mely a veséket át­áramolja. Hogy chlorosisnál a veséket kevesebb vérmennyiség áramolja keresztül, arra több ok van: anaemikus egyéneknél általában kevésbbé energikus a szívműködés; Virchow14 szerint a legtöbb chlorosisnál hypoplasia arteriarum is van ; Trousseau1­5 szerint a vérmennyiség chlorosisnál egyáltalában csökkent; ezzel teljes összhangzásban van az, a­mit a glomerulus váladék mennyi­ségére vonatkozólag találtam. Korányi Sándor szerint ki­kiszámítva a glomerulus váladékot, valamivel a normálisnak felénél is kevesebbnek találtam. Ha pedig a glomerulusok kevesebb váladékot juttatnak a csatornácskákhoz, az természet­szerűleg hosszabb ideig időzhetik ott, már­pedig a resorptio a húgycsatornácskákban nemcsak a vesehám épségi állapotától, hanem az érintkezés idejétől is függ, még­pedig igen nagy mértékben, a­mint azt Ludvig­i kísérlete mutatja. Ludvig ugyanis azt figyelte meg, hogy az ureter lekötése által a vizeletet a vesecsatornácskákba hosszabb ideig kényszerítve, mikép változik az ott meg. Ludvig a következő eredményre jutott: A húgycsatornácskákból leszivárgott vizelet az ureter lekötése után az idővel arányosan veszített nátriumchlorban és vízben, de nyert hugyangban és más specifikus húgyalkat­­részekben. Esetünkben tehát nyilván szintén ez történik, hogy mindaddig, míg a vesehám alteratio nem súlyosabb jellegű, a kisebb áramlási sebességnek megfelelőleg a vizelet több natriumchlort s vizet veszít a húgycsatornácskákban és csak mikor a vesehám a degeneratio oly fokát érte el, mint a mi­­ esetünkben, hogy a csökkent resorptiót már a hosszú idő sem képes compenzálni, akkor üríttetik sok és nátriumchlor gazdag vizelet. Hangsúlyoznom kell, hogy mindaz, mit itt mondtam, csakis a chloridok és a chloridák relatív viszonyára vonatkozik, mert végeredményben az idő sem az anyagcsere renyheségét, sem pedig a resorptio fogyatékosságát nem képes kompenzálni és az anaemikus betegek mégis csak híg vizeletet ürítenek. Az anaemiák kis „^/“-jának, hyposthenuriájának, oka kizárólag a vese fogyatékos működésében keresendő és chloro­sisnál ebből a szempontból 3 fokot fogunk megkülönböztetni, mint az a táblázatból leolvasható; van egy chlorosis, melynél hyposthenuria még nincs, de előidézője, a molecularis oliguria már kezd jelentkezni; ennél a vér is alig mutat eltérést. Van egy chlorosis, melynél hyposthenuria már van és a vér szilárd molekulökben szegényebb még, tehát a veseműködés még nem annyira insufficiens, hogy a vesék ne volnának képesek a bomlási termékeket kiüríteni. És végül van egy chlorosis, melynél már nemcsak a húgycsatornácska hám, hanem a

Next