Orvosi Hetilap, 1896. október (40. évfolyam, 40-43. szám)
1896-10-04 / 40. szám
486 ORVOSI HETILAP 1896. 40. sz pyogenes aureus, micrococcus ureae Leube, orbáncz-streptococcus és streptococcus pyogenes tenyészeteivel belkiről is fertőzött katketerek a papirosba csavarás daczára csírmentesekké váltak az áramló gőz 20 percznyi behatása után. A mi pedig a műszerek conserválását illeti, abban a régi eljárással szemben igen lényeges és előnyös különbség mutatkozott. T. i. harmat nem képződött. A condensatiós vizet az itatós papiros mind magába szívta, a nélkül, hogy ez által átnedvesedett volna, megmaradt csekély nyirkosságát is elvesztette pár óra alatt, ha a wattával bedugott üvegcsőben maradt; sőt ha a csomagokat a csőből kivettem s levegőn hagytam, az itatós papiros már pár percz alatt egészen megszáradt. Maguk a műszerek teljesen szárazon maradtak s a csövön kivül csupán a papirosban éltévé sterilek maradtak bármeddig. Ez, azt hiszem, jelentékeny lépés volt előre; mindazonáltal úgy tudom, hogy ez a leírt módszer, bár egyesek adoptálták, nem terjedett el. Miután éveken át gyakoroltam, magam is kezdtem belátni, hogy nagy hátrányát képezi az a körülmény, hogy a műszerek át nem tekinthetők. S ezért, nem annyira maga a sterilizálás, melyet betanított szolga vagy ápoló is elvégezhet, de időt rabló a consultatio alatt a számtalan csomag közül az épen szükségelt műszer kikeresése, a feliratok leolvasása, a kicsomagolás stb., úgy hogy mindinkább kezdtem szükségét érezni az eljárás egyszerűsítésének, melyet egy alább leírandó módosítás alakjában sikerült is megtalálnom. Mielőtt azonban erre rátérnék, még meg kell említenem, hogy módszerem általános elterjedésének nemcsak ez a vele járó nehézkesség állotta útját, hanem — úgy látszik — még inkább az az aggodalom, hogy a vele elérhető sterilitás nem áll kételyen felül. Egyenesen kimondva ez ugyan nincs sehol sem, sőt ellenkezőleg a róla szóló bírálatok többnyire elismerő hangon vannak tartva. De fel kell, hogy tűnjék az a körülmény, hogy a kathetereket áramló gőzzel sterilizáló újabb eljárások és készülékek szerzői mindannyian abból a hallgatólag igaznak elismert feltételből indulnak ki, miszerint az áramló gőz a lumennel bíró műszert csakis úgy volna képes biztossággal csírmentessé tenni, ha a gőz áramát a katheter csövébe egyenesen belevezetjük, illetőleg külön készülékkel kényszerítjük, hogy rajta végig áramoljon. Ez alapeszméből kiinduló készülékeket szerkesztettek — az időleges sorrend szerint — Farkas,1 Kutner,2 Frank,3 Cousins,4 Grosglib5 és legutóbb l'avone. E készülékek leírásába belemenni felesleges, hiszen már több helyütt eléggé bőven vannak ismertetve. Közös tulajdonságuk, hogy azon egy vagy több vékony csúcsra, melyből a gőz kiáramlik, rá kell húzni a sterilizálandó kathétert, melynek belsejét a vízgőz ily módon végigsöpri. A Farkas-, Cousins- és l’avone-féle készülékek csakis ennyit végeznek és a műszerek külső oldalának sterilizálását más fertőtlenítő hatányokra bízzák, ennélfogva azt lehet rájuk mondani, amit Kutner az első helyen említett készülékre mondott, hogy t. i. „hatékonyságukra vonatkozólag komoly bírálatot ki nem állanak“. Ellenben a Kutner, Frank és Grosglik-féle apparátusok, melyekben az áramló vízgőz a műszernek úgy belsejét mint külsejét éri, minden bizonynyal csírmentesekké teszik a kathétereket. Ehhez kétség nem fér. Ellenben ami a műszerkimérést és az eszközöknek későbbi használatra való steril conserválását illeti, e két lényeges pontra nézve ez utóbb említett összes módszerek az én eljárásommal szemben nem hogy haladást nem képviselnek, hanem ennek épen ellenkezőjét. Ugyanis mindazok, kik ez eljárásokat utólag próbának vetették alá, azt írják, amit a priori is valószínűnek kellett tartani, hogy t. i. a műt- 1 Centralblatt für Chirurgie 1893. Nr. 42. 2 Dr. Hob. Kutner, Un appareil simple pour stériliser des sondes et bougies molles. Annales d. mal. d. org. gén.-urinaires. Mars 1893. 8 Dr. E. Frank, Un appareil simple pour la stérilisation des sondes. Annales etc. Février 1894. 4 J. W. Cousine, Improved method of deodorising and cleansing catheters. British medic. Journ. 1895. p. 123. r> 1. c. 0 M. Pavone, Stérilisateur a vapeur pour les cathéters métalliques. Annales etc. Avril 189G. szerek a sterilizálás alatt átnedvesednek és a sterilizálás után nyirkosak maradnak. A steril conserválás külön készülékeket és nagy óvatosságot kíván meg. Frank arról, hogy e műveletet hogyan végezi, egyáltalán nem emlékezik meg, pedig nyilvánvaló, hogy a sterilizátorban az eszközök nem maradhatnak. Grosglik kihevített csipeszszel fogja meg a kathétereket, s ezeket külön sterilizált üvegcsőbe, melynek végei gyapottal vannak bedugva, helyezi be. Goldberg a Kutner módszere felett referálván, óva int attól, hogy a gummiműszereket magában a készülékben tegyük el, ő fertőtlenített ujjakkal szokta kivenni és (nyilván előre sterilizált) itatós papirosba csavarni, csupa olyan komplikáló művelet, melyre az én eljárásomnál semmi szükség nincs. És még valami. Míg az én régebbi módszerem segélyével egy csak 22 cm. átmérőjű (tehát épen nem nagy) gőzfazékban 60 -80 műszert, módosított eljárásommal pláne 100—150 darab eszközt lehet egyszerre sterilizálni, addig a Kutner, Frank és Grosglik készülékeiben saját szerzőik állítása szerint egyszerre csak 15—20 kathétert lehet elhelyezni, ami bizonyára nagyon hátrányos körülmény. Magától értetődik, hogy mindezekért a hátrányokért bőven kompenzálna a megbízhatóbb sterilizálás előnye. De hát vajjon igaz-e az a felvétel, miszerint a sterilizálás megbízhatóbb akkor, ha a gőz áramát egyenesen bevezetjük a katheter lumenébe? Igaz-e, hogy megbízhatóbb, mint az általam ajánlott berendezésnél? Én nem olvastam sehol sem, hogy módszeremet valaki control-kisérletnek vetette volna alá és az élert csírmentességre vonatkozó adataimat talán valótlanoknak s e szerint a sterilizálás e módját megbízhatlannak találta volna. Ezt tudtommal nem állította senki. De azért bevallom, hogy idővel magamnak is aggályaim kezdtek támadni. Tekintetbe véve azt a tényt, hogy az újabb szerzők mindegyike egészen magától értetődőnek tartja, hogy a gőzt közvetlenül kell bevezetni a katheterbe,a gondolkodóba estem, hogy ha annak idején talán ellenállóbb mikroorganismusokkal kísérleteztem volna, vájjon akkor is elértem volna-e a katheterek csírmentességét? Hiszen én nemcsak nem gondoskodom a gőznek a katheterekbe való beirányításáról, hanem a gőz útjába még egy (vagy inkább két) vastag gyapotdugaszt helyezek, melyeken a gőznek előbb át kell hatolni, mielőtt a katheterekhez eljuthat. Eziránti kételyeimet eloszlatni (esetleg megerősíteni) csakis újabb kísérletek által lehetett, melyeket annál szükségesebbeknek tartottam, miután módszerem az első közlés óta amúgy is módosítva lett. A kérdés az volt, hogy ha végei vastag gyapotdugaszszal elzárt üvegcsövet helyezünk feszülés nélkül áramló 100 fokos vízgőzbe, vájjon az e csőbe zárt elastikus kathéterek külsején és főleg belsején tapadó baktériumokat, sőt spórákat is megöli-e és mennyi idő alatt öli meg az áramló vízgőz? és vájjon és oly biztos-e a sterilizálás eme módja, mintha a gőzt a műszerek lumenén közvetlenül vezetjük át? (Folytatása következik.) A diphtheria ellenes gyógysavó-kezelés a budapesti Stefánia-gyermekkórházban. (402 eset). (Harmadik előadás.) Előadta Bókay János dr. egyet. rk. tanár, igazgató-főorvos. (A statistikai adatok nagy fáradságot igényelt összeállítása Perényi István dr. tanársegéd úr munkája.) (Folytatás.) Mindezek után engedjék meg, t. uraim, hogy azon tapasztalataimat foglaljam össze, melyek vonatkoznak a se,rumnak hatására magára a diphtheriás folyamatra s újból hozzászóljak azon még mindig sokak által vitatott kérdéshez, hogy a) a Centralblatt f. d. Krankheiten d. Harn- und Sexualorgane, 1895 p. 118. Grosglik ezt egyenesen ki is mondja. 3 L. Orvosi Hetilap 38. számát.